Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-10-07 / 75. szám

Ära 12 fillér. 45-ik évfolyam. 75. szám. Vác, 1931 október 7. Politikai és társadalmi heíilap, megjelenik heienkéní kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSÉ ÁH A HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA .................... ■BMBMggSgBHgEggaB5KC3KiEgB!lBgB&MfflMf »Ml WHIM FELELŐS SZERKESZTŐ. KIADÓ 3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL ÉS LAPTULAJDONOS: DEltCSÉMI DEZSO SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÜT SARK'AN TELEFON : 17 HIRDETÉSEK. NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT ffYancifik isiikül iáéin kinuik a kosaii lioszénlíánva vizével 9 Minden szenzáció csak három napig tart. Egy hete, hogy a borzalmas kosdi bányaszeren-' csétlenség megrázta az egész or­szágot, ma már az élet elhaladt mellette, visszazökkent régi ke­rékvágásába itt is, ott is. Egyen­lőre a bánya vezetősége tehe­tetlenül áll az egész bá = nyát elárasztó egyre nö­vekvő vízzel szemben. Szakértők szerin t a viz már nemsokáig fog növekedni, mert nemsokára eléri a 118 méteres szintet, melynél magasabban a régi bányában sem áll a viz se­hol. Az egész bánya leállt, megsem kísérelik a be­ömlő víz kiszivattyúzását, mert a rendelkezésre álló szi­vattyúk négyszeresére lenne* szükség a munkálatok elvégzé­sére. Brüssler igazgató részletes jelentést küldött a bányát finan­szírozó francia tőkecsoportnak, vaiószinűleg a napokban szemé­lyesen is Párisba utazik, hogy élőszóval • adja meg a szükséges felvilágosításokat. Ma még sem­mit sem lehet tudni. Minden a franciák akaratától függ. Remél­jük, hogy már csak kegyeletből (?) is elrendelik a viz kiszivaty­Három' nap a győri napközi otthonokban Nemcsak írni, hanem cselekedni is kell a váci napközi otthonok érdekében! A kanalak, villák csörömpöl­nek. Fogy a tűróstészta. Halkul a beszéd. Álmos fejek bólogat­nak. Jaj, Istenem, hol az anyu­ka ? Atnyuka messze valahol munkában. De itt van Bözsi né­ni — az óvónő — karján a ki­csike. Nyugágyat állítanak. Már is álomistennő bársonykarján édesanyjáról álmodik Zsuzsika, édeset, szépet. Nini, hogy moso­lyog pici-piros ajaka. — Egy- kettő ! Pityunkét is aludni vi­szik. Gyorsan-gyorsan gyerekek! Imára! »A'ki ételt-italt adott, Annak neve legyen áldott !•« A másik percben már a kissé szűk játszóhelyen nyüzsögnek a nagyobbak. Beszélgetnek. Fon­toskodnak. Szerepet osztanak. Énekre gyújtanak : »Révfalusi gyermekotthon körül kavicsos... Bözsi néni szeret minket, ked­ves, aranyos ! A jó Isten őt so­tyuzását, hogy a szerencsétlenül járt munkások holttesteit hozzá­tartozójuknak átadhassák. A munkálatok megkezdésére azonban nemcsak a kegyelet ösz­tönzi a francia vállalkozókat, hanem a jól megfontolt üzleti érdek is, hiszen megfelelő szí­va ttyuberendezés esetén a kosdi bányának legnagyobb problé­máját, a vizet talán örökre el lehetne tüntetni, ami által kitűnő újabb szén telepek kerülnének kiaknázásra. Ugyanis a helyzet ma az, hogy az eddig követett irányban már alig van szén'és előbb utóbb a régi hánya hely­reállítására, illetve a viz eltávo­lítására kell gondolni. Nagyon megnehezíti a gyors cselekvést, hogy semmiféle lé­nyeges beruházást sem lehet a francia részvényesek hozzájáru­lása nélkül végrehajtani. Az uj szivattyútelep berendezése kö­rülbelül 200—300 ezer pengőt igényelne. Nagy nehézséggel fog járni ezeknek a hatalmas gépek­nek Kosdra, illetve a bányába való kiszállítása (ha a franciák megszavazzák 1) Á gépek üzem- beheNezésétől is három hétre van szükség, inig az egész vizet kiszivattyúzhatják. Ezért elöre­káig éltesse, hogy a szegény gyermekeket nagyon szeresse. ... Másik csapat is zengi a dél­utánra érkező ovónéni felé : »Nincs jobb otthon a révfalusi gyermekotthonnál, mert ottan az Emmi néni dirigál. Ha diri­gál jól teszi, hej ! — jól teszi ! Hiszen öt az egész otthon sze­reti 1« A nagyok vezetik a játékot. Amott liomokváracska ... ara­nyosi! idacska... pillangók... királykisasszony, Istenem .. . álomországban vagyok ! Kétszáz boldog gyermek koszorújának kellősközepén. Két ragyogó szem nevet rám. »Maga is szereli őket ?« — Gyönyörűség ! — hallom Kiss Ida kellemes hangját, — de ne mondja el, — folytatja Jászai Marival, — »mert, ha megtudják, még megfizettetik velem ezt a gyönyörűséget ! Beszélünk az elhivatásról. Az elliivatás felismerésének nagy- szerűségéről. Ő magát Isten ke­zében csak eszköznek tekinti. Valóban drága, erős eszköze Ő a jó Isten akarata végrehajtásá­nak, megmentő je egy város tár­sadalmi kincsének ! Némán hajtom le a fejemet. Szégyen lem, hogy eddig keveset dolgoztam. Kevesebbet, mint Kiss Ida. De örülök, hogy ide­láthatólag egy-két hónapon be­lül semmi változás nem lesz a bányában. A szerencsétlenül járt munká­sok családjai számára Molnár Lajos ref. lelkész vezetésével ön­kéntes adakozás indult meg és remélik, hogy a befolyó adomá­nyokból legalább az idei télre biztosítani tudják hat kis család ellátását. Remélhetőleg a bánya- társaság sem fogja kivonni ma­gát ebből az akcióból. A BTs^QÜcvanketfedík évfordulón Künn zajlott az élet, benn, a fehérek templomában zsúfolt padsorok. Október 6-án, az ara­di tizenhárom kivégzésének év­fordulóján megint szűknek bi­zonyult a templom hajója. A főoltárnál Kokova,y János pre- látus-plébános mutatott be vér- telen áldozatot az Urnák a ma­gyar nemzet hőseiért, fenn gyer­mekkar énekelt meghatóan. Ott voltak az állami, városi és kato­nai hatóságok képviselői majd­nem teljes számban, a polgári és felsővárosi iskola növendékei, a hadiárvák. A katafalkon ott volt, mint minden évben, a vá­ros babérkoszorúja a városi szí­nek szalagjával átkötve. Az aradi tizenhárom emléké­re a kisváci ref. templom ha­rangjai is megkondultak éshiv­genből jöttem megismerni mun­káját. Nem szégyen a jó példa követése. Nem is későn. Lemin­tázom a kezdést, a bátorságot, a kitartást ! Megtanultam, — röviden ösz- szegezve, — hogyan lehet 1—2 nap alatt egy ilyen nagy intéz­ményt magánosok buzgóságából megteremteni úgy, hogy az ma­radandóvá is váljék. (1914 aug. 5-től 1919 március 1-ig teljesen a társadalom és azóta Győr vá­rosa tartja fenn). Gyárváros. Ipartelep. Modern, belül pazarszinhatású templom közelében másik napközi-ott­hon, hivatásos, önfeláldozó ne­velőkkel. Vacsorára érkezünk. Délutáni játékból agyonfáradt gyermek- társaság. Napbarnított, rozske- nyérszinre feketedetl, törzsig csupasz hátú fiúk, csacsogó le­ánykák ülnek az asztalok hosz- szú sora mellett. Álmos, buksi fejek itt-ott az asztalra banya Ha­liak. Máshol az apró kis kezek alig győzik a szájhoz vezető munkát. Ezek a kis vadember­külsejű, szelíd, fegyelmezett lel­kű 4—12 éves gyermekek itt is száznál jóval többen vannak, mégis csend, rend, szeretet ural­kodik köztük. A jó. ízletes főzelék hamar el­fogy. Kap még, aki kér. Itt is j Iák a kcgyeleles közönségei. Az ünnepi istentiszteletet Sáfár Bé­la lelkész tartotta. Aa: első tea Sok fiú, kevés lány és jó mű­sor jellemezte a Nőegylet első ezidei teaestjét. A szép számmal megjeleni közönséget igazán vál­tozatosan szórakoztatták. Csányi Eászlóné énekelt három dalt, j alig győzte a ráadásokat, ala­nyira tetszett a közönségnek.. Utána Csömör Andor dr. sza­valt két verset, melyek közül az egyikében egy uj váci poéta, ifj. Speidl Géza szép Írására ismert a hallgatóság. Mind a két verset zajos tetszésnyilvánítással fo­gadta a közönség. Végül Vadnai kis tréfáját adták elő Király Janka, ifj. Speidl Géza, Prohász- ka Tibor és Túri János. A kö­zönség nagy örömmel állapítot­ta meg, hogy a váci műkedvelő gárdának négy uj tehetséges tagja debütált. Utána együtt ma­radt a társaság jóval éjfél utá­nig. Csak egy hiba volt, hogy sokkal több voll a táncos,mint a táncosnő, ami Vácon ugyan­csak ritka dolog. Vagy ez hiba? A fóti leventék főokiatiója Bagoly Bélát, Pesterzsébet megyei város számvevőjét a fóti leventék főoktatójává nevézték ki. Bagoly Béla e minőségben a váciaknál maradandó értékű szolgálatot lett. sokan álmosak. Künn a munká­ból érkezett édesanyák illedel­mesen várnak az apróságokra. Az alvókat ölbe kapják, boldo­gan sietnek velük haza. Ezek igazán nyugodt szívvel hagyhat­ják gyermekeiket az édes ott­hon helyett a gyermekotthon­ban. A nagyobb gyermekek még vacsora után is énekelgetnek nagy vidában. La-la-la-la... Jó dolga van Boriskának, akár­csak egy királylánynak... la-la- la. Csattognak a kis tenyerek. Már én is velük tapsolok. Vi- igabbak vagyunk az erdőn élő kis madaraknál. M'lyen szépen tud Mariska a kendermagos tyúk any ó elárvult 33 kis fiáról mesélni ! Kis Kató is regét mond az anyai szív sze­re tétéről. A fiúk lángbab örült arccal a hazáról, a magyar zászlóról sza­valnak. Nevető, majd könnybe- borult szemekkel gondolnak a jövendő boldogságra ! Hazaérkezésemet nagy érdek­lődve várták, akik részt akarnak venni önzetlen munkásságukkal a napközi-otthon megalapításá­ban. Örömtől dohogó szívvel várják most azt is : Ki mer kez­deni ? Szakerő van. Férőhelyet is lehet találni jóakarattal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom