Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-02-12 / 12. szám
ára 12 fillér 47-ik évfolyam 12. szám Vác, 1933 február 12 VÁCI HÍRLAP )lltlkai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárm 3 P — f 3 P 5o f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉMiri DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-úl sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre ..... Vidéken egy negyedévre ...................... Egyes szám ára ...................................... A váci dalárda jubileumára A nagy mindenség anyagvilágának a virág, szellem világának pedig a dal legfőbb éke. A legsötétebb sziklaorom rögtön elveszti mogorvaságát, mihelyt egy szál virágot fedezett fel rajta szemünk, a legmélyebb völgybe bátran ereszkedünk, mihelyt a virágok illatárja száll felénk. A legbánatosabb szív rögtön megkönnyebül, mihelyt a dal hanghullámai megérintik, a gondolat s az érzelem rögtön a tökély felé emelkedik, mihelyt a dal zengése szárnyalja körül. A nemzetek sajátságait, természetét, jellemét: a dal domborítja ki legjobban, a népek érzelmeit: a dal tükrözi vissza leghűbben, a népek múltját, dicsőségét a dal őrzi meg legtovább, a szabadság kivivására a dal lelkesít legjobban. Dal fekteti bölcsőbe a gyermeket, dal kiséri sírba az aggastyánt. Dalra hévül a szerelmes ifjúság: dal lelkesíti, fokozza muiiKa- közben a férfi hanyatló erejét. »Sírva vigad a magyar s dalol örömében, bujában«... A szépművészetek között legrégibb a »népköltészet«, a daloknak bölcsője. A versenyek között pedig a legrégibb: a dalverseny. Az ókor népei, kik az újkor műveltségének, tudományosságának, művészetének az alapját megvetetlék: olyan nagyra becsülték a dalt, hogy a dalversenyek győztese t nemcsak borostyánkoszorúval, pálmával és olajággal díszítették, ha nem az utókor számára is föntartot- ták neveiket. E kitüntetések értéke oly nagy volt, hogy nem csak egyes kiváló férfiak, hanem a néptörzsek legkitűnőbbjei is kiálltak a versenytérre s csatákban megőszült hadvezérek dicsőségnek tartották, ha dalversenyző néptörzsek karmesterei lehettek. Hellasznak fővárosában, Athénben kétezer évelőit már volt egy utca, melyet »Tripos háromláb« utcának neveztek s melyben csak márványpaloták, az építészetnek és szobrászatnak valódi remekei állottak. S mi volt a »Tripos ?« Egy háromlábú arany, vagy ezüst szék, melyet a dalversenyek győztesei különös kitüntetésül nyertek és a törzs, melyhez a győztes lartozoLt egy márványpalotát építtetett a saját költségén, a Tripos-utcában, hogy a széknek méltó helye legyen. A történet múzsája feljegyezte, hogy az egyik Triposon a következő felírás állott: »Themis- tokles volt a karmester s Piri- nitius a dal szerzője, Adiamont a köztársaság főnöke.« line, a fölirás azt bizonyítja, hogy a perzsák ellen diadalmasan küzdő Themistokles, a görögök bálványozott hadvezére a Bacchus- szinházban egy dalverseny alkalmával karmester volt. A mi századunknak nincsenek Tripos-utcái, a mi századunk nem épit márványpalotákat a dalversenyek győzteseinek dicső ségérc, tiszteletére. Az ókor eltűnt műkincseinek legnagyobb részével, de a dal megmaradt, a dal 111a is nemesit, dalárdák ma is vannak s a dalversenyek, az országos dalünnepélyek megtartásának a szükségét ma is érzi mindenki, a kiben szív és lélek lakozik. Miért?.. . Mert a dal zengő hangjainál nemcsak azok szive dobban össze, a kik a dalt éneklik, hanem azoké is, a kik a dalt hallják s a sziveknek ez az össze- dobbanása, a lelkek lelkesedésének ez az egy lánggá olvadása: megszüli azt az összhangot, azt a harmóniát, mely maga az igazság, a szépség s a jóság. Hogy pedig az igazság, a szépség, a jóság egysége a valódi tökélyt képezi, azt Hegel, a bölcsész is érezte, a ki bölcsészétől azzal a mondattal koronázta meg, hogy: Isten a legfőbb összhang, de érezte már a zsidók királya, Dávid is, a ki hárfás dallammal dicsérte az Urat és érezzük mi is, kik »Halleluját« zengve, énekhangokkal emelkedünk az Isten trónjához. És ma, a mikor a váci dalárda 30 éves jubileumát ünnepli, nem ültethetjük ugyan sem arany, sem ezüst székbe tagjait, de a hála — a szeretet—az elismerés hervadhatatlan virágaival, koszorúval koszoruzzuk meg. Tanács Dezső Hírek a papsáq köréből A megyésfőpásztor rendelkezése folytán újabban az alábbi személyi változások történtek a váci egyházmegyében: Plébánosok lettek: Körösi János Sáriban, Bálint András Nagymágo- cson, Pichler István Hátságon, Nagy Géza Rákosszentmihály on, dr. Taraba József Mindszenten, Pálos Pál Ecsegen, Alcxy Rezső Kerepesen, Cser József lelkész lett Kistemplomlanyán. Hitoktatók lettek: Nikis Lajos Csongrá- don, Richter József Pestújhelyen, Varga József Rákosszent- mihályon, Urbán Mihály Újpesten. Kápláni minőségben nyertek áthelyezést: Morvay János Romhányba, Négyessy Kálmán Lőrincibe, Bencsik Lajos Ceglédre, Németh László Nagykőrösre, Kovács Ferenc Ceglédre, Szabó László Szolnokra és Vénusz József Monorra. Nincs olcsóbb villany! Nemrég az iparosok kezdték, mint arról a V. H. beszámolt és felmentek a polgármesterhez; hogy engedjen a villany árából. Nem is olcsóbb világítást kértek, hanem szerényen csak olcsóbb motoráramot. A polgármester kijelentette, hogy nem teljesítheti kérésüket. Most a kereskedők folytatják, de azt hisszük, már is befejezték. A Kereskedők egyesületének választmányi gyűlésén ugyanis felpanaszolták, hogy a mi villanyunk a mai körülmények között drága. Budapesten 2 fillér a kereskedők kirakatvilá- gitási áramdija, nálunk 8. A fővárosban valóságos sztrájk folyik az olcsóbb kirakatáramért, nálunk idáig nem fajult, bár múlt hetekben aláírási ivet köröztek a kereskedők között, hogy kirakatát ilyen drága villannyal nem világítja, ezért sötétben hagyja. Ha pedig sötét lesz a kirakat, sötét lesz az utca is, mert mióta villany a villan}7 Vácon, a város előszeretettel bízza az utcarész világítását a kereskedőkre. Szerencsére a váci sztrájk, a váciak erőszakra való szervezése nem sikerült, de a mozgalom megmaradt, élénkül és kikiván- kozik a nyilvánosság elé, hogy az egész város társadalmát szervezze meg. A kereskedők a város minden társadalmi rétegének bevonásával nagyobb akciót terveztek a villany árának leszállítására, mely legalább addig maradna érvényben, míg a mai nehéz gazdasági viszonyok nem javulnak. A terv azonban aligha fog sikerülni. Starnberger Rezső, a kereskedők enlöke felkereste a polgár- mestert, hogy a mozgalom céljával megismertesse. (Monstre küldöttséget akarnak eléje vinni és a nagy számban való megjelenéssel dokumentálni, hogy az egész város lakossága várja a villamos áram árának leszállítását.) A polgármester ismét erősnek bizonyult. Kijelentette, hogy hiába minden mozgolódás, Vácon a villany nem lesz olcsóbb! Nagy engedményeket tett a lakosságnak, mikor bizonyos fogyasztásnál olcsóbb (3.2 fillér) a villany. Ennél tovább nem mehet, mert felborul a villamos üzem költségvetése és a deficitet nincs miből pótolni. Arra nem is lehet gondolni, hogy azért a pótadót emeljék. E határozott kijelentésekre a mozgalom mielőtt megindult volna már is befejezést nyert: egyelőre Vácon nincs olcsóbb villany! KesiKei* méltósógost az élire ! A következő sorokat kaptuk: A Váci Hírlap nem nyugszik és folyton sürgeti az idegenforgalmi bizottság felállítását. Itt az uj szezon és Vác hallgat megint, más városok pedig ütik a reklámdobot maguk mellett. Lesz is bevételük az idegenforgalomból. Gondolom, Vácon ennek a bizottságnak megalakítását az akadályozza, hogy nincs a kit élére állítsunk. Fel akarom hívni a figyelmet a Migazzira. Ez a gyönyörű, téli-nyári üdülő páratlanul fellendült. Most százméteres kutat fúrlak (szenet is találtak!) és már saját vízvezetéke van. A patakot felfedezték: nyárra kész a strandfürdője. A 30 holdas parkot bekerítik, hogy senki se háborgassa a sétálót, utait rendezik. Mindezt egymaga Kestler István dr. prelátus, ki Migazzi gondozását magára vállalta, gondolta el és végeztette. Nem sajnált tizenkétezer pengőt egy kútba temetni, hogy vízvezetéke legyen Migazzinak! De tessék megnézni már most Migazzi forgalmát! Ki merte hinni csak két év előtt is, hogy ebben a magányos épületben téli üdülők lakjanak?! Nem kellene Kestler méltóságostmegkérni,vegye kezeibe a mi idegenforgalmunk fellendítését és csináljon csodát? Már az is csoda lesz,ha kilépünk a halogató tétlenségből és odakiáltjuk az országnak, hogy az ősi Vác legszebb történelmi emléke Nagymagyaror- szágnak! Szives tisztelettel Globetrotter. De szép lenne a Dunapartunk . . . Nem mi mondjuk, mert mi, váciak nem látjuk, de a külföldiek, hogy a váci Dunapartról festői panoráma nyílik a néző szeme elé és a napnyugta tavasszal és ősszel Vácon a legszebb. Miután mi nem értünk hozzá, el is kergetjük az érdeklődőket, mert a levezető utca kriminális, a Dunapart pedig a feldúlt csatatér képét mutatja, melyen szinte várni lehet, hogy egy kavernájából előbukkan a gépfegyver csöve. Van ugyan egy szép terv Dunapartunk modernizálására. De túl szép lenne! A házak elé élőkért, virágokkal, szép kerítéssel, az úttestet meg- szükitenék, a járdát a rács mellett mélyebbre szállítva, rendbehoznák. Ehhez még az kellene, hogy a bűz eltűnjék a sétahelyről és a háztulajdonosok bekössenek a készen álló csatornába. A ház- tulajdonosok most kérvényt vittek fel a polgármesterhez, hogy a tavasz kezdetén végre valósítsa meg a szép tervet, ők hajlandók az élőkért területét a várostól
