Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-03-14 / 21. szám
E ára 12 fillér Polliikat és társadalmi hetilap, megfelenlk heíeinkéní kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Eelyben egy negyedévre........................ Vidéken egy negyedévre ....................... SSgyes szám ára ...................................... 3 P — f 3 P 5o f 13 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: ©ERcsÉurri i>exso SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17, Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. A frontharcos nem akar háborút! Irta és a frontharcosok gyűlésén elmondotta vitéz Baintner Ernő ny. tábornok, elnök Engedjék meg, hogy felelevenítsem a frontharcos szervezkedés célját s annak világhelyzetét s előrehaladását. Mint köztudomású, a háború után a legelső állam, mely a frontharcosok tömörülését szükségesnek tartotta és keresztül vitte Olaszország voll. S a háború után melyik nemzet állott leg- hamarább talpra s melyik államban volt leghamarabb rend? Olaszországban. Mussolini átérezte a nagy veszedelmet, mely hazáját fenyegette s szeretettel fordult volt harctéri bajtársaihoz, azokkal összefogva, azoknak az élén bevonult az ország fővárosába, átvette a hatalmat s a legrövidebb idő alatt helyreállította a rendet. Fron tharcos baj társait erkölcsi és szociális előnyökhöz juttatta s igyekezett a vezető és egyébb állásokat azoknak juttatni, akik nem messziről nézték a lövészárkokat, hanem meg is forogtak a háború poklában, Ezeknek az intézkedéseknek a hatása alatt született meg a lelki »Unita Itália«, melynek megteremtője a Duce volt. És ez meghódította nemcsak a frontharcosokat, de magával ragadta egv táborba mondhatni az ország minden polgárát úgy, hogy most minden olasz rajongó, szinte emberfeletti tisztelettel és szeretettel veszi őt körül. De megalakult sorba a többi, minden számottevő, a nemzeti öntudattal áthatott államban is a frontharcos szövetség s hogy ezen szövetségben tömörültek fegyelme, nemzeti öncélúsága által áthatott bajtársi érzése s az összlakosságra való befolyása mily kiváló és nagyszerű eredményeket ért el, rámutatok a most közelben lezajlott németországi és ausztriai eseményekre, amely országokban az átalakító és megmentő küzdelmeket a frontharcos alakulatok vívták meg fényes eredménnyel. A szervezkedés azonban folyik tovább, nehogy visszaesés mutatkozzék. Ez év január havában Belgiumban a belga frontharcosok Brüssclben országos értekezletet tartottak s ezen egyhangúlag elhatározták, hogy felhívással fordulnak a világ összes frontharcos szervezeteihez s ebben szoros együttműködésre szólítják fel a világ volt frontkatonáit magukban egyesilő szervezeteket, tekintet nélkül arra, hogy annak idején egymás ellen, vagy egymás mellett küzdöttek-e. A határozat indokolása szerint a világ mostani válságos helyzetében csakis akkor remélhető lényeges és kedvező változás, ha a háborúban részt vett országok sorsának irányítását mindenütt azok a férfiak veszik át, akik szervezett tömegeket alkotó baj társaikkal együtt szenvedtek, véreztek és aktiv szereplői voltak a világháborúnak. Az összes államokban az a felfogás kezd kialakulni, hogy Európa sorsát háború nélkül csak akkor lehet megoldani, ha a vezető állásokba olyanok kerülnek, kik aktiv végig küz- clötték és szenvedték a háborút. Maga Mussolini is azt mondja egy francia újságírónak: »Azok a férfiak, kik végig szenvedték a világháborút, legnagyobb mértékben fognak habozni, hogy újra háborút indítsanak. Ezen felhívást a francia frontharcos szövetségek már magukévá tették ugyannyira, hogy a legújabb kormányban a frontharcos szövetség országos főtitkára már minister] tárcát ka-' pott. Minden valószínűség megvan, hogy a világ összes frontharcos szövetségei is magukévá fogják tenni ezen javaslatot. Gondoljunk csak! Előfordulhatott volna e nálunk az 1918— 1919-iki1 forracláíom és rémuralom, *ha egy megszervezett frontharcos társadalom áll azzal szemben? Szükség lett volna-e Németországban a lefolyt forradalom, ha a hatalom nem a nemzetközi tőke kezeiben lett volna? Vagy Ausztriában lett volna oly véres forradalom, ha a frontharcosok, s a velük egy érzésű hazafiak kezében lett volna a hatalom! Ki van zárva? S mig Olaszországban, ahol még idejekorán akadt férfi, ki a frontkatonákban rejlő hazafias erőt idejekorán felismerte, a hatalom átvételét vértelenül vitte keresztül, aclclig mennyi vért és anyagi veszteséget kellett elszenvedni ott ahol már csak tűzharc árán leheteti a hatalmat átvenni. Miért van rend, nyugalom Olaszországban? és miért nem gondol háborúra? Mert olyan vezére van, ki végig szenvedte a háború poklát. Miért van nálunk rend és nyugalom? És miért gondolunk még az ezer esztendős határok visszaszerzésére is egyelőre csak békés eszközökkel? Mert a nemzet élén vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr ő Főméltósága személyében olyan férfi áll, ki végig szenvedte a háború legvéresebb poklát, melyben Ö személyesen oly kiváló vitézséggel küzdött, hogy egy katonának kijárható legmagasabb kitüntelésta Mária Terézia-rendet nyerte el. Ott van mellette az ország miniszterelnöke jákfai vit. Gömbös Gyula, ki maga is tényleges katona volt, vitéz és szintén végig harcolta a háborút s tudja mi az a háború. A miniszterelnök úr múlt év október hónapban megtartott seregszemlén nyíltan mellénk áilt s sorsunk jobbrafordu- lására ígéretet is tett. Sok oly intézkedést tett, mely ezt célozza s ha mindent nem is tudott megvalósítani, amit szeretne és akarna, az nem rajta múlik, de egy még magasabb tilalomfa, az ország rossz anyagi helyzete áll még útjában. De biztos, hogy amint a helyzet javul, nem fog megfeledkezni frontharcos hajtársainak telt Ígéreteiről. A frontharcosokat tulajdonkép két nagy csoportba lehet osztani. Az egyik, kik megrokkantak, vagy annyira elöregedtek, hogy már igazán csak az állam, a társadalom és a mi segítségünkre számíthatnak, de sem a szövetségesünk, sem más munkában nem tudnak részt venni. A másik csoportba a munka és akcióképes bajtársak tartoznak, kik ha inog fújják a kürtöt, egész magyar szivükkel, leikükkel ott lesznek a tettek mezején. És mégis ezeket is két csoportba lehet és kell osztani. Az egyik, amely azokból a tagjainkból áll, kik háború után a fáradalmakat kipihenve újból elfoglalták régi állásaikat, avagy uj elhelyezkedést találtak s maguknak és családjuknak existen- ciát tudtak teremteni s megélhetést biztosítani. A másik csoportba azok tartoznak, kik a háborúból visszajőve keresetüktől, állásuktól elesve sem magukat sem családjukat fenntartani, de családot alapítani sem tudnak, pedig mennyire szeretnének és a hazának is mennyire szükség volna, hogy oly jó hazafiakat és katonákat neveljenek a hazának, mint ők voltak. Már most az utóbbiak — és sajnos ezek vannak a többségben — el vannak keseredve, ami nem is csoda, hiszen ők odadobták életüket, egészségüket a haza oltárára s most mikor a világégés, a puska, géppuska, ágyú és számtalan irgalmatlan öldöklő fegyvertől nem kell tartaniuk, itt van a munkanélküliség, a nélkülözés és mérhetetlen nyomor nenir csalc a maguk, de családjuk részére is. Tehát ezeken segíteni kell valakinek, vagy valakiknek! Az állam, amennyit ereje elbír, megtesz. Tehát a segítség csak a bajtársak és társadalom részéről jöhet. Ne féljen senki. Nem megyünk gyűjteni, nem kérünk alamizsnát, anyagi segítséget. Nem! Mi frontharcosok nem alamizsnát kérünk, mert egy önérzetes frontharcost az alamizsna sért. Mi bajtársainktól azt kérjük, hogy segítsenek a szervezkedésben s vegyenek részt a szövetség működésében, ne csak azzal, hogy a szövetségbe belépnek, hanem aktiv munkával. Mindenkineek ki tudjuk jelölni a munkakörét s mennél többen vesznek részt ebben a munkában, annál eredményesebb lesz az s viszont annál kevesebb fog egyre-egyre jutni. Mert nem csak az segít, aki pénzt ad, de az is segítség — még pedig talán hathatósabb is — aki a szövetség munkálkodásában a neki kijelölt s legjobban megfelelő működésében aktiv és lelkesen részt vesz, munkaalkalmakat teremt és keres s igyekszik a munkanélküli baj társakat elhelyezni, bog}7 azok tisztességes keresethez juthassanak s így munkájuk révén a munkaadójuknak s ezen át a hazának is szolgálatot tegyenek épen ügy, mint ott kint a lövészárkok poklában. Sajnos azonban az ügyvitelben, a munkaalkalmak keresésében és a munkanélküliek elhelyezésében igen sok baj társat nélkülözünk s így minden munka és teher csak egyesek s bizony csak nagyon kevésnek a vállaira nehezedik, kik bármily lelkesen dolgoznak is, de még ha megszakadnának is a munka alatt, képtelenek annak megfelelni. A társadalmat pedig kérve kérjük, hogy fogadja pártfogásába és szeresse ezt a sokat szenvedett, sok-sok életveszélyes órát, napot, hónapot átélt, de a hazáért mindenkor halni kész jobl) sorsra érdemes frontharcos társadalmat, ha van hely, hol alkalmazni tudja, alkalmazza, ha tud munkaalkalmakat, tudassa velünk, hogy utána járhassunk s alkalmaztatásukat kieszközöljük, hogy egy-cgy munkanélkülinek és családjának egy falat kenyeret adhassunk. yjabb ríévmags?af*osltások A bel ügy miniszter megengedte, hogy Vlacha Jenő I. nevét Monostori-ra, Holes Sándor máv. munkás nevét Hőlaki-ra, Seliuszler Márton József Honsz főtitkár nevét Tcmesvári-ra, ifj. Gombik Pál püspöki irodatiszt nevét Garamvölgyi-re, Grass Ferdinánd altanácsnok nevét Gáldy-ra, Pályás János szíjgyártó nevét Pozsonyi-ra, Bergman Károly máv. munkás nevét Bé- kési-re m agyárosi thassa.
