Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-07-29 / 58. szám

ára 12 fillér 48-ik évfolyam 58. szám Vác, 1934 július 29 W Pollílkal és társadalmi hetilap, megfeienik heteeképi kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: | FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ I SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — fi ÉS LAPTULAJDONOS: J ^c, Széchenyi-utca és Gsányi-út sarkán. Telefon Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 5o f Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, ^trves szám ára.....................................................13 fillér I a A | díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. SSS^Ü£«®3BaHKSSÖ«38&Ka2^S3aíK£5S Vácon senki sem kapott huszonötéves házadómentességet Bemutatjuk, miért nincs Vácon, az uj városrész kivételével, építkezés? Szaklapban olvassuk, hogy a pénzügyminiszter negyvenegy magyar várost értesített arról, hogy az 1929. XXIX. te. alapján rendkívüli ideiglenes házadó­mentességben részesítette az épülő házakat, illetve tulajdono­saikat. Különös érdekességet ad e szakcikkben az a meg­jegyzés, hogy a városok nem tudnak a másik városnak adott házadómentesség és egyéb ked­vezmény nagyságáról, de külön­ben is minden város annyit ért el a pénzügyminiszternél,ameny- nyit a tárgyalások alapján ki tudott erőszakolni. Amely város­nak vezetői polgársága és építő­ipara érdekében erélyesen fel­szólaltak, az több kedvezményt kapott, amelyik pedig csak éppen hivatalból képviselte az építő­ipart és az ahhoz tartozó mint­egy hatvan más iparágat, az megelégedhetett azzal a kedve­zéssel, amely úgyis jár minden városnak. Erre a különös megjegyzésre kell, hogy érdeklődés fogja el Vác polgárságát, építőmestereit és az összes iparosságot: Vajon milyen rendkívüli házadómen­tességet kaptak az eddig fel­épült házak és érdemes e Vácon építkezni, mert hosszú házadó­mentesség van ? Megdöbbenve' kell nyilvánosságra hozni, hogy a váciak érdekeit nem valami nagy eréllyel képviselhették, mert rögtön szemünkbe ötlik, hogy bár van harmincéves ház­adómentesség is Vácon, még a huszonötéves házadómentes­séget sem érte el senki fia és meg kell elégednie a 20, esetleg 15 éves házadómentességgel. Ez nem egyenlő mértékkel való mérés és ha vezetőink jobban vigyáznak, úgy az építkezési kedvet növelhették volna, ha Vácra 25 éves adómentességet szereznek. De nem elég, hogy ezt nem tudták kieszközölni, nincs nyoma annak, hogy tilta­koztak ellene, miszerint egyes utcákat, amelyeket a városi kép­viselőtestület,, tehát a város pol­BMa—B———MM— gárságának a delegáltjai ház­adómentesség megadására érde­mesnek tartottak, a pénzügy- miniszter törölt a rendkívüli házadómentesség kedvezménye- zetteinek sorából. Vajon ki épit emeletesházaí a következő terü­leteken: Gróf Csáky Károly-út, Constantin tér, Szentháromság- tér, Budapesti-főút, Széchenyi utca, Rév köznek a Csáky út és a Görög-utca közötti szakasza, Mária Terézia-rakpart ? Csak az emeletes épületeknek jár hu­szonötévi adómentesség, melyek 1935-ig felépülnek, de miután senki sem épit emeletet, senki sem kap 25 évi házadómen'es- séget. így fest tehát az a mézes madzag, amelyet szánk elől el­húztak, anélkül, hogy megizlel hettük volna! (Nem adta meg a miniszter ezt a házadómentes­séget a Splényi utcában, Horthy Miklós úton a Splényi-utcáig húzódó szakaszán, Fegyház-ut- cában, Mátyás király-utcában, Görög- utcában,Dombay-utcában, Hajnik Pál-utcában, Eszterházy- utcában, Petróczy-utcában, Fel­ső Duna soron és a Káptalan­utcában páratlan számú oldalán építendő házaknak.) De milyen csalódás ; Húszéves házadómentességet sem kapnak nagyon sokan, mert ez csak azoknak jár, akik az alábbi I utcákban villaszerűén építkez­tek: Árpád utca, Attila utca, Papnövelde-utca, Burgundia- utea, Kórház utca, Flórián-utca és- Kert utca. Hány villa épült ezekben az utcákban? (Nem kapták meg a húszéves ilyen házadómentességet a következő utcákban építtetők: Pacsirta­utca, Fogtövi utca, Krakkó-köz, Hunyadi utca,Ambró-utca,Zichy- utca, Mária utca, Retek-utca, Fűz utca, Diadal-tér, Iskola-utca, Szent Miklós tér, Fürdő-utca, Rózsa utca, Beniczky-utca és Csányi-telep.) Egész meztelenre levetkőz­tetve ezt a nagy állami kedvez­ményt, Vác városára úgy fest, hogy hnszonötévi házadómen­tesség senkinek sem jut, húsz­évi egy-kettőnek, a többi pedig kap tizenötévi házadómentes­séget, ami nem rendkívüli, mert azt bármelyik építtetőnek kikö­tés nélkül biztosit a törvény. Csodálkozhatunk e ezek után, hogy Vácon ma, az építési fő­szezonban nem épül egyetlen egy ház sem, nem keres az építőmester, nem keres az épí­téshez kötött más negyven ipar­ág, mert mig más városokban 30 évi adómentességgel is épül­hetnek a házak, Vácon a 15 éves házadómentességet tudtuk csak elérni! Egy pillantás Oberammergauba Irta: Dr Ruszthi-Iiueztek Lajos A németeket most a határon ezer márkás kinai fal fogadja. Ezer márkát kell lefizetnie an­nak, aki külföldre készül. A né­metek ezzel tönkretették az osztrák idegenforgalmat, amely még a múlt évben is 130 millió schilling bevételt jelentett Ausztriának; de viszont otthon tartja a németeket, akik most hazájukat iparkodnak megis­merni. így Németországban meg­lehetősen nagy az utasforgalom, de mindenütt van idegenforga­lom is, ha nem is akkora, mint pár évvel ezelőtt. A márkát más külföldi pénznemmel szemben meglehetősen magasra értékelik és hogy nem kedveznek sebki­nek, mutatja a magyar pengő sorsa, amit nagy kérésre 100:57 váltanak be. Szóval a magyar drágán utazhat, még az egykor olcsó Bajorországban is. S igy természetes, hogy azt az óhaj­tásunkat, hogy Németország leg­magasabb hegyét, a 2965 m. ma­gas Zugspietzet fogaskerekűn és drótkötélen elérjük, alaposan megfizettük. De kaptunk is érte olyan emlékeket, amikor az 1000 m. szakadék felett függöttünk, amiket soha el nem fogunk fe­lejteni. Erről a kirándulásról haza­térőben egymásután nyelte el kis autónk a pompás bajor utak kilométereit és még a Zugspietz emlékeivel voltunk elfoglalva, amidőn soff őrünk figyelmeztetett, hogy Oberammergauhoz közele­dünk. Egyszerre ott is voltunk. Szép, modern szállodák és pen ziók között hatalmas födött épü­let előtt találjuk magunkat. Eb­ben az óriási méretű iokalitás- ban játszódik le a híres passió. Először úgy hallottuk, hogy az­nap nem játszanak. Úgy gon­doltuk azonban, hogy érdemes lesz mégis legalább a helyet megnézni, ahol a játék lefolyik. Az épület felé közeledve, hirte­len hatalmas kórusnak hangjai ütik meg füleinket; jobbról, bal­ról különös öltözékű, hosszú szakállas alakok tűnnek fel mel­lettünk. Előző értesülésünk té­ves volt, az egyik bejárati ajtó­nál az ajtónálló közli velünk, hogy folyik a játék. Tőle tudom meg azt is, hogy hetenkint négy­szer játszanak, az előadások reggel 8 órakor kezdődnek és déli 2 órai ebédszünettel este 6 óráig folytatódnak. Amikor mi odaértünk, délután V2Ö óra volt így jegy váltására nem is gon­dolhattunk, csak arra kértük a szigorú Cerberuszt, hogy csak egy pillanatnyi betekintést en gedjen nekünk. Először a leg­ridegebben elutasította óhajun­kat, mondván, hogy az előadást közbe való bemenettel zavarni nem lehet, különösen most, ami­kor a Passió legimpozánsabb jelenete, a keresztút és a kál­vária köveik ezik. Elmondom neki, hogy mi Magyarországból jöt­tünk és már haza keil mennünk. Uj előadásra nem várhatunk; mellettünk egy hollandi bizo­nyítja, hogy ő német, de Hol­landiában él és kizárólag azért jött haza, hogy megnézze a vi­lághíres játékot. A jó német só­gort végűi is meghatották kérő szavaim és az ilyenkor kijáró jutalom reményében egy órára beengedett bennünket. Hát ez az egy óra amellett a sok szép látni való mellett, amit a bajor föld természeti szépségekben és kultúrában nyújt, egészen rendkívüli élmény volt és ma radt is számunkra, nemcsak né metországi utunkban, hanem egész életünkben Mindenekelőtt a hatalmas méretű nézőtér és színpad fogott meg. A nézőtér fedél alatt van, de maga a szín­pad szabad. Itt a hátteret és az oldalfalakat maga a Mindenható Úristen nyújtja a csodás termé­szet legszebb díszleteivel. A nézőtéren 5650 ülőhely van, mig a színpad olyan nagy, hogy a 600 főből álló tömegjeienet meg­rendezésére és elhelyezésére is bőségesen elegendő. Amikor mi bekerültünk, a Passió éppen a jeruzsálemi siránkozó asszonyok jói ismert jelenetéhez érkezett. Ettől kezdve voltunk mi szem­lélői a játéknak. Egymásután a legteljesebb történeti hűséggel peregtek ie az események, úgy, ahogy mi azt mindannyian jól ismerjük. Rövidesen feltűnt a kereszthordozó Krisztus meg­kínzott, meggyötört, szenvedő alakja. Roskadozó léptekkel vonszolja fáradt testét, válián maga után húzva nehéz, igen nagyméretű keresztjét. A tömeg szadista őrjöngéssel követi és szakadatlanul üvölti még mindig a saját Ítéletét is jelentő tragi­kus szavakat: „Feszitsd meg, feszítsd meg“! Nagyszerű ter­mészetességgel megrendezett tömegjelenet, a szemlélő mara­dék nélkül kapja a 2000 év előtti történéseket, hamisítatla­nul, minden epizódjával. És ami­kor a keresztre feszitett Krisztus végső halálküzdelmeit szenvedi, szem nem marad szárazon. So­kan hangosan zokognak. Úgy érzi mindenki, hogy ami itt végbe megy, az nem színjáték, nem reprodukció, nem utánzás, hanem nagyszerű megismétlése mindannak, ami akkor történt; ez maga az eleven örökké élő múlt. Az az érzésünk, hogy a világtörténelem legnagyobb tra­gédiája valóban iyy is történt. Mivel érik ezt el ? A kornű jel­mezek, ruhák, a történeti hűség

Next

/
Oldalképek
Tartalom