Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-10-11 / 78. szám
Ara 12 fiiiér 47-ik évfolyam 78. szám Vác, 1933 október 11-----------------------------------Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre .... Vidéken egy negyedévre .... Egyes szám ára................................. ——a—a———— 3 P — f 3 P 5o f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉM1I DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Isten áldd meg a tisztes ipart! Az iparosság nagy érdeklődése mellett avatták fel az elaggott iparosok Quell Rudolf otthonát Még a kis iskolások tömege tódult ki a fehérektől vasárnap, az utcán már várakozott a templomba való vonulásra az iparos sereg, melyet ilyen nagy számban ritkán látunk együtt. Elől hat tiszteletreméltó zászlót visznek, a hal főiparosság zászlaját, melyek színes testükkel szinte elfogják az oltárt. Az első padokban a polgármester, az ipartestület elöljárói, budapesti és váci vendégek, a testivel tagjai. Csak az iparos ifjúságot nem látjuk. Nem tartanának közösséget az öregekkel, a mesterekkel, a kik mégis csak az ő javukért dolgoznak? Az oltárnál Széli József dr. pápai káplán, szemináriumi vicerektor mondja a misét, körül- állják, mint régen, szép iparos szokás szerint, égő gyertyákkal és a minislránsok is iparosok voltak. Tíz óra után a templomot járt iparosság a voll Vörösmarty-fé- le házhoz vonult, mely kicsinosítva, belül megujhodva ma már Elaggod iparosok Quell Rudolf- otthona feliratot viseli homlokán. Most az udvara is nemzeti színekkel díszítve. Jobb oldalán az ipartestület irodája s az a hires nagyterem áll, melyről az utóbbi időkben az iparosokon túl is sokat beszélnek. Valóban megérdemli az érdeklődést. Nem nagy terem, de meny- nyezetén oly remek freskókkal, minő szépet ma nem találunk a városban. Meg kell nézni mindenkinek és gyönyörködni az elgondolásban és kivitelben. Az ünnepély Széli József dr. beszédével kezdődött, melyben az iparosság istenfélelméről;, munkakékészségeről mondott apoteozist, azután egyházi or- nátust öltött és felszentelte az épületet. Az emelvényen Quell Rudolf elnök és az elöljáróság tagjai foglalnak helyet. Lenn a vendégek serege, melyet külön, név- szerint is üdvözöl az elnök, kinek ma ez a nap külön ünnep; megvalósítva látja évtizedes tervét, a váci öreg iparosok ot ho nát. Hogyan létesüli? Ezt mondja el az elnöki megnyitó után Ur- búngi Ferenc dr. testületi ügyész nagy bókolásokkal azok felé, a kik a váci iparosságot hozzáse- gitették, hogy az országban második iparosolthon létesíthessék. Első, ki aranybetűket érdemel hervadhatatlan érdemeiért maga az elnök, Quell Rudolf, ki több mint 25 év óta fáradozik kedvelt terve megvalósít ás án. Soha fel nem veile fizetését, soha egy fillér költségmegtérités- re nem reflektált, sőt kétezer pengő ajándékot is adott, hogy az iparosotthont megszerezhessék. Mégis nehezen ment. A háború alatt elértéktelenedett az erre célra gyűjtött vagyon. Később hangyaszorgalommal ismét a gyűjtéshez fogtak, különféle járulékokat, segédfel szabadi tási dijakat, mi mást szedtek, a ta- nonevizsgáztató bizottságok dijaikat mind e célra ajánlották fel és sikerült is a Vörösmarty- házat megvásárolni. Az iparosságot a minisztérium iparosztálya, Preszly főispán és Krakkcr polgármester messzemenő jóindulattal támogatta. Nélkülük még ma sem lehetne otthon. A közönség nagy figyelemmel Hallgat la az ügyész előadását a minduntalan felmerült nehézségekről, de a melyeket szoros ösz- szefogással sikerüli is legyőzni. (Egyáltalán ez a szó: összefogás vörösfonálként húzódott át minden szónok beszédén. Reméljük, ez egyszer élővalóság lesz a váci iparosságnál!) Az érdekes ismertetés után következtek az üdvözlések az uj otthonban. Az első Komis Gyula dr. országgyűlési képviselőnk ajkáról hangzott el, ki hangoztatta az ország iparossága jogos kívánságainak teljesítését, melyhez képviselői munkásságát szívesen felajánlotta. (Képviselőnk beszédét, mely országos érdeklődésre tarthat számot és bizonyára átveszik az iparos 11 j- ságok a V. H.-ból, vasárnapi számunk fogja teljes egészében közölni.) Most Krakker Kálmán dr. polgármesterünk beszél. Tele van a szive szeretettel a törekvő, iparkodó, munkás iparos iránt. Lelkesen dicséri bátor kezdeményezésüket és szavát csakhamar az egész ország vágyába kapcsolja, hogy Vác ne legyen határ, iparossága a régi jólét magaslatát ismét elérje. Nemes veretű szavai külön is nagyon a szivekbe hatolt volna, ha nem tudná is iparosságunk, hogy mily önzetlen barátját és tettekkel támogatóját tisztelheti polgárin es (erében. Utána Moór Jenő dr. az iparés kereskedelmi kamara képviseletében beszélt az iparosok karitativ feladatairól, mely itt abban csúcsosodjék ki, hogy az elaggott iparosoknak ne legyen szükségük az otthonukra. A következő szónok az ipar- testületek országos központjának igazgatója volt, ki 288ipar- testület testvéri üdvözletét tolmácsolta. A váci iparosság előtt jólismert iparosvezér dr. Dobsa László szavai nagy megértésre találtak. Starnberger Rezső a váci Ke- reskedők-egy esőidének elnöke Katolicizmus és a mai társadalom válsága Tullmann Károly dr. előadása a váci Credóban. A katolicizmust, melyben az állam és nemzetfentartó Istentől beoltott őserő lüktet, már sokszor akarták az emberiség megbecsülésétől megfosztani. Akarták és akarják letaszítani arról a piadesztálról, amelyre vértanúk vére, szentek hősiessége és bűnbánati könnye emelte. Mennyi lázas igyekezetre virradt rá a hajnal, mennyi papír fogyott el, hogy megingassák a kereszténység uralmát a lelkekben. Nem azok voltak a legveszedelmesebb idők, amikor földalatti üregekben vértanúk koporsója volt a miséző oltár és mindennap uj vértanuk tetemével telítődtek a sziklába vájt üregek. A modern kereszténység üldözése rágalommal, hazugsággal, ráfogással dolgozik. Az a vezérkar, amely a katolicizmus ellen vezeti a harcot, nem jön zavarba. Rájövünk arra, hogy a modern ember előtt nem is szellemi kultúra a fő. Ez csak rúzs,, amellyel kikeni magát, a mikor a nyilvánosság előtt jelentkezik — azért a szellemi kultúra terén felhagyott az Egyház elleni támadásával. Tudja, hogy nem a szellemi, hanem az anyagi kultúra az igazi bálvány. Lépten, nyomon hallja az em bér azt a felfogást, amely szerint a kereszténység csak a túlvilágot szolgálja, ehhez a földhöz és a földi élet küzdelmeihez nincs semmi szava, vak és süket a munka nagyszerű ritmusa iránt. A kereszténység csak a jó halállal törődik — mondják — s nem a jó élettel. A kultúra lázas lüktetése mit sem nyer a kereszténység által, s ezért a mai ember életét nem tudja többé az evangélium szabályozni, mert csak szelíd megadásról van henne szó, csendes tűrésről és örökös vágyakozásról a túlvilági boldogság után. A mai ember a tettvágytól izzó és lázas tevékenységben felemésztődő ember, más evangéliumra szorul. íme ilyen formán hangzanak az ellenvetések. S nekünk világosan felelni kell a kérdésre : Van e az evangéliumnak, a kát. Anyaszentegyháznak, annak fejének egyáltalán szava a munkálkodó emberiséghez? A világot hóditó, zakatoló gépeknek, s a világ rejtelmeit kutató csendes laboratóriumoknak, a tech nikai és szellemi munkának tud-e az evangélium irányt szabni, erőt adni, tudja e azt megszentelni? Mert ha nem tud, akkor a kereszténység elveszett, akkor a kereszténység a múlté. A jelen embere dolgozni akar, a jelen embere feszül a tettvágytól, a tervezgetéstől, az alkotástól — mit kezdjen olyan vallással, a mely legfontosabb gondolatait nem tudja elősegíteni. Azonban bátran felelhetünk az ellenvetésre, mert tény az, hogy a munka megbecsülése Krisztus tanításain alapszik. Krisztus korában a görögöknél, s a rómaiknál egyaránt megvetéssel gondolkoztak a testi munkáról Még Görögországnak egyik legnemesebb halhatatlan bölcse, Plato is azt hirdette, hogy szabad polgárhoz annyira méltatlan minden ipar, hogy azt egyenesen meg kellene tiltani s a rabszolgáknak hagyni. Ezt a pogány tanítás nyomán kifejlődött felfogást változtatta meg a krisztusi tanitás, amelynek nyomán fejlődött ki a mindennapi mondás : „A munka nem szégyen“ és igy magától értetődik, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék.“ Légy gazdag, vagy szegény, erős, vagy gyenge, férfi, vagy nő, tanult, vagy tanulatlan, fiú, vagy leány, gyártulajdonos, vagy napszámos, ha nem dolgozol — vagy az eszeddel, vagy a kezeddel — nem vagy ember! Ha a nemes értelemben vett emberi munka ennyit köszönhet Krisztusnak, ha csak Krisztus óta tudjuk megbecsülni a munkát, miért szakadt el a munkások nagy tömege Krisztustól? Nem Ő adta-e ki az első munkásvédelmi törvényt, amikor világgá kiáltotta: „Méltó a munkás az ő bérére.“ De nemcsak az evangéliumnak van szava a munkálkodó emberiséghez, hanem szavuk van napjainkban is Krisztus földi helytartóinak, — amikor XIIL Leó a szociális igazságtalanságok ellen kiadta 42 évvel ezelőtt a „Rerum Novarum“ c. körlevelét. De XL Pius pápa a Rerum Novarum 40 ik évfordulóján kiadta a Quadragesimo Anno c. körlevelet, a jövő keresztény- társadalmi mozgalmának alapvető alkotmánylevelét. (Folytatása vasárnapi számunkban,)
