Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)
1931-10-21 / 79. szám
Ára 12 fillér. 45-ik évfolyam. 79. szám. Vác, 1931 október 21. VÁCI HÍRLAP Poííiikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA .................... 3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: SZERKESZTŐSÉG.ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÜT SARK'AN »EKCSÉUmi DEZSŐ TELEFON : 17 HIRDETÉSEK. NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT OBH Senki se fog nálunk látszatadót fbalni I »Az adóhivatal tisztikara a legnagyobb lltLulill ■ lelkiismeretességgel mérlegeli az adó alapjait és látszat után nem adóztat« A mint egyik napra a másik következik, az élet lépésein látszik a nyomorúság. Két hónap óta több a munkanélküli, mint más évek tizenkét hónapjában. A nyilvános helyek kongamiK. Nines vállalkozás. Kereskedő és iparos kétségbeesve tétlenkedik. Borús arcokon a kérdőjel, melyre senki feleletet nem adhat. A jövőtől fél mindenki. Most jön a kormány a látszatadóval. Ez már betetőz minden adózást. Hiszen itt ráíogás, árnl- kodás, rosszindulat egzisztenciákat tönkre tehet ! Már szerettük volna kérdezni az adót kivető állami tisztviselőket : Vácon is lesz Iá tsz ad adó 2 De nem jött meg a végrehajtási utasítás — nem nyilatkozhatnak. Schiller Henrik azonban erre nem vár és a Váci Hírlap utján egy vasárnapi cikkünkre tréfásan reflektálva, komoly határozottsággal kijelenti : Vácon nem találnak okot, hogy látszat szerint adóztassanak ! A mai nehéz visznyok közé ez is némi megnyugvást hoz, ezért a Főtanácsos úr cikkét sietve nyilvánosságra hozzuk. Férfias cselekedet (Színhely: Költözködés után, a lakásban minden példás rendben a helyén, csak a függőlámpa disztelenkedik megcsonkítva. — Hiányzik róla a tejszinű korong.) Mama: Az Istenért, János, hogy nem tudtatok vigyázni erre a drága lámpára! János: Sőt, éppen az, hogy nagyon is vigyáztunk. Mama: S mégis eltörtétek? János: Mi az, hogy eltörtük? Eltörtem! Mama: No, talán csak nem akarsz vele dicsekedni?! János: Nem, csak, őszintén beszélek. Mama: Hát csak ki vele! János: Hát, amikor a másik lakásban a leszerelésben én vettem át a vezetőszerepet és felelősségem teljes tudatában ráléptem a létra legalsó fokára, Katinka, kedvesnőm, halksikolyban tört ki, majd szivszorongva nyöszörögte: „János, én úgy érzem, jaj, te le fogsz esni.“ „Még nem, de később sem“ — szóltam biztatón s máris emelIme : A Váci Hírlap cikkében, kedves Szerkesztő Ur, már megint két kérdést intézett hozzám, székely módra. Első kérdésében kiváncsias- kodik, hogy vájjon van-e bérletem, ami azt jelenti, hogy kifizettem -e adómat, a második burkolt kérdése pedig az, hogy szeretné megtudni Szerkesztő ur, hogy fog-e a váci kir. adóhivatal Szerkesztő urra is látszatadót kivetni ? Hát kedves Szerkesztő ur ! Miért nem teszi fel világosabban a kérdéseket és miért kiváncsi arra, hogy vájjon bejártam-e a Székelyföldet és megértettem-e a góbémódra feltett kérdéseit ? Igen, kis hamis, megértettem, és meg is adom rá ^ feleletet a következőkben . Először is, mint Szerkesztő ur tudja, (mert hallottam, hogy a bérlők listáját megtekintette) bevallom, van bérletem, mert ezt mint hivatalvezető, tartozom váltani, de ne ijedjen meg, mert én csak megváltottam a bérletemet. Lelkiismeretem ugyanis arra kötelez, hogy e haza szegény napszámosainak is juttassak valamit jövedelmemből. Azonban megnyugtatom, úgy a Szerkesztő urat, mint a kedves adózó polgártársaimat, hogy nem megyek az előadásokra, mert tudom azt, hogy Szerkesztő ur félne attól, hogy meglátom, hogy Szerkesztő ur is megváltotta a bérletét, másrészt pedig azért, hogy ne tartsak vissza senkit attól, hogy a nemzet szegény napszámosainak« a jövedelmükből valamit juttassanak. A második kérdésére már nehezebbemre esik a válaszadás : de ha már feltette, erre is válaszolok : a válaszom abból áll, hogy sem én, sem a vezetésem alatt álló kir. adóhivatal tisztikara nem hive a látszatadónak, mert bennünket eskünk köt ahhoz, hogy csak igazságosan vessük ki az adót, ezt pedig a váci kir. adóhivatal a rendes adókivetés alkalmával megtette, amikor mindenkit a tényleges jövedelme után rótt meg adóval és igy ez az elsőfokú kivetés fogja képezni a szükségadó alapot. Ne féljen tehát senki attól, hogy azért, mert többet költ, mint más és ezáltal más éhezőt kenyérhez juttat, büntetésként látszatadóval lesz megróva, mert elvünk az, hogy nem azt kell megadóztatni, aki jövedelmével máson is segít, hanem azt, aki jövedelmét eltitkolja és ezáltal jogtalan előnyökhöz óhajt jutni einbertársaval szcinben. A költekezés csupán a kivetett adók behajtásánál jöhet figyelembe, ott pedig erre figyelemmel kell lenni kimélet nélkül, mert akkor, amikor az ország ily nyomorúságban van és a munkanélküliek száma most télviz idején napról-napra szaporodik, akkor kötelességünk őrködni afölött, hogy azok, akiknek egyébként mindenre jut, csak pont a hazájuk részére kivetett adóra nem, ebbeli kötelezettségüknek is tegyenek eleget. Ezek már embertársaik érdekében sem érdemelnek kíméletet. Tudjuk mi, kedves szerkesztő úr, hogy hol kellene látszatadót kiróni : ki kellene róni azokra az amatőr színészekre, akikbe bár a lélek hálni jár, amellett arcszinük piros, mint a pipacs, ajkuk duzzadt, vérbő, a fekete szempillájuk mellett szőke a hajuk és testükben oly vérmesek, hogy még a körmük is vörös és csupán a körmük végén elhúzódó fekete sáv, a mely a közeli halált jelzi, vagy akiknek az előző nyomorúságos idők miatt már kihullott a szemöldökük és azt kénytelenek tussal pótolni, ezeket kellene, kedves szerkesztő úr, látszatadóval megróni, mert ezek nem a szenvedő polgártársaikra, hanem a magyar ellenségére, Coty és társaira költik el szerény jövedelmüket, de iniSzeretném az őszt megállítani . . „ A ködön még átszökik a drága Nap s kint játszanak a csikók a réten de esteien, ha a szellő lábra kap, a rongyosok hadát szánva nézem ... Szeretném az őszt megállítani! Az életet a csűrbe mind berakják, a számsorok nagy halomra kelnek, de az Ínség képe fáj a szemnek, mert elnyelik majd a téli — akták.., Szeretném az őszt megállítani! A gyerekek ma még vígan kacagnak s játszanak a szálló „ökörnyár-lal, de már látom torló árnyát a bajnak s hallom, hogy a sóhajsereg szárnyal... Szeretném az őszt megállítani! Bár fejemen a koraősz vert tanyát és szivembe cseng a nyári nóta; a zord tél útját már felém rója, hogy befújja hóval lelkem tavát... Nem tudom az őszt megállítani! Gergely Ferenc kedtem fokról fokra a cél felé. Mégis, mikor a korongot már kezemben tartva nagy bátran ereszkedni kezdtem, Katinkám, édesem, bölcs előrelátása folytán a létra inogni kezdett. . . Mama: Talán bizony ő volt a hibás ? János: Dehogy is ő. És hol itt a hiba ? Mama: No, de beszélj már. János : Szóval a korongot szerencsésen lehoztam. Éppen le akartam valami jó helyre tenni, de minden tele volt rakva holmival. Mama: Ezt sejtettem. János: így álltam kerek 13 percig. Ide nézzen, mama! így! (Kezeit feje fölött tartva, arcokat vág.) Mama: Még komédiázol? János: Ez alatt a konyhából nehéz szag ütötte meg az orromat. Nem tudom, égésszag volt-e, vagy a tej futott ki, vagy más futott ki ? Mama: Rettenetes ember vagy te, János! János: Ez az, mama, rettenetes. Ez az. Mama : No és mikor tört össze? János: Nem is össze, hanem szét. Széttörtem! Érti, mama? Széttörtem a bestiát! Mama: Hah, megőrültél? János : Hát, tudja mama, édes mama, most elszalajtottunk egy autóért s én abban a soffőr mellett ülve fogtam a kezemben. Mama! De hisz még akkor tartottak az idegeim. Még akkor igen. Még le is szálltam vele. Még fel is hoztam ide az emeletre. Mama : (Levegő után kapdos) János: Még fel is szereltük a kapcsokat. Mama : Elég volt, elég! (füleit befogva, ki akar futni a szobából, de János visszatartja.) János: És újra lejöttem a létráról és újra fel kellett mennem. És Katinka újra itt állt és újra nyöszörgött. Mama: (Kiszabadítva magát János karjaiból) Jézus Mária! János: (diadalmasan) És akkor. Igen, akkor! Úgy a földhöz vágtam, hogy .. . (észreveszi, hogy senkisem hallja már, de azért önelégülten simogatja a keblét) Igen. Ez volt az a férfias cselekedet ! (Függöny) Farkasfalvi Sarolta
