Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-06-13 / 45. szám

ára 12 fillér 48.ik évfolyam __________________________________ 45. szám Vác, I934 junius 13 VÁCI HÍRLAP Polliikat és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és Tasérnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ I SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Helyben egy negyedévre..................................3 P — £ gg LAPTULAJDONOS: f VAc< Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Vidéken egy negyedévre..................................3 P 5o f | , Kéziratok nern adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, ggyeg 3zám ára..................................................12 fillér jj I -WEawO | díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. ■BnnnnnnHHHi A pestmegyei községek a drága villany ellen Próbaper áramdij leszállítására 1928 körül a pestmegyei és általában az ország községei egyre-másra kötöttek szerző­déseket az elektrifikáló vállala­tokkal, hogy a községek villa­mos közvilágitáshoz és a ház­tartások villanyáramhoz jussa­nak. A szerződéseket a község nagy része műszaki szakértők nélkül kötötte meg. A vármegye, mint a felügyeleti hatóság, csu­pán jogi szempontból birálta felül a megállapodásokat, ame­lyeket jóvá is hagyott. így vált lehetségessé azután, hogy egyes községek 80 és 110 filléres vil­lanyárat fizettek kilowattonként. Pest vármegye közgyűlési ter­mében igen gyakran hangzanak el heves kirohanások a magas villanyáram-dijak ellen. Pest vármegye községei, melyek a régebbi drága megállapodásokat sinylik, egyesületekbe tömörül­tek és a tél folyamán kiáltvá­nyokkal, plakátokkal indítottak harcot a magas villanyáram- dijak ellen. Az első komoly lépést a pest- vármegyei Abony község tette KEZÉT CSÓKOLOM NAGYSÁGOSASSZON^ — Mitől vált oly haragossá festői szép arca? — Hogyne lenne dühös az ember! Mondja, csak, hogyan kell mondani németül: Abcug Hitler!? — No igen’ Mert a mi szere­tetreméltó Mikink is már alább­hagy a Hitler-imádással. Az tör­tént ugyanis, hogy Berlinben élő művész-fiát, aki egyike volt azoknak a keveseknek, akiket nem tanácsoltak még haza, fel­szólították, hogy igazolja árja származását, apai és anyai ágon felfelé, a dédszülőkig! Hát nem hallatlan ez ? Ilyet kérni egy de genere Santhótól! A mi ara­nyos Mikink azonnal sietett fel a városházára és Gurszky Rezső dr aláírásával és a Máriás váci pecséttel igazolta, hogy a Santhó- vér végig árja-kék, de bizony azóta a művésztaDyán megcsap­pant a nagy tisztelet a nácik irányában. — Mondjon valami kedveseb­bet, drága Nagyságos asszony! — Kedvesebbet és bájosab­meg, ahol a legdrágább az ár, 110 fillér kilowattonként. Pest vármegye alispánjához azzal a kéréssel fordultak, adjon enge­délyt arra, hogy az egységár leszállításának ügyét az áram- dijmegállapitó-biróság elé vigye. Pest vármegye alispánja az en­gedélyt megadta és Szeíényi Károly dr vármegyei aljegyzőt, az ipari ügyek és a villany­ügyek referensét delegálta, aki Abony községet képviseli. A bíróság elnöke Ordódy Já­nos miniszter tanácsos, előadó Kulcsár Géza miniszter taná­csos, tagjai pedig a technológia egyik tanára, a kereskedelem­ügyi minisztérium egyik magas- rangú tisztviselője és egyMAV- főtisztviselő. A bíróság szerdán délután négy órakor a Tech­nológiában gyiiít össze. Nagy érdeklődéssel tekinte­nek a bíróság ítélete elé azért is, mert a községek életében nagyjelentőségű kérdés a vil­lanyáram-szerződések ügye, a községek revízió alá szeretnék a szerződést venni. Ha ez a próbaper sikerül, a rossz szer­ződés birtokában levő községek egymásután indítanak pert a vil­lanyáramot szolgáltató társa­ságok elleD. bat mondok maguknak ! Tudják hogy két szép lánya van a Kunschner bácsinak. Az egyiket épp most kérte meg egy rokona, június 3 án volt az esküvő. A mama éppen azon búslakodott, hogy elrabolják egyik szép leá­nyát, de mert jó háziasszony is, rászólt a kisebbik leányára: — Eriggy leányom a Sapkához, hozzál egy kis vacsorát apád­nak ! — Es a lányom ment, de tiz perc múlva másodmagával tért vissza. Egy fess fiatalember állt az odalán nagy szerényen és engedélyt kért, hogy másnap eljöhessen és Kunschnerék má­sodik leányának kezét megkér­hesse. Mert, mint mondá, a Sapka-auzlágon keresztül meg látta a leányt és abban a pilla­natban elhatározta, hogy csak ő, vagy senki! . . . Szószerint igy történt. Június 3-án volt az el­jegyzés. A második számú vő­legény Vác környékén uradalmi intéző. — Nagyságos asszonyom, hogy maga mennyit tud! ... — Várjanak még! Van még a maguk számára! Két nagyon szép fiatalasszonyról mesélem még el vásári vállalkozásukat. Egy házban laknak, pont a város íSyuiáf: as eSméleti faloseéfia tarra- ssé&éí'© B-ieífeseték ki a budapesti egsí’efeme.re A kormányzó a vallás és közoktatásügyi miniszter előter­jesztésére Kornis Gyula dr ál­lamtitkári címmel felruházott egyetemi nyilvános rendes ta­nárt, a budapesti tudomány- egyetemen a pedagógia nyil- ványos rendes tanárát és a fi­lozófia jogosított tanárát ugyan­ezen az egyetemen az elméleti filozófiai tanszékére egyetemi nyilvános rendes tannárrá és egyúttal a pedagógia jogosított tanárává kinevezte. Sz. Csorba Tibor' tanár* kitüntetése A Faludi Ferenc Irodalmi Tár­saság tagjává választotta Sz. Csorba Tibor tanárt. A „Vas- vármegye“ c. lap Írja, hogy a társaság Sz. Csorba Tibornak a dunántúli irodalom ismertetése és népszerűsítése körül szerzett érdemeit akarta ezzel honorálni. Halálozás Súlyos csapás érte Dede Ká­roly nyug. állomásfőnökünket. Hitvese, sz. Kovács Erzsébet élete 59., boldog házasságának 29. évében meghalt. Az elhunyt úrnő földimaradványait ma, szer­dán délután 5 órakor helyezik örök nyugalomra a középvárosi íemetőoeu. közepén és most vásárkor már úgy volt, hogy nem nézik meg a vásárt, mert az egyiknek na­gyon fájt a bokája. Délelőtt tízkor azonban vizitelt a mindig gáláns nagybácsi, aki rézsűt szemben van hivatalban és hall­ván a nagy panaszt, autót ho­zatott és repültek is már a vá­sárba. Délután ötkor megjött Pestről az egyik férj, este nyolc­kor ugyancsak Pestről a másik férj, de az asszonyoknak még mindig hült helyük volt. Elkezd­tek borozni kettesben s már kezdtek megalkudni a helyzettel, amikor pout tízkor megérkeztek a szökevények... no, mit gon­dol, honnan? Úgyse találja ki, megmondom inkább: a megyeri csárdából Kimentek a vásárba, Laci-konyha, sörözés, vettek csirkéket, kivitték Zsobrákba, neveket nem árulhatok el, tehát csak annyit, hogy a hajdan hi­res zsobráki akadémia, színhe­lyére, ahol a csirkepaprikás ha­mar kész lett. Nyolcra erősen igyekezett haza az autó, de — titkos parancsra — nem akart Vácon megállni, egészen Me- gyérig, ahol nagyszerű cigány­zene szólt. Tízre azonban pon­tosan megérkeztek haza. A két Ber-kesiyei hősök emsékének leleplezése Bensőséges ünnepet ült a nógrádmegyei Berkenye kisköz­ség junius 10-én. A község né­metajkú, de magyar érzésű la­kossága áldozatkészségéből em­léket emelt a háborúban hősi halált halt 19 hősének. Az em­léket Tokody Gyula szobrász- művész készítette. As ünnepsé­gen megjelent a kir- kormány képviseletében dr Soldoss Béla főispán, a járást dr Hetényi Re­zső a nógrádi járás főszolga­bírója képviselte. Megjelent to­vábbá a balassagyarmati kerék­páros zászlóalj képviseletében Szebeni Rezső alezredes kísé­rettel, képviseltette magát a váci Damjanich kerékpáros zászlóalj egy kerékpáros sza­kasza egy tiszt vezetése mellett, a vármegyei vitézi szék, a frontharcosok egyesületének váci csoportja, Nógrád, Diósjenő és Nőtincs községek levente egyesületei és a tűzoltó testüle­tek. Az ünnepség a róm. kát. templomban ünnepi szentmisé­vel kezdődött, honnan a hősök emlékműve elé vonultak, hol Barczka Tivadar kántortanitó vezénylete mellett a dalárda el­énekelte a Hiszekegyet. Ezután Soldos Béla főispán tartotta meg az ünnepi beszédet s beszéde során felhívta a jelenvoltakat arra, hogy békességben és szor­galommal dolgozzanak, ne tö­rődjenek se a horog- se a nyi férj már nem tudta, mire gon­doljon, dehát a nagybácsi tekin­télye előtt egy szót sem mertek szólni. — És most kinek visz virágot? — Majd megmondom a végén! Most sietek le a Dunapartra, ta­lálkozni akarok a polgármester­rel, vagy a helyettesével mert ők ebben az időben vagy az uszoda, vagy a strandfürdő helyét jelö­lik ki a fegyház alatt. Én ugyanis azt hallottam, hogy kiváló pol­gármesterünk kijelentette az uszodára, hogy annak létesítése nem városi feladat. Máskor pe­dig a strandfürdőre mondotta ki, hogy nem a városnak keli meg­csinálni. Kijelentem, teljesen igaza van a polgármester úrnak, hogy ha a két aktuális ügyet külön, külön emlegetik. De ha együtt, egyszerre beszélünk róla, szerfölött kényelmes álláspont lenne mindkettőnél a város ne­héz pénzügyeire hivatkozni. Ezért mondom, hogy sietek a Dunapartra, mert vagy egyiket, vagy másikat kell, hogy vállalja 21 ezer lakosa érdekében ez az okos ember és már jelöli is a helyet. Akkor pedig igazán szí­vesen a viszek polgármesternek virágot! Jó napot!

Next

/
Oldalképek
Tartalom