Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)

1933-01-11 / 3. szám

ára 12 fillér 47-äk évfolyam 3. szám Vác, Í933jarsüár 'll Mi9SSMMaESH& í£jJ^ WflLaywiJKaBga»iBSaagC6»S^I'gCg>Cig>?rtC:'S.yw w VÁCI HÍRLAP Poliílkai és íársodaJmii hetilap, megjelenik heíenkéní kétszer: szerdán és vasórnsp ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre.................................3 P — f Vidéken egy negyedévre.................................3 P 5o f Egyes szám ára .................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ. KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉOTI I*ESK$© SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. — Tragor Ignác napja — I fogy a 11 éli Vác környékén az ember 8.000 év előtt? A Muzeuin-egycsnlot közgyűlése Az uj naptárakba január 6-iki piros betűs ünnepre bát ran be lehetne nyomatni évek óta: Múzeum közgyiíl se. Ezen a napon ugyanis nagy és előke­lő társaság ad mindig találko­zót a városháza fehér termé­ben és mert nem szenzációért, divatért, hanem tanulásért jön össze, egy órát igen kellemesen tölt el és nagyon hálás Tragor Ignácnak. A múzeum lankadatlan, mun­kás, tudós elnöke ezen a napon kilép a nyilvánosság elé és meg­mutatja: mit dolgozott Vác kul­túrájáért a csendes egyesület? Ő úgy mondja, hogy a Váci M .i- zeum-egyesület, de nincs a vá­rosban egyetlen egy naiv lélek, ki összetévesztené és ne tudná, hogy a Muzeum-cgyesüet maga a tiszteletre méltó, fáradhatatlan elnök, Tragor Ignác dr. Minden évben meglepi az egyesület tagjait, hallgatóságát legújabb kutatásainak körvona­lakban való ismertetésével, me­lyet szerényen elnöki megnyitó­nak jelez. Ez idén bej elem tét te, hogy Vác őskora foglalkoztatja már régebben és néhány jelen­tős adata van, melyet hálás kö­zönsége elé tár. Előadásának gondolatmenete ez volt: Az emberiség bölcsője az Eul'rát és Tigris vidéken rin­god. Mikor megszűnt a paradi­csomi állapot, hogy élelmét fá­radság nélkül nyújtottak a fák és cserjék terményei, vándorút­ra kelt. Egy részük nyugatra fordult és a Krimián át a Duna völgyén feljutott a váci kanya­rulatig és itt megtelepedett. Ek­kor már küzdenie kellett az éle­lemért és fel kellett venni a küzdelmet az ellenséges tör­zsek ellen is. Fegyvert készített kődarabokból, növényi rostok­ból, állati bőrökből ruházatot. A kőkori ember búvóhelyeket keresett a barlangokban, a Ná­szúi Násznépbarlangjában a Bü­ki fölött i vár szerű dombon, a Pogány várban, a cselölei erdő rengetegeben, a csörögi hegy sza- kadékaiban, a hont-nógrádi tra- cliilhegyek agyagos barlangjai­ban. Ismerték a tűz használatát, csont és kőeszközeit, agyagedé- nyeik díszítései és üveggyöngy ékszerei valamelyes műveltség­ről és művészi érzésről tanús­kodnak. Az említett telephelyek­ről valók a városi múzeum kő-, agancs csonüárgyai, melyeken az emberi kéz nyomai látszanak. A városi agyagbánya ésaHir- mann -h om ok t égi agyé r h elv érői került ki a legtöbb kezdetleges agyagedény, mely ennek a 3000 év előtt itt élt népnek kevés, de beszédes hagyatéka. A telephelyek lakói érintke­zésben voltak egymással, bogy a közös ellenség ellen egyesült erővel lépjenek fel. Állaíbőr ru­házatukkal élénk cserekereske­dést űztek, halottaikat eltemet­ték, ételeiket edényekben helyez­ték csontjaik mellé, hogy a túl­világon folytassák életüket. Ezeket a népeket néhány év­század múltán nagyobl) művelt­ségű néptörzsek szorították ki és telephelyeiket elfoglalták. A fém anyagának felismerése és felhasználása uj epocha az em­beriség történetében. Az ember a fém ismerete által vált a föld igazi urává. A bronzkori mű­veltségben élt embernek sok szép hagyatékát őrzi a váci mú­zeum. Egy primitiv kapcsolótűt váci fibula néven ismer az ar­cheológia. Érdekes, hogy a váci föld gyomrából kikerült sok ős­kori tárgy került Bécs és Lon- don múzeumaiba is. A bronzkor embere már nem lakott barlangokban, hanem ro­zséból font magának hajlékoté's agyaggal tapasztotta ki. Ékszerei bronzból és aranyból készültek és fülben, nyakon, karon, ké­zen, lábon és övön hordották, ruhájuk pedig nem csupán ál­latbőr, hanem lenből és kender­ből is készült. Hogy milyen nép- fajlioz tartoztak és milyen nyel­ven beszéltek, iazt eddig még nem sikerült megállapítani. Az első nép, melyet mint ilyet ismerünk, a vas ismeretével jött kelták voltak, kik a Kr. sz. e. IV. században telepedtek meg itt a Duna kanyarulatnál. Har­cias és nagyműveltségű nép volt, egyik telepük: a Bangor-hegy még 111a 2000—2400 év után is az eredeti kelta nevet viseli. Az alsóvetők dűlőjében végzett ása­tások eredményét ismertetve, A csehek váci mártírja Emlékezés Bal ás Lajosról 2 közlemény I. Városunk nagyjainak diszes sorában egy országosan elismert nagy és kiváló férfiú érdemek­ben gazdag életét, két egyház­megye óriási területére kiter­jedő általános működését és vértanúi halálának szomorú em­lékét elevenítem fel. Sipeki Balás Lajos rozsnyói püspök bölcsőjét nem Vácon ringatták ugyan, de üt indult meg dicsőséggel lefutott pályá­ján, közöttünk lett naggyá, ne­künk hagyta nemes lelkét; kel­lemes diákéveinek és derűs if­júságának édes emléke, valamint munkásságának, alkotásainak jelentékeny része idefűzte őt Géza király városához. A szom­szédos Nógrád megye szülte. 1855-ben a szent király napján — augusztus 20-án — látott napvilágot Becskén, ősi kicsiny kúriájában. A szerény hét szil­vafa árnyékában cseperedett fel testvérbátyjával, Jánossal együtt. Mély vallásos érzületét szelidlelkű édesanyja csepeg­tette fogékony kis szivébe, míg az iskolai tudás mécsesét tanító­mestere gyújtogatta gyermeki agyában, még pedig olyan szép eredménnyel, hogy édesatyja, a józan gondolkozású kurta nemes, tudományos pályára szánta. (Idő­sebb testvérét pedig maga mellé vette a gazdaságba segítőtárs­nak, hogy idővel reászálljon a kicsi birtok.) így került a gyorsfelfogású és komolytermészetű fiú Vácra a kegyesrendiek hírneves gimná ziumába. Nagy akaraterővel, ki tartó szorgalommal és teljes oda­adással fogott itt hozzá a szük­séges díákismeretek megszer­zéséhez, és mig a többi gyerek hancúrozott, veszekedett, fára mászott, ő állandóan a könyve­ket bújta. Mohón szívta magába a derék piarista-tanárok lelki oktatásait és hazafias tanításait. Az önkényuralom ekkor már a végét járta, de a láthatár mélyén még ott cikáztak a negyed szá­zad előtc lefolyt szabadságharc dicsőséges emlékei. Otthon is, az iskolában is lelkesen emle­gették a legendás idők csodála­tos eseményeit és a magyar hő­siesség felülmúlhatatlan példáit. Mikor hazament a szünidőre, nem talált többé magának való társaságot, édesatyja a cselé­dekkel vesződött, édesanyját a háztartás gondjai foglalták le, bátyja és falusi pajtásai csinyte- véseken jártatták az eszüket úgy, hogy neki nem volt kivel társalognia. Magába mélyedt és gondolkozott Szívesen kóborol! az erdő lombos fái között és a mező vadvirágos pázsitján. Az illatos réten heverészve, hosz- szasan hallgatta a patak csörge­dez*' sét és a madarak csicser géstE, miközben el-elnézegette a biborszinben kavargó felhők játszi kergetőzését és gyönyör­ködött benne, hogyan fürösztöt- ték meg még egyszer a leáldozó nap aranysugarai a távolból fel- tűuő Naszál kék hegygerincét. De nem tunya tétlenségből fe­küdt kint napszálltig az illatos virágú mezőkön és nézegette az úszó felhők változatos játékát a kéklő égboltozaton, hanem a gondolkodás szeretetéből. Ilyen meditáció közben lopózott fiatal keblébe és épült ki benső vilá gában a magasztos elhatározás, hogy a papi pályára lépjen. A szerető anya vallásos nevelése, a szerzetes tanárok hazafias ta ­nítása és buzdító példaadása, a családi tűzhely magánya, szelíd lelkének elmélyedő természete hajlamossá és hivatottá tette őt az egyházi rendre. Isteni szol­gálatból megérezte elhivatását és alázatos szivvei munkálkodott azon, hogy megvalósítsa szent küldetését. Lett is belőle olyan pap: qui estsacerdossecundum cor Jesu. Minthogy abban az időben Vá­con még csak nagygimnázium volt, Peitler püspök Kassára küldte a VII. és VIII. osztályos papnövendékeket. A Kassán tett érettségi után Balás megint visz­szakerült Vácra, és itt végezte tbeologiai tanulmányait, melyek befejezése után Peitler püspök 1879 július 7-én pappá szentelte és mint káplánt Lőrincbe dispo- nálta. Azután Hatvanban és Csongrádon működött mint se­gédlelkész szintén egy egy évig plébánosainak és a híveknek legnagyobb megelégedésére. 1882 ben Peitler püspök Vácra helyezte az alsóvárosi plébá­niára karkáplánnak, majd meg­bízta a Katolikus Legényegylet vezetésével is. Örömmel vette teherbíró vállaira ezt a munka­többletet, mert felismerte ennek az intézménynek erkölesnerae- sitő és nemzeínevelő jelentősé­gét. Szívesen járt el esténként az egyesület helyiségébe, tanit- gatta, oktatta, biztatta és báto­rította az ifjú iparosokat. Nép­színműveket taníttatott be velők és ezek nyilvános előadása ál­tal fényes erkölcsi és jelenté­keny anyagi sikereket ért el. A helyes vezetés és gyakori közös érintkezés fejlesztette tudásu­kat és nemesitette Ízlésüket. És amikor azt látta, hogy az if­jak fogékony szivében termő talajra talált a mag, melyet el­vetett, egészen lelkére vette az iparosság művelődésének ügyét és ennek érdekében sokat fára­dozott és dolgozott. Megmozdí­totta a város egész társadalmát s ő maga nemcsak buzdító pél­daadással járt elől mindenkor,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom