Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-01-03 / 1. szám
VACS HÍRLAP 3 Jönnek az osztrák, svéd és svájci cserkészek, előkészülettel már mindenben készek. Áll a Hősök-szobra, vár felavatásra, hatalmas szép ünnep várakozik Vácra. Evezőseink most versenyeznek Győrött, szép küzdelem után a nyolcasunk győzött. Gödöllői tábor cserkészektől hangos, száz kis váci szívben nagy izgalom van most. Augusztus E hó is izgalmas, pláne az elseje, régi rímem szerint: bőg szívem belseje, mert nem lehet többé már a rongyot rázni, hanem a nagy lakbért ki kell kotorászni. Cserkész vendégeink Vácon kikötöttek, kilenc óra helyett már kettőre jöttek. Voltak e reggelnek rengeteg izgalmi, jött osztrák és örmény, svájci és izlandi, angolok is jöttek, sőt hat lichtensteini (ördög tudta magát köztük kiismerni!) Itt paprikát.vettek, barackot meg amott, Túri bcV csak adta az autogramot, ismerte is őt egy angol — nagy alkatú — mondván: ugye, ön a váci hafdú-jiidu? A fagylalt-uzsonna mindre nagyon hatott, meg is ettek sokan belőle vagy hatot. Daloltak, zenéltek, még csárdást is jártak, a sorakozom már bús arcot vágtak. Nem is felejtik el emlékét szép Vácnak, Túrit, meg a csárdást s a drága... kofákat. Teniszezőinknek ereje rnegére, súlyos csapást mértek le a Szentendrére; S mert a hírnév nem áll, gyorsan messze siet, eljöttek hozzájuk a jó erdélyiek. Fajálllattenyésztők szerepelnek esmeg, sikerrel adnak egy nyári tarka-estet. Cserkész-viziteknek se száma, se szeri, nincs baj, hisz vezérük a Zsenibori Feri. A faj álhatóknak újabb ügyük támad, megrendszabályózzák a váci poloskákat, hogy ne kelljen őket örökösen szidni, szabály rendeletre fognak eztán csípni. Láthattunk itt egy nap sok idegen arcot, a futball-kongresszus két napon át tartott, elviLték hírünket délre és északra, kedvesen gondolnak majd a váciakra. Reménység az idén veretlenül végzett, ám a finisben nagy pehek közt elvérzett, nem tudván bejutni az első osztályba, benevezett hát a jó profiligába. Még egy vagyonnak is bizony megdöbbentő : a vízdíjhátrálék: négyszázezer pengő! — ennyivel tartozni iszonyú nagy hiba! Somoghyné lett a szép Éder Lívia. Az igazság útját negyven évig járván, megérdemelt nyugdíjba ment Éder Kálmán. Megindult a futball, itt volt Rákoscsaba, s a VSE-VAC-tól mindjárt nyolc gólt kapa. Szeptember E hóban ismét gond-hónap következik, mert bizony az ember rengeteg pénzt veszít, beiratás, könyvek, új ruha, meg irka, sokszor bizony csoda, hogy az ember bírta. Közgyűlés. Deákvár! E téma körben jár., de a felüljáró vár, mint a deákvár. Vác biz’ minden évben sok lakosát veszt ei, tisztviselő-várost sürget doktor Kestler, az olcsóbb vasúiért kellenek kijárok, ha lenne, ki tudná megfőzni a MÁV-ot. Ismét egy hymen hír kívánkozik ide: Pintér József né lett Hencsey Erzsiké. Örvendezhetnek a gimnazista ifjak, gimnáziumunk nem emel ma tandíjat. Anyakönyvi szoba forgalma is éled: A szép Krakker Baba Pesta Lászlóné lett. Első profimeccsét a Reménység nyerte, Vasas jó csapatát fölényesen verte. Horogra került egy másfél mázsás harcsa, végén persze kisült, az egész csak ka(r)csa. Háborús hősöknek zavartalan álma, nevüket megőrzi négy nagy márványtábla, négy nagy márványtáblán aranybetűs nevük, minden gondolatunk érettük és velük!... hatalmas ünnepély a felavatásuk, ennyi őszinte könny nem folyt soha másutt. Október Hivatalosan e hó már az ősz hava, ám az idő szerint vénasszonyok nyara. Zálogháznak kell így üzletét rontani, a felöltőt nem kell még most kiváltaid. Összes iskoláink panaszkodnak nagyon, az elhelyezésre egyre több gond vagyoni, szűk a gimnázium, szűk a Karolina, Melha bának nem kell csupán aggódnia, a polgári áll már, szilárdan, mint a vas! Járásbíróságunk elnöke dr. Magas. Van az állomásnak végre telefonja, épp itt volt ideje, mindenki ezt mondja; hogyha nem találod reggel az inggombod, s emiatt 1 ekésed megszokott vonalod, telefonon üzend, a jó tarokk-család kezdje ma nélküled, ne várjanak terád! Frontharcos tömegek indulnak egy szóra országos frontharcos nagy találkozóra. Hogy a hitéletünk nagyobb mozgást lásson, a kát. Népszövetség megalakult Vácon. Eljött egy küldöttség Újpest városából, egyet-mást tanulni modern haladásból. Orthodox vitáknak reméljük, már vége, Jeshivát megkapta Pollák hitközsége. Megnyílik isméi a váci Uránia, Kornis Gyula nyitja, városunk nagy fia. Vese-Vácék ismét jó! megfőzték Vácot, szépen nótáztak az Iglói diákok. Bár a rászorulók száma máma nem sok, kedves Otthoni kaptak az agg iparosok. Márványt avatnak a Vese-evezősök, rajta tizenkét név, szép halált halt hősök, beszél ez a tábla vitézi tettekről, klubhűségről és a hazaszeretetről. Október 15-ről emlékezünk meg, mely ezentúl Vácon piros betűs ünnep. Áll a szeretetünk örökéllű csokra, négyszázhelvennyolc hős bronzba öntött szobra. Ragyogó ég kéklett a nagy szobor lelett, mikor Vác fogadta József főherceget, ki búcsúzni jött el váci hőseitől, egyes honvédektől s harminckettesektől. Kipirult arcokkal, szívvel ünnepeltünk, október 15! — Soha sem felejtünk! Derék frontharcosok egy nap összeállnak), s adnak hadiemlék-kiáilitást VácnaK. Nem panaszos már az anyakönyvi osztály: Haris Iza férje a Hrabovszky Oszkár. Leventék lődözik célba a lukakat, legjobban lő megint csak a jó Gráf-csapat. November November hónapban hőségtől már nem fősz, túristák hava ez, beköszöntött az ősz. Az út lucskos, sáros, folyton esik, esik, hej, csak a villanynak az ára nem esik. Iparos segély lesz!.— így mily szépen csengő! — s hány embert segít a... kétezerszáz pen- ' . gő? Parázs vita támadt a csirkepiacról, hol az a sok tolvaj állandóan sarcol, tűzoltók szeretnék, van érv rá tömérdek, nem lehet elvinni, mert városi érdek! De sokszor bezárult előtte az ajtó, meghalt a Szaák bácsi, öreg végrehajtó. Megindult a nevek magyarosítása, hogy magyar voltunkat a külföld is lássa. Hogy a nagy közönség izgalmat is lásson: nagy forgalmiadó-csalást leltek Vácon, sokak közölt nagyobb rémületet szülét, munkában rendőrség, detektív testület, mely nagyobb »munkára« úgyis régen vágyott, folynak is nagyban a letartóztatások; alapos vallatás az igazság elvén, látszik-e a »gumi« a delikvens nyelvén? Pár ezer pengőnyi értéket lenyaltak, még csuda, hogy tőle mind-mind meg nem haltak. Suttogtak sokakról, nem voll titoktarló, pláne, hogy megnyílott részükre a »Markó« Három napig tartott a nagy riadalom, s lett: csupán »kihágás« s akta egy nagy halom! Egy szép konklúziót levonhatunk máris: vannak Vácon titkos fiialeüsták is. Az egész ügy pedig kényes példát adó: mennyi bajt okozhat a forgalmiadó! Milimárit többé nem fogad be Vácunk, (meglásd, kevesebb lesz a vízfogyaszlájsunk!) Zsidó templom ormán leng a horogkereszt, hogy ki volt a tettes? — még pár évig keresd. Szoborleleplezést filmre is felvették, őszinte siker közt le is vetítették, ezt a meglepetést megköszönjük innen, úgysem láttuk eddig önmagunkat filmen. Kőkapu alatt két kocsi összepattan, kapu állapota marad »változatlan«. Nagy szenzáció, mit most gyorsan leközlök, olcsóbb villanyt kaptak a nagyvendéglősök. December Városunkra ráül a hó és a szén der, mert elkövetkezett a hideg december, kihalnak az utcák, csak az otthon meleg, drága szenük mellett ülnek az emberek. Ám a gyomor tágul és készül a torok, most következnek a zsíros disznótorok, mit nem tud levinni, csak a jó borocska, “itt egy-kilenc liter, amott egész rocska, s aki még nem tudta, bár oldalát fúrta, most megtudja, mi az: a jó váci hurka; el is fogy egy-kettő, akárki meglássa, e finom falatból vagy hat métermázsa! > Az ünneplés csendes, csak a szívben zajos, negyedszázadja él itt Hiizigráth Lajos. Deákvári úton oly nagy máris a sár, hogy beléje fér az egész váci vásár, ám oly vállalkozó köztük egy sem aKad, ki belépni merne: menten beleragad, meg is változtatják már a neveiket: ők a vácvidéki derék »sárköziek«. Szent Vince-nővérek csendben jubilálnak, háromszáz éve már szerétéiben járnak. Reformátusok is csendben ünnepeltek, százötven éve már, hogy újból léteznek. Baintner százados vet »szabadságnak« véget, s Hollandiából hoz bájos feleséget. Reménység jubilál, társas vacsorát ád, már tíz éve lövi kapuba a labdát. Szegénykonyha küzköd, nagy igyekezettel, azt mondják: az ebéd fa, szén nélkül nem kell! — a város ezt nem ad s ennek az a nyitja: fakereskedőket ő nem gyarapítja. Jubilál nagy időt Hirmann Pista bácsi, jó szívvel üdvözlik baráti s munkási. Villanyról rímeim mind jobban lankadnak, kereskedőink is olcsóbb villanyt kapnak. Városi közgyűlés. Polgármester csenget, s Baintner tábornokunk szép húrokat penget, ha a közgyűlés a gondolatnak enged: rövidesen nálunk országzászló lenghet. A vármegye mondja, hirdessük itt noszai Vác a vármegyének legtisztább városa. (Megírom: az üres telket számon kérték, bár ha szerkesztői közérdeket sérték!) Végre beköszöntött karácsony is mára, büszkén áll a mindenki karácsonyfája. Befagyott a Duna, a sok gyerek fázik, oda se neki! —■ mind vígan korcsolyázik! Ismét vége lett egy gonddal teli évnek, elhalkul tehát a beszámoló ének; ami jót megírtam s ami rosszat fedtem;, mi vagyunk hibásak: a toliam s én,ketten. Adja a Teremtő, eztán máskép legyen, messzebbre lássunk el fent a Naszál-hegyen, derüljön ki az ég messze köröskörül, legyen sokkalta több, minek szivünk örül. A váci túristák túrázzanak messze, északon a magas kárpáti hegyekre, délen a Dunáig, kéklő Adriáig, de minden oldalon a régi határig, ahol megpihenve a szív is megbékíti, men jenek el oda!... ámde... vízum nélkül 1 Hadd mondhasson egyszer vidámabb szöveggel boldogabb új ével már a Köves ember
