Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-01-10 / 3. szám

emelte a feszületet és csak ezt kiáltotta: E jelben győzni fog­tok. Az ütközet valóban diadal­mas volt. Ezer-ezer halott ma­radt mindkét részről a csatame­zőn. Más forrás szerint a ke­resztények vesztesége csekély volt, mig a törökök 3000 főnyi veszteséget szenvedtek. Károly lotharingiai herceg lövetni kezd­te a várat és még a délután fo­lyamán hatalmába ejtette. A harcosokat és férfiakat rablánc­ra fűzték, mig az asszonyokat és gyermekeket szabadon en­gedték. Minden ágyúból három­szor lőíte/r, felhangzott a lotha­ringiai herceg sátrában a Te Demn és Avianói Márkus atya áldást osztogatott. Károly lotha­ringiai herceg, a fővezér, Bot­tyán Jánosra, a később híressé vált labancverő kurucgenerális- ra bízta a váci vár parancsnok­ságát és másnap követte csapa­tai élén a Pest felé futott ellen­séget s két nap múlva, június 30-án elfoglalta Pestet. Buda Kedvező feltételek mellett: »B Uádeii foi^észámüák Betétek KüU és belföldi álisÍ3siá®osk Kölcsönök VÉGI ESYKÍZiEGfEI TAKARÉKPÉNZTÁR ft.T. Kegyes Alapfiványoh Kezelfisége KONST ANTIN-TÉR dórban tárgyalt mindenkivel, ki I hozzá fordult. Nemsokára 1909- ben lett zsinati biró, a következő évben jánosii címzetes apát és egyházmegyei könyvtár igazga­tó, 1913-ban egyházmegye^ iro­daigazgató, 1914-ben pedig pá­pai prelátus. Midőn 1913-ban az akkori iro­daigazgató Gossmann Eerenc prelálus-kanonok segédpüspöke lett gr. Csáky püspöknek s meg­szűnt az egyházmegyei irodá­nak vezetője lenni, a felelősség- teljes és fontos állás Matze- nauerra szállott. Nagy hatalom futott ekkor már össze kezében s ő soha vissza nem élt veue. Jó­formán az egész egyházmegye papságának és plébániáinak ügyeit ő intézte és mindenkor közmegnyugvásra végezte. Vé­dett mindenkit, nem bántott sen­kit. Mindenkinek jót akart s ha csak lehetett, tett is mindenki­vel jót. Szerette rokonait, régi isme­rőseit, iskolatársait, barátait, se- gitette földiéit. Ez volt az oka aztán, hogy mindenki szerette őt s úgy a központi, mint a külső papság előtt nagy tekintélynek örven­dett. Gr. Csáky püspök, kinek ol­dala mellett közel két évtizedet töltött, nagyon szerette őLs ked­velt udvari papját mindenhová magával vitte utazásaiban. Így vele volt mindig, valahányszor váci hírlap visszafoglalása és az ország leg­nagyobb részének felszabadítá­sa csak két év múlva, 1686 szeptemberében következett be. Tragor Ignác dr. megszokta, hogy mindig figyelmes hallga­tósága van, most is nagyobb csend ült a terem előadása alatt, ami az őszinte érdeklődés jele volt. Mikor pedig befejezte, fel- csattant a taps és pillanatokig ünnepelte a népszerű és tudós elnöklő előadót. Nem kisebb figyelemmel és érdeklődéssel ajándékozta meg a közönség Varázséji Béia dr. prelátus kanonokot, ki Matze- nauer Oszkárról a püspöki iro­da nemes emlékű vezéréről mondott emlékbcszédel. A pre­látus kiváló előadó. Ehhez já­rul hogy nagy szeretettel m ly. dl el Malzenauer Oszkár harmo­nikus életének feltárásában. Ko­rának egyik legkiválóbb főpap­ja volt Matzenauer Oszkár, ki nélkül semmi sem történt a ha­talmas egyházmegyében. Nagy hatalom adatott kéz ben és so­ha szerényebb ember nem ke­zelte azt. A prelátus úr előadá­sában megelevenedett előttünk Matzenauer Oszkár jóságos lel­ke, mosolygós arca és a hallga­tóság újból átérezte azt a fáj­dalmat, mint múlt év februárjá­ban, mikor szállt a hir gyorsan: Matzenauer Oszkár nincs többé! A nagy letszéssel fogadott emiékbeszéd után Szarka Gyula dr. titkár tartalmas évi beszá­molót adott. Majd ínlzédy Jó­zsef dr. adott jelentést a pénz­tár helyzetéről. A nagyközönség igazán kelle­mesen eltöltött idő emlékével távozott a muzeum idei közgyű­léséről. A Múzeum pedig egy évig nem beszéltet magáról, ha­nem folytatja Vác dicső múltja emlékeinek szorgos gyűjtését. „Az élet alispánja11 Pestvármegye törvényhatósá­gának közgyűlései a vármegyé­nek mindig nevezetesebb napjai. A milliós vármegye képviselői minden irányból az ősi székház­ba sietnek, hogy résztvegyenek a vármegye ügyeinek intézésében. Ez a népes gyülekezet tegnap még népesebbé lett: ekkor ün­nepelték Erdélyi Lóránd dr. al­ispán vármegyei szolgálatának harmincadik évfordulóját. A tör­ténelmi nevezetességű közgyűlé­si teremben ember ember hátán állott. A jubiláns diszmagyarban foglalta el helyét és Preszly Ele­mér főispán üdvözöl le őt, mond­ván, hogy ő az élet alispánja, mert megértette, mit parancsol neki a nehéz időkben hivatása. Neij Géza főjegyző a vármegyei tisztikar nevében üdvözölte az alispánt, aki után R v sz László a törvényhatóság nevében mon­dott igen szép beszédei. Utoljára meghatóban az alispán szólt és azt mondotta, hogy mindent odaadott a vármegyének, ami tő­le telik, de mindent a vármegyé­től kapott, amiért örökké hálás munkása marad a törvényható­ságnak. Ezután, bár a közgyű­lés tárgysorozatának tárgyalása kezdődött, a megyebizottsági ta­gok tömege tolongott az alispán körül, hogy megszorítsa jobb­ját és üdvözölje az cl t alispán­ját. Uj vármegyei ftb. főügyész Pestvármegye főispánja Rér vész Sándor dr. váci ügyvédet Pest-Pilis-Solt-Kiskun várme­gye tiszteletbeli főügyészévé ne­vezte ki. Nagy Frigyes kora, háborúi, udvari élete elevenedik meg a „Trenk báró szerelmei“ c. pompás törté­nelmi filmben, a Városi mai műsorában. Nagyszerű sztárok, gyönyörű és izgalmas sziizsé teszik felejthetetlen élménnyé a kiemelkedő nagy slágert, melyet a Városi hétköznapi, filléres előadásainak külön propagálása céljából tűzet ít műsorra. Vasárnap, hétköz" nap egyaránt verhetetlen ma már a Városi! VÁROSI Verhetetlenebb; mini valaha Ma, szerdán 5—7—9 órakor 10—40 filléres helyárakkal! — Hatalmas propaganda műsor: Trenk báró szerelmei A legszebb, legizgalmasabb történet, a legnagyobb sztárok­kal : Olga Csellova, Dorothea Wiek, Hans Stűivé, Paul Hörbiger és Theodor Loos — Kisérőműsor Január 13 -14-én, szombat, vasárnap ismét a kedves magyar filmsztár: Eggerfh Mártira vig játéka Egy csók és még valami... hazai, vagy külföldi fürdőkben üdülést keresett a főpásztor gyenge szervezetére. Vele volt Pösty énben, Hévizfürdőn, Karls - badban, Abbáziában, Brixenben, vele járt Olasz, Francia és An­golországban, ha Bécsbe utazott rokonaihoz a főpásztor, ő min­dig vele menl. De szabadságát is évente arra használta fel, hogy rendszerint nagyobb tanulmányutat tett és üdülését tudományos ismeretek szerzésével társította. Így az em- li'.ett országok beutazásán kivül járt még Palesztinában is, hol bejárta az Üdvözítő születése, élete, halála és feltámadása ál­tal megszentelt helyeket, volt Alexandriában, Kairóban, meg­nézte az egyiptomi gúlákat és a szfinxet, volt Svéd-, Norvég- és Finnországban is. Mindenün­nen gazdag ismeretekkel tért haza és órákig tudta élvezetesen elmesélni úti élményeit és ta­pasztalatait. Utazásaiból sok érdekes tár­gyat hordott össze. Szenvedélyes bélyeg és képeslap gyűjtő volt. Nemkülönben nagy előszeretet­tel gyűjtötte a csigákat, mely ér­tékes gyűjteményét (2 vitrinre valót) a váci polgári fiúiskola természetrajzi szertárának ha­gyományozta. Nyelvtudása nagy volt, mint pap a latin nyelvet klasszice ke­zelte, teljesen birta a privát szor­galomból megtanult olasz nyel­vet. Tekintélyes könyvtára (mint­egy liarmádfélezer kötet) a leg­értékesebb hittudományi, törté­nelmi, földrajzi és leginkább művészeti, művelődéstöríéneü és egyházul üvészeti művekből ál­lott. Ez ulóbbiakat kedvelte leg­jobban és tanulmányozta any- nyival is inkább, mert mint a hittudományi főiskolán gr. Csá­ky püspök által létesített egy­házművészeti tanszékre kineve­zett tanár, két évtizeden keresz­tül tanította a növendékpapokat. Jó részben neki köszönhető, hogy Csáky püspöknek a váci muzeum ügye mindenkor élénk érdeklődésének tárgyát képezte, hogy szeretetteljes gondoskodást tanúsított mindig iránta és ál­landó támogatásban részesítette és hogy szívesen közreműködött azon, hogy a muzeum gyűjte­ményei, melyek évek hosszú so­rán át vándoroltak egyik alkal­mai] an helyiségből a másikba, a püspök- egy h ázmegyei könyv tár épületében nyugodtabb és alkal­masabb otthonra találtak, addig, mig a mostani, a város áldozat- készsége folytán átalakított, Pauer Imre-íéle házba kerültek s bogy a muzeum anyagát több­szörös ajándékozással gyarapí­totta, mert majdnem félszázra megy azon objektumok száma, melyek Csáky püspököt vallják ajándékozójuknak. .»A muzeum egyesület mindig ! elismerte ezen főpásztori jóin­dulatot — mondotta róla Matze­nauer 1920 január 6-án a mú­zeum egyesület évi közgyűlésén tartott gyönyörű emlékbeszédé­ben — s hálájának jeléül meg­választotta a püspököt fővédnö­kévé. Ezen örvendetes jóviszony nem is lazult meg soha és bi­zonyai bő gyümölcsöket ter­med volna a muzeum javára, ha a háború gondjai és aggodal­mai, továbbá a püspök egész­ségének fotytonos hanyatlása nem akadályozták volna őt ab­ban, hogy jóindulatát óhaja sze­rinti fokozott mértékben érez­tethette volna egyesületánkkel.« Matzenauer Oszkárnak ezen idézett szavaiból is kiérezhető az ő finom, művészi, minden szé­pért s igy a muzeum iránt is rajongó lelkülete, melynek — mint tudjuk — egyik legszorgal­masabb választmányi tagja volt és mindenkor nagy jóindulattal és áldozatkészséggel volt ennek ügye iránt. Még úgyszólván ha­lálos óráján is gondolt a mú­zeumunkra, mikor néhány órá­val előbb két értékes olajfest­ményéről úgy intézkedett, hogy azok a múzeumba kerüljenek. Irodalmi működését is fel kell említenem. Nagymérvű elfog­laltsága mellett szé^ tehetségé­nek megfelelő működést nem fejtett ki és nagyobb munkái nem maradtak. Hogy egyetemi tanulmányai dacára a doktori

Next

/
Oldalképek
Tartalom