Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)

1933-11-19 / 87. szám

ára 12 fillér Hai számunk 6 oldal E 47-ik évfolyam 87. szám Vác, 1933 november 19 W Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre.................................3 P — f Vidéken egy negyedévre.................................3P5of Egyes szám ára .................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉMI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tór, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. II forgalmiadó - bélyegcsalás tettesei mór az ügyészség börtönében ülnek Részletes tudósítás a 3. oldalon Magyarosítsuk meg idegenhangzású nevünket! Iria: Németh Jenő Sohasem volt annyira idő szerű ez az óhaj, mint napjaink­ban. A trianoni gyászos béke óta minden öntudatos magyar ember arra törekszik, hogy az igazságtalanul ránkerőszakoit béke bilincseiből kiszakítsa ma­gát, nemzeti élniakarását és élnitudását pedig az egész vi­lág előtt megmutassa. A dicső múltú és nagy jövőre hivatott magyar nemzet a megaláztatás első percétől fogva tudatára éb­redt azoknak az életbevágóan fontos feladatoknak, amelyeknek vaíóraváltásától függ további sorsa. Immár másfél évtized óta folyik ez a hősies munka, ame­lyet talpraállásunk érdekében napról-napra kifejtünk. És talán nem is egészen eredménytele­nül. Mert ez a minden téren meg­nyilvánuló erőfeszités a nemzet arculatát a múlthoz viszonyítva lényegesen megváltoztatta. Az eddigi mellveregető, patópáios kodó hazafi helyébe az öníuda- tosabb, a sajátos nemzeti éré nyekkel ékeskedő hazafi lépett, aki érzésében, gondolkozásában, sőt külső magatartásában is emelt fővel, dacosan biiszkéi- kedhetik férfi kiválóságaival. A világháború előtt a műveltebb nemzetek közül alig egy—kettő birt rólunk tudomással, de ezek is milyen torz fogalmat alkottak a magyar emberről. Ma már ja vultabb a helyzet. Különösebb kérkedés és elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy a világ szeme állandó figyelemmel ki­séri minden lépésünket. Ennek kézzelfogható eredménye: még saját ellenségeink is kényíele nek elismerni, hogy ez a ma roknyi nép az összes kultúr- neinzeti erényeket tudomány, művészet, testi-ügyesség stb. terén dicséretre méltóan egye­síti magában. De ez még mind kevés ! Bármily sokat tettünk ed­dig, még mindig nagyon sok a tennivaló. Egy pillanatig sémái tatjuk magunkat azzal, hogy fa- jiságunkat, nemzeti mivoltunkat már teljesen kidomborítottuk. Hogy csak egy-két példát említ­sek : zengzetes, szép magyar nyelvünk még ma is hemzseg a sok idegenszerűségtől. Vagy itt van például a bennünket állan­dóan kisértő nemzetközi szellem, az „idegenének mindenáron való majmolása, amely irodalmunkba, művészetünkbe, de egész társa­dalmi berendezkedésünkbe is oly erősen befészkelte magát. Figyeljük meg e tekintetben a többi nemzetet és tanuljunk tő­lük igazi nemzeti öntudatot Az angol mindenestül angol, a né­met izig-vérig vemet Csak ép­pen mi vagyunk olyanok, hogy nem tudjuk eléggé megbecsülni és a világ előtt hasznosítani a bennünk rejlő sajátosan magyar nemzeti értékeket, sőt akár­hányszor ezeket a külföld előtt is nagymértékben elismert nem­zeti erényeket szinte szégyenük és takargatjuk. Magyar' Testvéreim! Ha a múltban nagy mulasztások ter­helnek is bennünket, nincs még minden veszve. Fogadjuk meg széni elhatározással, hogy igenis tudunk és akarunk tes­testől lelkestől igazi magyarok lenni és fel fogunk használni minden kínálkozó alkalmat arra, hogy nemzeti Dagyrahivatottsá- gunk teljes egészében bontakoz­zék ki honfitárs és idegen előtt egyaránt. Nemzeti mivoltunk kidombo- ritásának egyik — talán jelen­téktelennek látszó — de nemzeti szempontból annál nagyobb horderejű megnyilatkozása: ide­genül hangzó családi nevünk­nek magyaros névre való vál­toztatása. Gimnáziumunk értesí­tőjének lapozgatása közben el­szorult szívvel kellett látnom, hogy a több, mint 500 főt szám­láló magyar diák közül kb. min­den negyedik diáknak idegen- hangzású a neve. Felsőbb kí­vánságra, de egyben a magam meggyőződésének nyüt hangoz tatásával szólok Vác városának nemesen érző társadalmához. Szerény óhajommal a magyar nemzet egyetemes érdekéi kivá nőm szolgálni. Mindenek előtt legyen szabad az általánosan elfogadott erkölcsi igazságból kiindulnom, amely szerint „A közérdek mindig előbbre való, mint a magánérdek!11 Ez a sar­kalatos igazság bővebb meg­okol ást nem kíván. A névválto­zás mellett szói egy másik, nem kevésbé figyelemre méltó szem­pont. A Magyarországot tanul­mányozó küiöldiek csodálkozva, sőt megütközve hallják, hogy milyen sok itt az idegenhang­zású név. Ha e két szempont nem volna elegendő, gondoljunk csak arra a sok-sok ezer el­szakított magyar családra, akik a rosszakaratú „névelemző rendszer“ miatt oly sok meg­hurcoltatásnak vannak kitéve. Azt talán említenem se kell, hogy napjainkban, főleg a fel­vidéken működő magyar isko­láknak ijesztő arányokban való sorozatos megszüntetése rész ben a sok magyartalan hangzású névnek köszönhető. És hogy ha mindezekre, a kétségtelenül sú­lyos szempontokra nem is tör­ténnék utalás: jogos és méltá­nyos kívánság, hogy mindazok, ! akik nyelvben, gondolkozásban jó magyarnak érzik magukat, legyenek nevükben is magya­rok ! A névmagyarosítása való buzdítással kapcsolatban távol ál 1 tőlem, hogy a hazafiságom sugalta kérésemet mindenkire rákényszeritsem, vagy bogy egyeseket érzékenységükben megsértsek. Igen tiszteletre­méltónak tartom magam is azt az áláspontot, hogy valaki ke­gyeletből ragaszkodik idegen- hangzású, de különben patinás családnevéhez, amellyel ő, va­lamint ősei mindenkor becsüle­tet szereztek nemzetüknek. Azonban, ha valakit ez a feltét lenül tiszteletet parancsoló szem­pont nem érint érzékenyen, az kapcsolódjék bele ebbe a ki­mondottan hazafias mozgalomba, itt jegyzem meg, hogy a gyer­mekek édesanyjuk nevét is fel­vehetik, ha az magyaros hang­zású. A névmagyarosítással járó utánjárás, költségek ne tartsa oak vissza senkit, hiszen a kir. B e 1 ti g y minisztérium an n y i r a megkönnyítette az eljárást, hogy igen kevés utánjárással és je­lentéktelen pénzáidozatía! azt mindenki számára lehetővé tette. A követendő eljárást legyen szabad főbb vonásokban ismer­tetnem. Családi nevének meg­változtatását a belügyminiszter­től kérheti az a magyar állam­polgár (kiskorúak is!), akinek jelenlegi családi neve a) nem magyar hangzású, b) magyar hangzású ugyan, de a jóiziést sérti s igy gúnyolásra alkalmas, c) igen gyakori (pl. Kovács, Nagy stb.). A kérvényt akár sze­mélyesen, akár postán közvet­lenül a belügyminisztériumba lehet benyújtani. A közszolgá­latban állók hivatali felsőbbsé gük útján is felterjeszthetik kér­vényüket. A kérvény illeték-dija 2 P, közalkalmazottaknak 1 P. Ezt az illetéket annyiszor kell leróni, ahány nagykorú folya­modik. (Akiskorú gyermekekért nem kell fizetni!) A kérvényhez csatolt mellékletek mindegyike 30 fül.-es okmánybélyeggel lá­tandó el. Szegénységi bizonyít­vány alapján mind a kérvény, mind pedig a mellékletek bélyeg­mentesek. A kérvényhez a kö­vetkéz okmányokat kell mellé­kelni : a) születési anyakönyvi kivonat, b) ha házas az illető, házassági anyakönyvi kivonat, c) ha a folyamodó kiskorú, szülője, vagy gyámja beleegyező nyilatkozata, d) a kérvényben megjelölendő legalább három újonnan választandó név (pl.: Kertész, Iíerényi, Keresztes). A feltüntetett három név közül rendszerint az elsőt engedélye­zik. Nem engedélyezhetők elvi okokból olyan nevek, melyek a) igegen hangzásúak, b) kettős családnevek, c) történelmi ne­vek (Zrínyi, Petőfi), d) régies Írásmóddal -th, -y, stb. végződő nevek, e) gyakori családnevek (Nagy, Kovács, stb.). Bővebb felvilágosítást akár a cikkíró, akár pedig az Országos Névmagyarositó Társaság, Buda­pest, VI. Teréz-körút 3, készség­gel, díjtalanul nyújt. Az előneves, de különben idegenhangzású nemesi nevek megváltoztatására a Kormányzó Úr Őfőméltósága adhat enge­délyt. Mély tisztelettel és hazafias szeretettel kérem Vác város társadalmát, de különöskép a váci piarista gimnázium növen­dékeinek hozzátartozóit, hogy hazafias felkérésemre minél töb­ben sorakozzanak ennek a szent, nemzeti ügynek zászlója alá! Esfeálwö Peiroviis Miksa mérnök és neje Kardos Gizella fia Peiro­viis Elek szkv. honv. főhadnagy magántisztviselő november 11-én vezette oltárhoz a váci Hétká­polnában Barloss Endre várm. irodafőliszt és neje Riedl Lujza leányát Bar loss Márta veresegy­házi tanítónőt. Tanuk voltak: a vőlegény részéről: nagybátyja dr. Kiss István rendőrfőtaná­csos, a menyasszony részéről: Bohunka Lajos főjegyző. Eljegyzések Ladányi Bözsikét eljegyezte Bauer Alajos szövőmester, Bu­dapest. (Minden külön értesítés helyett). Viski dr. Héder László, dr. Héder Lajos ügyvéd és felesé­ge, Ernycg Mária fia eljegyezte Petii Évát, dr. Petri Pái állam­titkár és felesége, Szigethy-Gyu- la Ilona leányát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom