Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-05-01 / 34. szám

E Vác, 1935 május 1 Ár a 12 fillér 49-fk évfolyam 34. szám Politikai és társadalmi hetilap, mepfelenlk hetenként Kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f í ÉS LAPTULAJDONOS: j Vác, Széchenyi-utca és Csányl-út sarkán. Telefon 17. Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, Egyes szám ára.......................................................12 fillér I Ä m. -IJfJUiä-wV | díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Kokovay prelátust búcsúztatta a katolikus egyháztanács Bensőséges ünnep színhelye volt vasárnap délelőtt 11 órakor a Karolina zárda nagyterme. Ekkor búcsúztatta az egyház­tanács Kokovay János plébánost, ki ezt a tisztét 17 évig viselte és ebből 12 évig volt iskolaszéki elnök. Az egyháztanácsi tagok szép számmal jelentek meg, ezenfelül mint vendég ott volt az elemi tantestület is. Az ülés azzal kezdődött, hogy felolvas­ták a megyés Főpásztor iratát, melyet az iskolaszéki elnökhöz intézett. A Főpásztor elismeré­sét fejezi ki működése felett. Azután Kokovay számolt be ar­ról, hogy mi történt 12 év alatt. Akkor vette át az iskolák veze­tését, mikor a forradalmak el­múltak. A kasszában egy fillér sem volt, a tanítók nem kaptak fizetést, tél következett és nem volt mivel fűteni az iskolákat. De lassan, nagy munkával, helyre­állt a remi, azután felépítették a polgári fiúiskolát, a polgári leányiskolát párhuzamositották két osztállyal, tartottak összesen 70 iskolaszéki gyűlést, felépítet­ték a gombási elemi iskolát a tanítói lakással. Az építkezések nagyrészét azállamkassza viselte A búcsúzó elnök meleg szavak­kal köszönte meg az egyházi képviselőtestület jóindulatú tá mogaíását, ígérte, hogy ezután is hasonló buzgósággal fogja az iskolaügyeket támogatni. Nem volt ez formális beszá­moló, hanem apró kis képek, melyekkel színessé tette azt a küzdelmes tizenkét évet, mely idő alatt a prelátus a váci is­kolák élén állott. Azzal fejezte be előadását, hogy kívánja, mi szerint megértés és békesség intézze az iskolák ügyét to­vábbra is. Az éljenzéssel fogadott be­számoló után Éder Kálmán ny. járásbirósági elnök mondott be­szédet, szép szavakkal méltá­nyolva a buzgó plébánosnak 17 éven át viselt plébánosi műkö­dését. Ezután Mellia Endre igaz­gató búcsúzott el az iskolaszéki elnöktől rövid beszéddel, majd Kozétuha Sándor mondott rövid, szellemes beszédet. Az iskola­szék vezére, úgymond, azzal fejezte be beszédét, hogy bé­kességet kivánt az iskolaszék­nek. Mi, akik sokszor háborgat­tuk, a tantestület békét hagy neki. De ha a Nagytemplom háta- mögött el fognak menni, úgy megemelik kalapjukat és mon­dani fogják, hogy itt lakik a váci iskolák szeretett, volt irányítója. Azutolsó felszólaló Kolossváry Mihály prelátus - nagyprépost, püspöki helynök volt, aki öntu datossá kívánván tenni Kokovay Jánosnak ünneplését, a polgári és elemi iskolák fejlődéséről és jelenlegi országos állapotáról mondott közérdekű dolgokat. Csonka-Magyarországon jelenleg levő 380 polgári iskola növendé­keinek összlétszáma 85 ezer, ebből katolikus volt a múlt tan­évben 56 ezer, vagyis a növen­dékek 65 százaléka. A polgári iskolák felé tehát a katolikus hívek özönlése igen nagy. Érde­künk, hogy minél elevenebben fejlődjenek a katolikus polgári iskolák. A katolikus polgári fiú iskolák között ma a legrégibb a váci; egyben a legnépesebbek közé tartozik. A polgári fiúisko­lánk megszervezői között kegye­lettel emlékezik meg Schmidt prelátuskanonokról is. A mostani szép polgári fiúiskolái épülethez a pénzt a kormány adta; a leg­főbb mozgató erő Főpásztorunk volt, a pénz előteremtése Komis Gyula akkori államtitkár érdeme. A polgári leányiskolát Csáky püspök építtette édesanyja em­lékére: innét a „Karolina“ el­nevezés is. A katolikus polgári iskolák nagy erkölcsi értéket képviselnek és a lelépő iskola­széki elnök úr az építés körül sokat fáradozott, mint elnök. Majd élénk színekkel ecseteli azt a nagy küzdelmet, melyet általában országszerte a kato­likus papság az elemi katolikus iskolák körül teljesít. A jelenleg létező és 6771 tanerővel bíró katolikus elemi iskolák fenntar­tása és fejlesztése körül óriási erőfeszitéseket tesz a katolikus egyház, hogy ezt a nagy etikai értéket jelentő nevelő eszközt kézben tarthassa. Akik ezért fáradoznak, azok megérdemlik az ünnepeltetést. Megható pél­dákat hoz fel u váci egyház­megye soraiból azoknak a lel­készeknek tevékenységéről, kik verejtékesküzdelemmel, sokszor igen nehéz és ellenséges áram­latok között fejlesztették kato­likus iskoláikat. Példákat hoz fel, konkrét eseteket derék pa­pokról, kik beteg, avagy harc­téren lévő tanítóikat maguk he­lyettesítették az iskolában, csak­hogy megmentsék iskoláikat és az ifjúságot ne engedjék el- zülleni tanító nélkül. Az utolsó 15 év alatt a váci egyházme­gyében közel 300 új osztály ugyanannyi tanerővel szervező­dött: zárdák emelkedtek, iskolák épültek. Az egyház drága kin­csének tekintette a katolikus iskolákat mindenkor, de most az utolsó évtized,la háború rom­jainak eltakarításakor valóságos renesszánsz volt a katolikus népművelés terén. E téren mű­ködött Kokovay iskolaszéki el­nök is és 12 évi működése el­ismerést érdemel, mert buzgó­sággal iparkodott kezelni isko­láink erkölcsi és anyagi javait, ezért szívesen csatlakozik az előtte felszólalók üdvözléseihez. A gyűlés tagjai nagy figye­lemmel és általános helyeslés­sel hallgatták Kolossváry Mi­hálynak, az egykori főtanfel­ügyelőnek 25 éves gazdag ta­pasztalatából merített beszédét, mely nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy a távozó iskolaszéki elnök ünneplése öntudatossá vált és belerögzitődött a jelen­levők leikébe. Kokovay János válaszolt vé­gül kedvesen a felszólalók sza­vaira, megköszönte ismételten a bensőséges ünneplést és a tanítótestület iránt is kifejezett elismerő szavai után a szép gyű­lés végétért. —-•; i j =■ — Az iskob-fártak ünnepelnek A Váci Piarista Diákszövetség május 5-én, vasárnap, d. e. 11 órakor tartja Vácon a piarista gimnáziumban XII. évi rendes közgyűlését. I. 10 órakor szent­mise a piaristák templomában. II. 1/211 órakor a hősihalott is­kolatársak emléktáblájának meg koszorúzása. A beszédet mond­ja: Dr. Szilassy Tibor székesfő­városi felsőkeresk. isk. tanár, a szövetség főtitkára. III. 11 óra­kor közgyűlés: 1. Elnöki megf- nyitóbeszéd. Mondja: Dr. Huber József gazdasági főtanácsos, a szövetség társelnöke. 2. Preszly Elemér belügyi államtitkárnak, országgyűlési képviselőnek, a szövetség tiszteletbeli tagjának üdvözlése. A beszédet mondja: Dr. Kornis Gyula országgyűlési képviselő. 3. Dr. Karay Krcikker Kálmán Pest vármegye főispán­jának, a szövetség tiszteletbeli tagjának üdvözlése. A beszédet mondja: Borsody Gyula m. kir. kormányfőtanácsos, a szövetség társelnöke. 4. Évi jelentés. Fel­olvassa: Dr. Jakabffy Kálmán a szövetség ügyvezető elnöke. 5. Évi zárszámadás, jövő évi költ­ségvetés. 6. Számvizsgálóbizotb- sági jelentés. 7. Indítványok. IV. V2I órakor a Szövetség testüle­tileg tiszteleg a város hősihalot- tainak emlékműve előtt és arra koszorút helyez. V. A közgyűlést követő társasebéden a Madáclí- serleggel emlékbeszédet mond: Dr. Kisparti János tanker, kir. főigazgató, a budapesti piarista gimnázium igazgatója. Meghalt Scheffer András A váci iparos világnak köz­ismert és köztiszteletben álló alakja, Scheffer András hunyta örök álomra szemeit 77 éves korában. A régi világ nagy mesterénél, Tápay Jánosnál tanult ki és az akkori szokás szerint vándorútra indult, hogy külföldön tanuljon. Együtt dol­gozott a későbbi kor híressé vált nagy mestereivel és tudás­ban, alkotásban nem maradt mögöttük.Hazatérve megnyitotta műasztalos üzemét és Vácnak egyik modern iparvállalatának vettette meg alapját. AScheffer- butor messzeföldön hires lett. Képviselte a szolidságot és a jó munkát. A püspökség állandó asztalosának fogadta és munkája az egyházmegye messze köz­ségeiben is öregbítette hírnevét. Templomokban, iskolákban a Scheffer-munka ma is meg­különböztethető becsületes jó munka. Emlékezünk rá, háború előtt a Kodak-épület elkészült és a külső ajtókat felrakták, az­után az egész munka félbe­szakadt. Mikor négy év múlva visszaérkeztek az angolok és látták, hogy az idő viszontag­ságainak kitett mázolatlan ajtók és ablakok épp oly erősek, mint mikor négy év előtt itt hagy­ták, hivatták Scheffert és min­den konkurencia nélkül meg­bízták a további munkával. Pe­dig Scheffer András nem volt olcsó, de amit adott, az kiállítás és szolidság tekintetében kiál­lotta a versenyt. Fel is lendült az üzeme úgy, hogy a háború előtt és után, mikor géppekkel folytatta munkáját, 25—30 szak­képzett alkalmazott volt műhe­lyében. Az idők változása azon­ban megviselte nagy munkás szervezetét. Lassankint a fiatal­ságnak, fiának és vejének en­gedte át üzemét és ő még néha napján megjelent iparostársai között, ahol becsüléssel hall­gatták évelődő, vagy buzdító szavait. Az Ipartestületben és Ipartársulatban vezető szerepet játszott, bár soha előtérbe nem tolta személyét. Most követke­zett volna félszázados évfor­dulója annak, hogy iparát meg­nyitotta szülővárosában. A sors azonban nem engedte meg, hogy ezt megélje : Ma délután lesz a középvárosi temetőben a teme­tése. A váci iparosság tisztelet­tel fog búcsúzni az ipar hala­dását nem csak hirdető, de meg is valósitó, puritán lelkes tagjá­tól. Eljegyzés Dr Haris Rózsa, klinikai or­vost eljegyezte fűzesmagyari és györgyői Dr Bencsik József klinikai tanársegéd, OTI orvos. (Minden külön értesítés helyett, j

Next

/
Oldalképek
Tartalom