Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)

1933-06-28 / 49. szám

Ara 12 fillér 47-iK évfolyam __________________ ___________49. szám________________________ Vác, 1933 június 28 VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik heienkéní kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: ^ FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ I SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Helyben egy negyedévre ...........................................3 P — f I ÉS LAPTULAJDONOS: I Vác> Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Vidéken egy negyedévre............................................3 P 5o f I b S&I'Ií'e/k 1 Kéziratok neni adatnak vissza. — Hirdetések, Nyílt-tér, Egyes szám ára .............................................................12 fillér J a a. I díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Senki se bújhasson ki az iskolai adó fizetése alól! Kolossváry Mihály nagy beszéde a felsőházban Kolossváry Mihály prelátus a közoktatásügyi tárca költségve­tésének tárgyalásánál mondott beszédet arról a széles témakör­ről, melynek évtizedek óla veze­tő reprezentánsa és szívesen hallgatott szónoka. A közel egy órás beszédben részletesen foglalkozott az isko­lai reformokról, különösen a kö­zépiskolai reformmal, melynél a klasszikus irányzatnak hive. A tani ónok tervezett reformjánál szükségesnek tartja a mezőgaz­dasági ismereteknek és a szocio­lógia részletesebb tanítását. Fog­lalkozott a tankönyvek kérdésé­vel. A költségvetésnek a közok­tatási tételnél túlzásba vitt lineá­ris lecsökkentését kifogásolta. Majd részletesen szólott a fele­kezeti népiskoláinak rendkívül nehéz helyzetéről, a tanítókat ért szörnyű veszteségekről, mely immár tovább nem tartható fel. Követelte, hogy ne legyen olyan tőke, vagyon, személy, akár fi­zikai, akár erkölcsi, amely 11c járulna hozzá aránylagosan a felekezeti iskolák terhe ibez is. Az egész felsőház cg . hangú he­lyeslése mellett kívánta, hogy az iskolai terhek alól senki se búj­hasson ki a törvények hiányos rendelkezése folytán, mert a Van Vácon . . . Szomolányi József igazgató beszéde a gimnázium záróünnepén Nekem és bizonyára mind­nyájunknak mélyen emlékeze­tünkbe vésődnek polgármeste­rünk szavai: szent céljaink: az Isten, haza, embertársaink és az iskola iránti szeretetet hirdette. Engedje meg, h gy tan it vény­ként kövessem nyomdokát gon­dolatainak továbbfolytatásában. Tegnap egy itt ülő kedves uli- társam azt a meglepő kérdést intézte hozzám a vonaton: meg- szoktam-e már Vácon? Hát na­gyon kedves Vendégeink, van Vácon egy Katolikus Ak­ció, mely szenvedéseink, félre­tol t s águnk, gy ám ol fal an s águnk és tétlenségünk ülőhelyéről el­indult tenni és megmutatni, hogy van; van Vácon egy főpap, aki ma­gát elszegényítve kibővítette és megszépitette szemináriumát, mert Krisztusra vár a nép, — aki még káromolja és tagadni akarja, még az is Krisztust akar­ja, lalán mélyebbről zúgó kép­telenséggel, mint a lagymatag hívők serege; van Vácon egy városirányitó népoktatás áldásait minden va­gyon, tőke és személy egyfor­mán élvezi. Szükségesnek látja az 1858. XXXVIII. törvénycikk­nek megfelelő módosítását, a ta­nítói javadalmaknak rendezéséi. Nagy figyelem közölt részlete­sen szólóit a felekezeti iskolák tanítóinak nemzetfenlartó és tár­sadalombiztosító sokoldalú tény­kedéséről. Párhuzamot vont a valfáserkölcsi isko'ai nevelés és a honvédelem között, az égjük fegyveres erővel, a másik a kul­túra megalapozásával nélkülöz- hetlen támasza a társadalmi rendnek és az állam fennmara­dásának, tehát ezeken a terüle­teken nincs helye a túlzásba vitt takarékosságnak, melyet inkább más területeken kell érvényesí­teni. — A tartalmas beszédet nagy helyesléssel és éljenzéssel jutalmazták a felsőház tagjai. Hőinan Bálint kultuszminisz­ter hétfőn adott válaszában Ko- lessváry beszédével is foglalko­zott. Állásfoglalását a középis­kolai reformra magáévá tette és kijelentette, hogy a középisko­lák reformja az ősszel kerül a törvényhozás elé. A tanítói ja­vadalomra nézve á miniszter ígéretet tett, hogy a közeljövő­ben ezt a kérdést a pénzügymi niszterrel egyelértőleg tető alá juttatja. Nincs kizárva, hogy a javasolt módszer szerint, vagyis kultúrád ózás uj rendezése alap­ján, amely a végső megoldás lenne. akarat, aki portengerre üde ker­tet, útjainkra keramitot, egy a kortól elmaradott helyre mo­dern berendezéseket varázsol; van Vácon egy ember s pél­dájára egyre több, aki épülete elé az útvonalra virág- és pázsit­szőnyeget térit kedves díszül,— nagyra tervező kezdeményezé­sül ; van Vácon több iskola és in­tézmény, aki belső nagyobbat akarásának látszó jele gyanánt, *— külsőségben, épületben újul- szépül: munkatársak, rokonlel kék, ide a közelembe! van Vácon egy szülői rend, számos tagja maga is piarista diák, aki úgy ad igazat a mi in­tézkedéseinknek, hogy minálunk is hathatósabb plédaadásul ma­ga is megteszi, amit gyermekei­től kívánunk: lelkigyakorlatot végez fiaival egyidőben, velük gyónik, velük áldozik; van Vácon egy tanári kar, aki — én tudom, mit jelent ez — aki kötelességénél még többet, min­dent elkövet, hogy tartsa és jö­vendő tartalékokkal: örökké élő magyarokkal erősítve ta kívül- belül pokoli erőkkel szaggatott magyar frontot; van Vácon stb, stb., de még Kitüntetett grófné Zsámbokon özv. gróf Peja- csevich Márk né a templomfes­tés, felszerelés és jótékonyság terén kifejtett érdemeiért a me­gyés püspök felterjesztése foly­tán a Pro ecclésia et pontifice pápai kitüntetést kapta. A kitün­tetést a megyés püspök nyújtot­ta ál a kitüntetett grófnőnek a múlt vasárnap és beszédében a grófné érdemeit méltatta és pél­dául állította. A püspök jelenlé­tében a zsámboki szivgárdisták ünnepélyt rendeztek, ahol a me­gyés püspököt Turcsányi Imre esperes plébános köszöntötte. Az egyházmegye legfiatalabb papjai Jelentettük, hogjr a megyés püspök Péter-Pál napján papo­kat szentel a székesegyházban mise alatt. A délelőtt 9 órakor kezdődő papszentelés alkalmá­val áldozó papokká szentelést nyernek a következők: Barlos Márton (Rákosszentmihály), Bc- senszky Imre (Budaposi), Bíró Bertalan' (Miskolc);, Brab k Illés (Tápióbicske), Falu Imre (Rá­kospalota), Grolyó János (Roin- hánv), Nagy Elek (Soroksár), Olló László (Budapest), Poles- so Antal (Nógrád), Szauder Gyula (Újpest), Varga József (Fertőendréd), Zsellér Gábor valaki, akihez csak meghatóban merek nyúlni, mert úgy járok vele, mint kitisztított antik óránkkal, — ha hozzáérek: meg­szólal és megköszöni, hogy tö­rődnek vele, — zenélni kezd, a lélek nélküli és 1 élekei lenes gé­pek e mai korszakában időt va­rázsol emlékezetembe, amikor még nem csak az emberszivek­be ültettek dalt, hogy édes szava ott egy életen keresztül hangoz­zék, hanem a munkájába lelkét adó mester a gépekbe is zenét rejtett és szépséget; van Vácon valaki, akihez csak meghatóban tudok nyúlni, mert lia hozzá­érek: megszólal és megköszöni, hogy törődnek Vele: a minden jóra fogékony tanulóifjúságunk, akivel ugv járok, ha hozzáérek, mint nyári evezősversenyünk résztvevőivel, a Vizi-gárdával: nem csak a versenyt bonyolítja le kívánságomra jó eredmény­nyel, hanem érdemes tettét meg­idézi egy jó tettel: koszorúihoz játéka után a védőszent Cala- sancius szobrára sportpróbálko­zása legszebb befejezéséül. Ez van Vácon. S itt most mentsenek fel an­nak a jónak, rossznak részlete­zésétől, hogy mi volt és mi nem volt Vácon, inkább jöjjenekutá­(Keszeg), Sulyok Béla (Keszt­hely) és Czvikovszky János (Pesterzsébet), mind a váci egy­házmegye növendékei, továbbá Staff Imre Károly praemonlrei kanonokrendi tanár. Alszerpap­pá szenteltetnek: Bársony Nán­dor (Gödöllő), Csorba Imre (Szob), Furiakovics Miklós (Új­pest), Gastmüller István (Rákos­palota), Konrád Lajos (Pest- szentimre), Kővágó János (Zsám bök), Márk Lajos (Kiskunha­las), Molnár József (Héviz- györk), Oláh Károly (Kecske­mét), Seres István (Szirák), Tóth József (Rákosszentmihály) Valkovszky László (Budapest) és Werner Kornél (Budapest). Az ujpapok beosztásáról plébá­niákra most történik intézkedés. Halálozás Emerich László m. kir. ál- lamvasuti főintéző élete 54-ik, boldog házassáíga 26 ik évében hosszas szenvedés után Buda­pesten meghalt. Emerich fia volt az egykori hires váci rend- őrkapitánynak. Úgy szerette szü­lővárosát, hogy csak most, be­tegségének gyógykezel te t é s éré távozott el Vácról, de haló po­rában is visszakivánkozott ked­vesei közé. Hétfőn délután nagy részvét mellett a középvárosi te­metőben levő családi sírboltba telték Arök nyugalomra. Halálát felesége, Vörösmarty Ilona,test­vérei és tisztelőinek nagy serege gyászolja. nam a vigasztaló képzelet szár­nyán a jövő felé: mi fesz Vácon? S itt is csak az én tegnapi na­gyon kedves, mert iskolánkat nagyon szerető Utitársam másik kérdésére akarok megfelelni: meglesz-e már Vácon az uj gimnázium? Két év alig javuló gazdasági nehézségei között erre a kérdés­re könnyen tudok felelni: az uj gimnázium mar nem meglesz, hanem m gvan! Felü­letes tekintetre talán még nem látszik; a legilletékesebbnek is jól kell látnia, hogy inkább még csak szerény kezdet, mint büsz­ke befejezés, de azért, hála Is­tennek, már megvan. T rian ónból, országvesztésből és bolsevizmusból fánkszakadt figyelmeztetésre s a büntetésé­ben is jóságos isteni kegyelem indítására elindult magyar föl­dön a megújhodás szent akara­ta. Nincs erő feltartóztatni, ha­csak nem a magunk lemondása, nincs erő lebirni, hacsak nem a magunk rosszasága, nincs hata­lom lassú, de biztos diadalát megakadályozni, hacsak liem a magunk hitványsága. Mert ne legyünk tévedésben: mindnyájan haszontalan szol­gák vagyunk, bármilyen nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom