Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-12-19 / 99. szám
Ára 12 fillér E 48-,k évfolyam 99. szám Vác, 1934 december 19 Polliikul és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szereién és'vasárnap ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre ................... Vidéken egy negyedévre ................... Egyes szám ára ................................ 3 P - f 3 P 50 f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉM1 DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányl-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyílt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Van történelmi vigasztalás! Ruszthi-Rusztek Lajos dr ünnepi beszéde a kiűzött magyarok segítségére rendezett matinén. A 2000 esztendős keresztény világ egy hét múlva mindenütt, hol él a lélek, diadalmas, dicsőítő énekekbe kezd, hogy ünnepelje az emberiség legnagyobb ajándékát: Krisztust az Isten fiát, Krisztust a Meegváltót, Krisztust a szeretetek És mig száll az ének, s hirdeti hegy él a szerelet, Mária országának ezeresztendős szent földjére fáradtan az élettől, kisirt szemekkel, megkínzott testtel, meggyötört lélekkel, mindenből kirabolva, egymásután érkeznek a szomorú bús magyarok ... Fejük fölött kárognak a varjak, gyorsan húznak a város felé, itt a tél, havazni fog: jajj annak, kinek nincs otthona! És mig szól az ének, a mi ünnepváró adveníi lelkűnkbe be- lesir, zug, zokog', a földönfutó magyarok segéiykiáliása, lelkűnkbe belevilágít a felégett családi tűzhelyek üszkösödő íé ny e . . . Hát ide jutott a magyar ? Ezeréves hazájában földönfutóvá lett? Oda a falu, melyben született, melynek temetőjében édesanyja pihen; oda az ősi ház, amelyben apái raktak fészket, oda a szép fekete magyar föld, amelynek minden rögét külön-kü ön ismerte és együttesen szerelte .'... Ma már mindebből csak egy koldustarisznya és egy vándorból maradt. Sok magyar urból koldus lelt, sok magyar reményből, sok magyar éleiből hálái lett. Maradhat-e szem szárazon, szív közönyösen és lehet-e magyar harag villámok nélkül? 16-ik éve vonszolja megcsonkított testét a magyar, kegyetlenül meggyötörve, megalázva, a megváltás adóját százszorosán leróva, de a szenvedések lüzébcn naggyá nőtt lelkében, rendíthetetlenül élő hittel a jobb és boldogabb jövő iránt. S, amikor már azt reméltük, hogy a magyarok Istene megelégelte szenvedéseinket, amikor a pirosló hajnal pirkadása bizlatóan integetett felénk, a gyűlölet kajáni vérével táplált ellenségeink, akik elrabolták erdőinket, érceinket, folyóin kát, el a magyar rónát, el a magyar búzát, el a csillagos magyar egei, akik országúti útonállók módjára terítették le az ezeréves magyart, most Génibe sietlek, hogy olt kifaragják, megácsolják a szomorú bus, magyar keresztet. De azt tanultain az Írásból, aki hiszi az Isteni, annak minden javára történik. Gyalázkodó rágalmazásukkal úgy mentek ki, hogy a magyar nemzet halálos Ítéletével térnek vissza, hogy^ azt a keveset is, ami még megmaradt, elrabolhatják tő ünk. . . és íme a sötétben bujkáló balkáni gonoszság csúfos kudarcot szenvedett a magyar igazság, a magyar becsület bevehetetlen ércfalán. És a megalázott rác- bocskoros, tehetetlen tajtékozó dühében bosszúját azokon tölti ki, akik emlékeikben és reményeikben ehhez az oly sokat szenvedett ezeréves magyar hazához tartoznak. Neki mindegy férfi, vagy nő, gyermek, vagy aggastyán, csak magyar legyen. Számára nincs jog, nincs törvény, nincs szeretet, nincs karácsony, nincs Isten, csak égető, perzselő gyűlölet van. És ennek a gyűlöletnek nyomán születnek uj szenvedések, születik uj típusa a magyar életnek: a hontalan, földönfutó, va- gónlakó magyar. És jönnek és hozzák saját nyomorúságukat a mienkhez és jönnek és hozzák saját szenvedéseiket a mienkhez. 16 éves rabságból szabadultak ők ki, elszenvedték a rabszolgák minden gyalázatát. De amíg ott voltak, bennük pislákolt, bennük virrasztót! a magyar élet. Ha van fájdalom és van kibírhatatlan, ha van könny'' és van kiapadhatatlan, úgy van öröm és van történelmi vigasztalás is és ez az, hogy csak annak a népnek van jövője, amelynek vértanúi és hitvallói vannak. Ezek a földönfutóvá lett magyarok voltak ott a magyar élet hilvallói, akiknek több jutott a szenvedésből, mint az örömből, több a borúból, mint a derűből, de életük beleszól, belejátszik a jövő magyar életbe; az ő szenvedéseik nyitogatják a világ füleit. És most itt vannak ... Révedező tekintettel keresik a jövőt, de könnyeik fátyolán át nem láthatják. Kéréshez, könyörgéshez nem szokott derekak most meghajolnak, és kérnek és várnak. A sok szenvedésen átment magyar társadalomnak mindenütt megmozdult a szive. Legelőször a nemzet ifjúságának szivébe-lcl- kébe hasított bele a részvét. És ebben a kietlen nagy szomorúságban ez a másik felemelő vigasz. A lerongyolód olt menekülők elé áll a magyar ifjúság, a letört szomorú jelen elé lép a remény lel jes jövő. Karjába ölelkezik, földrehorgasztott fejét fölemeli, szemeiből kitörli a könnyet, hogy nézze, hogy lássa itt nálunk a magyar életei, hogy érezze és szeresse a magyar testvéreit, hogy higyjen és bízzon fajának szent küldetésében. A mai ifjúság, a magyar ifjúság nem andalog virágos réteken, az élet beállította a csalódások sivatagába és az előszobák végtelen várakozásába. Reánk még sütött a nap, ők már csak szomjasan várják napról-napra azt, ami egyre késik, de aminek el kell jönnie, mert van Isten. A mai ifjúságot keménnyé edzi az élet és ez a komoly, küzdelmes élet összetöri ugyan ifjúságunk színes szemüvegét, de kialáKitja belőle azt a férfi típust, amire a jövőnek szüksége van. A magyar ifjú érzésében vallásos és hazafias, akaratában elszánt és kemény, izmait a sport edzi, szive segíteni vágy mindenütt, hol könnyieket és nyomort lát. Aranyköd nélkül él, de gyölré'l- mesen tiszta látásában benne van a jövő legszebb Ígérete. Tőle hallottuk most is először a menekülők panaszának visszhangját. A magyar ifjúság hozott ide bennünket, hogy abból, amit az élet nekünk adott, juttassunk azoknak, kiknek szüksége ma legnagyobb. Jól tudjuk, kevés a boldog ember ebben a hazában, de ma még a legszegényebb is gazdagabb, a legszerencsétlenebb is boldogabb a hontalanoknál. A magyar földön mindenki hajlott háttal jár,mert mindannyiunkat megtiport megszorongatott az élet és várainkra, ahol még volt egy kis szabad hely, uj terheket rakott. De az égben és a földön az a törvény, hogy akinek van, az adjon. Nekünk van otthonunk, nekik nincs, nekünk van kenyerünk, nekik nincs, nekünk van váltóruhánk, holnapunk és reményünk, nekik nincs és nincs, csak sok keserű fájó emlékük van. Városunk áldozatkészségéhez fordulunk, amely már annyiszor terített asztalt az éhezőnek és díszített karácsonyfát a nincstelennek. Magyar kér itt a magyartól, testvér a testvértől, attól, akivel 1000 éven át összefort a szenvedésben, attól aki tud jó lenni és nagy, attól aki tiszteli a rokkantat és szobrot állít a bősnek. Ártatlanok szenvedése bosz- sz.úért kiált az égbe, de ma, most, a szeretetnek, ennek a megcsúfolt karácsonyi szent szeretetnek pevében csak kérünk. Ne ölje meg lelkében senki a bosszú szavát, de előbb a szeretet teremjen gyümölcsöt és áldást. Magyar Testvéreim! Ezeréves történelmünk minden lapja, hőseink és vértanúink megszámlálhatatlan sokasága, a tengernyi sok könny és vér, amely az egek csatornáinál is gazdagabban táplálta a magyar rónákat, mind-mind véresen igazolja, hogy nehéz, küzdelmes sors a magyar élet és amíg mások sorsdöntő küzdelem nélkül élhetnek, a magyarnak meg kell fizetnie minden percét az életnek. S úgy látszik nekünk még az eddiginél is nagyobb a keresztünk. De én a magyarok Istenébe vetett, hegyeket elmozdító hittel hiszem, hogy terve van a * Teremtőnek mi velünk! Hiszem és a reánk nehezedő megpróbáltatások ke- resztsúlya alatt is hirdetem nem? zetem örök életét, hirdetem, hogy a csalás és hazugság napja a horizont alá került. Magyar Testvérek! Nézzétek, az égen csillagok fényiének, kitartás, türelem, dereng az ég, az igazság, a magyar igazság napja felkelőben és újabb ezredév mosolyog reánk! A püspök tizenöt éve Fopészior bevonulásának tizenötödik évfordulója Hanauer Á. István dr. a váci egyházmegye főpásztora december 19-ién ünnepli tizenötödik évfordulóját annak az eseménynek, hogy a püspöki széket elfoglalta. Az ősi katolikus város lakossága, az egyházmegye milliós népe imáival a váci püspöki palota felé fordul, ahol az egyházmegye feje ábitatos lélekkel ad hálát a Mindenhatónak, hogy a nehéz tisztet: a hatalmas egyházmegye kormányzását az ő vállaira helyezte. Frontharcosaink karácsonyfája Karácsonyfa ünnepélyünket december 22-én, szombaton d.u.. öt órakor tartjuk meg a városháza közgyűlési termében, amikor is a karácsonyi szeretet csomagokat osztjuk ki a rászoruló bajtársaink családtagjainak. Felkérjük a bajtársakat, hogy jöjjenek el erre az ünnepségre, az egyenruhával rendelkezők föltétlenül formaruhában. Elnökség.
