Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-02-15 / 13. szám

" 2 VÁCI HÍRLAP nyezőknek ellenére ez a kis város az utolsó évtizedben igen számottevő mér­tékben tudott fejlődni. És ha keresem ennek az okát, tisztelt Uraim, engedjék meg, hogy rámutassak egy mélységes politikai igazságra. Ha a dolgok rosszul folynak, akkor az embe­rek keresik a bűnbakot és az okot. De, ha a dolgok jórafordulnak, akkor azt hiszik, hogy ez magától jött és elfelej­tik, hogy mennyi becsületes munka kel­lett ahhoz, hogv ez az eredmény eljö­hetett. Minek köszönhetik ezt a szép sikert? Elsősorban kétségtelenül a váci polgár­ság munkaszeretetének, komolyságának, józanságának. (Élénk éljenzés.) De kö­szönhetik annak, hogy itt volt egy öntu­datos városi vezetés és az én Krakker barátom az ő városszeretetének, az ő tudásának a javát arra fordította, hogy ezek az eredmények elérhetők legyenek. (Éljenzés.) És itt utalok azokra a sza­vakra, a melyekben az én nagyrabecsült barátom, Yácnak nagy szerelmese, a fő­ispán úr (Hosszantartó éljenzés és taps) azt mondotta, hogy szövetségesekre \an szükség. Igen, szüksége van mindenhol a polgármesternek egv képviselőre, egy olyan emberre, a ki magáévá teszi an­nak a városnak minden jó ügyét, mert a mandátum egy váltó, egy súlyos váltó, í a melyet becsületesen be kell váltani. És akkor a város egy ilyen férfiút ke­reset és hol lett volna ez természete­sebb. uraim, mint éppen itt Yácon, a hol klasszikus példa van arra, hogy egy férfiúnak öntudatos munkája mit ér­het el. Mikor először kijöttem Yácra, még nem voltam ismerős a helyi viszonyok­kal. Megbámultam a székesegyházat és kérdeztem — ki építtette ? Azt mon­dották, — Migazzi. Akkor elmentem és megnéztem a püspökség valóban nagyon szép épületét, kiállja a versenyt a kül­föld hasonló épületeivel, kérdeztem, ki alatt létesült ? Migazzi alatt. És végig­néztem több intézményt és kérdezte;n, ki csinálta — és mindig azt a választ kaptam, hogy — Migazzi. Hát, igen tisztelt Uraim, ebben tanul­ság van. Ebben az a tanulság van, hogy ha egy férfiúban van koncepció, tudás, akaraterő, akkor csodákat tud művelni. És ezért nagyon helyeseltem azt, hogy az idevaló vezetők kerestek maguk mellé egy férfiút, a kiben megvan az akarat­erő és tehetség ahhoz, hogy becsülete­sen dolgozzék ennek a nagy reményekre jogosító városnak felvirágoztatásában. Mert ne felejtsék el, igen tisztelt Uraim, hogy ha a fővárosnak közelsége nagy hátrány is, vannak itt nagy földrajzi előnyök is. Nem véletlenség az, igen tisztelt Uraim, hogy a Duna itt váltja fel nyugat-keleti folyását az észak-déli­vel. A földrajzilag kialakult erők meg­jelölték ezt a helyet, a hol eleink ezt a Yác városát felépítették. És jól mon­dotta nagyérdemű pártelnökünk azt, hogy ez az a hely, a hol a Felvidék hegyei és a Kárpátok végső nyúlványai az Alfölddel ölelkeznek. Igaza van, hogy az alföldi gondolat nevében követelheti Vác a maga felka­rolását. Mert hiszen Yác a nagy ma­gyar Alföldnek egyházi központja. Lenn Szegeden, annak a városnak a környé­kén, a melyre ő hivatkozott, lenn Hód­mezővásárhelyen és még azon túl is a Tiszáig, mind ide tartoztak a városok és községek egyházmegyéd eg. Ez tehát a nagy magyar Alföldnek egyházi köz­pontja, sok tekintetben tehát kullurköz- pontja. Azt hiszem, hogy ha mi itt ön­tudatos várospolitikát akarunk folytatni, akkor nekünk tisztában kell lennünk az­zal, hogy város egyéniségét akarunk fej­leszteni. Mi nem akarunk elmosódó körvonalú szabványvárost, mi egy ki­domborító egyéniséggel, karakterrel bi- ró várost akarunk itt és ebben a tekin­tetben Yácnak az iskolaváros jellege mutatja nekünk az utat. És egy kon­zervatív magyar kultúrpolitika szem­pontjából Vác erre egyenesen predeszti­nálva van. Mi a lényege egy konzervatív kultúr­politikának ? Az, hogy a valláserkölcsi és nemzeti gondolatot szétválaszthatat- lanul összefűzi. (Úgy van ! Úgy van !) Mert Magyarországon egyedül csak a nemzeti gondolatot sikerrel szolgálni nem lehet. Ha szétválasztjuk a nemzeti gondolatot a valláserkölcsi gondolattól, úgy lejtőre megyünk. Károlyiék még a piros-fehér-zöld lobogóval indultak, de a fehér és a zöld hamar lekopott a lo­bogóról. mert hiányzott a kultúrpoliti­kájukból a valláserkölcsi alap és gondo­lat és a végén csak a piros maradt a lo­bogón. (ügy van ! Úgy van !) Mi a hagyományos magyar alapokon állunk. Mi egy olyan politikát akarunk, a mely ugyanazon az úton halad, ame­lyen haladtak Szent István óta Magyar- ország nagv 'királyai és Magyarország nagv politikusai, a kik mindig össze­kapcsolták ezt a két nagyszerű emberi eszmét, a vallásosságot és a hazafias érzést. Ebben a szellemben, egy konzervativ magyar kultúrpolitikai szellemben akar­juk itt kifejleszteni Vácot, mint isko­lavárost. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Ennek a koncepciónak a jegyében épít­jük már kora tavasszal a polgári isko­lát. (Hosszantartó élénk éljenzés és vi­haros nagy taps.) És ennek a koncepció­nak a jegyében kell hozzálátni, mihelyt a kultusztárca újabb hitelekhez jut, a piaristák gimnáziumának kiépítéséhez. A kecskeméti piarista gimnázium m st van munkában. A mint ezt befejeztük, hozzá kell látnunk ehhez a második al­kotáshoz is én azt hiszem, hogy akkui­két fontos egységgel is kimunkáljuk ennek a városnak iskolavárosi mivoltát. Igen Tisztelt Uraim ! Én jól tudom, hogy mindezzel nincsenek kimentve az, a mire egy új életre lendülő városnak nak szüksége van. De mindenesetre szá­mottevő lépés lesz mind a keltő. (Úgy van ! Úgy van !) És én azt hiszem, hogy itt is azt kell tennünk, mint min­denhol : fel kell állítanunk egy terv­szerű és öntudatos városfejlesztési pro- grammot és ennek megvalósításáról kell gondoskodnunk lépésről-lépésre. Igen tisztelt Uraim ! Ehhez a mun­kához elsősorban szükség van Vác vá­rosnak a polgárságára. Mert a vezetők semmit el nem érhetnek, ha nincs meg magában a polgárságban az acélos aka­raterő. Azt pedig Önök kimutatták, hogy megvan, mert a dekadencia, a ha­nyatlás szellemét Önök innen távol tar­tották és a múlt nehéz évtizedben a fej­lődés útjára vezették a várost. (Úgy van! Éljenzés.) De ezenkívül szükségünk van kiváló jó vezetőkre, a milyenekkel rendelkez­nek Önök kiváló főispánjukban, pol­gár-mesterükben, most pedig a képviselő­jükben is, a ki idejött mint ennek a városnak szülötte, a kinek nem kellett Önök előtt bebizonyítania, hogy szereti ezt a várost, a mely őt ringatta és a mely őhozzá, mint érett férfiúhoz, ime, szeretettel eljött és bizalommal odaadta neki mandátumát. (Élénk éljenzés.) Én úgy érzem, hogy ma itt eljegyzé­sen vagyunk jelen. Yác városa vált je­gyet azzal a férfiúval, a kiben megvan a tudás és erő ahhoz, hogy sikerrel dol­gozzék ennek a városnak naggyá tételén, a mire poharamat emelem azzal a kí­vánsággal, hogy az Isten virágoztassa fel ezt a sok reményre jogositó várost és annak érdemes polgárságát. (Percekig zúgó viharos nagy taps és szűnni nem akaró tüntető lelkes éljenzés. A vacsora vendégei felállva hosszasan ünnepük a ku I tuszminisztert.) Képviselőnk beszél szülővárosának A jelenlevők a tanuk, mily rendkívül nagy sikere volt a közvetlen előadású miniszter­nek, a ki az igazságok egész halmazát tárta szemeink elé. Klebelsberg Kunó gróf kultusz­miniszteri már ezért a beszé­déért sem tudná feledni soha Vác hálás népe ! Most Kornis Gyula dr. kép­viselőnket kiválttá hallani a nagy közönség. Ő ezt a beszédet mondotta : Nagyméltóságú Miniszter Ur ! Igen fisztelt Barátaim ! Néhány hét óta sok beszédet mondottam Vácon és vidékén. Többször kifejtettem országos és helyi politikai elveimet, egyszersmind kifeje­zést adtam szülőföldem iránt való sze- reteternnek, a mely a választásban meg­nyilvánult bizalom folytán szivemben még csak fokozódik és cselekvésre ser­kent. Fogadják érte hálás köszönetéinél. (Élénk éljenzés.) A mikor itt most gróf Klebelsberg Kunó őexcellenciája jobbján ülök (Élénk éljenzés.) és a mikor hallom az ő vidéki várospolitikai pregramját, a melyben újjászületik ez az ország, ok­kor egészen természetes, hogy az alkotó államférfiú ideáljáról kezdtem itt el­mélkedni és a mikor igy gondolkodtam, két gyermekkori emlékem cikkázott át elmémen. Hirtelen a Nagytemplomban annak jobboldalán, mint kis elemi iskolás fiú állottam és egvütl énekeltük az én csöpp társaimmal a mögöttünk búgó kis or­gona hangja mellett a »Bemegyek szent templomodba, Uram, szent oltárodhoz, Uram. Neked udvariok...« szép éneket. Zárójelben megjegyzem, mint kis gyer­mek sehogy sem tudtam megérteni azt a nyelvi arkaizmust, hogyan lehet az Úristennek udvarolni. Közben azonban megborzongtam, mert rápillantottam jobboldalt az oltárképre. Itt egy kékru­hás és szárnyas gyönyörű férfiú kivont karddal, hideg, csillogó karddal keresz­tül akar szúrni egy gonosz embert, a kinek a fejére dobbantja a lábát. Akkor a mi kis elménk nem tudta, hogy ez Szent Mihály arkangyalt és a sátánt szimbolizálja, csak borzadtunk ettől a képtől. A sátánnak kaján, irtózatos, rá­férnél is ábrázata megremegtetett engem. Kis lelkünk már megérezte akkor, hogy itt a tagadás szelleme áll előttünk, a folyton csak kritizáló, lelkeket pusztí­tó, mindig csak más kárára törő. nega­tiv szellemű ember tipusa, a kitől óva­kodni kell, a kit — mint Mihály ark­angyal teszi, a gyehennára kell sújtani. Guido Béninek erről a szinpazar szin- másolatáról, a melynek eredetije Rómá­ban a Kapucinusok templomában van, a tekintetem hirtelen átpillantott egy vörös márvány táblára és egyszerre meg­nyugodott a márványtábla felett látható Migazzi kardinális képén, ezen a remek római mozaikon, a kardinális jóságos, de energikus, az alkotás erejétől sugárzó ábrázatán. Rögtön megéreztem, hogy itt egy alkotó, produktiv emberről van szó, mert hiszen hallottam én is mindig, a ( mit Őexcellenciája is az előbb itt kie- j inéit, hogy ezt a templomot és Vácnak * akkor minden emeletes házát, mind ez ! a Migazzi építette és hogy ezt a rene­szánsz várost, a mely Báthory püspök alatt Mátyás korában annyira virágzott^ a török hódoltság után ő alkotta újjá. A romboló és az alkotó embernek eme kontrasztja szürenkezik át a múltak ködén most lelkemben, a mikor a poli­tikai pályára lépek. Az egyik oldalon áll annak a politikusnak alakja, a kiben a tagadás szelleme sűrűsödik össze és abban leli örömét, hogy az alkotni vá­gyó embereknek a kedvét szegi, az al­Nyilt-tér Nyilatkozat Mindenkinek kijelentem, hogy feleségem adóságaiért nem felelek, ezért semmiféle számlát ki nem fizetek. Ezek utáni hitele­zésért sem felelek. Vác, 1931 február 12-én. Garazsl János NÚTÁS KAPITÁNY: HÉTFŐN, V S E kötni vágyót elgáncsolja, lebecsüli, mél­tatlan kritikával illeti, a mely mindig nemet, vétót, nvepozvolimot kiált, jól­lehel őneki magának nincs semmi pozi­tív programja és javaslata. (Úgy van!) Ennek a mindenáron, csak azért is való ellenzékieskedésnek a retorikája soha sem lehet termékeny hazafiság. (Úgy van ! Úgy van !) De a másik oldalon előttem van az alkotó, a teremtő embernek a tipusa, a ki a munkában éli ki magát, a ki min­dig formálni, alkotni, javítani akar. Ez az embertípus az aktivizmusnak az alak­ja, a ki akkor érzi jól magát, hogyha alkotni tud, egy izgalmas szenzórium, a mely a nemzet gazdasági, szellemi, kul­turális és anyagi szükségleteit intuíció­val , ösztönszerűen rögtön megérzi, tudá­sa és tettereje pedig iparkodik megta­lálni rögtön azokat a formákat, a me­lyek által a legalkalmasabb módon eze­ket a programún okát, gondolatokat meg is valósit ja. Alkotóképesség és minden akadályon keresztültörő munkakedv és akarat : ez az aktiv lélek titka. Most itt körünkben van ennek az alkotó, építő államférfiú­nak alakja gróf Klebelsberg Kunó kul­tuszminiszter úr Őnagyméltóságában. (Percekig tartó viharos nagy taps és lel­kes éljenzés.) Mert hiszen Őexcellenciá- nak csodálatos intuíciója legelsőnek tud­ja megérezni és megragadni a trianoni magyarság szükségleteit, azokat a fela­datokat, a melyek reánk várnak, de egy­szersmind az ő tudása plasztikusan meg tudja formulázni a programra okát, a melyeket akaratereje meg is valósit. Áldom a Gondviselést .hogy tiz évvel ezelőtt Őexcellenciája az oldala mellé állított és igy alkalmat adott nekem ar­ra, hogy az alkotó államférfiúnak ide­ál ját és lelki szerkezetét megismerhet­tem. (Élénk éljenzés.) Most, tisztelt Barátaim, a mikor al­kalmat adtatok arra, hogy én is az al­kotó politika terére lépjek, engedjétek meg, hogy jóllehet mindnyájatoknak egyenkint meg kell köszönnöm a szives támogatást, külön kiemeljem Huber Jó­zsef Öméltóságát, (Hosszantartó ólénk helyeslés és taps.) az egységes pártnak elnökét és Krakker Kálmán polgármes­ter urat, (Élénk éljenzés.) a kik engem nem annyira önzetlenül, igaz barátság­gal támogattak és tehetővé tették most az Önök bizalma folytán, hogy ebben alkotó, újjáépítő nagyszerű munkában, amely ebben a trianoni országban reánk vár, én is kivehessen! a közéletben 'a ré­szemet. Az Isten éltesse Önöket ! (Szűn­ni nem akaró lelkes éljenzés és hosszan­tartó viharos nagy taps.) Perceken át zúgott a taps e beszéd után. Még Preszly Elemér dr. főis­pán mondott közvetlen hangú meleg szívvel átérzett beszédet hallgatósága gyönyörűségére. I Kitűnő jó minőségű sajáttermésű bor kapható Özy. Siorpás Lajosnénál, Kert-utca 8. sz. __ 1 liter új bor 60—70 fillér, II 1 liter ó bor 80—90 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom