Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)

1933-09-03 / 67. szám

Ara 12 fillér Hai számunk 6 Gidai 47-ik évfolyam 67. szám Vác, 1933 ^September 3 iiMwiiMiafiiwiflaflaasait Poliílkai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként Kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ....................... . 3 P — f Vidéken egy negyedévre ............................3 P 5o f Egyes szám ára .......................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉim I»EZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyílt-tér,, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Vác tisztviselő-város legyen! — íisoml jii a pénzügyi bizottság elnök«* a város jövőjét festő beszédében — Közgyűlés a városházán köllségvetéstárgya- lássat és egy kis ártatlan ellenzékieske«léssel A városházán a legfontosabb képviselőtestületi közgyűlés fo­lyik le. A székeken húsznál nem sokkal több képviselő, a karzat is üres, nincs érdeklődő se fent, se lent. A város jövő évi költségvetését tárgyalják, most dől el a villany és a viz ára. Beszélnek a drága faj­baromfitelepről, deákvári át­járóról, éjjeli telefonról. Komoly viták folynak nagy kérdésekről, csak nincs érdeklődés a kép­viselők között és nincs vissz hangja az elhangzott kívánsá­goknak. A szokásos megnyitó üdvöz­lés után interpellálót keres a polgármester, de felhívására senki sem jelentkezik. Minden­ki megvan elégedve a várossal. A tárgysorozat első három pont­ját a szokástól eltérőlcg a pol­gármester személyesen referálja ezzel is kihangsúlyozva nagy fontosságukat. A fajbaromfiielep S3 ezer pengője- 1928-ban a képviselőtestü­let elhatározta, hosszas vita után, szótöbbséggel, hogy részt vállal a fajbaromfi-akció lebonyolítá­sából. Erre a célra 14,000 négy­szögöles telket engedett ál a ie- lepet alapitó postásegyletnek, a G0.000 pengős kölcsönéért pe­dig, amit a földművelésügyi mi­nisztérium kamatmentesen bo­csátott rendelkezésére, készfize­tői kezességet vállalt és erről bankgaranciát is adott. A telep elkészült. Első éveiben jól reu- zált, nyereségéi invesztíciókra fordították. Fővásárlója a föld­művelésügyi minisztérium volt, mely évente maga 600—800 faj­kakast 10 pengő körüli egység­áron, később 4000 drb napos csirkét 1 pengő 50 filléres áron vett át. A gazdasági összeomlást követő takarékosságra e vásár­lásokat beszüntették, majd a kü­lönböző valutáris nehézségek miatt a határok is lezárultak, pedig a váci tele}) jelentős mér­tékben exportált is. Ma a baromfi telep féntartása nem rentábi­lis. A fenlartó egyesület minden vagyonát elvesztette, minden nap csak a deficitet növeli. A polgármester ügy látla jónak, hogy a telepet bérbe kell adni. Talált is bérlőt, Dobos Mihályt, aki 1500 pengőt fizet. Mivel a vállalkozó egyesület tönkrement a kölcsön visszafizetési részlete esedékes november else jén a vá­rosnak, hacsak nem akarja per­nek kitenni magát, fizetni is kell. Arra kérek felhatalmazást, hogy a 1934. évi költségvetés terhére az annuitást, 4800 pengőt folyó­síthassam. Ki kell még jelentenem — folytatja a polgármester —lrogy a telep alakítása érdekében én erősen exponáltam magamat, amikor a pénzügyi bizottság je­lenlegi elnöke erősen ellenezte a tervet. De 1928-ban 75 millió pengő értékben exportált az or­szág baromfit. Nagy lehetőségét láttam a váci fajbaromiitelep fellendülésének, nem szólva ar­ról, hogy abban az időben az­zal biztattak, hogy a törleszté­seket úgy sem fogják követelni. A képviselőtestület ezeknek a mérlegelése után belement eb­be a rossz üzletbe. Keressük a 60 ezer pengői a postásokon ! Rusztek Lajos: — A polgár- mester úr nehéz szívvel mondott és nehéz szívvel fogadott elő­adásából kitűnik a város teljes anyagi felelőssége. Felvetem azonban azt a kérdést, nem le­het-e a vagyoni felelősséget az egyesület tagjaira áthárítani?A fizetés elől kitérni nem lehet, de a vagyoni felelősség kérdését fel kell vetni az egyesület tagjai­val szemben is. Polgármester: — Ez a kérdés, természetesen, nincs lezárva, de nekem elsősorban a november elsejei fizetésről kell gondoskod­nom. Sajnos, a telepet eg}^ jó­léti intézmény alapította, mely­nek csak tag jai voltak, akik bár­mikor kiléphettek. Én szándél kosan pesszimistábban állítot­tam be a helyzetet, de nem sza­bad elfelejteni, hogy mi olt ér­tékeket kapunk. 72 ezer pengőt invesztáltak be, ez a különféle épületekben ma is megvan. En­nek dacára mindent elfogok kö­vetni, hogy a 60 ezer pengős teher ne háruljon a városra. Csuka András dr kérdi, hogy a Szerződés szerint a város tu­lajdonába megy-e át az egész berendezés, ha a tartozásokat kifizetjük? A polgármester meg­nyugtatja, hogy ez nem prob­léma, a telep természetesen, a -miénk. Az sem biztos, hogy fi­zetnünk kell, de el kell készül­nünk a legrosszabbra. Ebből a telepből sem a városnak, sem városi tisztviselőnek haszna nem volt. Ilyen etikai alapon megér­demel a város egy tíz éves mo­ratóriumot, mikor az állam sem fizeti tartozását. Grósz Ármin dr. Rusztek in­dítványát helyesli. Mikor egy jóléti intézmény tény ész tel epet alapit, akkor kereskedelmi tár­sasággá alakul át. Volt-e ennek a társaságnak egyéb tőkéje is, mint a kapott 6Ú ezer pengő? De ha mi készfizető kezességet vállaltunk, akkor jogunk van betekinteni könyveibe és méiv legét felülvizsgálni, vájjon Il­lyésén vezették-e a vállalkozást? _ Polgármester: — Itt nem volt igazgatóság. A postavezérigazga­tósága delegált ide vezetőket, akik nem hogy fizetést nem kaptak, hanem rengeteg munkát végezlek. Meg is volt az erköl­csi sikere, hiszen minden állami aranyérmet a váci fa {.baromfi telep nyert el. A polgármester jelentését 35 perces vita után tudomásul kel­lett venni. VámszedéB a deákvári felüljárón ? Idén, májusban — így folytatja a polgármester —- Fá­bián Lajos újra felemlítette in­terpellációjában a deákvári fe­lüljáró ügyét. Újabb akciót eb­ben az ügyben nem indítottam, mert az aktákból kitűnik, hogy a kereskedelmi miniszter haj­landó az átjáró megépítésére, ha a város és a deákvári érde­keltség az építési költség na­gyobbik felét vállalja. Ezt a ha­tározatot 1929 telén hozta a mi­niszter, azóta más, sokkal fon­tosabb beruházásokat töröltek, sem hogy goridolni lehetne ar­ra, hogy most építsék meg Deák­nak a felüljárót. Fábián Lajos: — 84 ezer pen­gőbe irányozták elő a felüljáró költséget. Ha ezt inségmunka keretében végeznék el és aMáv rendelkezésünkre bocsátana ön­költségi áron az anyagot, akkor 30 ezer pengőből is meg lehet­ne építeni. Lehetne a felüljárón négy fillér vámot is szedni. Deákvár is hajlandó az áldozat­ra, mert Lél viz idején a két alul­járó teljesen használhatatlan. Polgármester: — Mivel aMáv felelős az előforduló balesete­kért, elképzelhetetlen, hogy be­leegyezzen, miszerint insógmun- kát engedélyezzen. Vámot csak engedélyokirat alapján lehet szedni, de ha meg is engednék, nem hiszem, hogy akadna deák­vári, ki ezt megfizetné. A Máv- nak az a véleménye, hogy mivel itt egy kétemeletes átjáróról van szó, semmieselre sem lenne frekventált. Szerintem a deák­vári utakat kellene megjavítani. Vitéz Baiíner Ernő bejelenti, hogy próbálta már összehozni a deákvári érdekeltséget, de az egyik rész akar fizetni, a másik nem. így a felüljárót nem le­het megépíteni. Az insógmunká- ból a gyalogjárókat kell rendbe hozni és cl tiltani a kocsikat, hogy felhajtsanak arra. Az éjjeli telefon Utoljára Révész Sándor dr. interpellációjára válaszol a pol­gármester. Á postaigazgatóság a telefon éjjeli szolgálatának be­vezetése esetén havi 360 pengőt kér a várostól. Ezt megfizetni nem tud juk. Ide is egy érdekelt­séget kellene összehozni, hiszen ez tulajdönképen az iparvállala­tok tűz és közbiztonsági érdeke, felmerül azonban, hogy épen a mai nehéz időkben kell-e ezt a kérdést felvetni? (Halljuk, hogy a Kereskedők- egyesülete nem hagyja fontos kérdést újra elaludni.) Taposó malomban Míg az első bárom tárgy egy órát vett igénybe, most megkez­dődik a rohanás a tárgysorozat további pontjai fölött. Gurszky dr. a júniusi és júliusi pénztár- vizsgálat eredményét referálja,1, Tornáry dr. pedig az 1931. évi gyámpénztári számadás jóváha­gyását jelenti. Az iparos és ke­reskedő tanonciskola az 1932— 33. évi zárszámadás 100 pengő felesleget mutat, viszont az évi költségvetési előirányzata több mint 6600 pengő hiánnyal szá­mol. Erre államsegélyt lehet kérni. Megállapítják özvegy Bo- donyi Ferencné nyugdiját és gyermekének neveltetési járulé­kát 717, illetve 129 pengőben és lakbérben. Helyére ideiglenesen Szlatényi Bélát helyettesitik, mindjárt le is teszi az esküt. Özv. Bőhm Lajosné bérhátrá- 1 ék ára fizetési halasztást kért, hasonlóképen Jelenffy Irnréné, ki a Nagy sörház bérével adós. Mindkét kérést elutasítják. Steril Bernát illetőségét elismerték, de Stern Ignácét megtagadták. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem ... Hasonlóképen megta­gadták özv. Sári Jánosné, Mar- linkovics Imre és László, Sze- pessy István és Lajos, Schwei­tzer Mór, valamint Szvirák György illetőségének elismeré­sét. Miltényi tanácsos bejelenti, hogy a Schuszter Konstantdn- féle milleniumi alapítvány bér­letéért (kálvária alatti földek) ezentúl egy mázsa rozsot fizet a város, sőt az eddigi elmaradt bér fejében egy vagon rozsot is megtérít. Meiszner János dr. bejelenti, hogy alsóvároson a Kőrút sza­bályozását eddig három kis ház akadályozta, most tulajdonosaik felajánlották, hogy hajlandók a házakat a Damjanich-téri szük­séglakások házaival elcserélni. A képviselőtestület névszerinti szavazással beleegyezik a cse­rébe. Nagij Sándor Jelenti, hogy a Revíziós Liga 2(300 pengő hoz­zájárulást kért, de mai lielyze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom