Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-12-12 / 97. szám
E ára 12 fillér 48-I& évfQSyara) 97. szám Vác, Í924 december 12 jPolIflScsJi és lérsadalml me-cjfeler&flc Sí ele re le érát kétszer: szerdán és vasérnop ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre .................................3P — f Vidéken egy negyedévre .................................3 P 50 f Egyes szám ára ...................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: BE1ÍCSÉMY1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyi!t-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. így adakoztok np| | Adalék néhány szörösi • szívű váci lélektanához Tiszteli Szerkesztő úr! Becses lapjában már sok közérdekű dolgot olvastam, azért bátorkodom e soraimnak helyet kérni a Váci Hírlap legközelebbi számában, mely egyúttal felhívás is akar lenni a társadalomhoz. A szegénygondozás a jelenben nagy nehézségekbe ütközik városunkban. Ez abból származik, hogy a felajánlott összegek nagyon megcsappantak az utóbbi időben. Vannak, akik egyáltalán nem adnak (pedig sokról tudjuk, hogy adhatna, ha akarna). De a nem adásnál is rosszabb, hogy ezt oly durván adják tudtára az összeget gyűjtő hölgyeknek, hogy azoknak minden kedvük elmegy a gyűjtéstől. Éli, aki ugyan rendszeres gyűjtést egyéb elfoglaltságom miatt nem vállalhatok- de ha valamelyik munkatársam megbetegszik, szívesen helyettesítem, eközben oly sok tapasztalatot szereztem, hogy szeretném ezt nyilvánosság elé vinni, sokak okulására. Fel akarom kérni mindazokat, akik a változott viszonyok folytán a megígért összeget nem tudják adni, ne durván, gorombán adják ezt tudtunkra, mert mi, ezt az amúgy is fárasztó munkát, nem magunkért, hanem mindnyájunkért vállaltuk. Mondják meg szépen, hogy nem tudnak adni, mi megértjük, hiszen mi asszonyok annyi sok mindent meg tudunk érteni. Gondolják meg, mennyire megnehezítik munkánkat azzal, ha férj a feleséghez, feleség a férjhez utasít, hogy »jöjjön holnap«, »magát nem ismerem« és ehhez hasonlókkal elutasítanak. Az idő nekünk is pénz, örülünk, ha minél előbb végezhetünk munkánkkal. A bizalom biztosítására elégedjenek meg a Szegénygondozó nyugtájával, mert ezt csak azok kapják meg, akiket a gyűjtésre felkérlek. Szó nélkül nem hagyhatom, hogy vannak házak, ahol a legmelegebb szeretettel fogadnak, sőt a jövőre is biztosítanak jóindulatukról. De voltam olyan háznál is, ahová kijövet visszanéztem, hogy valóban Vácon vagy ok-e?vagy valami civi 1 iz á! a t! an- országba kerültem. Azoknak, akik a szeretet munkásait ily hidegen elutasítják, sőt már olyat is láttam, aki kinevetett, ajánlanám, hogy egyszer szádjának le arról a magaslatról, ahova a sors őket emelte s nézzenek szét a szegények hajlékában. Nézzenek szét, hogy szcmtöl-szem- he láthassák a nyomort, lássák, amikor kis állati odúban nyolc tagú család is lakik, lássák, amikor 7—8 árva, elhagyott gyermek lerongyolódva, sőt néha majdnem mezítelen, állati eledelt eszik, vagy lássák, amikor elaggott, magával tehetetlen nyomorék a férgek martaléka lett és sok-sok ehhez hasonlót. Ha ezeket egyszer megnézik, értékelni tudják a mi munkánkat, akik az irgalmasság cselekedeteit gyakoridjuk. Nem hiszem, hogy ezeket látva, ne nyíljon ki minden duzzadtabb erszény, hogy adakozásával megteremtse magának is és másoknak is a szebb, jobb és boldogabb életet. Tisztelettel egy, aki a szegényeknek gyűjt. Meghal Udvard? volt képviselő, aki wáci volt A Korányi-klinikán pénteken reggel meghalt Udvardy János, a ráckevei takarékpénztár igazgatója. Régi szívbaja kínozta a roppantul elfoglalt közéleti férfiút, ezi'rt bevonult a klinikára, hogy óit fogyasztó kérj alá vesse magát. Udvardy János váci származású volt. Édesapja rk. iskolák tanítója volt és fiával itt végeztette a gimnáziumot. Eiata- lon került a ráckevei községházára, ahol a szorgalom és tehetség megteremtette gyümölcsét, mert Udvardy rövid idő alatt a nagy, vagyonos község vezeíő főjegyzői székébe emelkedett. A hivatni nem volt elég a nagy munkabíró férfiúnak, még közéleti munkát is vállalt. Megalakította és v’rágzóvá tette a ráckevei takarékpénztárt, melynek vezérigazgatója lett. Közben s ez mutatta nagy népszerűségét, a kerület országgyűlési képviselője lett, megbuktatván Dinich Ödön eddigi képviselőt. Később Dinich buktatta ki Udvardyt a képviselőségből, de az e lenséges- kedés csak politikai téren mozgott, társadalmi össze! art ozásu k mintaszerű volt, amiL az is mutat, hogy Dinich képviselő Udvardy végtisztességadásán Vácon megjelent. Udvardy János az Iparkamarának, Pest vármegye törvényhatóságának és számos nagy vállalatnak volt tagja. Közéleti munkája megőrülte az életerős férfit és 53 éves korában teste megtért az ősi anyaföldbe. Udvardy uto’só rendelkezése az volt, hogy szülővárosában, Vácon, az alsó temetőben tegyék örök nyugalomra és itt épi Fessen családja kriptát. Utolsó akaratát teljesítve, vasárnap délután tették örök nyugovóra hült tetemeit, család ja és nagyszámú tisztelői jelenlétében. A gyászban özvegyén és két gyermekén kívül Dora Sándor dr főkapitányhelyettes és nagy váci rokonság is osztozik. Hatvan —nyolcvan Szerbiából menekült magyart várunkVácra Bár a kilométerek százai választanak el bennünket Déiszlá- viától, Vácon is megdobogtatta a magyar lelkeket Szerbia barbár kegyetlensége, mellyel tél- viz idején, órák alatt, ártatlan magyarokat, öregeket, gyermekeket, asszonyokat hajtott át a trianoni határon. Évtizedek óla a Szerb állam lakói, de mert magyarok, minden vagyonuk hátrahagyása mellett, azonnal el kellett hagyniok régi otthonukat, különben veszélyeztetve volt az életük. Vác is meg fogja mutatni emberbaráti és faj testvéri érzését, Vác is segíteni fog menekült magyar testvéreinken. A rokonszenv és figyelem a kiutasítás első híreire erősen feléjük fcrdult és mindenki várta, hogy Vácra is fognak jönni kiüldözött jugoszláviai magyarok. Voltak, akik már látták is az érkezőket. Ez azonban csak szenzációhajhászás, mert a magyar belügymini sz ti rimn kő z j ó tékonysági oszLálya egységesen és egyöntetűen helyezi el és rendezi legalább ideiglenesen a Szerbiából kiűzött magyarok sorsát. Szombaton ez az ügyosztály telefonon kereste Vác város polgármesteri hivatalát, de mert ott senkit sem talált, a rendőrségre fordult, hogy onnan közöljék Vác városával a belügyminisztérium kérdéseit és kívánságait. Másnap a belügyminisztérium újból jelentkezett és azt a kérdést tette fel, hogy hány menekültnek tud férőhelyet biztosítani városunkban? A polgármester ezt a nagyfontosságú ügyet Miltényi Aurél kipróbált és gondos kezeire bízta, aki azonnal jelentette, bogy a Globe alatt levő szükséglakások közül Pálffy- utca 37. szám alalt tizenegy szoba üresen áll, ahol mintegy 60 —80 menekült találhat ideiglenes otthont. Azonnal hozzálátott a helyiségek jókarbahelyezésé- hez, takarittatja, meszel'éti és az összes helyiségek szombatra lakható állapotban lesznek. Ez ideig tehát ne küldjön a minisztérium menekülteket, szombattól azonban, ha kell, élelmezésükről is tud gondoskodni, bárha minden lakáshoz konyha is tartozik és ott mindegyik család magának főzhet. Ágyakról, ágyneműekről a város nem tud gondoskodni, miért is azokat Miltényi a minisztériumtól kérte. Minden híresztelés ellenére megállapíthatjuk tehát, hogy a délszláviai magyarok e hét vége előtt nem érkeznek városunkba és ha itt is lesznek, szerető és gondos ellátásban lesz részük városunk lakossága részéről. Épp ezért felhívjuk a jótékony egyesületeket, főképen az agilis nő- egyesületeinket, hogy a menekültek méltó fogadásáról gondoskodjanak és a szegények első perctől kezdve érezzék a magyar testvéri részvét figyelmét. Hátra van még a menekültek részére való gyűjtés, amelyet egyes helyeken, főkép hivatalokban már megindítottak és többen adakoztak is, de, tudomásunk szerint, a minisztérium ezt is országosan rendezi, amelybe Vác város jószivű polgársága is bele fog kapcsolódni. Adományokat a menekültek részére a »Váci Hírlap« szerkesztőségéhez is lehet küldeni. Beszélgetés az első Vácra menekült szerbiai magyar asszonnyal El kell hagyni a kultúrát, a Csányi-úti pompás aszfaltot, a végtelenül elhanyagolt Rádi-út sarát dagasztjuk. Be kell fordulni a törökhegyi ösvényen. A jéggyár öreg gépe boldogan dohog, hogy december és nincsen jég. Még egy forduló: Pálffy-utca37. Szükséglakások. Valóban azok. Szimpla ablakok apró táblái betörve sok helyen. Alacsony szobák, mindegyikben rakott taka- réktűzliely. Most javítják a szobákat a kőművesek. A 9-es számú már rendben van, ide költözik Krajcsi József- né három gyermekéved, a legidősebb 14 éves. Van ágyneműjük. — Úgy mentettük meg, mondja az asszony, hogy bevittük a vagonba. A csetnik nem látta. A többieknek hátul egy teher-
