Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-02-19 / 14. szám
ára 12 fillér Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre.................................3 P — f Vidéken egy negyedévre.................................3 P 5o f Ecrves szám ára .................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: BERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Ezerrel többen mondták fel az adójukat ez idén, mint más évben Az adófelmondások ideje január 31-én délben lejárt. Addig olyan volt a városházi és az állami adóhivatal környéke, mint a méhkas: jöttek felmondani, de megint vissza kellett térni, mert uj indokolt vallomást kellett benyújtani. Mindenki tehát legalább kétszer fordult meg az adónál. Más években 250—350 közölt van az adófelmondások száma, ez idén 1448-an mondották fel adójukat. A roppant nyomorúságot mi sem jellemezi jobban, mint ez a váratlanul megnőtt szám és egyben a még nagyobb anyagi leromlást is mutatja, a mi más években még sem jött ily hirtelen. Mond'uk S: hiller iga ga ónak, hogy mit szól a tömeges adófelmondáshoz: — Persze, tudják, hogy nyugdíjba készülök, azt hiszik, most jobb lesz! Ez veit a megjegyzése. Bon motnak jó, de azt gondoljuk, a valóságtól messze jár. A valóság: az ijesztő leromlás és szinI te kétkedik az ember, hogy az adóalanyokat valaha fizető képessé tudják tenni. Meg kell jegyezni, hogy annál szomorúbbak ezek a felmondások, mert ma Vácnak egykor tőkeerős kispolgárságának, az iparosságnak tönkremenetelét jelen tik. A beérkezett felmondások között ugyanis legtöbb az iparosoké, de van más szabadfoglalkozású is szép számmal. Február a kincstáré. Ebben a hónapban szokta felmondani a kincstár azok adóját, kinél nagyobb jövedelmet sejt az előző évinél. Nem kétséges, hogy kincs tári felmondást az idén lámpával sem fogunk találni. Ép elég munkát fog adni az adófelszó- lainlási bizottságnak a sok kis egzisztencia menekülési kísérlete az adófizetéstől! Uj vezetők a vármegyei téixoliószövefséc élén A vármegye alispánja Petheő János tb. szolgabiró tűzrendészed felügyelőt megbízta Pestvármegye tűzoltószövetségének alelnöki, dr. Balázs Vilmos tb. szolgabirót, alispáni titkárt a szövetség lilkáii teendőinek ellátásával. József főherceg) egy váci Írónőnek Özv. Szaradils Eerencné menekült oki. tani.ónő, Írónő hosz- szabb idő óta városunkban él. Csendes munkásságát azonban az országban ismerik. A Pesti Hírlap, Színházi Élet és más újságok közöltek már tollából érdekes történeteket, melyek közül egy eljutott József főherceg, tábornagyhoz is, mert családjának egy gyászos eseményével foglalkozik. Novellás kötetében ugyanis korán elhunyt László főhercegről irt, melyet József főherceg most kedves figyelmességgel köszönt meg: Míküldötte neki saját kezű aláírásával Bangha páter bőrbe kötött imakönyvét és levélben is megköszönte, hogy tragikus sorsú öcs- cséről oly meleg hangú sorokat irt. Persze a jeles Írónő most nagyon büszke a nem várt elismerésre és boldogan mutogatja ismerőseinek József főherceg gyönyörű ajándékát. Pefőfiek teája A Petőfi-asztaltársaság ezen az utón tudatja tagjaival és pártfogóival, hogy ma, vasárnap esie 8 órai kezdettel teaestét rendez a Koronán, melyre vendégeket is szívesen látnak. A nyugdíjasok tiltakozása A magyar nyugdíjasok sérelmét tárgyalta Polczner Zoltán nyug. városi közigyám elnöklése mellett Szegeden, a »Szegedvárosi Nyugdíjasok« és az alakulóban levő »Nyugdíjas Közalkalmazottak Országos Egyesületeinek« közös értekezlete, melyen a küszoDön levő illetmény és nyugdíjcsökkentés ügyében egyhangúlag hozott határozatban, tiltakozást jelentettek be. A tiltakozást Körmendi] Mátyás szegedi országgyűlési képviselő vezetése mellett, küldöttség nyújtja át az összkormánynak, kérve a nyugdijaknak havi 200 pengő létminimumban történő megállapítását, a három év óla vajúdó alapszabályoknak sürgős jóváhagyását, az álláshalmozásoknak igazságos és sürgős megszüntetését, a nyugdíj rendezésre vonatkozó törvényjavaslatnak — hozzászólás végett való — kiadását, annak szakminiszterközi tárgyalására való meghívásukat, mindazon nyugdíjasoknak — a kik kis házacskájukat természetben maguk használják — az adó emelés alól való való mentesítését, a 15 éven alóli szolgálati idővel rendelkező nyugdíjasok szanálási illetményei további levonásának azonnali megszüntetését, stb. A hozM Kis ériét A sárbaragadt kis falusi házakra lassan-lassan ráfeküdt a szurokfekete novemberi éjszaka. A városi ember talán el sem tudja képzelni ezt az át látha tatlan koromfekete sötétséget, mikor az orra hegyéig sem lát a halandó. Nem is tanácsos holmi világító szerszám nélkül kilépni, mert sohasem tudja az ember, hol bicsaklik valami földturásba, gödörfélibe a lába akkorát, hogy két hétig is a derekában marad a nyiíalás. Egy egy apró kis ablak mö gött halvány fényű lámpa pislog, ez is elsötétül később, nyilván lefeküdtek a ház lakói azon egyszerű paraszti logika alap jáa ; hogy az éccaka arravaló, aludjék az ember. No azért hát szó se róla akadnak, akik nem igen adnak a logikára, ezt bizonyítja az a hangos lárma, no meg a nótaszó, ami a nagykocs mából, a szövetből (ahogyan itt a szövetkezeti vendéglőt hívják) szűrődik ki az éjszakába. Ahogy kinyílik az ajtó, sűrű dohányfüst vágódik ki, szinte vágni lehetne mint mondani szokás, mert hát ventillátor az nem igen akad, bár a szövet már modern építkezés, szemre való épületek közé tartozik a faluban. A szép tágas ivóban már egyenes hajópadló van lefektetve, osztán a plafon közepén hatalmas kör- égos petróleum-gázlámpa veti a fényt. A kényelmes bólingatással sétáló, ócska falióra még csak kilencet mutat, de a hangulat már igen magasan áll idebent. Három asztalnál is ülnek, kor szerint szelektálódva, mert hát az önérzet, a respekt az hiába no, igy hozza magával; ha még olyan megtermett, bíkanyaku is az a buszéves suhanc, még sem ülhet le a frontokat járt idősebbek társaságába. Idestova 14 éve már, lassan- lassan feledésbe megy a véres világégés, de azért igy borozgatás közben, valami kerülővel még mindig rá-rá terelődik a szóbeszéd a háborús históriákra. Most is Varga Szűcs Andris mesél emelt hangon, bár ő csak az utolsó évet verekedte végig (917 végén rukkolt be fiatalon) de ez is elég volt, hogy fenékig kóstoljon bele a véres pokol minden borzalmába. Persze igy a múlt ködén keresztül már csak holmi vig epizód lesz a véres históriákból, az örök emberi cinizmus még az átélt borzalmakban is talál komikumot s idővel már csak ezt őrizgeti az emlékei számára. Lassan aztán kifogy a szóból, politikára meg mi másra terelődik a diskurzus az asztal körül; a fröccsös poharakat literes üveg váltogatja, aztán egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy együtt da lóinak a másik asztalnál ülő fiatalokkal. Csak úgy szép magyarosan, egyhangon mindany- nyian, de ebbe aztán beleadva mindent, hiszen az a virtus; ki énekli túl a másikat. Van is itt most olyan hangenergia, hogy az ember szinte csodálkozik a dobhártyá állóképességén. Egyszer csak pofon csattan a suhancok asztalánál valami otromba vicc miatt, kirepülnek a bicskák is a lajbizsebből, de már köztük van Varga Szűcs Andris s hamarosan szétdobálja őket. A korcsmáros kap az alkalmon, gyorsan zárórát csinál, hiszen amúgy is éjfélre jár az idő. Kettesével, hármasával, vé- gigorditva az utcát megindulnak a korcsmázók hazafelé. Csak Varga Szűcs Andris vág neki egyedül, egy kis kerülővel inkább a kiserdőn keresztül. Valahogy úgy érzi, hogy ma ő is többet ivott a kelleténél, de ez nála csak abban nyilvánul, hogy fokozottabb ütemben szedi a lábait hazafelé. Hazaérve azért letelepszik a kiskapu előtti hatalmas terméskőre, amit pad alkalmatosságnak gurítottak oda valamikor. Ejnye no, mi a csuda van vele? Hisz erre még nem volt példa; forogni kezd vele a világ, a réz- angyalát neki! No de sebaj, jut eszebe egy akkurátos gondolat s már indul is a kamra felé. Belöki az ajtót, botorkál a sötétben s tapogatózva keresi a polcot. Szép sorban állnak ott a paprikásüvegek, ihol-e az egyik föl is van bontva. Szedegeti belőle a méregerős cseresznyepaprikát s jóizűen csámcsogja csak úgy minden nélkül — nincs ennél jobb orvosság ilyen beteg állapotban. Ahogy igy izeg-mozog a sötétben egyszer csak szikrák ugrálnak a szeme előtt, még a paprika is a torkán akad; érzi, hogy valami megfogta a nadrágját s azon keresztül a húsába ereszti a fogát, valameny- nyit. Kutya vagy más állat nem igen lehetett, ennyi foga talán csak a cethalnak van, aztán ez hangot sem hallat; sohse hitt a kísértetekben, de most az egyszer kiveri a verejték. Egy ugrással az udvarban terem, de a következő pillanatban már összeszedi magát, az istállóba rohan s kis vártáivá egy égő lámpával meg egy vasvillával tér vissza. A vasvillát maga elé tartva bevilágít az ajtón. Először igen elcsudálkozik, aztán meg igen elrestelii magát — mer’ amit kísértetnek hitt, nem más, mint az élesre ráspolt erdei ringófűrész. statiszta
