Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-11-12 / 85. szám
E Ára 12 fillér 47-lk évfolyam 85. szám Vác, 1933 november 12 Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ...................... Vidéken egy negyedévre ...................... Egyes szám ára..................................... 3 P - f 3 P 5o f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉM1I l>EZSO SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Gsányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. // Őszi bejárás Egy cikk arról, hogy mi szolgálta a városhaladást I. Az elmúlt év is az útépítés jegyében folyt le. A keramit út létesítése a régi burkolóanyag felszabadulása következtében a város úthálózatára a legjobb hatással volt és sziute üdítő záporként frissítette fel az elhanyagolt utakat. A hasonlat persze sántít, mert hisz a felszabadult kockaköveket korántsem lehet üdítő csepeknek, de még jó burkolóanyagnak sem tekinteni, mégis ezek a régi, sok vihart látott kövek változtatták meg s varázsolták széppé a városnak több, elhanyagolt részét. A Kőr útról már volt szó. De megszépült a Dunakorzó útsza kasza is a kiselejtezett kövekből. Már nem az a régi, lejtős, dísztelen valami, ami eddig volt. Sikegyenest iut a kövezett út és a fasormenti gyalogjárdák is rendezettek, az egyik az úttal egyszinten, a másik kis lejtéssel terraszosan terül el. Itt is már kezd kibontakozni az idegeneket idecsalogató új Vác képe, egy remek sétány, ahol mindenki jól érzi magát. A házak még várják a díszes előkerte- ket, de ami késik, az nem múlik és a közeljövő meg fogja hozni a gyönyörködtető átalakulást. A felső Dunaparton is kitűnő út létesült a fegyházig s az újonnan épült házakkal igen előnyösen bontakozik ki. A „hegyes“ is új köntösbe öltözött és az alatta elterülő házak fölé emelkedve, a távlatból igen kedves, a festő ecsetjére kívánkozó látványt nyújt. A Székesegyház térnek szeminárium felőli oldala is szép utat kapott, amely körútszerűen megkerüli a templomot és további kiképzésében a piarista épületig fog elterülni. A felsővárosban a bejáró útszakaszt 8 méter szélességben új kockakövekkel burkolták és nyolcezer kilométer gőzmozöony nélkül Irta: Testa László dr Részlvelliink egy spanyol bikaviadalon — Pompeji — Vesu- vio — Az olasz frontharcosok Következő állomásunk és ha- jóutunk végcélja: Valencia volt. Az egykori valenciai királyság fővárosa fele akkora, mint Barcelona, kevésbbé fényes és előkelő, ele azért szép és ami a fő: olcsó város. Itt inkább érezhettük a spanyol forradalmi állapotokat. Rengeteg a katona és mind egészen fiatal, sok a plakát. Láttunk egy-két megrongált szobrot is. Forradalmak velejárója. Vasárnap lévén a katedrális- ban szentmisét hallgattunk, melyet nálunk ismeretlen szertartások előztek meg. Aztán megnéztük a híres selyemtőzsde ősi palotáját, a mórok idejéből maradt Torres de Serranost (Sze- recsen torony), egy földalatti szép virágcsarnokot — Mercado de Flores — és végig sétáltunk a Gran Vián (főút). Délután pedig nagy izgalmak között elmentünk a Plaza de Toros-ra (Aréna) és megnéztük a corridát (bikaviadal), a spanyolok nemzeti szórakozását, a miről valamennyien oly sokat hallottunk és képzeltünk. Egy óriás köralakú arénában, a hol ötvenezer ülőhely van, az első sorban foglaltunk helyet, rengeteg ember közölt. Csakhamar kürtszó harsaid és megjelent két középkori ruhába öltözött lovas tüzes paripákon és az elnöki páholy elé vágtatva engedést kértek a corrida megkezdésére. Ezután zeneszó és tapsvihar kíséretében bevonultak az összes szereplők: három torreádor és huszonhét segédje, valamennyien drága, csillogó ruhákban. A felvonulás után csak a piccadorok maradtak a szilien és berobogolt az első bika. Kistermetű, de roppant erős ésmoz gékony állat, hatalmas nyaka és előregörbülő szarvai vannak. 24 óráig sötét zárkában volt, erős táplálékot kapott, de vizet nem. Dühösen száguldott fel-alá. A piccadorok nagy vörös lepedőkkel meg-meg állították és figyelmét magukra terelték. Életveszélyes mutatványaik után három férfi lépett a színre és mindegyik két vékony tőrt döfött közvetlen közelből, mellével a bika fejét súrolva az állat nyakába. Ékkor a dühös bikát két szerencsétlen gebére uszították, melyeket az felspékelt. Ez volt a legvisszataszitóbb látvány. Ezután jön a nagy pillanat, midőn a torreádor lép az arénába, vörös lepel alatt kardot szorongatva. Kicsit játszik a bikával, párszor megperdül előtte, majd kardját egy villámgyors mozdulattal markolatig döfi az összeköttetést létesítettek a tavaly épült úttal. A Splényi-utca képe igen előnyösen megváltozott és ha majd fásitva lesz, a betérő kocsik utasai kellemesen fognak felüdülni. Az alsóvárosban is kívánatos volna, ha a házak előtti, szépen fásitott területet a Csányi-körút mintájára, gyeppadokkal látnák el. Nincs terem ahhoz, hogy az egyéb, részint a forgalmat, részint a szépészetet szolgáló útépítéseket itt mind felsoroljam, de joggal elmondhatjuk, hogy az elmúlt év méltóan csatlakozott az azt megelőzőhöz és azzal együtt alkotják azt az időszakot, amelyet méltóan nevezhetünk Vác életében az útépítés nagy korszakának. Hogy a város a Hősök szobrának felállításával és környékének rendezésével mit nyert, annak méltatása külön cikk keretébe vágyik. Ide tartozik a Fehérek temploma oldalának rendezése is. De a kisebb alkotások is megállat tarkójába és a szerencsétlen bika pár pillanat alatt össze- roskad, kileheli páráját. A közönség' az egész idő alatt ordít, hol helyeslőleg, hol haragosan és buzdítja, vagy lepocskondiázza az életüket kockáztató szereplőket. Este felé búcsúztunk a szép Spanyolországtól, hajónk halkan szelte a tükörsima tengert, melyet a telihold fénye ezüstö- zölt be. Csodaszép időben, nyugodt tengeren tettük meg vissza egész utunkat. Mikor újra Genovába értünk, a »direttissimón« Milánóba utaztunk. Európa legszebb pályaudvarán szálltunk ki és megnéztük ezt a gyönyörű, gazdag nagyvárost. A milánói dóm a szent Péter-templom után a második legnagyobb. Óriási márványcsipke az egész, kívül, belül csupa szobor és faragás. Bronzkapuja remekmű, rajta reliefekben Krisztus élete. Megnéztük a világhírű Scala színházat, majd a Chiesa di S. Maria déllé Grazie nevű temp- lom-muzeum egyik termében Leonardo da Vinci halhatatlan remekművét, az »Utolsó vacsorát.« Kimentünk az ősi Sforza kastélyba és megnéztük a »Béke kaput«, mellyel szemben egy zsákmányolt harminc és feles mozsárágyú áll. O Nápolyban meghat ottan búcsúztunk kedves hajónktól és örvendeztetik az embert. Az evangélikus bérháznál elterülő Halász közön szép íépcsőfeljárót építettek. Az ilyen lépcsők az egyenlőtlen terepen elterülő városokban igen kedvesek összekötik az alsórészeket az úgynevezett fellegvárakkal és megszüntetik a megszakitottság képét. A Révköznek hasonló módon való rendezése igen kívánatos volna. Mint igen nagy vívmányt meg kell említeni, hogy az alsóvárosban és részben a középvárosban a járdákat átrakták, hozzáillesztették az úttesthez. Most már elmondhatjuk, hogy főutunk igen szép, meg van a bája, a melegsége, amelynek hatása alól az idegen sem zárhatja ki magát. Ki kell emelni még, hogy a város a főútra igen nagy gondot fordított, a gazt irtatta, a házak és az út közti részt kaviccsal és homokkal feltöltette és el lehet mom dani, a főút a szivén feküdt. A nagyarányú útépítésnek Peterdi kapitánytól, akit úri kedves bánásmódjáért nagyon megszerettünk, na meg a Paganini« összes személyzetétől és nagy kendőlobogtatás közepette ínegliatottan léptünk végleg a szárazföldre. Délelőtt a pompás új auto- stradán (autóút) kirobogtunk Pompejibe. Ez a lávából kiásott ős római-etruszk város egyike a legérdekesebb látványoknak. Láttunk 2500-3000 éves utakat, házakat, kerteket, templomokat, fürdőket, megkövesedett embereket és állatokat és rengeteg épen maradt szobrot és festményt. A város forgalmasabb mint 3000 év előtt, a ciceronék nagy turista-nyájakat terelnek az ősi utakon és a vén falak a világ minden nyelvét hallhatják. Pompeji után felmásztunk a kontinens egyetlen tűzhányójára, a Vesuviora. Most nem rémíti az embereket, hatalmas kráteréből csak fehér gőzt pöfékel. A régi és új lávatömegek beláthatatlan nagy területet borítanak néhol még forró, szinte járhatatlan. Este a Santa Lucia városnegyed egy hires éttermében, a Zi Teresa-ban (Teréz néni) vacsoráztunk, ahol az olasz frontharcosok éppen bajtársi összejövetelt tartottak. Számos magasrangú tisztet láttunk, aktiv tábornok ült az asztalfőn. (Szerdán befejezem.)
