Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-04-01 / 26. szám
KXKBro tfACi HÍRLAP 7 nyira megnyertem a rokonszen- vét, hogy éjjel ki akart vezetni a városba. Azt mondta., nagyszerűen fogunk mulatni. Én azonban nem fogadtam el ajánlatát, nem voltam kiváncsi az éjjeli Vácra. Kevés idővel az én kiszabadulásom után egy ilyen éjjeli expedíció nyakát szegte szegény Péntekvnek. Volt egy U. Sándor nevű államiogiya, aki szenvedélyes karambol játékos volt és aki igen szenvedett a fogságban, mert éjjel is mindig kifordított triplákkal és kvartokkal álmodott. A felügyelő megtette neki azt a szívességet, hogy éjjel elvezette egy váci kávéházba, ahol U. Sándor valósággal ámulatba ejtette a közönséget a mesterlökéseivel. A gonosz véletlen azom ban úgy akarta, hogy budapesti detektivek egy szökésben levő sikkasztó! kerestek Vácon. Mivel gyanúsnak találták U. viselkedését, igazoltatni akarták és mivel U. viselkedése még gyanusabb lett, őrizetbe vették őt is, a civilruhás Péntekyt is. Reggel nagy izgalom támadt az állam fogházba n, az egyetlen kapukulcs a felügyelő zsebében lévén, a pék és a tejes ember jnem tudott bejutni, viszont az utcai részben elszállásolt börtönőrök nem tudtak kijutni. Szegény öreg Kovács igazgató a nyakába vette a várost, hogy megkeresse a tékozló fiait. Meg is találta őket a városi kóterben. U. Sándor triplái és kvartjai Pénteky állásába kerültek, alkalmasint az igazgatóéba is, mert az öreg urat kevéssel rá nyugdíjazták. * Egyelőre azonban még nem tartunk olt. Három hónapól töltöttem az államfogházban, mikor kegyelmet kaptam. Távirati úton szabadi ábrahelyeztek. Bár rettenetesen untam már a fogolyéletet, mégis megijedtem, mert hozzávetőleges számítás szerint éppen egy hónap kellett volna még, hogy elkészüljek a regényemmel. Még jobban megijedtek a román politikusok, mert én akkor körülbelül ezerötszáz forintot nyertem el tőlük huszonegyben. A kegyelem délelőtt érkezett és én nagylelkűen azt mondtam a strómanjaimnak, hogy holnap reggelig itt maradok még, hogy revánsot adják nekik. Úgy terveztem, nogy ötszáz forintot visszavesztek, de ezret magammal viszek. Rögtön nekiültünk huszon- egyezni. Gavallérosan játszottam, azaz ész nélkül, de az a különös dolog történt, hogy a szerencse valósággal üldözőbe vett és olyan szédületes kártya járt nekem, amelyet csakópiuní- álmában láthat a játékos. Slavi- ci nem játszott, hanem a hátam mögött ült és mikor egyizben tizenkilencre bevágtam, románul beszelt a barátaihoz, mire valamennyien fölkeltek, kezet fogtak velem és ki jé l eh tették, hogy nem játszanak tovább, mert én magam ellen kártyázom. Slavici azt mondta, ha mindenáron könnyíteni akarok a zsebemen, akkor vendégeljem meg a f egy házi rabokat, akik az államfogházat meszelik, majd ő maga főz nekik ebédet, lévén ő szenvedélyes műkedvelő szakács. Csakugyan *jó borjúpaprikást és turóscsuszát készített. Miközben a rabok ebédeltek, egyikök eljött a szobámba és megkért, menjek közéjük, meg akarják köszönni a vendéglátást. Heten voltak, kettő közűlök a mi házi fegyencünk: a fűtő és a csizmatisztitó. Az asztalion nagybajszú, derék szál ember ült. Mikor meglátott, fölkelt és póhárköszöntőt mondott rám, hangsúlyozván, hogy jól ismerte boldogult édesapámat és örül, hogy annak ilyen emberséges fia van. Megtudtam, iiogy a szónok kustélyi oláh ember, valamikor mint fuvaros fordult meg a szülői házamnál. (Kustély igen hires tolvajközség Temesmegye verseci járásában.) A szónok rablógyilkosság miatt ült. Egy szerb legény is volt a rabok közt, ő is kitünően beszélt magyarul, mert a váci fegyház volt az ország egyetlen sikeres magyarosító intézménye. A házifegyéncek közül, akik reggeltől estig az ‘államfogház szolgálatára állták, az egyiket Boldizsárnak, a másikat Miskának hívták. Boldizsár volt a fűtő. Szakember volt ezen a téren, gyújtogatás miatt már vagy negyedszer ült börtönt. Fakó képű, roggyaht térdű, félig hülye legény volt. Sokat bosszankodtunk miatta, mert a fegyház asztalosműhelyéből egyre hordta a gyaluíorgácsot, mikor már erősen kimelegedett az idő, ő még mindig vörösizzóra fűtötte a vaskályháinkat. Rendesen ott térdepelt egyik kályhalyuk előtt és gyönyörittasan vigyorgott bele a lobogó tűzbe. Az összes börtön- őrök és rabok tudták, hogy Boldizsár futóbolond, sokat nevettek is rajta és én soha nem fogom megérteni, hogy miért nem tudta ezt a biró, aki elitélte és a hatóság, mely végrehajtotta rajta a büntetést. Miska viszont jókiállású, piros képű, derűs tekintetű fiú volt. Ügyes ,mint egy ezermester, mindig szolgálatkész, ő azt mond ta: haláleset miatt, de nem a haszon, hanem a becsület kedvéért ül. Ha valakire, úgy erre a gyilkosra rá mertem volna bízni a fejemet. Miközben hónapokig éltem ezerötszáz, a szabadságától megfosztott ember közelében, egy gondolat kisérgetett, amelyet elmondok, anélkül, hogy ezzel bele akarnám magamat ártani a büntető jogászok dolgába. Ha valaki öt-hat évi börtönt ül, akkor a büntetés utolsó részét mar nem az az ember szenvedi el, akit a biró elitéit, öt-hat esztendő, amit fogságban tölt el valaki, elképzelhetetlenül hosz- szú idő, hosszabb, mint öl-hal szabadon élő embernek egymáshoz oldott élete. Öt-hat esztendő alatt testileg és lelkileg átalakul a rab, nem mondom, hogy megjavul, de más emberré lesz, a véredényeiben más vér lüktet, a sejtjei újakkal cserélődnek fel, a gondolatai, az érzései, az emlékei niásók lesznek és könnyen megeshetik, hogy a gyilkosságáért olyan ember bűnhődik, aki teljes ellentétje a gyilkosság elkövetőjének. — \cm fogják megépíteni, mert sok pénzbe bérül a szép gondolat megvalósítása: a Boldogasszony síigáriítfa A legszebb gondolatok a családhoz és valláshoz fűződnek, féltve őrzi ezeket a lélek, nehogy a rideg elgondolás fogja el, Termessze, szive körül melengeti, nehogy félremagyarázzák. Annak a kétszáznál több Hétkápolna rajongónak is volt cg}r szép gondolata, mely mindaddig mesésen kedves elgondolás volt, mig a kalkuláló bürokratizmus kezeibe nem vette és rideg sz'á- mitások után ki nem jelentette, hogy aligha valósítható meg. Varázséji Béla dr. prelátus tervezte el csendesen kis társaságában. Panajoth-Fejér Gyula dr. az idegenből jött Vác.rajongó leírta és a Váci Hírlap ólomsorain át került a nagy nyilvánosság elé. A gondolat gyönyörű, de megszégyenítő lenne egy magisztrátusnak újságból eszméket kölcsönözni, ezért jó, hogy jött az újság következő száma, jó, hogy el lehetett a Varázséji-észmét felejteni. A városházán elfelejtették, de nem az a társaság, mely szép kegyhelyünk életének élénkebbé tételét tűzte maga élé. Kulcsár Ilona fővárosi tanító kérvényt szerkesztett, mellékelte hozzá a Váci Hírlap-számot és vagy kétszázan aláírva azt kérték a várostól. építse meg az Erdős-háztól a hétkápolnáig vezetendő Bóldogasszony sugárulat. A mai időkben ezt nem csak a ’kegyelete s érzés kérheti, indokolták, de az egyre sűrűsbödő forgalom is sürgeti. Az országút teli van szekerekkel, autókkal, a történelmi hid szűk, a Hétkápolnát felkereső tömegek vonulása ezen és az autók közt már veszélyes. Építsenek tehát egy nyílegyenes utat az Erdős-háztól az alsó kis kápolnáig tisztán a személyforgalom lebonyolítására. A mérnöki hivatal elővette a térképet és a mércét, aztán számított, meg mért és végül kimondotta, hogy ha már szép sugárul építéséről van szó, rendezni kell az egész Hétkápolna területét. Miből áll ez’? Ha az Erdős-ház sarkát a hétkápolna tornyával egy egyenessel összekötjük, — mondja a mérnöki léc, — azt látjuk, hogy a kis kápolnák az egyenestől jobbra, balra állanak. Ezeket tehát le kell bontani és az egyenesbe, a sugárul vonalába újra felépíteni. De a mérések azt is mutatják, hogy a hét kiskápolna hol magasban, hol a mélyben áll. Fel kell tehát a területet egyenesre tölteni. Inségmunkával fel lehetne tölteni a kápolnák útvonalát, de ki fedezi a kápolnák áthelyezési költségeit, mely darabon- kint 80 pengő körül lenne? (A benne levő képeket is művésziesebb alkotásokkal kellene kicserélni, mondják a szakértők, mert •>[3Aipur[jd uoÄxten ^imnpsoui v, Ez azonban még várhatna ...) ínségmunkából megépülhet a sugárul földmunkája az Erdősháztól az első kápolnáiig. De a patak niegsza'kitja az utat és, óda hidat kell építeni. Miután át kö- megek vonulnak, nem kisméretűt, de olyat, mely egyszerre legalább száz ember terhét elbírja és a melyen egyszerre, egy- sorban négyen mehetnek. Ez nem kis pénzbe kerül, ki fedezi a költségeket? Mig ezekre a pénzügyi kérdésekre nincs válasz, a Boldogasz- szony-sugárut, ez a szép elképzelés, nem valósítható meg. Mikor a mérnöki hivatalnak ez az alapos számítása nyilvánosságra került, a kérvény-álá- irók között csendesen kialakult az a nézet, hogy a javaslatnak előírták: Egy diplomatikus választ kell adni: Nem szabad elutasítani a Boldogasszony-sugárul megvalósításának gondolatát, de takarnia kell a felekezeti érzékenységet. Mert mit szólnának hozzá más felekezetűek, ha közpénzen kellene megépíteni nem sürgős, de szép katolikus tervet? Mielőtt az ellentétek kirobbannának, jobb a tervet megdicsérni, aztán elsülyeszteni a feledés homályát ráborítva. Hisz úgy sincs rá pénz! Ha igaz lenne ez az okoskodás, a cáfolat rá már is kész : 1. A ligetben és a Hétkápolnánál a város minden felekezetűnek tagjai megfordulnak és élvezik a csendet, a poetikus vidéket. Senki, soha itt nem kérdezte, milyen valláson vagy? 2. A sugárút megépítését az idegenforgalom és a város szépítése követeli. Erre a célra mindig volt pénz és nem kérdezték, hogy felekezeti cél-e? (Lásd az ev. templom és az izr. iskola előtti tér, a nagytemplom előtti tér stb. rendezését). 3-szor.Ezeken kívül az utcai forgalom és a közbiztonság érdeke követeli a sugárút megépítését. Erre pedig volt. mindig pénze a városnak, nemcsak inségmunkája! »Rozmaring« kozmetika Intézel Budapest, VI., Csengery-u, 48 Andrási-útsarok A tavasz beálltával az arcbőrön tisz- tátlanságok mutatkoznak Az igen tisztelt vidéki hölgyközönség ügyeimébe ajánlom legmodernebb gépekkel felszerelt intézetemet. Szépségápolás Szemölcs, hajszál nyomnélküli eltávolítása villanynyal, kvarcfénykezelés. Szépitőszerek diszkrét postai szétküldése. Díjtalan tanácsot és mintakrémet adok. Kérjen prospektust.
