Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-05-12 / 37. szám

!#ACi HeRLAP 3 Mégls^ MJÉZjf”£/jß-ba váltok bérletet Vasárnap, 3-5-7-9 órakor. 20—70 fill. — 16 éven felülieknek Molnár Ferenc világhíres színdarabja LILIOM. Csortos. Liliom alakításában Carles Bojer. Kisérő film 2 trükkfilm, híradó és utifilm. Hétfőn 5-7-9, Kedden 7-9 órakor. — 16 éven felülieknek GRESTONI FANTOM. Csak erős idegzetűeknek. legősibb a vármegyében és oly sok kiváló közéleti férfiút adott a nemzetnek. Ezután az új polgármester kért szót. így beszél a városát sze­rető nemes új vezér — Mélységes megiUetődéssex és megindulással állok itt törté­nelmi nagy időket látott ősi vá­rosunknak ebben az első tanács­kozási termében. Az eskü szent­ségének teljes átérzésévcl tettem fogadalmat arra, bogy városunk­nak és polgártársainknak javát minden körülmények között, tár­sadalmi osztály, rang és feleke­zeti különbség nélkül lelkiisme­retesen fogom szolgálni. Még a levegőben úsznak az eskü szöve­gének utolsó hanhullá!mla|L s már is alázatos térdreliuUással, hála és könyörgő imádsággal fordu­lok a Mindenhatóhoz. Alázato­san hálát mond ajkam, hogy az isteni gondviselés idevezérelt és könyörgést sóhajt lelkem, hogy adjon nekem elegendő erőt, ki­tartást és szeretetet, hogy hiva­tali elöljáróim, a képviselőtestü­let és a tisztviselőkar megértő támogatásával, városépítő, né­pünket boldogító áldásos mun­kát végezhessek, hogy a reám háruló kötelességeknek minden­ben és minden időben fent és lent egyaránt maradék nélkül megfelelhessek. — Méltóságos Alispán Ur! Mé­lyen lisztéit Közgyűlés! Igen sze­rencsés, de egyénileg reám néz­ve igen súlyos körülmények kö­zepette kerültem városunk pol­gármesteri székébe. Olyan fér­fiúnak, mint Karay - Krakker Kálmán főispánnak utódja len­ni, kivételes képességeket köve­tel és rendkívüli feladatot jelent az utód számára. Dicső, de ter­hes örökség. Az utódot nyomja az előd nagysága. Az eled fé­nyében könnyebben észre lehet venni az utód gyengéit. Tiszte­letlenség volna részemről, ha vá­rosunknak eme nagytekintélyű képviselőtestülete előtt gyarló szavakból akarnám megalkotni, kifaragni az ő szobrát. Karay- Krakker Kálmán főispán tettei­ben, alkotásaiban és ezeken ke­resztül minden polgár szivében él. Alakja kiíaragallamü benne van minden keramitkockában és képe megrajzolatlanul is vissza­tükröződik minden csepp ivó|- vizben. Tizek, százak és ezrek megállapították már előttem ró­la, hogy az ő határtalan szere­tető, városával, polgártársaival szemben szárnyakat adott az ol- kotás szellemének és ez a város évszázados tespedéséből az ő al­kotásai nyomán egy évtized alatt pótolva a mull századok mulasz­tásait, egyszerre belépett a mo­dern európai kulturvárosok so­rába. Táltos léptekkel haladt itt a fejlődés a régi mozdulatlan­sággal szemben . Hisszük azt, hogy a főispán úr magas méltó­ságában is őrködni fog ennek a városnak békéje és sorsa fölött, tudjuk azt, hogy tőlünk érzései­ben .elszakadni soha nem fog. Ez a hit és tudat adott nekem erőt az elinduláskor is és ad ma is arra, hogy a polgármesteri állással járó felelősségteljes ter­hek ellátására vállalkozni me­rész voltam. Hálás lélekkel köszönöm azokat a kedves üdvözlő szava­kat, amelyekkel az alispán úr Öméltósága állásomba beiktatni méltóztatott. Külön és mély tisz­telettel köszönöm azt is, hogy erre a tisztújító közgyűlésre személyesen kifáradt. Én idegen vagyok a közigazgatás porond­ján s annál jobban esett ez a fe­lém nyújtott kalauzoló, segitő kéz. Engem a magyar igazság­szolgáltatás nevelt, amelytől nem idegen a közigazgatás, hiszen az 1869. évi IV. törvénycikk meg­alkotásáig a magyar igazságszol­gáltatás és közigazgatás egy test és lélek voltak. Én a történelmi missziót betöltött magyar igaz­ságszolgáltatásból szívtam ma­gamba a jogtisztelet, a törvény előtti egyenlőség, az igazságsze­retet, pártatlanság, a becsületes munkára való törekvés és más becsületes munkája megfelelő értékelésének szent igéit. Ezen az új helyemen, ahova az isteni gondviselés s feletteseim és pol­gártársaim bizalma állított, nem tagadom meg az igazságszolgál­tatás adta nevelésemet s ugyani- ezekkel a kialakult, kijeigecese- dett axiómákkal, minden idő­ben és korban örök értékű er­kölcsi elvekkel óhajtom a ma­gam részét kivenni a magyar közigazgatás munkájából. Gyermeki hűséggel és bálával köszönöm városunk első polgá­rának, a megyéspüspök úr ő naigyméltóságának, hogy kitün­tető megjelenésével ezt a mai tisztújító közgyűlést megtisztel­ni és személyes részvételével csekély személyiemet megajándé­kozni méltóztatott. — Mély tisztelettel és bálával köszönöm a főispán úr Öméltó­ságának is, hogy városunk éle­tében sorsdöntő szerepet játszó ezen közgyűlésén megjelenni szives volt. Jól tudom, hogy ez elsősorban ennek az általa oly forrón szeretett városnak szól, amelynek sorsával, küzdelmeif- vel, örömével és bánatával el­választhatatlanul egybeforrt. A mai nappal testet öltött a főis­pán és polgármester között a fölé és alárendeltségi kapcsolat s én nemcsak a fölöttesnek tör­vény szerint kijáró tisztelettel, hanem város nagy szeretetében és hűséges szolgálatában ma­gamnak példaképül választott nagy előd iránti tisztelettel és szeretettel köszönöm meg ezút­tal is segitő jobbját. — Mélységes és hálás lélekkel köszönöm a mélyen tisztelt köz- gyűi ésnek megválasztásomban megnyilatkozott bizalmát. Telje­sen álérzem megválasztásommal járó nagy felelősséget, amelyet csak fokoz a képviselőtestület mellett a nagyközönség részéről is megnyilatkozott szinte osztat­lan bizalom, amellyel működé­sem elé néznek. Jelentem és Ígé­rem, hogy minden erőmmel raj­ta leszek, hogy megfeleljek a személy emhez, m íí k ö d é sem h ez fűzött várakozásoknak, hogy a részemre előlegezett bizalmat ki­érdemeljem és azt egy becsületes férfiélet minden munkájával megháláljam. — Méíyen tisztelt közgyűlés! Az új polgármestertől jogosan elvárja a közgyűlés, de a város nagyközönsége is, hogy progra­méi adjon. Az én jeligém a béke, munka és kötél ességtel j esités. Ebben a három szóban benne van az én egész életprogramom. Polgármesteri működésemben apostola akarok lenni a béké­nek, első szolgája a munkának, és hű szerelmese a köleíesség- tcljesitésnek. A mai példa nélkül álló nehéz időben a nép élére állított, vezetésre elhívott főtiszt- viselőknek, de minden tisztvise­lőnek kivétel nélkül a jog, az igazság, tiszta erkölcs, embersze­retet szentélyének, sziki avárá- nak kell lennie, amelyet hiába ostromol a forrongó, zajló ten­ger bármilyen hullámverése, az rendületlenül áll és puritán tisz­taságának, diadalmas erkölcsé­nek keménységén megtörik min­den kísérlet és ördögi ármány. Ha a közérdek őrködik a kor­mánykeréknél és a hivatali szo­bák Íróasztala fölött, akkor en­nek fényességében és útmutatása mellett bizton halad előre a hajó, amelynek drága rakomá­nya egy város lakossága és 21 ezer lélek boldogulása, itt nincs dugáru, itt nem lehet matróz- lázadás, csak egy lehet: megértő munka, béke és kötelességtelje- sités. A törvény és jog alapján állok, de működésembe az igaz­ságosság és szeretet visz életet; az a szeretet, amely meglátja a vergődő szivek igazságát és meg­hallja a szűkös szegénység pa­naszát. Nem akarok papiros- közigazgatást. Odakünn zúg a világ, nyöszörög, sír az élet, jaj­gat a szenvedés, ezeket nekünk mind meg kell hallanunk. A hi­vatali tekintélyt nem a büszke­ség merevsége, nem a mogorván összeráncolt homlok és nem a felsőbbséges hang adja meg, ha­nem a kötelességteljesilés, a szív jósága és a lélek nemessége. A hivatali szobákat az élet levegője töltse be. És ekkor érezni fogjuk és megértjük, hogy egy lelkiis­meretes vezető szemében a hata­lomban mindig több a köte­lesség, mint a jog. Főparancs: Támogassuk az erőset, hogy erős maradjon, de fokozott gyengéd­séggel és szeretettel karoljuk fel a gyengét, hogy erős lehessen! — Ez a szociális közigazgatás, amelynek melegen dobogó és érző szive van, ez az én közigaz­gatási ideálom. Ez fogja jelle­mezni minden munkámat. A val­lásos élet szolgálata és elmélyí­tése, — felekezeti különbség és felekezeti gyűlölködés nélkül —, a közegészségügy s ennek kere­tén belül a legégetőbb és leg­fájóbb kérdés, a kórházügy; az iskoiánkivüli népoktatás s ennek keretén belül az analfabétizmus megszüntetése; egészséges s nem­zeti szellemben dolgozó sport támogatása; a világháború hő­seinek méltó megsegítése; a sze­gények és árvák támogatása; a munkanélküliség elleni egészsé­ges harc munkaalkalom nyújtá­sával, okosan realizált idegen­forgalom, mind, mind ebbe a szociális munkakörbe tartozik. Emellett a lakosságnak az adók­tól és közterhektől hajlott háta mind hangosan figyelmeztető jel arra, hogy itt a már meglevő alkotásaink és értékeink fenn­tartásával nemcsak megálljt kell parancsolnunk, hanem városunk pénzügyi helyzetének biztosítása mellett — a lehetőség határain belül — a közterhek, a villany­áram- és vizszolgállátási dijak csökkentésére kell törekednünk. A fejlődés útján csak a józan teherbírás, jelesül az inségínunka megszabta határok között halad­hatunk, nem tévesztvén szem elől ennek a generációnak az ed­digi korszakos alkotásokban megnyilatkozott nagy erőpróbá­ját. — Másoldalról : Nevelnünk kell a lakosságban a város sze- retetét és az összetartás tudatát. Arra kell t örekednünk, hogy mindenki családjának és váro­sunkban működő egyesületek­nek szükségletét a lehetőség ke­retei között a helybeli iparos- és kereskedő polgártársaink igénybevételével és foglalkozta­tásával elégítse ki. Nemcsak a közszállitás terén, hanem a ma­gánigények biztosítása során is annak a szempontnak kell érvé­nyesülnie, hogy a váci pénz Vá­con maradjon és itt erősítse a város földműves-, iparos-, keres­kedőosztály pozícióját és anyagi erejét. Milyen tisztelt Közgyűlés!- Az én szándékaim tiszták, útjaim becsületesek. Bennem ég1 a vágy, lelkemben dalol a szere­tet isteni muzsikája, hogy min­denkin segítsek, hogy mindenkit szeressek, hogy a szeretet és jó­tett vetéseit mindenütt sokasit- sam. Ezen az erkölcsi alapon állva, kérem hivatali elöljárói­mat, kérem a mélyen tisztelt képviselőtestületet, hogy bölcses­ségükkel és tanácsaikkal állja­nak továbbra is mellém, fokoz­zák jóra törekvő erőimet és itt, a nyílt színen, szivemben a béke és a szeretet ajándékával, kérem minden tisztviselőtársamat és a városi közigazgatásnak minden alkalmazottját, hogy engem mun­kámban teljes odaadással, hozzá­értéssel és szaktudással támo­gatni szíveskedjenek. A beszédet sűrűn szakítják léibe helyeslések, éljenzések, különösen nagy hatása van sza­vainak, midőn programjának a békét, a munkát, a kcdelesség- teljesitést jelöli meg. És annak, amikor határozottan kijelenti, hogy a vizdijat és a villany árát le akarja szállítani. (Meg is jegyezte Karay-Krakker Kál­mán főispán, hogy mint háztu­lajdonos és városi polgár ennek nagyon örül, de kiváncsi rá, hogyan fogja csinálni?) Végeze­tül rendkívüli hatást tett, midőn lovagias ellenfélnek mutatkozva békejobbját nyújtotta tisztikará­nak, felszólította a város min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom