Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-01-01 / 1. szám
VftCI hírlap 3 az ő panasza a helyét meg nem állja, mert a vizet ő is inkább... prédikálja. Váci frontharcosok nagyban szervezkednek, nagy propagandával növelik a kedvet. Kóbi bátyánk írja új katona-marsát, Laci fiát délceg hadnaggyá avatták. Városi közgyűlés nagy búsan kesereg, nem folyik a Vízdij, adós egész sereg; drága Speyer-kölcsönt hogy fizetjük viszsza? — vizadósság levét villanyosmű issza. Gimnazisták hada úszik is, meg evez, városunk sportjának sok jó bajnoka lesz. Szeptember Temetésből manap nekünk bőven jut ki, nem beszél görögül többé Roller Guszti. Az új polgári is elkészült lám végre, büszkék lehetünk Vác új épületére. Iskolák is nyílnak, lurkók citeráznak, pedig legfő képen a jó szülők fáznak; könyv, közel egv tucat, meg egy formaruha, kiadás, kiadás, derüre-borura. Sikerült sportversenyt rendezett a Kodak, egyre-másra avat Kodak-bajnokokat. Egyesült Vese—VÁC nagyszerűen startol, Tokod, Szolnok ellen eredménnyel harcol. Öreg barakvárost halálra Ítélik, ott maradnak azok még jó egypár évig! Hétkápolna-forrás szép új köntöst kapott, most már folyni hagyja az üde patakot, Andor bá’ munkája szól a szemhez, szívhöz, hiába!, — csak ő ért a jó váci vízhöz. Bódenlósz-gyár felett gyászlobogó lobog, jó Budinszky Jenő szíve már nem dobog. Kezdetét vette az adófelebbezés, sok a felebbezés, csak a remény kevés; Schiller Henrik bátyánk komoran néz rája, s már vígan működik a kék ceruzája. Negyven kazal égett, nagy tűz volt Nőtincsen, kitűnt, tűzoltóinknál sehol jobb nincsen; kivették már részük ép elég füzekből, nincs, amitől félnek, csak a... bóherektől. Közgyűlésbe kerül víz és villany ára, mindenki rég a leszállítását várja, az ellentmondókat rögtön leérvelik, végén attól féltünk, hogy még felemelik! Könnyezni is láttam Schiller Henrik bátyám : fiának. Károlynak a primíciáján. Csatornahálózat elkészült e hóban, majd megtudjuk, benne mennyi minden jó van; házi csatornákat be is kell már kötni, lesznek-e vajon, kik bele fognak kötni? Olcsóbban világit Phőbus Sződligeten, az öt kilométert nem teszi meg ingyen. Oly jól sikerülnek Vese tennisz-szettek, egy klubházravalót máris összeszedtek; gazdagabban leszünk egy szép sportteleppel, csak ne födje soká a tervet a leppel. Hamis villanykörte mindig sikert .arat, ha ráfizet is, lám van, ki beléharap. A kosdi szénbánya rég SOS-t kiált, messze van, nem hallják meg ezt a franciák. Ceglédiek ezren városunkat járták, szépségét dicsérték, de szidták a járdát. Október Ismét egy hónap, mit fizetéssel kezdek, a csatornázásból új adók születtek; esővizcsatorna- s fekália-adó, ismét sok lakással lesz több, mi kiadó. Hogy a kocsmáros mért lógatja az orrát? már a város is kiliterezi borát; kocsmáros csak adózz, ne legyen benn hiba! — közben várostól jön a konkurrencia. Gimnázium hódoi ma október hatnak, ügyes műsorának számai meghatnak. Itt van már az ősz is, komolyan kell venni, no meg egy teára a nőegyletbe menni. Tele vagyunk bállal, muris teaesttel, mért, hogy Schiller bátyánk idejárni restéi? — pedig ha eljárna, bármibe fogadnák, h°gy a váci mamák jól megtáncoltatnák. Most, hogy a keramit villámgyorsan kész lett, a jó váci pógár érdekeset észlelt: csak a kőkapuig tudták lefektetni, a kőkapu alatt ő se mert átmenni! Büszke minden váci az Urániára, most meg pláne a nagy s jó zenekarára. Örül minden váci jóbarátja neki: osztálytanácsos lett a Bezay Dzseki. A győri győzelmet fent komolyan vették, s a Domokos Andort újból kitüntették; annyi kitüntetést tudott összeszedni, hozzá már cgy! tnalgyobb mellett is kék venni. Mondj egy várost, hol Pikéthy nem szerepel, ő az első váci zeneglóbetrotter. (Én mondok egy várost, — epésnek ne lásson! — régi idők óta nem szerepel Vácon.) Megfordul a világ, arról vitatkozunk, Pestmegy éhez-e, vagy Nógrádlioz tartozunk? — bármint vitatkozunk, nincs ebben igazunk, mertmilegfőkép a Speyernek tartozunk. Pokol-csárda felett ma árverés tombol, Pörzse is örül, hogy kijött a Pokolból. Stranfürdő is készül, tervek már papíron, (ma is csak papíron, hogy ezeket írom) Schillertől félnek tán, hogy kijár a strandra? — és a ki látszatna igen sokat adna? — Tábortüzet adnak a derék leventék, bámulóikat a lábukról levették. Filléres mozi, meg filléres jégpálya... mikor lesz filléres-adó e példára? Ugye mégis csak szép az a házasélet? — a Kondra Giziké Szabó Károlyné lett. Kis Rudit felmentik, tud már muzsikálni, csak a haját nem lehet visszacsinálni. Csendesen merengünk Vácnak új kórházán. Szerényen jubilál ma az Éder Kálmán. November Sötétek az esték, egyre hűvösebb lett, teaestéket ad az izr. Nőegylet. Diftéria kezdi ki az ifjúságot, orvoskarunk gyorsan a nyakára hágott. Sikerről beszélnek némák cserkészei, (hol vesz ennyi időt a Zsembay Feri?) Dijat nyert a Party nagy Toldi kutyája, lett is neki mindjárt itt, ott is gazdáéi, lett is a Toldiból olyan primadonna, mintha legalább is Toldi Miklós volna. Nap-nap után esnek bicikli lopások, nem tart soká, Vácon bicikli nincs már sok! — hisz ha ily tempóban tűnnek egyre-másra, hirmondó se marad biciklikből Vácra. Pontos fizetésnek meg kell gyökerezni, pénzügyi rendelet: tessék árverezni! Nagy Péter nyugdíjban, vau szép búcsúztató, Szentgyörgyi Gusztáv lett az új igazgató. Most, hogy egv ezerrel így megszaporodtunk, azt hittük, angróban jobban megy a dolgunk, többen vagyunk, többen kérnek ennivalót, fel is emelték a húsfogyasztás-adót; persze, hogy most ennek Schiller örül nagyon, mert hogy ez adókhoz semmi köze vagvon. Házbérbe vall ásod add be gyorsan Dani! házbértartozást is be kell most vallani? A gyümölcsakciónk hogy oly híressé lett, újból megjelentek a villanykörtések. Ha elmész, jelentkezz! — belügyi szó mondja, — ha elmentél, ne jöjj vissza!— így a nóta. Ezer panasza van a sok vendéglősnek, ha ez soká igy tart, vendéglősnek lőnek. Városházi parkot felszedték egy szálig, jön a hősök szobra, most már csak elválik! — régen fekszik már ott az Udvar közepén, azóta talán már meg is őszült szegény! Váci frontharcosok szép napot rendeztek, hatalmas ünnepük szivet örvendeztet. Kalcncsik Ferencnek egyre több a gondja: Matkovich Mimiké már boldog asszonyka. Főispánunk vizitel irodalomba’ novellákat olvas fel a mikrofonba. Fv. nőegylet kiállít, százféle jóval: zenével, énekkel tánccal és yoyóval. Nőegylet is tartja évi közgyűlését, hatvanöt éve, hogy hirdethetik létét, milyen változás ez, hiszen akkor szüret! — nők!— és nem titkolják hatvanöt évüket. Toliam novembernek örök szendéét rendőtt, nehezen nyögjük le e nehéz esztendőt! December Város feje biztat: nem tudunk fizetni, pedig nehéz lesz pót adóba kivetni! Legrosszabb időben zár a Hengermalom, negyven család érzi, nincs munkaalkalom. Fent Kisvácon gyász van, gyászolnak a méhek, jó Molnár Máténak már nem adnak mézet. Ipartestület még ily cécót nem látott, szavazni akartak bizalmatlanságot; ily »komolyság« lát/án-—elvitázhatallan—• végül a polgárság lesz majd bizalmatlan. Meghalt Borbély Sándor, magyar nyelvünk őre, sok nemes tanácsot hallgathattunk tőle. A Karolinában sok kislányka tarkít, hat telt házat vonz Árpádházi szent Margit. A belügyminiszter országszerte mondja: a sok egyesület társadalmunk rontja! — legalább felére csökkenti a listát. Megalakultak a váci Cionisták. Vége a jazz-bandnak, el kell hagyni Vácot, sokat panaszkodtak a váci cigányok, vége kis aranyom pának, sőt lö pának, szűnni nem akaró haudujuduzásnak, rendelet mondja ki, hogy már vége legyen még a Jánosnak is fenn a Jánosliegyen, most már biztos, akis Petrow is megbocsájt, hogy így búcsú nélkül hagyták itt a lokált; az örvendezőknek ám a kedvét szegi a mégis maradó prímás: Nemesszeghy. Kezdődnek a régi jó váci szokások: ünnepélyes jótékony felruházások, nagy a szükség, ám itt nem sülyed a kvóta, sok didergő gyermek várta hetek óta. Kezdődik a színház, Radó László Vácon, csak a közönségtől függ, hogy vígan játszón, Városatyáinknak szavazatot szedtek, Bethlen s Gömbös Gyula majdnem atyák lettek. Révész Sándor doktort most új ügy érdekli, hűtlenül elhagyott legem]élet perli, Sándor bátyánk könnyen nyeri meg a perét, s Lengyel Katókának köti be a fejét. Szokásos évvégi közgyűléshez juték, eddig biz elég nagy s hosszú utat futék, hallhattuk — nem nézve sem percet, sem órát — polgármesterünknek nagy beszámolóját, nagy eredményiről három munkás évnek, amely eredmények magukról beszélnek; segített munkásnak, nem állt szóba resttel, ennyi eredménnyel van-e polgármester? <S> Beszámolómat, hogy imígy elvégeztem, szomorúbban tettem, mint ahogyan kezdtem, nem ismerne ma ránk a Magor és Hunor, s vicc, ha olykor akad: akasztófahumor. Nyakunk között lóg a szegénységünk rúdja, hányféle adó van ? — tán Schiller se tudja! - most aztán még boldog új évet kívánjak?— hisz’ a sablon miatt mindenki rám támad! - még következményit is szívesen állnám, Schiller Henrikünket hogyha kívánhatnám például a jó Csikszeredaiaknak, de csak: ha útlevél nélkül is utazhat! Sohse kivánhattam ennél komolyabban: múlt évinél sorsunk menjen kissé jobban! menjen sokkal jobban! Mert különben nem mer jövőre krónikát Írni a Köves ember
