Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-08-09 / 60. szám

ára 12 fülér. 45-ik évfolyam. 60. szám. Vác, 1931 augysztus 9. VÁCI HÍRLAP Politikai <és társadalmi hetilap, megfelenik heteiskéní kétszer: szerdán és vasárnap ELÖF5ZETÉS8 ÁSSA s HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA .................... 3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: ÖEKCSÉMYI imw.Hé SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÜT SARKÁN TELEFON: 17 HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT Közgyűlés 32 fok melegben Hör! Péter érzékenykedik — Nagy tüntetés a pol­gármester mellett — Hogyan takarékoskodnak? — Marad a pótadó és marad a villany és viz ára Forróságok közgyűlése, a csütörtök délutáni közgyűlés vá­ratlanul rendkívül meleg tünte­téssé lett a városi tisztikar, főleg pedig a polgármester mellett. Nem készültek rá, hisz nem volt együtt két tucatnyi városatya sem, a karzat, minden szenzá­ció szeizmográfja, majnem tel­jesen üres. A képviselőtestület, mely az elismerést szűk marok­kal szokta osztogatni, mintha Ki­cserélődött volna a lelkesedés­ben. Az alispánnak Hornyánsz- ky—Mikuska feljelentésére kül­dött egyenes elutasítása, melyet a Váci Hírlap szerdai száma bő kivonatban ismertetett, adott al­kalmat ismételten, hogy a pol­gárság nagy többsége nevében a képviselőtestület az alkotó pol­gármester mellé álljon újra és elismerés telj esen megvédje és háláját hangoztassa. Nagyon szép, emelkedett gondolatokkal teli beszédben foglalkozott Rusz- tek Lajos dr. a tisztviselők és a polgármester munkájával és na­gyon szép, lelkes jelenetek ját­szódtak le. Annyira nem volt előkészítve a képviselőtestület megnyilatkozása, hogy a más­kor mindig talpraesett válaszo­kat adó polgármester, ki erősen megvolt hatva, most sablonsza­vakat mondott köszönetkép. De ez volt az őszinte, igaz, ragasz­kodó tüntetés és ez volt a szív­ből jött, igaz válasz. Hör! Koíossváry ellen IIőri Péter napirend előtt kért engedélyt felszólalásra. És szavai meglepetést keltettek. A múlt közgyűlés eseményeit min­denki elfelejtette, de őnem, mert a Váci Hírlapból olvasta, hogy Koíossváry Mihály mit mondott az ő felszólalására. Hörl sze­rint a múltkor azt mondotta, hogy »elnémulhatnak a béke­bontók !« És ő már akkor nem volt a teremben, ez neki azóta is fáj. Ha teljes tisztelet­tel meg is hajlik a felsőházi tag kiváló személye előtt, de ha e kijelentést reá értette, úgy azt visszautasítja. Néma csend. Koíossváry ma ép hiányzik a teremből, a pol­gármester töri meg a csendet : megyünk tovább, napirend előt­ti felszólalásnál nincs helye a határozathozatalnak. Rusztek Lajos a polgárság nevében Ki hogyan értelmezi Koloss- váry Mihály világos tőmonda­tát, majd a jövő közgyűlésen el­dől, de bizonyos, hogy az egy­szerű mondat még pár percig a szép fehér teremben maradt. Gurszky dr. főjegyző olvassa a vármegye első tisztviselőjének határozott hangú megállapitá- | sail Hornyánszkv Zoltán és Mi­kuska János pontokba foglalt jelentésére. Nagy csendben hall­gatják és jó hosszú ideig tartó felolvasást figyelemmel ajándé­kozzák meg. De itt a vége : az alispán elutasítja minden pont­ban a feljelentést. A tenyerek tapsra csapódnak, közben lelke­sen éljeneznek. Rusztek Lajos kér, az éljenzés elmúltával, szót és gyönyörűen fejtegeti, mit lett eddig a polgár- mester városáért és milyen foly­tonos fékezésekkel kell megküz­denie minden oldalról el isme- , réssel fogadott munkájában. Az alispáni határozat megállapítja és kimondja, a mit ennek a képviselőtestü­letnek minden tagja, de bátran mondha­tom, ennek a városnak is minden jóhi­szemű polgára régtől fogva tud, neveze­tesen azt, hogy ennek a városházának tisztikara és személyében is megnevezve a város feje, polgármestere mindenkor híven, mindenben becsületesen, a köznek legtisztább szolgálatával, vezette városunk életét és pedig úgy erkölcsi, mint gazda- j sági vonatkozásban. A különbség csak az és ez adja meg i az alispáni határozatnak speciális érté- : két, hogy városunk köztiszteletben, be- j csülésben és a maga nemében páratlan ! szeretetben álló polgármesteréről ezeket ; a tényeget és igazságokat most nem az i elfogult polgártárs, vagy épen barát álla- í pitja meg, hanem az ügyeket és a hiva- i tali működést rideg szemmel, objektiv ! szívvel és hideg ésszel vizsgáló megyei ■ biztos. Sajátságosán szomorú jelensége, meg­nyilatkozása városi életünknek, hogy a tiszteletreméltó, fölényesen abszoiut több­ség, mindenkor szabadon és megfontoltan a város összlakosságának érdekében nyil­vánított véleménye ellenére is akad egy törpe kisebbség, amely nem tud felemel­kedni abba a tiszta légkörbe, ahol a té­nyeket, azokat a térben és időben mesz- sze eilátszó alkotásokat, amelyeknek lé­tesítése a mai városi vezetőség nevéhez fog fűződni, a higgadt és pártatlan, igaz­ságos biró szemével tudja és akarja nézni és látni. Városunk józanul ítélő és dol­gozó közönsége ismételten találkozott a panasztevők személyével és bár ezek minden fellépésük jogosultságát a népre, a szegény ember szociális érdekeinek védelmezésére vezették vissza, városunk polgársága, de maga a nép többsége is mindig tudott különbséget tenni a prófé­ták között. Vegyék tudomásul ezek a \ panaszkodók, kiknek jóhiszeműségét két­ségbe nem vonom, hogy a népet kisajá­títani nem lehet. A nép a mienk is és az ő sebei nekünk is fájnak. Alkalmazzák ezek a Krisztust követő polgártársaink a maguk életére és ténykedésére azt a jól ismert krisztusi igazságot, hogy, amint nem mindenki, aki mondja, „Uram, Uram megyen be a menyek országába,“ épugy nem mindenki, aki mondja, „szeretlek népein“ — szolgálja igazán és valóban a szegény ember sorsát, hanem az, aki a meggondolatlanul kiejtett szavak helyett a valóban segíteni kész felebarát eszének és szivének cselekedeteivel áll a nép mel­lett. A bírálat joga megillet minden adózó polgárt. A bírálat szükséges is, hasznos is, de a bírálat nem egy, a sokat sejtető suttogással és a kákán mindenáron való csomókereséssel. Az a becsületes munka, az a hatalmas, szinte századokra szóló alkotás, amelyet ez a városi vezetőség a földalatt és föidfelett a vízmű létesítésé­vel, a csatornázás megteremtésével, az útburkolással végzett és végez, minden elfogulatlan polgártársat hálára és kalap­levételre kellene, hogy inspiráljon. És bár a tárgyait esetben is polgár­mesterünk köztiszteletben álló személye fel ül ál 1 minden támadó és sértő bírálaton, mégis ez a hivatalos vizsgálat kedvezően kínálkozó alkalom arra, hogy a vele szemben érzett ragaszkodásunkat, bizal­munkat és hálánkat kifejezzük Aki az igaz biró szemével bele mer és beie tud, nézni polgármesterünk életébe, az nem vonatkozhaíik el annak a megállapításá­tól, hogy az a program, amellyel ő annak idején a polgármesteri széket elfoglalta nem a natástvadászó szavaknak a játéka volt. nem az Ígéretekben gazdag frazeo­lógia. hanem egy városát mindhalálig sze­rető és érte a komoly férfi legszebb al­kotó erejével dolgozni akaró polgár éle­tének programja volt. És ebben a piog- ramban elválaszthatatlanul kapcsolódik egymásba az egyénnek és a polgármes­ternek élete, egy a célja, egy a tartalma ! és egy vele minden öröme és bánata. A legkevesebb, amit ezért az ilyen életért egy város hű fiának nyújthat: a ragasz­kodás, a szeretet és a hála. Ezek után biztosította a polgármestert, hogy egy j szívvel és egy 'lélekkel mindig mellette áll a polgárság. A polgármester hallván az őszinte meleg szavakat, a kép­viselőtestület lelkes megnyilat­kozását, nem tudta eltitkol­ni : meghajtotta a fejét, szemé­ben boldog könny ült és tisztvi­selőtársai nevében is köszönte az ovációkat. Nem hivalkodás­ból hozta ide — mondotta — fe­lettes hatóságának elégtételt szolgáltató iratát, erre ő egye­nes utasítást kapott. És most ki kell jelentenem, hogy Hor­ny ánszkyéknak hálásnak kell lennem, mert az ő feljelentésük nélkül felsőbb helyről nem do- kumentáltatott volna, hogy vá­rosom érdekében ugy kellett tennem, a mint tettem és nem máskép. Takarékosság a pótadó nem emelkedik! Néhány kisebb ügyet gyor­san eifcledtetnek az előadók és sor kerül a takarékossági bi­zottság jelentésére. A miniszteri rendelet szerint hat év alatt 20 ezer pengőt kell megtakarítani a költségvetésben, Nagy Sándor főszámvevő jelenti, hogy már az első évben 23 ezer pengővel Ke­vesebb lesz a kiadás . . . — És mennyivel csökken a pótadó ? kíváncsiskodik Hörl és a polgármesternek alkalma van válaszolni : — Abban nyilvánul meg ép a nagyon gondos városigazgatá­sunk, úgymond, hogy csökkent minden bevételünk, (a forgalmi­adó 110 ezerről 60 ezerre !) és még is megtudunk állani az öt- ven százalékos pótadóval. Ha­sonlítsa össze a képviselő úr pl. Hajdúszoboszló 127 százalékos pótadóját Vácéval és el kell is­mernie, hogy igazán takarékos­kodunk. Hörl nem adja meg magát könnyen : — Földéhség van ... mondja. — Nincs földéhség ! repliká- zik Sáfár Béla — ... a város gazdasága nem jövedelmez, adja ki földjeit. Az­tán egyesítse két legfőbb üze­mét, a vízmű és villany irodá­ját, személyzetben is takarékos­kodhatnak. Polgármester : — A gazdasá­gi földek bérbeadására gondo­lunk, de Szeged és Nagykőrös példája, a hol árendát nem fi­zetnek a város bérlői, nem na­gyon biztat. Az üzemeket nem lehet egyesíteni, mert két ellen­tétes vállalkozás, igy nem lehet­ne tökéletes adminisztrálás. A bor nem lesz drágább! Mi nem következik abból, hogy Vácnak 20 ezernél több lakosa lett? Nagy Sándor szenv­telen ül olvassa: a fogyasztási adók szedésében az első osz­tályba leptünk elő. Biztatják minden oldalról, hogy mit je­lent ez és elmondja, hogy a bor fogyasztási adója 4 fillérrel, a marhahúsé 40 fillérrel, a bor­júé 96 fillérrel, a sertésé egy pengő néhány fillérrel nagyobb lett. Felpattan Sáfár Béla : — Dé már a boritaladót ne emeljék ! Szegény gazdák töb­bet dolgoznak az adóra, mint sa­ját hasznukra ! Polgármester : — Nem szim­patikus előterjesztésünk, értem rokonszenvesen és tiltakozik a képviselőtestület a borfogyasz­tási adó felemelése ellen . . . — Különösképen ! teszi hoz­zá nyomatékosan Kestler István dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom