Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)

1933-08-02 / 59. szám

ára 12 fillér 47-ik évfolyam 59. szám Vác, 1933 augusztus 2 VÁCI HÍRLAP Politikai és íáisadalmi heíilap, megleieiüík heienkéni kétszer: szerdánés vasémep ELŐFIZETÉSI ÁRA: I FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ I SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Helyben egy negyedévre.................................3 P — f ÉS LAPTULAJDONOS: Vác- Széchenyi-utca és Gsányi-út sarkán. Telefon 17. Vidéken egy negyedévre.................................3 P 5o f w.,.. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, Egyes szám ára .................................................12 fillér I .55ttbUafyWliJl * ® WííZiSV j díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Cserlcéssz-vcnáég einte városunkon ál Hét órával előzték meg az ünnepélyes fogaátatást Tiroli tánc, magyar csárdás, duplaadag fagylalt Fellobogózott utcákon át ünnepelték a cserkészeket Augusztus elseje nagy napja volt a váci idegenforgalomnak. Annyit és oly bőven foglalkoz­tunk már eddig is az idegenfor­galom kérdésével, most végre közel 1000 idegen cserkész ér­kezése méltó kezdetnek tekint­hető az annyiszor megtárgyalt úton. Vác városának mostnyilt először alkalma, hogy idegenek­nek, sőt külföldieknek bemu­tassa természeti szépségeit, ma­gyar vendégszeretetét. Ez volt az első teherpróbája, vájjon el­bírj a-e a város a messziről jött emberek kritikáját és remél­jük, hogy az a közel 800 cser­kész, akik egy fél napot töltöt­tek városunkban és itt léptek először magyar földre, kellemes és jó impressziókkal hagy­ták cl városunkat! Megiepeiés li Azok a huncut cserkészek! Hétfőn este már nagy izgalom előzte meg a cserkészek érke­zését. Mindenki a reggeli fogad­tatásról beszélt, mindenki ké­szült a reggelre. Csak az időt fájlalták, mert a vasárnapi vi­har 15 fokkal lehűtötte a leve­gőt országszerte, s bár a meteo­rológia az időjárás enyhülését jósolta, túlságosan senki sem bí­zott. A cserkészt a jó Isten is sze­reti! Kedd hajnalán ragyogóan megjelent a nap, teljes pompá­jában, de még nagyobb megle­petésre, sőt a napot is megelőz­ve megjelentek a cserkészek is. Már tudniillik a 9 órára várt cserkészvendégeink. A 9 órára jelzett hajó már kora hajnalban, 2 órakor kikö­tött Vácon. A cserkészek még ja­vában aludtak. A cserkészek elözönlik h várost A hűvös levegőt az augusz­tusi nap másodpercek alatt fel- melegitetle és ez a fiúkat is egy­kettőre kicsalta a hajóból. Nem kellett a kérdezőskedés A jó cser­kész-szimat nagyszerűen tájé­koztatta őket Vác utcáin és az első volt, hogy megrohamozzák a korán ébredő piacot. A váci kofák csak nézték az idegenül beszélő cserkészeket és a hiva­talos helyekről informált Váci Hírlap után sokáig senki sem akarta hinni, hogy a fiúk kül­földi cserkészek lennének. Fölszalad a barack, de megjelenik a rendőrség Nosza lett nagy keletje a gyü­mölcsnek. A körte, a barack úgy fogyott, hogy megszégyenítette a keddi hetivásárt. Nem igen ma­radt a környéki nyaralóknak! A váci kofák nagy cser kés zszere- tetükben a 35 filléres barackot pillanatok alatt 80 fillérre emel­ték fel. De nem sokáig tartott az örömük, mert már is megjelent a rendőrség és — mondhat­nánk így is — szétütött közöt­tük; ami nem jelentett mást, mint hogy a barack-kofáink fogcsikorgatása közben — szé­pen visszament 35 fillérre. A cserkészekből bőven jutott a vendéglőknek, kocsmáknak is, ahol igen nagy hossz lett a reg­geli kávéban. Ke! a főrendező? A fogadtatás főrendezője, Mil- tényi Aurél, városi tanácsos ko­rán ébredő ember, rendszerint a nappal ébred, de arra még ő sem számított, hogy a cserké­szek még őt is megelőzik. így történt, hogy a révátkelésünk egyik alkalmazottja rohant a la­kására és az ágyból húzta ki a főrendező urat. El sem akarta hinni, hogy már itt vannak a cserkészek, de a másik pillanat­ban már rohant a dunapartra. Ekkorra már az érdeklődők szá­zai szállingóztak le a hajóhoz, a hol már száz meg száz szorgos cserkész kéz hordta ki a partra a felszerelést. Akadtak közöttük különféle ládák, hatalmas szál fenyőfák, óriási csomagok, a melyek mind egy-egy meglepe­tést rejtegetnek a dsembori ré­szére. A váci jókedv beszáll a hajóra Vendégszeretetünk egyik csil­logó köve a váci jókedv. Termé­szetes, hogy ezt is be kell mu­tatni a cserkészeknek. Alig ütöt­te el a fehérek templomának to­ronyórája a hármat, egy jókedvű váci társaság »Hova lehet men­ni ilyenkor!« felkiáltással bevo­nultak a hajóra s az öreg cser­készekkel az ismerkedésen túl­esve máris belemélyedtek a jó kis váci bor nagyobb dicséreté­be. Természetesen csak a na­gyobb jókedv kedvéért. A Váci Hírlap ie friss Hat óra körül már együtt volt a dunaparton a Váci Hiriap tel­jes riporter-gárdája is. Előszed­ve minden német tudományt már is jegyeztük, hogy az 1500-nak jelzett külföldi cserkész helyett csak 714-en jelentek meg. A Vácra várt cserkészek egy nagyobb része még Bécsben ma­radt, a többiek pedig más úton érkeznek Gödöllőre. A megérke­zettek pontos létszámából meg­állapítottuk, hogy Vácra 652 osztrák, 27 örmény, 22 izlandi, 7 Svájcban nevel­kedő angol és 6 lichtensteini cserkész érkezett. Közülük a lichtensteini cser­készek érkezése külön meglepe­tés, mivel részvételükről még a táborparancsnokság sem tudott. Be sem voltak jelentve. Svédek nem érkeztek. Dacára az alapjában egységes cserkészruhának, az öt nemzeti­ség fiai rendkívül színes és fes­tői képet mutattak, a legnagyobb számot képviselő osztrák cser­készek is két féle, megkülönböz­tethető ruhában jelentek meg. Az egyik csapat ÖPB (Öster­reichischer Pfadfinder Bund), a másik pedig ÖPK jelzéssel (Österreichischer Katoüseher Pfadfinder Bund). Egyenruhá­juk: kék nadrág és kék nyak­kendő. Velük osztrák vitorlázó repülők is érkeztek. Az örmé­nyek Franciaország délkeleti ré­széből érkeztek és sötétbarna egyenruhát viselnek. A pár lich­tensteini cserkész pedig piros­kék tarka nyakkendőikkel tették színessé a társaságot. Végül az angolok kék nadrág, kék ing és nyakkendőben. Megjelenik a váci cserkész és az árwaBáíéyhaj Gsesissüs olás Már a váci cserkészek is itt vannak. A fiúkkal rögtön meg­indult a dsembori egyik jelleg­zetessége a »cserdsolás» (az an­gol change = csere szóból). A gyorsan megalakuló cserelözs- dén a magyar jelvényeknek és mint előre látható volt, az árua- lányhajnak nagy ázsiója lett. S máris felkerült valamennyi kül­földi cserkészkalapra. A magyar fiúk pedig különféle idegen jel­vényekkel lettek gazdagabbak. Túri bácsi autogramot ad A cserkészek korai érkezésé­nek hire gyorsan végigfutott a városon, igy az érdeklődők, va­lamint a hivatalos fogadtatásra meghívottak csakhamar teljes számban megjelentek a V. S. E. sportháza élőit. A különböző he­lyekről mind sűrűbben felhang­zó sorakozó hangjaira a cserké­szek a városból már is siettek vissza csapataikhoz és V^tbre már oszlopokban álltak fel a Kaszinó elé. Közben már előbb megérke­zett dr. Krakker Kálmán kor­ín ányf ő l anács os p ol gármes te­rünk, a város diszliiutóján. A bakon a diszruliás kocsis mel­lett ott feszített díszruhájában Túri Jóska bácsi, az öreg hajdú, aki alig száll le a bakról már is megrohanták a cserkészek. Túri bácsi csak nézett: mit akarnak ezek a fiatal urak? A végén ki­sült, hogy persze hogy auto­gramot kértek! Így vonult be Túri bácsi a külföldi cserkészek a u t og r a m - gy í í j l em éi 1 ye i ne k n e - vezetességei közé. De ez nem volt elég; Túri bácsi már örült, hogy a sok írástól megszaba'- dult, ám ismét be kellett állnia az érdeklődés középpontjába. Jöttek a cserkészek tömegesen Kobakjaikkal, neki Túri bácsi­nak és — szégyen ide, szégyen oda — percekig olt kellett áll­nia a masinák pergőtűzéiben. Túri bácsi sem hitte volna, hogy ilyen nagy napja lesz augusztus elseje! A hivatalos fogadtatás Közben pedig a halszélen álló lichtensteiniek csoportjához fu- rakodott egy öreg néniké s ki­keresve magának a leghosszabb fiút, reszkető kezekkel nyújtott át neki egy másfélméter hosz- szú nemzetiszinü szallagot és erősen magyarázta magyarul, két ujjával a nyirbálást muto­gatva, hogy: vagdalja szét és ossza ki a fiúk között. A töb­biek hamarabb megértették, mint a nyurga, de hosszú bará­tunk nem volt hajlandó a kérést teljesíteni és gyorsan zsebrevág- ta az egészei. Polgármesterünk a meghívott vendégek élén ekkor már elfog­lalta helyét a kaszinónak a kü­lönböző nemzetek zászlaival fel- diszitett erkélyén, ahonnan a fegyelmezetten felsorakozó cser­készeket a város nevében a kö­vetkező beszéddel üdvözölte: Kedves Cserkész Vendégeinkl Ezer esztendős városunk ka­pujában ünnepi lélekkel köszön­tőm önöket akkor, almikor a IV. világ-dzsembori alkalmából elsőizben lépnek Magyarország­nak vérrel áztatott szent föld­jére. A cserkész-ifjúság és a cser- kész-lélek készíti elő azt a szebb és boldogabb jövendőt, amikor a világ kultur nemzetei egymást megismerve és egymást megért­ve közösen fognak dolgozni az emberiség boldogulása érdeké­ben. Ezzel a gondolattal üdvözlöm én, mint e város polgármestere őszinte barátsággal és tettekben nyilvánuló, hagyományos ma­gyar vendégszeretettel fiatal cserkész barátainkat. Szívből kí­vánom azt, hogy magyarországi tartózkodásuk legyen zavartala­nul kellemes és erkölcsi sikerek­ben gazdag. S ha majd a világ­táborozás ideje lejár, vigyék ma­gukkal egy jobb sorsra érdemes Minden hiába, verhetetlen a Csókol Veronika

Next

/
Oldalképek
Tartalom