Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-07-08 / 51. szám

ára 12 fillér. 45-ik évfolyam. 51. szám. Vác« 1931 juléus 8. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA .................... 3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DEKC§É]\TI ItEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÚT SARKÁN TELEFON : 17 HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT A váci leventék áttörtéka frontot Ezentúl: ‘Menj csak fiam leventére!1 Vasárnap különösen szép volt a leventék kertvárosi sporttele­pe. A friss, zöld, pormentes tá­jék is kellemes a szemnek, de most ott a lélek gyönyörködött. Szép látvány volt az ezer egész­séges váci fiú a pályán, de még szebb, örvendetesebb a pályát körülvevő ezer meg ezernyi ember, szülő, mester és munka­adó gazda. Nagy kitüntetés volt a váci le­ventéknek a hivatali és társadal­mi kitűnőségekkel megtelt tri­bün. Kornis Gyula, vitéz Kalán- dy Imre, Görgey György, Krakker Kálmán, Huber József, Kolossváry Mihály, Kokovay Já­nos, Éder Kálmán, vitéz Baint- ner Ernő, Gaudernak Emil bá­ró, Rusztek Lajos stbiek megje­lenése jóleső megbecsülés volt a leventéknek, a leventék veze­tőinek, oktatóinak és mégis ... Most sokkal örvendetesebb és fontosabb volt, hogy ott volt az ezernyi nép, az egyszerű embe­rek sokasága, a sok »mester uram«, no meg az édes apa, az édes anya, akik a váci fiukat leventére, sokszor csak fogcsi­korgatva, csupán a muszájnak engedve, lelkűk, meggyőződésük ellenére engedték. Ezek az egyszerű emberek, akikből Vácon is a legtöbb van, akik a többiekkel kiteszik az or­szágot, meglátták végre, hogy mit is csinálnak ezek a fiuk a leventén. Először csak néztek komolyan, majd azt mondtam : komoran. Azután nézték érdek­lődéssel. Azután sikerült meg is nevet­tetni őket, (ez már fél győze­lem) azután sikerült sokszor el­ismerésüket kivivni, tenyereiket tapsra összeüttetni és ekkor ez már nyert csata volt. A nem is titkos, hanem nyilt ellenségek­ből a levente intézmény barátai­vá alakultak sokan, akik ezen­túl bizonyára maguk fogják kül­deni a fiút még akkor is leven­tére, ha a leventének nem vol­na kedve hozzá. Én ezt éreztem át ott azon az ünnepélyen s remélem hogy nem is csalódom s ezért ez a frontáttörés volt a vasárnapi ünnepélynek legnagyobb ered­ménye s ezért méltán jár elis­merés azoknak, akik a leven­tékkel egész éven át lelkiisme­retesen foglalkoztak és akik ezt az ünnepélyt úgy, ahogy, láttuk, megrendezték. Voltak itt budapesti leventék is. Akrobatái már a sportnak, a tornászásnak, azt is mondhat­nám, hogy a primadonnái. Nagy sikert, sok tapsot arattak. Be­mutatták a tetejét az efféle do­lognak. S mégis azt mondom, hogy nem homályositották .el a i váci fiukat. Mert az ilyen dolog­ban csak az az értékes, amit minden fiú, a legtöbb fiú tud utána csinálni. Példának, buzdí­tásnak, propagandának nagysze­rű, de mint tömegnevelés, az az elfogadható, amit a tömeg meg is csinál. A váci fiukon nem feszült egyforma egyenruha. S azért mégis tetszettek, látszott rajtuk a fegyelmezett, mondhatni kato­nás magatartás. »Szegények va­gyunk, de becsületesek.« Becsü­letes munkával tisztességes ered­ményt produkáltak. Sokan gon­dolhatták el, hogy de szép is lenne, ha valamennyi váci le­vente egyenruhában volna ! Az is meglehet még. A fő, hogy az egyenruha nélkül is megmutat­ták, hogy tudnak, hogy precí­zen tudják csinálni, szemet lel­ket gyönyörkedtetően. Szegények vagyunk, de erő­sek. Megerősödtek azok a fiuk, látszik, hogy lelkiismeretesen megtartották az órákat és azok a fiuk, akik egész héten mű­helyben, zárt levegőn tartózkod­nak, legalább is heti két órában edzették, erősítették testüket, amire nagy szükség van ebben a városban, ahol a tüdővész oly sok embercsemetét és kifejlett embert vitt el időnek előtte. Szegények vagyunk, de ügye­sek. Ruhájuk nem volt egyenlő, cipője soknak lyukas, ahány ing, annyiféle, szóval nagy sze­génység, de erősek és ügyesek mégis a váci leventék. Szegények a váci leventék, mint az ország. De azért vannak testi és lelki képességeink, ame­lyek felérnek az anyagi gazdag­sággal, a mely szinte meg fog jönni az előbbi lehetőségek álta­lános kifejlesztése után. A váci leventék igen szép képességek­ről, tehetségekről tettek tanúbi­zonyságot, meghódították szü­lőiket, megnyerték az eszmének gazdáikat, mestereiket. Az elöl­járóiknak, az elfogulatlan kri­tikának, a sajtónak is elisme­rését vivták ki, egy oly győze­lem, a mely a legszebb remé­nyekre a szebb jövőre végső győzelemre jogosít. Adja Isten ! A levente-versenyek eredmé­nyei ezek : 60 méteres síkfutás 1. Priszt Béla 8.2, 2. Abclesz Dávid 8.4, 3. Horváth János 8.7, 4. Csám­pai István 8.7. 100 méteres síkfutás 1. Urbán Gyula 11.8, 2. vitéz Juhász Jó­zsef 12, 3. Vargadi Sándor 12.02, 4. Monszpart Gyula 12.04. Távolugrás 1. Néder Frigyes i 5.47 m. 2. Takács Imre 5.30 m. | 3. Takács István 5.20 m. 4. Berg- j mann István 5.18 m. U)0 méteres síkfutás 1. Urbán Gyula 56, 2. Monszpart Gyula 57.3, 3. Takács István 58.2, 4. Száll Lajos 59.4. Box 1. Práger 2. Kolozsvári légsúly, 1. Bottlik 2. Győri lég- suly. 1. Tencél 2. Jurányik könnyűsuly. 1. Kiss 2. Králik könnyűsuly. Súlylökés 1. Zimmer József 9.44 m. 2. vitéz Juhász József 8.73 m. 3. Pál István 7.60 m. 4. Takács Árpád 7.40 m. Akadály torna 1. Bergmann István, 2. Misnyóvszki Mihály, 3. Básti István, 4. Velki János. 1.500 méteres síkfutás 1. Ta­kács Imre 4.55, 2. Grmela L. 4.58, 3. Takács Árpád 5’ 4-XlOO méteres staféták l.Né- meth-szakasz : Cseh Béla, Bé­nik Gyula, Vargadi Sándor, Ur­bán Gyula. 2. Balog-szakasz : VRE. 3. Bagoly szakasz : YSE. 4. Böröc szakasz : — Szentgyöryyi Gusztáv Egy szép házasság vége ' A szives olvasó most ne mo­dern házasságra gondoljon, a hol három hónap múlva (eset­leg hamarább is) a menyecske is, a férjem uram is más, más társaságot keres szórakozására. A figyelő évtizedek óta egy ko­rát meghazudtoló, sudár terme­tű öreg urat, egy mindig mo­solygó arcú matrónát láthatott utcáinkon, a kik soha el nem mulasztották volna, hogy kart karba ne öltsenek és ők, ket­ten olyan jó társaságban voltak együtt ! Mint a nagyurak : sé­táltak derűs kedéllyel a nap majd minden szakában és ta­lán nincs senki Vácon, a ki őket valaha is külön egyenként lát­ta az utcán. A Teremtő nagyon szerette ezt a házaspárt, Wirn- hardt Gusztávot és feleségét, mert megengedte, hogy 57 éven át örvendhessenek boldogan egymásnak, és gyönyörköd­hessenek gyermekeikben. Most először váltak el, de nem örökre. A jóságos asszonyt be kellett szállítani Budapestre, az Uj Szent Jánosba, velement sze­rető ura is, de a Nagy Kapu előtt meg kellett állnia : A gon­dos orvosi beavatkozás sembirt a Láthatatlannal és a rajongá­sig szeretett anya és feleség örök álomra hunyta szemeit. A har­monikus, szép élet megszakadt, de lélek bizonyára ott él szeret­teit fonva körül azzal, a mit a földi.létből átmentett: végtelen nagy szeretetével. Hült tetemeit a budapesti farkasréti temető­ben Béla fia koporsója mellé tették nyugovóra. Az elhunyt­ban Wirnhardt Ágoston fővá­rosi kerületi elöljáró, az iskola­társak szövetségének igazgatója édes anyját gyászolja. Halálozás Egy nagy és köztiszteletben álló család gondos anyja távo­zott az élők sorából. A béke­idők daliás, kedves és munkás tagjának, Roller Hermann ga­bonakereskedőnek özvegye, szü­letett Rudiger Terézia követte férjét a sírba. 81 évet élt, eb­ből a hosszú időből talán egy órát nem töltött dologtalanul. Mikor nagy családjának tagjait szárnyaira bocsátotta, férfi he­lyett a gondos nő vette át a gazdaságot és nehéz viszonyok közt termelt szőlőt. A tisztes matróna naponta megjárta a bácskai szőlőjét és nem volt fá­radt : otthon, a háztartás ezer gondja várta és végezte munká- káját. Az egész város részvéte megnyilvánult végtisztességadá- sán, mely hétfőn délután ment végbe a középvárosi temetőben. Régen álltak körül annyian ra­vatalt, mint a jó Roller néniét, kinek emlékét lapunk más he­lyén a váci emlékeknek élő mű­vészünk, Pintér Imre külön megörökíti. A pápa Végh Gusztávnak Végh Gusztáv messze külföl­dön is hires iparművészünk és festőnk a pápa részére gyönyö­rű oltártáblákat festett. Ä kato­likus egyház feje most Végh Gusztávnak a Bneinerito rend első osztályú érmét küldte meg elismerésül. A szépművészeti muzeum igazgatója meglátogatta múzeumunkat Petrovics Elek, a szépművé­szeti muzeum világhírű igazga­tója Kornis Gyula dr. orsz. kép­viselőnk társaságában Tragor Ignác meghívására meglátogatta múzeumunkat és a szép helyi gyűjtemény tár és praktikus el­helyezése igen megnyerte tetszé­sét. A tudós igazgató megnéz­te a barátok templomát, mely igen tetszett neki, majd a szé­kesegyházat, melynek állapota nagyon elszomorította. Krem­ser—Schmidt-ol tárképekről azt jegyezte meg, hogy ügyes res­taurátor gyönyörűen restaurál­hatná, a színeket mind kihozná úgy, hogy érdemes volna érte áldozatot hozni. Petrovics igaz­gató Tragor Ignác vendége volt. Miért panaszkodik ha még nem is hirdetett a váci hírlapban?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom