Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-04-29 / 33. szám

VÁCI HÍRLAP 3 V I U A G O S ÉS HÚS A K. U£TUH-l>A£OTJl Szombaton 5, 7, 9, és vasárnap 3, 5, 7, 9 órakor. 20—70 filléres mozin. 16 éven felülieknek! ZAf?©FF5 a barankai véreb, a nyilas szörnyeteg. Túlizgalmas és érdekes dráma. Kisérőműsór: Bali, a legszebb férfiak és nők szigete és H i r a d 6. Kedden és szerdán 4, 6 30, 9 órakor. — 10—40 filléres mozin! Brigitte Helm — Viktor de Kova: Ifö&fS&THOPSI FUTÓ. Vácon először! — Kisérőműsór: 2 SZÍV -f- 1 QQSSftNÁS. Lilian Harvey, Halmay Tibor, Otto Wallburg és Rótt Ferenc. Városunk hölgy közönsége a „Nemzetközi Vásár“ tartama alatt feltétlenül látogassa meg a közismert BINÉT és BARNA ■zfivet- és selyemkUlönleges- ségek áruházát BUDAPEST, DEÁK FERENC-UTCA 18 Gazdag választéki Szolid áraki Előzékeny kiszolgálás! I|||||||||||1IIIIIIIII1>IIIIII1III!IIIIIIIIIIIIIIII!IIIIII!I!IIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIU hol titkos rugója az állandó alkotni akarás ilyen megszületésének? T. Közgyűlés! Ma a demokráciá­nak szelleme árasztotta el az embe­rek leikületét. Nem politikai értelem­ben használom e szót, hanem a lelki érettséggel összhangzatos vi'ágnézleti irányzatoknak a tömegek lelkében való önálló kialakulását értem a de­mokrácia alatt; értem az alkotmány- jogoknak a nép széles rétegeivel való megosztását, értem azt a megtisztult népakaratot, mely midőn részesévé lett a közterhek viselésének, részt kö­vetel a rendezés, alkotás mikéntjében is. Ma T. Közgyűlés néptömegeket, nagy közületeket a nyers haía'om parancsszavával, akaratuk és meggyőződésük el­lenére tartósan irányítani nem lehet. Méltóságod sikerének titka az volt — engedje meg, hogy eláruljam — hogy amit éles szemmel lelkében megkonstruált, eszményileg felépített, in idea elrendezett és városának szer­kezetébe harmonikusan, a fejlődés irányához alkalmazóban beállított, azt kiváló szociális érzékkel át tudta vin­ni a néptömegek leikébe, meg tudta velük értetni már előre annak jelen­tőségét; az ő ideái rezonanciát kel­tettek a néptömegek lelkü’etében és amidőn kivitelre került a sor, már nem ő akarta, hanem a megértő képviselőtestület, mely elsöpört min­den a terv elé gördülő akadályt. Mert minden hala’om bukása ott kezdődik, amidőn a vezér lelké­nek nincsen kapcsolata a tömeg, a nép lelkűidével. Tisztelt 'Közgyűlés! ha végigtekin­tünk az említett alkotások sorozatán, nem találunk abban egyet sem, me­lyet rendszerte'en ötletszerűség, avagy egyéni érdekeket szolgáló egoizmus vetett volna felszínre; ellenben azok­nak bármelyikét vesszük a kritika bonckése alá, megállapítható, hogy a nép legfontosabb é e igényeit szolgál­ta. T. Közgyűlés! Márványtáblára aranybeíükkel kell bevésni a kép- viselőíestü’et emlékét és mind­azon tényezőknek, helyi sajtó, egyesületek, körök stb. stb., me­lyek Öméltóságának odanyujtot- ták segítő kezüket, hogy ezen küzdelemhez az anyagi és erköl­csi támogatást biztosítsák. Semmi különös okunk az optimiz­musra, ellenben komoly okunk van az aggodalomra úgy a gazdasági élet, mint az államháztartás tekinte­tében. Éppen ezért a városfejlesztés­nek ma alapvető princípiuma, mely­től nincs eltérés, hogy nagy köny- nyelműség voina olyan befektetése­ket csinálni, melyek a köznek neu1 adódnak vissza. Ámde a váci utolsó tiz év alkotá­sai, ha nem voltak is azonnal fizető lukrativ befektetések, de minden ké­telyen felül áll, hogy olyan városfej­lesztési, közegészségi, gazdasági és esztétikai célokat szolgáltak, melyek bőven térülnek vissza a polgárságnak előbb vagy utóbb; megtérülnek inin- denekfelett az idegenforgalom elő­mozdításában. melynek nemzetgazda­sági jelentősegét Öméltósága átérezte és Vác közönségével is átéreztette. Ez volt sikerének másik kulcsa. Az idegentorgalom hozhat eleven életet ebbe a városba. Belekapcsolja a várost a nemzetgaz­dasági élet vérkeringésébe; izo'áltsá- gunkból kiemel, piacot teremt az iparnak, a kereskedelemnek forgal­mat, fogyasztókat hoz a vendéglők­nek, a közlekedési vállalatoknak ke­l-esetet és a kultúra szálaival a műve­lődés kereteibe kapcsolja bele váro­sunk lakóit. T. Közgyűlés! Vácnak a trianoni határok között speciális helyzete és ebből kifolyólag sepciáiis rendelteté­se van. Egyik oldalról a fővárosnak, másik oldalról az országhatárnak kö­zelsége olyan feladatot ró városunk­ra, amit figyelmen kívül hagyni nem lehet. Az egyik oldalról védekezni, hogy a főváros fel ne szívja kis vá­rosunknak életerőit, nehogy kültelki kolóniája legyünk a fővárosnak, az önállóságnak jellegzetessége nélkül. Életfeltétele lett Vácnak az, hogy in­nét senki ne kívánkozzék Budapest­re, hanem feltalálván Vácon a kultur- ember minden szükségletének kielé­gülését, a főváros falrengetegeiből fáradt idegzettel családjukkal egye­temben nálunk telepedjenek le azok, akik pihenni és üdülni vágynak. A másik a trianoni határnak — re­méljük, hogy csak ideiglenes — kö­zelsége, ami arra int és nemzeti szent- kötelességünkké tette, hogy amidőn az idegen átlépte országunk határát, az ősi Vác helyén ne egy leromlott, elmaradt, fejlődni képtelen, tespedő várost lásson, hanem várost, melyből letiportságunkban is a magyar nem­zet kiölhetetien energiái lángolnak és lássa meg minden idegen már az or­szág határánál az első magyar város­ban az élniakarásnak, az alkotni tu­dásnak bizonyítékait, melyek a Tria­non felé szüntelenül kiáltják: nemi nem! soha! Mélíóságos Uram! ifjú erőinek tel­jében vette át ezelőtt tiz évvel a pol­gármesteri hatalmat. Valóra váltotta mindazt, amit vártunk, fényesen, be­csülettel. Méltóságod első tiz évének karaktere: küzdés, alkotás, béke. Küzdelem nélkül nincs alkotás, de al­kotni csak á* békében lehet. Béke a társadalmi osztályok között és béke a lelkekeben a templomok között Aáeghajtjuk az elismerés zászlóját és szerető szivünk minden melegévei köszöntjük Méltóságodat a sok küz­désért, a sok alkotásért és a lelkek békéjéért, mely soha el ne múljék a váci életben. Ma már talán fáradtabb idegekkel és több őszülő hajfürttel ül a kor­mánykeréknél mint ezelőtt tiz évvel, de még mindig férfiúi erőkkel tel­ten és éppen ezért a jövőt illetőleg szabadjon idéznem K'ebelsberg volt miniszter szavait: miket 1926-ban jú­nius 14-én irt egy hírlapi cikkben: »valahányszor ünnepélyre gyűlünk össze, joggal merül fel az a kérdés, szabad-e a trianoni Magyarország­ban ünnepélyt tartani?« és igy foly­tatja: »én az ünnepély-tilalom alól csak egy kivételt ismerek: a tettnek ünneplését, amikor a munka egy ré­szét befejeztük és még nagyobb al­kotások előtt állunk.« Méltóságos Uram! Tisztelt Köz­gyűlés! Ezelőtt tiz esztendővel, meg­választása után, bankettel tisztelte meg a város polgársága Méltóságo­dat; ezen bánkénén a hivatalos kö­szöntőt polgártársaim bizalmából cse­kélységem mondotta és beszédemet e szavakkal fejeztem be: Mindenki, a ki a hatalom zenitjé­re ér, egyszer attól meg is fog vál­ni; vagy önként, vagy vis major út­ján; amint kezelte a hatalmat és hasz­nálta azt, olyan lesz az ő emléke is, vagy áldják emlékét, vagy átkozzák, vagy mint meddő életűt, elfelejtik nyom nélkül. Tövis koszorúzott ha­zánk fájdalmas utján kemény har­cosokra van szükség; megcsökkent értékű pénzünk mel'ett teljes valutájú férfiak uíán szomjúhozunk; rendkívü­li gazdasági helyzetünkben városunk haladása várja az újabb vezérgazdát: adjon Isten Neked erőt, kitartást, teljes odaadást, hogy e városnak minden polgára felekezet és rang- különbség nélkül tisztelettel tekint­sen tevékeny működésedre.« Ezeket mondtam akkor, ezelőtt tiz évvel, talán ugyanezen órában Mél­tóságodnak. Nem kértük akkor hiá­ba a Mindenható Istent; kérelmün­ket valóra váltotta. Most azt kérjük, hogy a második évtized végén, az akkor életben levők ugyanezt mond­hassák Méltóságodnak. Meleg tisz­telettel és szeretettel, honfiúi szivünk lángoló ragaszkodásával köszöntjük Méltóságodat. Benyújtom ezek után határozati ja­vaslatomat, mely a következő: Vác megyei város Képviselőtestü­lete azon ünnepi alkalomból, hogy méltóságos dr. Krakker Kálmán m. kir. kormányfő a,íácsos, polgármes­ter ur, polgármesteri működésé­nek mai napon tizedik évfordulójá­hoz érkezett, visszatekintvén a le­folyt évtized eseményeire, benső megható.tsággal állapítja meg, hogy a trianoni börtönbön átélt verejtékes életünk nem volt meddő, hanem nagy létesítményekkel teljes és a vá­rosi Képviselőtestület ezen korszak­ból értékes és gazdag alkotásokat fog az utódokra hagyni. Amidőn el­vonult szemeink előtt az utolsó évti­zed váci gazdag alkotásainak soroza­ta, mindenekelőtt mélységes háiával eltelve borulunk le a szeretett ősi vá­rosunk felett virrasztó isteni Gondvi­selés előtt és porba omolva köszön­jük az Alkotó Istennek, hogy mig oly sok magyar város e gyászos kor­szakban alapjaiban megrendült és bá­natos magyar testvéreink milliói a megszállt területeken vérző szívvel veszítettek el minden magyar kultú­rát, azalatt mi itt a határnál megél­tünk, haladtunk, pótoltuk a múltat és emelkedtünk nemzeti művelődés­ben. Hálás elismeréssel és emelkedett érzésekkel fordul e díszközgyűlés utolsó évtizedünknek vazéréhe?,, mél­tóságos dr. Krakker Kálmán pol­gármester urunkhoz, kit e súlyos bor­szakban Isten keze adott nekünk, ki­nek a Gondviselésben bizó bátor kez­deményezése,, fáradhatatlan energiá­ja, jövőbe látó tekintete és biztos irá­nyítása melleit a tiz esztendő alatt el nem tévedtünk, le nem roskad- tunk, haladtunk művelődésben. Ezért Vác megyei város Képvise­lőtestületének az Ur 1934. évének áp­rilis hó 26-ik napján tartott díszköz­gyűlése őt tiz esztendei polgármeste­ri működésének ha árkövénél elisme­rő háiával köszönti, bizalmáról biz­tosítja, támogatását a jövőben is Ígé­ri és el nem múló érdemeit városunk fejlesztése körül ezen jegyzőkönyv­ben az utódok tanulságául, minden idők számára megörökíti. Kérem ennek elfogadását. Rendkívüli figyelemmel aján­dékozták meg a háromnegyed- órás szónoki beszédet. Logikus fejtegetéseit állandóan figyelték és nem mulasztottak el egyet­len alkalmat sem, hogy tüntető megbecsülésükről ne biztosítsák a polgármestert, a hallgatóság egybefűzvén gondolatait az il­lusztris szónokéval. Percekig hangzott a taps, mi­kor a díszközgyűlés szónoka fel­olvasta a határozati javaslatot és újra megújult, midőn Krakker Kálmán elfogódottan állott fel ülőhelyéről és halk, tompított hangon kezdett szólani. PoSg ármesíer Rössel sieíe A jubiláns körülbelül ezeket mondotta: — Amikor 1924 április 26-án her­vadhatatlan érdemeket szerzett hi­vatalbeli elődöm helyére a város akarala, főispánom kívánsága beülte­tett a polgármesteri székbe, első sza­vam a mindenható Istenhez szólt. Most is alázatos lélekkel mondok köszönetét ezért a tiz évért és a nem várt és nem kéréséit megtisztelteté­sért. Az első gondolatom azt a sír­boltot keresi fel, ahol a legjobb apa nyugszik, minden sze e e em száll ah­hoz a jóságos őszhajú anyához, aki­nek egész életében, egy gondolata volt, jóra nevelni gyermekeit és hogy azokat boldognak lássa. Szeretettel mondok köszönetét hűséges felesé­gemnek, aki szép gyermekekkel ajándékozott meg engem, akik mel­lettem álltak jóban-rosszban. Az elmúlt 10 esztendő azé.t veze­tett eredményre, mert a mellettem álló képviselőtestület elértette az idők szavát és lelkesedéssel tette magáévá propozicióimat. Emberek és tettek megítélése távolságot igényel. Objek­tiv bírálatra alig van alkalom. Az ide­jövő idegen jobban meg tudja ítélni a város fejlődését, de még jobban meg fogja tudni ítélni a késői utód, a következő generáció, mely a mai áldozatoknak csak a gyümölcsét él­vezi. Hálásan köszönöm Kolossváry Mihály prelátus kanonok, felsőházi tag ur nekem atyai jóbarátom szives üdvözlését. Az érdem azonban e vá­ros közönségéé, ha marad azonkívül érdem, akkor az az én tisztakezű munkatársaimé. Én sohasem leszek hálátlan azok iránt, akik mellettem állottak és mint esendő embert sok­szor bánt a gáncsoskodás, köszöne­tét mondok minden objektiv kriti­káért. Imádkozom a mindenható Isten­hez és a város címerében álló Pat- róna Hungáriához, hogy emelje fel, segítse meg jobb sorsra érdemes né- pünket.­Méiységes hatást tettek a hall­gatóságra a polgármesternek ama szavai, melyek szüleiről, feleségéről szóltak. Ő nem szo­kott érzelegni és most, midőn szemében könnyek is megjelen­tek, veleérzett a közönség és tüntetető tapssal fordult az oldal­székeken ülő, fejüket szerényen lehajtó kedvesei felé, kiknél e percben nem voltak boldogabb lények talán sehol. Most azután gyorsan végéhez ért a közgyűlés. A főispán záró­szavai a szép s emelkedett han­gulatú közgyűlésről szóltak, a Polgári Dalkörnek még egy éneke hangzott el, azután a dí­szes társaság levonult a hősi emlék elé. Az ií|ú$ág dlszíelvonulása Meglepően nagy közönség vá­rakozott a Hősök terén. Ki volt hirdetve, hogy az ifjúság fog elvonulni tiszteletadásképpen a jubiláns polgármester előtt. Min­den szülő kötelességének tar­totta tehát, hogy el ne mulassza az érdekes látványosságot és jelen legyen a festői felvonu­lásnál. A városháza kapujával szem­ben egy kis szőnyeges emel­vény állott a leggyönyörűbb sövénnyel körülvéve: kis Óvo­dások magyar ruhákban állották körül, ahová a polgármestert és családját várták. A jubiláns ha­talmas babérkoszorúval közele­dett a hősiemlék felé és annak talpazatára letette hálájának emlékét. Majd elfoglalta helyét a legszebb körben családja és a kicsinyek társaságában. Elébe állott Prohászka Tibor és az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom