Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-09-09 / 70. szám

S SÄ LAP 3 Tempó! Előre! Négy ország földjét jártam ezen a nyáron s amerre csak megfordultam, mindenütt eleven elemi erővel csapott arcomba a nagy tenniakarás, az uj életalko­tás munkájának és törekvésének friss szellője. Népek és nemzetek nagy harca ez a jövőért. Lábuk alatl döbörög a föld és az idő X»i-UO ILiJJLUiUUlja w i gét, ezeknek a magasabbrendü eszméknek és gondolatoknak szolgálatában végzi immáron negyedik évtizede a maga mun­káját. Hála az isteni Gondvise­lésnek, minden időben voltak maecénások, áldozatos lelkek, akik nemes odaadással kiépítet­ték azokat a kereteket, amelyek között a VSE élhetett, küzdhe- tett és nagyra nőhetett. De min­dent elődeink nem végezhettek az idegenforgalmat propagáló élharcosoktól, hogy Vác azért is vonzó települési hely, mert Vác iskolaváros s igy az ide­települő családok gyermeknevel- tetési gondjai valósággal eltör­pülnek. Nos ez a megállapítás vagy betegesen túlzott jóindulatból, vagy ama bizonyos struccmadár- politikából, vagy a város iskola­ügyének nem ismeréséből ered. Ennek a lapnak a hasábjain cikksorozat tárta fel városunk iskolaügyének állapotát, mely­nek az volt a lényege : 1. hogy Vác nem iskolaváros, bár annak kellene lennie törté­nelmének és helyzetének meg­felelően. 2. hogy nincs önálló gazda­sági népiskolánk s igy megelőz bennünket Heves, Nagykörű, Monor, stb. Nagykörűnek csu­pán 4000 lakosa van. 3. hogy nincs leánygimnáziu­munk, tanitó, vagy tanitónőkép- zőnk, sem líceumunk, sem ke­reskedelmi iskoláink, sem ház­tartási szakiskolánk, ellenben van Jászberénynek, Cinkotának, Kecskemétnek, Félegyházának! Abban a cikksorozatban a negativumok megállapítása után szemlét tartottunk a meglévő tanügyi intézményeinken és szo­morúan állapítottuk meg, hogy az égetően szükséges napközi otthon jámbor óhajtás, hogy óvo­dáink zsúfoltak, hogy Vác vala­mennyi elemi iskolája szűk te­rületen épült, hogy 2000 elemi kö­teles gyermekünk részére nincs sem tornaterem, sem tornatér (játszótér). Megállapítottuk, hogy elemi iskoláink közül nem egy súlyo­san kifogásolható közegészség- ügyi szempontból. Rámutattunk arra, hogy isko­láink gondozottsága sem állja ki a komoly kritikát, hogy a túl­zsúfoltság csaknem mindegyik iskolában kisért. Rettentően hiányoltuk, hogy csak leánypolgárink van! A gim­náziumi szemlénknél is láttuk, hogykedves öreg gimnáziumunk­nak is sürgős szüksége lenne a modern kor követelményei sze­rint való megújulásra ! íme, aki annakidején lapunk hasábjairól tudomást szerzett Fejfájást megszüntetik és meghűlésnél gyors javulást eredményeznek az Aspirin tabletták. De a valódi Aspirin tabletták legyenek a BAYER kereszttel Gyógyszertárban kapható nem beszélhet Vácról úgy, mint iskolavárosról. Vácnak ugyanis mindössze egy gimnáziuma van, amivel általá­ban a városok dicsekedhetnek. A polgári iskola ma oly álta­lános, hogy az nem adhat váro­sunknak iskolaváros jelleget. Az iskolák új esztendejének küszöbén jóleső érzéssel látjuk, hogy cikksorozatunk megjele­nése óta óvodánk száma eggyel szaporodott a Kultúrház épüle­tében. Azóta felépült az új pol­gári iskola, melynek minél na­gyobb benépesülését óhajtjuk, mert hiszen a nyolc osztályú népiskola felső tagozatainak he­lyét van hivatva betölteni. Ugyan csak csökken a Karolina zsúfolt sága, mert az elemi iskolákat már ez évben kitelepítették a Hattyú-utcába. Ha az Ilonautcai új elemi fiú­iskola benépesítése sikerül, ak kor a szent Miklóstéri iskola növendékeinek száma is csök­ken. Sajnos ez a csökkenés ép­pen a felső osztályokban nem következik be, ahol leginkább szükség volna rá. Ezeket a változásokat öröm­mel regisztráljuk, bár a Karolina és Miklóstéri iskola tanulóinak létszámcsökkentési módozatát nem tartjuk ideálisnak. Szükségét érezzük, hogy is­kolaügyünk nagy hiányosságaira rámutassunk, egyben közöljük elgondolásainkat is, melyek sze­rint a hiányoknak legalább egy része pótolható. Úgy érezzük, hogy ezekkel a pótlásokkal kö­zeledünk ahhoz, hogy Vác való­ban magára öltse az iskolaváros jellegét, amihez történelménél és helyzeténél fogva joga van. Kötelességünk is Vácot iskola­várossá tenni úgy maga, mint környékének jövője érdekében, nehogy valamely rohamosan fej­lődő község váilaja azt a hiva­tást, mely ezer esztendő óta Vácra vár. Elgondolásunk szerint a nap­közi otthon, melynek elsősorban a nyári nagy munkaidőben volna nagy keletje, könnyen helyet kaphatna bármely elemi iskolá­ban. Szerintünk a felsővárosi és az alsóvárosi kát. iskolák kínálkoznak erre legalkalmasab­baknak. Van már elég óvónő és tanítónő állás nélkül, akik sze­rény díjazásért vállalnák a fel­ügyeletet. Az épületekben úgyis csak kedvezőtlen időben tartóz­kodnának. Hiszen a jó időt ki­rándulásokkal, fürdéssel, stb töl­tenék el, amint arra nagyszerűen példát adtak a Karolinában időző budapesti elemistások. Városunk népesedési viszo­nyai azt kívánják, hogy az óvó- dák számát a felsővárosban kell mielőbb szaporítani. Úgy gondoljuk, hogy ha a kul­tuszkormány az elmúlt években évenkint százszámra építtette Nem szédíti Ont el a Szombaton 5, 7, 9 és vasárnap 3, 5, 7, 9 órakor. 20—70 fillérig Lauri Volpi, a világhíres tenorista filmje: Nápolyi szerenád Hétfőn 4, 4/27, 9 és kedden Va7, 9 órakor. 10—40 filléres mozin! 2 sláger: 1. Egy éj Velencében. Verebes Ernő, Csovtos Gyula, Simon Zsuzsa, Bállá Lici, Gombaszögi Ella, Gőzön Gyula. 2. Édes kis lakás! Vígjáték. Ursula Grabley, Max Hansen. az iskolák objektumait, ma is keresztülvihető lenne, hogy Vácon az alsóvárosi és szent Miklóstéri iskolák helyett egy központi iskolát emeltetne a váci Egykázközséggel egyet­értve. A két iskola értékesíté­sével alaptőkéhez jutna a róm. kát. Egyházközség, amihez ál­lamsegély lenne kieszközlendő. Van városunknak elég támoga­tója ahhoz, hogy egy rendes központi elemi iskola megépíté­sét a kormánynál lehetővé te­gyék. A Karolina intézetre hárulna, nagy, jó hírnevénél fogva az a feladat, hogy a polgári iskolák osztályainak párhuzamosítása helyett leánygimnáziumot, vagy íelsőipariskoiát állítson be. Az elemi iskolák kiköltöztetésével ennek meg van a lehetősége. A iiszt^lendő-nővérek tanári tes­tületének ellátása pedig teteme­sen kisebb gondot okozna, mint a világi tanárok letelepítése. Látjuk, hogy a fiúpolgári iskola és a gimnázium miiyen jói meg­férnek egymás mellett és mily nagvszerűenkiegészitikegymást. Ugyanez az állapot volna első­sorban kívánatos a leányneve- lésünk szempotjából, minél előbb. Hiszen a polgári leány­osztályok párhuzamosítása is újabb tanerők beállítását igényli! Miért ne lehetnének az új tan­erők gimnáziumi tanárnők! Az általános ismétlő iskola növendékei azokból toborzód- nak, akik sem ipariskolába, sem középiskolába nem mennek- Mi lesz ezekből a gyerekekből? Földműves, napszámos, vagy gyárimunkás. Hazánk agrárjel­lege amellett szól, hogy ezt a pár száz tanulót önálló gazda­sági népiskolában képezzék to­vább, hogy méltán és alapos szakszerűséggel készüljenek ezek is az életre. Ez a gond elsősorban a vá­rost terhelné, de a legszegé­nyebb polgárság érdekében hisszük, hogy ezt az egy iskola­ügyi gondot szívesen nyakába veszi a város. A leánygimnázium felállítása uj korszakot nyitna Vác iskola­ügyében. Ennek a megoldása ha­lasztást nem tűr. Főgimnáziumunk is évtizedek óta megújhodás nélkül fogadja falai közé Vác és vidékének ifjú­ságát. Ez az ifjúság megérde­melné, bogy a Rend az állam támogatásával a budapesti gyö­nyörű gimnáziumhoz hasonló szép intézetté alakítaná törté­nelmi múltú és a jövőben is nagy hivatást betöltő gimnáziu­munkat. Vác tanulni vágyó ifjúsága, környékének idetóduló gyermek­serege talán azt is megérde­melné, hogy egy szakiskola fel­állításának lehetőségével fog­lalkozzanak az illetékesek. íme, tehát elgondolásunk sze­rint a napközi otthon, az önálló gazdasági népiskola, a leány- gimnázium, a főgimnázium meg­újulása, központi elemi iskola felépítése és egy később fel­állításra kerülő szakiskola tenné városunkat iskolavárossá. Nem hisszük, hogy városunk­nak kirívóan elmaradott iskola­ügye nem bírná rá az illetéke­seket arra, hogy sürgősen vál­toztassanak a helyzeten Vác ifjúságának és polgárságának elsőrendű érdekében. Régen nem nyillottak már oly nehéz körülmények között az iskolák kapui, mint ebben az esztendőben. A tanköteles ifjak ruha és tan- szereilátása szinte lehetetlenség nemcsak az árak, hanem a ke­reset csökkenése miatt is. Ép­pen azért lapunkban ismételten felhívjuk városunk tehetős tár­sadalmának figyelmét a könyv és Írószer nélkül álló rengeteg tanulóra Az elmúlt esztendőben pl. egyik alsóvárosi iskolában 60 tanuló közül 40 tanulónak nem volt ABC könyve és pala­táblája. így akartak tanulni. A legnagyobb szeretet és jószívű­ség. a szegények megsegítése, kispolgáraink boldogulása nevé­OtrUon-géfiek kaphatók Kunschnernél

Next

/
Oldalképek
Tartalom