Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-05-16 / 38. szám
w 1 E Mai számunkhoz mellékeljük a Pestvidéki Nyomda népszerű menetrendjét 8»ik évfolyam 33. szám Vác, 034 május 16 Politikai és íársadaimi hetilap, megfelenSk heíenkértí kétszer: szerdán és Tasérnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: üfllyben egy negyedévre ...................................3 P — í Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 5o f Egyes szám ára.....................................................ia fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉMI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Gsányi-út sarkán. Telefon sj. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyílt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Volt váci diákok tüntető megbecsülése Acsay István tankerületi főigazgató iránt Harmonikus és bensőséges ünnepe volt vasárnap Vác intelligens társadalmának. Tizenegy óv óta minden évben az Alma Mater falai között összegyűlnek a Piarista Diákszövetség tagjai és az emlékezés szent érzésével járják be azokat a helyeket, ahol egykor a szigorú piarista atyák a tudományok befogadására serkentették őket. Talán ezidén voltak együtt legnagyobb számmal. Már a templomban meglátszott, hogy a reggeli vonatok nagy társaságot hoztak az ünnepélyre. Később a tornaterem zsúfolásig megtelt az érdeklődők soraival. Volt váci diákokat az idén nemcsak a közös iskola- társi érzés hozta össze, hanem az a tiszteletadás is, melyei minél számosabban kimutatni iparkodtak a váci gimnázium egykori legjelesebb tanítványa iránt, kinek a sors azt az előkelő pozíciót juttatta, hogy az egész tankerület tanügyeit intézhette, a magyar kultúra dicsőségére. Acsay IstváD dr tankerületi főigazgató, a váci gimnázium egykori büszkesége, nyugdíjba vonult és a Váci Piarista Diák- szövetség a szivekben állított gyönyörű emlékei, midőn a távozó tankerületi főigazgatónak olyan búcsúzót rendezett, mely csak a lelkek harmonikus együttérzéséből fakadhat s melynek érzése együtt ég abban a tiszteletben, amellyel a kiváló tanügyi vezér személyét most már a pihenés útjára elkíséri. A templomban A piarista templom elé disz- sisakos rendőrőrség állt fel. Ez minden évben kijár az ünnepnek, melyen a Piarista Diák- szövetség váci tagjai összejönnek emlékezni. A diszőrség figyelmeztette a közönséget az ünnepélyre és csakugyan mind többen tértek be a templom padjaiba, hogy imáikban emlékezzenek meg azokról, kik egykor a szentelt helyeket látogatták. Igen nagy társaság jött Budapestről a reggel fél nyolci, még nagyobb a tizórai vonattal. Bevonultak zászlójuk alatt a cserkészek, majd a hadviseltek csapata állott fel, azután megjött egy kissé késve, a vasútvonalon elrendelt vágáuyzár miatt, a szövetség elnöksége és tisztikara. Ekkorra már a hátsó padsorok zsúfolásig megteltek és az elsőkben is alig maradt hely. A főoltárnál Szomolányi József gimnáziumi igazgató misézett, a mellékoltároknál Kovács Vince dr kaoonok-plébános, Szelt Kálmán kanonok, püspöki irodaigazgató és Hogyor József pia rista tanár miséztek, ők hárman az elhunyt diákok, tanárok lelkiüdvéért mutattak be vértelen áldozatot. Természetesen mindegyik misézőnek régi, volt diákok ministráltak. Fenn a kóruson a volt diákok muzsikális gárdája tett ki magáért. Pertik Béla dr vezetése alatt nem is kvartett, hanem oktett működött és előadott egy ritkán hallott kettős kvartettéit, áhítatot növelve a lelkekben. A diákliősök emléktáblájánál Most megszólalt ismét az öreg primusz csengő, mint máskor, most is hívogatta zengő nyelven az ő diákjait. Szép sorjában mennek is az őszülő, vagy őszbe borult fejű diákok és szemükben fellooog a régi tűz és kedvesen gondolnak arra a soha nem felejthető szép időkre, mikor párosával tértek be a kis kapun miséről jövet, az előadások végtelennek látszó óráira. A gimnázium aulájában két magyar vitéz, az iskola cserkészei és a hadviseltek csapata adott diszőrséget a diákhősök emléktáblája előtt. Az idén vitéz Keresztes Béla volt az ünnepi szónok itt és szívből jövő, szívhez szóló, szép emlékbeszédet tartott. Megrázó volt, midőn felkiáltott, hogy a világon sehol sem öntöttek annyi ágyút harangokból, sehol annyi kaszát át nem alakítottak szuronnyá, sehol annyi anya és gyermek nem siratta hős katonáját, miDt Magyarországon ezer év alatt, mely a folytonos védekezéssel, lét- fenntartással telt el. Beszédét a gimnazisták énekkara előzte meg a Himnusszal és az itt lefolyt ünnepélyt a Szózattal zárta be. A díszközgyűlés A tornaterem falait cser-lombokból készített koszorú futotta be és körülölelte az elnöki emelvény fölött Magyarország és a Piarista-rend címerét, Randveg Mihálynak, kora legkiválóbb tanárának, Acsay István egykori osztályfőnökének és Acsay István nyugalomba vonult tankerületi főigazgatónak arcképét Gyorsan megtelik a terem. Elől a váci hivatalok, intézmények, zászlóalj küldöttsége, Sebes Ferenc dr piarista rendfőnök Schandl Miklós rendi kormánytanácsossal, a gimnázium egykori igazgatójával, kik a rendet. Pesovár Ambrus és Agárdy Gyula tanár, kik a budapesti rendházat képviselték. Tüntető melegséggel és nagy tiszteletlel fogadta a díszes közönség a Budapesti Piarista Diákszövetség háromtagú küldöttségét: DegréMiklós kir.ítélőtáblái elnököt, Hültl Hümér dr egyetemi tanárt, gimnáziumunk egykori diákját és Stesszel Andor miniszteri tanácsost. Szűcs István orsz. képviselő, diákszö- veíségi elnök oldalán ült Acsay István feleségével, ki szintén váci: boldogemlékű Helcz Ferenc táblabiró, járásbíróságunk egykori vezetőjének leánya és Tihamér fia. Minden széken egy-egy ismerős arc sugározza a boldogságot, hogy ismét a szeretett intézetben lehetett egykori diáktársai között. Szerettük volna feljt'gyezni díszes névsorukat. A budapesti rendezők ezt meg is tették és ismételten magukkal vitték a névsort Budapestre, megfeledkezvén arról a kötelességről, mellyel a nyilvánosságnak tartoznak. Annyi bizonyos, hogy száznál többen voltak, akik idegenből jöttek, az ország minden tájáról A közgyűlést Dora Sándor az államrendőrség főkapitány helyettese, szövetségi alelnök nyitotta meg és köszöntötte meleg szavakkal a küldöttségeket és a szövetség megjelent tagjait. Azután lelkes beszédet tartott a diákszövetségek nemes céljairól. Jakabffy Kálmán dr szövetségi igazgató ondotta el hatalmas évi beszámolóját. Mindaz, amiről szólt, arról a Váci Hírlap hasábjain időrendben megemlékeztünk, igy ismétlés lenne újra felsorakoztatni a lefolyt eseményeket. Külön ki keli emelni nagy lelkesedéssel fogadott indítványát, hogy Sebes Ferenc dr rendfőnököt, a váci gimnázium egykori növendékét, a szövetség körül kifejteti hervadhatatlan érdemeiért a Váci Piarista Diákszövetség védnökéül válasszák meg. Schöpflin Lajos dr postaigazgató ezután az egyesület fáradhatatlan igazgatójának munkásságát méltatta nagy elismeréssel. A gimnázium igazgatójának beszéde Acsay Istvánról Az emelvényen most Szomolányi József, a gimnázium igazgatója emelkedik szólásra. Bejelenti, hogy a magyar nevelésügy és a közélet egyik vezető férfiát, a piarista szövetség egyik alapitóját, iskolánknak éveken át fő-fő irányitóját, egy életen át hű fiát: Acsay István főigazgatót kívánja ünnepelni. E pillanattól kezdve lenyűgöző figyelemmel ajándékozták meg a kiváló szónokot, ki legelsőében megható képet rajzol a kötelességtudó kis diákjáról. Már gyermekkorában a kötelességtudásnak fanatikusa volt, aki csak akkor tudott társaival szórakozni, ha kész volt minden leckéjével. A váci gimnáziumnak mindvégig büszkesége. És elindult az ifjú diák jeles érettségi bizonyítvánnyal tarsolyában, a fölfelé Ívelő életnek. Ennek éppen negyvenhét esztendeje. Most a szónok frappáns fordulattal idézi a főigazgató szavait, midőn a tankerület vezére újra átlépi a szeretett iskola küszöbét. E végtelenül jellemző szavakkal köszönt be. „Őszinte kifejezést akarok adni, — úgymond — annak a jóleső és felemelő érzésnek, mely elfog engem, midőn megkezdtem első hivatalos munkásságomat ebben az intézetben, melyre harmincévi tanügyi munkálkodásom jó és rossz napjaiban annyi szeretettel és kedves megemlékezéssel gondoltam vissza, mint arra az intézetre, melynek mind a nyolc osztályon keresztül növendéke voltam. Az élet igen nagy és nehéz küzdelmei után, de különösen a tanügy terén szerzett sok és sokféle tapasztalataim után még nagyobb, folyton fokozódó kegyelettel és hálával emlékszem vissza azokra a jó tanáraimra, akik éveken át sokat küzdöttek és fáradtak, hogy bennünket az igazi munkára, a rendithetetlen köteles- ségteljesitésre, a szellemi értékek megbecsülésére és az önállóság megteremtésére minél maradandóbb hatással megtanítsanak. S ha most a messzi távolból visszatekintve az elmúlt régi időkre, azt látom is, hogy nem mindenben a mostani modern didaktika és fpedagógia elvei szerint tanítottak és neveltek, még is úgy érzem, hogy az akkori szellem, az a belénk palántáit piarista szellem volt az a kellemes erő bennünk, mely minket önállóságra, bátor önérzetre, az akadályokkal való elszánt megküzdésre képesített és céltudatos férfiakká nevelt“. Igen mesterei Randvég Mihály, aki az akkori főigazgató szeriüt a tan- kerület legjobb tanára volt, a pollihiszlor Rózsahegyi Gyula, a tudós Ferency József, a félelmetesen szigorú Lauch János, Tóth Sándor, Pálmay Miklós, a még életben levő Fekete Ipoly és Forgó György értettek ahhoz, hogy a pedagógia erős és he- roszi elszántságával szilárd tudást, veszélyek idején meg nem futó vallásosságot és hazasze- retetet, erkölcsi kemény nyakat.
