Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-05-20 / 39. szám

ára 20 fillér 48-ik évfolyam Mai számunk 8 Gidai 39. szám Vác, 1934 május 20 VÁCI HÍRLAP Polli fkai és társadalmi hetilap, megfelenik hetenként kétszer: szerdán és vasérnap ELŐFIZETÉSI ÁRA Helyben egy negyedévre ................... Vidéken egy negyedévre ................... ügyes szám ára 3 P — f 3 P 5o f ia fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Gsányi-út sarkán. Telefon 17. l Kézír“lok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, s fi j díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. nimnrgrvtetőt■Jovy. U1U&MYK.IHALYü/öse Mojica, Rozita Moreno. | Nincs igaza Hörl Péter dr-nak, mikor a kedd esti városi köz­gyűlésen minden áron azt akarta, hogy a közgyűlés foglaljon ál­lást az Árpád utca építésének felelőssége ügyében, (bővebben lásd a Váci Hírlap szerdai szá­mát) mert vagy van bürokratiz­mus, vagy nincs. Miután van — él és virágzik — a lényeg­nek el kell tűnni, mert fő a sza­bályrendelet megtartása. Feb­ruár 8-án azt kérdezte Höri Pé­ter a polgármestertől, miért nem hozza közgyűlés elé a belügy­miniszter döntését az Árpád- utcáról ? A keddi közgyűlésen, miután a polgármester szabály- rendeletszerűen megkérdezte, van-e valakinek interpellációja, vagy kérdezni valója és miután senki sem jelentkezett, bele­kezdett a belügyminiszter dön­tésének ismertetésébe és a káp­talanutcai emeletes házért sem lett volna hajlandó másról nyi­latkozni, mint a február 8-án felvetett kérdésről. Hörl dr csu­pán öt percet késett, öt perc előtt még felvethette volna a kérdést szabályrendelet szerűen, hogy ki a felelős az Árpád-ut­cáért, de miután ezt az öt per­cet elmulasztotta, nincs rá fű, hogy megkérdezhesse, bárha képviselőtestületi határozat van arról, hogy a közgyűlés a fele­lősség kérdésében állást fog foglalni. Néha meg lehet sér­teni a szabályrendeletet, néha nem. Egész bátran meglehetett volna jelen esetben is sérteni a szabályrendeletet, mert a kép­viselőtestület nagy többsége azt a választ, amit a polgármester adott volna, úgyis elfogadja. És ezzel befejeztük volna a hosz- szanhúzódó ügyet. Most vala­hogy úgy láttam, hogy a sza­bályrendelet megvédésével túl a közgyűlési termen a közélet testébe megint beletört a tÜ6ke és gennyedni fog. Tovább be­szélünk az Árpád-utcáról, pedig már igazán elfelejthetnénk a reáköltött százezer pengővel együtt, amiből haj’, de sok ut­cánkat lehetett volna megifji- tani. Ezért van igaza Hörl Péter dr-nak, mikor azt mondja, hogy minden közéleti intézkedés any nyit ér, mint amennyi haszon abból közre háramlik. Dehát az olimpusz oly magasén székel és régen hirdetjük, hogy rossz a fehérteremnek az akusztikája, magában álló ellenzéki képvi­selő bölcs mondása oda fel nem hallatszik. Hát ezért nem kerül­het le napirendről az Árpád­utca! E&ltüva Lőwenstein Erzsébet és Ku- tér József ienvzö 21 in 1/, 1 nra. i Mint minden nagy megmozduláskor, úgy a polgármester jubileuma alkalmából is számos levelei kapiunk. Á társadalom érzi, hogy kifejezési kell adni véleményé­nek és ezzel legiöbbézör a nyilvánosság orgánumához fordul. A levelek nagyrésze azoknak a gondolatoknak adott kifejezést, amelyek a Váci Hírlap gondolatai voltak, másik része személyeskedő, gyűlölködő, írójuk nem merle aláírni, természetes te­hát, hogy a papírkosárba került. Egyetlen levélnek azonban m°g kell kegyelmezni, meri egészen uj hangokat üt meg, uj gon­dolat megvalósitását kívánja és mi közzé is tesszük, háiha sikerül a lelkiismerete­ket ébreszigetni és nem lesz pusztában hangzó szó ez az igazi, önzeilen, gyer­mekszeretettől fűtött felszólalás. Tisztelt Szerkesztő Ur! lírák­kor Kálmán dr. jubileuma al­kalmából megkapta azt, ami ed­dig élőnek nem jutott. Halszáz hősnek kellett elpusztulni és csak megdicsőülésük után kap­ták meg azt a liszteletet, ami most egyetlen élőnek jutott. Az iskolások serege eddig még csak a hősi halottaknak tisztelgett, Ivrakker Kálmán jubileumán megkapta ezt is, mert mint mondták »az ifjúság felnőtt ko­rában fogja élvezni azokat az al_ Iíolionitsch ,1., Szép K., Petá- noviís M és Lovistyék J. Száraz J. nagy álérzéssel szavalt. Na- kotásokat, amelyeket a polgár- mester az elmúlt liz év alatt lé- tesitelt< . Ott meneteltek a kis elemi is­kolásoktól a polgári iskolákon át a gimnázium ifjúságáig min­den rendű, rangú gyermek és nézték megilletődve, bogy mi­lyen hatalmas úr lehet az, ki előtt félóráig tartó meneteléssel tisztelegnek. A polgármester pe­dig meghatódva, majd könnyes mosollyal a szemében nézte, nézte a hatalmas gyermeksere­get, amely tiszteletére és tisztel­gésére eléje kivonult és im, most itt lépdel. Nem tudom, jól láttak-e a pol­gármesteri szemek, mint aho­gyan jól látott az a kis csoport, mely vizsgálta az arcokat és szörnyű felfedezéseket tett. Most nem beszélek arról, bogy hány mezítlábas gyermek vett részt a menetben. Nincs cipő­jük. A jó tanitóbácsik és tanító nénik bizonyára otthon hagyták a sarutlan gárda nagyrészét, csak azok kerültek a sorokba, kik mindenáron részt akartak venni a tisztelgő menetben. Fakóra nő az Gmber tragédiájában ! Irta: Preszly Elemér A magyar irodalom nem ko- rallsziget, mely ezrek együttes munkájából támad, a magyar irodalom szikes mező, égbe törő magányos csúcsokkal. A magyar föld is termelt láng­elméket, de lángelméink ma­gukra hagyatva alkották meg műveiket. Nem voit nálunk irodalmi ösz- szehatás. Mily nyugodtan fejlődik Gőthe lángelméje, mennyi benyomást gyűjt olaszországi útja alatt. Nálunk felismeretlenül, biztató szó nélkül írja Katona József Bánk Bán halhatatlan sorait és a sztregovai magányban alkotja meg Madách az Ember tragé­diáját. Gőthe Faustját harminc évig javítja, simítja, maga mondja az ajánlásban. Mi most enyém, azt szinte messzi látom. S mi már letűnt, az lesz való világom. Felhozzák sokan, hogy Madách sokat merített Faustból. De Ma­dách örök büszkesége, hogy a tárgy hasonlósága mellett is remekművet tudott alkotni, mert ő költeményét vérével irta meg, I a leikéből, saját életéből merített. Faust olyan, mint Gőthe élete: olthatatlan vágy a megismerés, a tudomány, a magasabb rendű, a szépélet után és az életnek epicureusi kiélése. Az Ember tragédiája olyan, mint Madách élete : tépelődés, vívódás, küzdelem az eszmé­nyekért, csupa subjectivitás. Legjobban eltér a két költe­mény egymástól, ahogy költőik a nő problémáját művükbe be­állítják. Ebben az Ember tragé­diája Faustnak magasan felette áll. Margit története az elbukott leány megrázó története, ki mel­lett a diadalmas férfi tovább­halad. Madách Évája a férfi élet­társa, sorsának osztályosa, meg- vigasztalója, napsugár, könnyei­nek letörlője. Balsors s szerencse közt mind, egyaránt Vigasztaló, mosolygó Génius. (XV. szín.) Margit tragikuma a szivünk mélyéig meghat bennünket, hisz tudjuk, milyen romlatlan, tiszta lélek, ,,kit a pap most bocsátott el, feloldva összes bűneit/4 Dolgos, engedelmes. Meg­hatóan mondja el, milyen sze­retettel, fáradtsággal nevelte fel kicsiny testvérét. Azután a szép szavak, éksze­rek, a szomszédasszony ravasz­kodása megrontják, szivét elönti, J eszét elveszti a szerelem érzete, elbukik s bukását még azzal is tetézi, hogy gyilkosa lesz anyjá­nak, halálát okozza testvérének. És mert bukásában részvétünk kiséri, vele sírunk a dómban, mikor úgy érzi, mintha az or­gona mellét nyomná és a dies irae a szivébe vájna. Mephistopheles cinikus meg­jegyzésére. „Ő nem az első,1' Fausttal együtt mi is lázadozva kérdezzük: „Iszonyat, iszonyat. Egyetlen emberi lélek sem nyughat bele, hogy nemcsak egy teremtmény süllyedt ily mélységébe a nyo­mornak, hogy a körűié hurkolódó halálos gyötrelemmel az örök irgalom előtt mingyárt az első nem tett eleget valamennyiök vétkéért.44 Gőthe érzi, hogy Margit sor­sába nem tudunk belenyugodni s mig egyrészt rossz érzésün­ket azzal enyhíti, hogy Faust a börtönből meg akarja menteni Margitot, kinek bűne „rajongó jóság volt csupán“, másrészt a magasból hang szólal meg „meg van mentve“ s mikor a második rész végén az angya­lok Faust halhatatlan részét a menyekbe magukkal viszik, már várja ott őt a kegyelmet nyert Margit, mert az „Örök női jó magasba von.“ Mi más ezzel szemben a nő szerepe az Ember tragédiájá­ban ! Nincs a világirodalomban még egy költői munka, mely a nő szerepét, hivatását a férfi éle­tében és a világ rendjében tisz­tábban, világosabban domborí­taná ki, mint az Ember tragé­diája. Ahogy Madách Évát nagy köl­teményébe beleilleszti, abban a magyar faj lovagias gondolko­zása a nőről, Madáchnak végte­lenül finom, sensibilis, majdnem nőies lelkülete játszott közre, mit nála még az áldott édes­anyai nevelés is fokozott. A magyar faj megbecsüli a nőt: a feleség, hitves, élettárs szavak szépen jellemzik. Sehol a világon nincs a csa­ládban az asszonynak nagyobb súlya, mint a magyar asszony­nak a magyar családban és pe­dig nemcsak a magasabb rangú, de még az egyszerű iparos, vagy földműves családban is. Ezt az értékes faji vonást vitte bele Madách gyönyörű köl­teményébe. Nőies lelke pedig oly finom, leheletszerű képek megalkotá­sára sugalták, melyek a leg­tisztább költészet nektár italát nyújtják hálás olvasóinak. Két nőnek volt jelentős sze­repe Madách életében: a hűtlen feleségnek és a nemeslelkű édes­anyának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom