Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-08-02 / 58. szám

Ära 12 fillér. 4 5 dk évfolyam. 58. szám. Vác. 1931 augusztus 2. VÁCI HÍRLAP Politikai és íársadalm! t&eiílap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFiZETÉSI ÁRA : HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA.................... 3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DEltCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÜT SARKÁN TELEFON : 17 HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT l!«*E késik még’ mindig a napközi gyermekotthon ? A Váci Hírlap belső oldaláról: Máklével halálra itattak egy gyermeket. Nyaranta két visszatérő ször­nyű olvasmány van az ujságok- ban : Fürdés közben ez a gyer­mek a vízbe fúlt, a másik : Ki­gyulladt egy szoba, mert a ma­gukra hagyott apró gyermekek megtalálták a gyufát és a be­zárt ajtón nem tudtak elmene­külni ... Van még egy pár vál­tozata ezeknek a rémhíreknek, de mindegyiknek a refrenjeegy: ártatlan gyermekek pusztulása. A szülő künn dolgozik a me­zőn, napszámért túrja a földet, vagy a maga kis visáját kapál­ja izzadva a szőlőben, haza jön és a gyerek a Duna fene­kén, vagy megszenesedve mu­togatják : ez volt 1 Hányszor ismétlődik meg ! Az újság kiírja, a kis holttesteket viszik a temetőbe, a szülő ma­gára marad fájdalmával, mig újabb szülő csatlakozik hozzá és siratja ártatlanját. Az élet ro­han az újabb áldozatról is csak­hogy tudomást vesz, de a követ­Hogyan lett Tótfalu és környéke híres epertenyésztő ? Irta: Nótárius Lajos Volt az öreg doktornak egy hűséges kertmunkása, a derék Fábián. Szegény, földnélküli zsellér volt Fábián, aki egész éven át ott dolgozott a doktor kertjében. Akkoriban már a Fá­bián gyermekei is felcsepered­tek, segítettek egyet-mást s né­mi jólét kezdett mutatkozni Fá­bián kicsi, de mindig tiszta há­zacskája körül. Fábiánnak felajánlottak egy szigeti jó földet. Állandó kere­setben van a doktornál, lehet megtakarított pénze, — gondol­ták. Hát valamelyes volt is, ha­nem nem elég. Amint azonban számot vet magával a jó Fábián, úgy véli kár volna elszalasztani a jó alkalmat. Hűséggel szolgál­ta mindig Málnay urat, meg is van a becsülete előtte, talán ki­segítené. Hisz leszolgálnák ha­marosan, becsülettel. Másnap be is állit mindjár az öreg orvoshoz. Tekintetes uram megké­rem alássan ! No, mi baj derék Fábián? — kérdi biztató nyájassággal a doktor. Látva az ur hajlandóságát, megered a pironkodó Fábián szava. Elmondja rendre, hogy | kező percnen már elfelejti. Hogy ! az a sok fájdalom, a mi össze­gyűl a szülőben, nem tör ki és nem követel elégtételt a szívte­len társadalmon ! Mert, hogy csak a mi Ko­runknál maradjunk, Apponyi Albert harminc év előtt dobta a közéletbe : Szociális olajcsep- pet a közélet munkájába ! Azó­ta annyi szociális olajcsepp ma­rad el, hogy hiába a Vass Jó­zsefek, Ernst Sándorok : min­den uj népjóléti intézmény szin­te elkésett. Észre sem vesszük, ha létesül, annyira elmaradtunk a modern külföldtől szociális alkotásokban. Csak szavalások­ban az ajkakon nőtt meg em­berszeretet és az erre való biz­tatás, csak a társadalom igény- bevétele lett nagyobb, a minek buzgalma azonban a szükséges népjóléti intézmények kisebb há­nyadát sem képes pótolni. Gyermekhalandóság terén a »boldog« Oroszország vezet az élen és nyomában rögtön Ma­gyarország következik a statisz­tika szerint és nem kell semmi­mennyire vágyik már a földre. A saját földjére, amit maga vet­het, magának arathat. Málnay ur meghatva hallgatja Fábián lelkesedését. Meleg, ma­gyar szivével átérzi, megérti azt a nagy vágyakozást, ami ott csil­log Fábián a szegény földnélküli ember szemében. Érti és tiszteli ezt a földszeretetet, ezt a hazai röghöz való mély ragaszkodást s tudja, hogy ez tartotta fenn az árva nemzetet ezen a véren szerzett, vérrel megtartott ma­gyar földön. Hanem más is hir­telen eszébe ötlik s aztán még megkérdi : — Mégis mit vetnél bele Fá­bián ? — Rozsot, tekintetes uram ! Az jól fizet. Aztán ha én egy­szer magam termesztette kenye­ret ehetnék. Elhomályosodik Fábián sze­me, amint elképzeli ezt a nagy boldogságot. Nem is látja tőle, amint urának arca elkomorul s mint ökölcsapás üti meg a rideg hang, mely mintha nem is a jó­ságos öregé volna. — Hát erre nem adok, Fá­bián. Sajnálom. Fábián megszédül a vissza­utasításra. Hát ezért szolgálta mindig híven ? Eddig mindig jó volt hozzá, meg mindenkihez az öreg orvos és most ezt a kis Ké­rését is megtagadja ? Mi lelhet­te ? Már majnem méltatlanko­dásba tör ki, de felfigyel a sze- lidebb hangra. — Fianem mást mondok féle más balkán ország után ku- | tatni, a melyik megelőzzön. Eb- , ben még nincsenek benne a ter­mészetellenes halállal elpusztult gyermekek, a kiknek száma fő­leg igy nyaranta, nőttön nő. Megmenthetnénk jó csomó gyermekleiket a pusztulástól és a napestig szorgalmas szülőket tenger fájdalomtól egy szeréin/ napközi gyermekotthonnal. A hova reggel a munkába induló szülő beadhatná gyermekét fél, vagy egész napi gondozásra, a hol a gyermek egy pohárka te­jet, egy zsemlét kaphatna ebéd­re. Milyen boldog lenne a szülő, ha tudná, hogy aprósága gon­dos felügyelet alatt van, elhes­segetné a rémképeket munká­jában, mely talán igy jobb kedvvel haladna. Nagyon rokonszenves volt né­hány év előtt nagyrabecsültpol­gármesterünk beköszöntője. Én semmi másra nem emlékezem, mint arra a rajongó szeretetre, a mely áradt az ajkán, mikor ígérte, hogy a napközi otthont pedig mielőbb megcsinálom! Hova tűnt el a szép gondolat megvalósitása, kérdjük most újabb gyermekholttest mellől és társadalmunk, hölgyközönsé­fiam. Adok pénzt, megveheted magadnak a földet, de egy felté­telem van. Bepalántáiod őszre eperrel, adok palántát a ker­temből ingyen. Csak két évig kell próbálkoznod az eperrel, aztán tehetsz a földeddel amit akarsz". — Minek volna az tekintetes uram ? Nem való az szegény embernek. Hisz tekintetes urnák is csak néhány ággyal van. Cse­mege az, nekem meg kenyér kell, jó uram. Egész föld eper ! Mindenki kigunyolna, falu ne­vetsége lennék. — Ne törődj velük, Fábián. A végén te nevetsz, meglásd. Pestre viszed a termést, cukrá­szok, csemegések drága pénzen elkapkodják. Aztán kenyered is lesz abból, sok, szép és hófehér. Több és jobb, mintha magad termelnéd. Fogadd szavamat jó F’ábián, nem bánod meg ! — kérlelte most már a doktor. FI ossz u tárgyalás, rábeszélés következett. Fábián nem akart hajolni. Úgy érezte, szörnyű méltatlanság érte, de aztán még­is csak erősebb volt a föld utáni vágyakozás. Elfogadta a szigorú feltételt. Gondolta, két év nem a világ, addig vissza is fizeti a kölcsönt, aztán élvezettel dobál­ja ki a gyűlölt epret a földjéből s itt hagyja urának szolgálatát is ezért a szívtelenségéért. * Megvette Fábián a földet s az őszön, fogcsikorgatva bár, de a feltételhez híven be is palántál­miért néma, miért nem halljuk kedves ösztökélését, hogy a nap­közi otthon ne kerülhessen le a napirendről ? Igazán, a költségek nem szá­mosak. Szentgyörgyi Gusztáv, a nagy gyermekbarát csak alkal­mas helyiséget kért a napközi otthonnak, a hol a. gyermekek játszhatnak és a felügyelőnő, óvónő költségeit majd csakösz- szeteremti. Összeláncolják, vagy összeurnázzák : mindegy, any- nyi mód és alkalom akad a mindent elbíró társadalmunkból kicsiklandozni, hogy valóban bűnt követünk el, ha meggon­dolás nélkül nem segítünk a sze­gény anyán, a szerencsétlen gyermekseregen a napközi ott­hon felállításával. A váci Nőegylet tekintélyét azzal növelte, hogy óvodáját jó,, rossz időben megnyitotta. Év­tizedeken át ebben is merült ki minden agilitása és áldozatkész­sége. Vájjon a MANSz nem vágyik hasonló nemes sikerre, vájjon az ott csoportosult hölgy koszorú némán veszi tudomásul, hogy a müveletlenség és a nap­közi gyermekotthon hiánya miatt egy ártatlannal megint több van künn a temetőben ?. . ta eperrel, tavaszra az eper már kóstolót is hozott. Az előzmé­nyek után bizony nem nagyon ízlett a gyümölcse, de meg több is volt, mintsem elfogyaszthat­ták volna, hát elindult Füíbián néhány kosárkával a pesti piac­ra. Némi aggodalommal nézte a tagadhatatlanul tetszetős, mo­solygó epreket, vajon lesz-e ve­vő reá ? Volt. Sőt majdnem megcsket- te Fábiánt a pesti kofa, hogy máskor is csak neki hozzon, másnak a világért se adjon be­lőle. így mindkettőjüknek jobb lesz, több árat kaphatnak. Derült arccal, de fájó fejjel tért vissza Fábián Pestről. Meg természetesen duzzadt pénztár­cával is. A feje különben csak a sok számítástól fájult meg. Egész utón hazafelé, nehezen és sokat számolt, de napnál vilá­gosabban kiszámította, hogy ha ezidén az első gyenge termés ennyi hasznot hozott, akkor, a jövő évre várható teljes termés árából — Uram bocsáss ! — a föld örök árát is kifizetheti. * Úgy is lett. Fábián utódai, maguk négy ökrén szántó igen jó gazdák, Ids izes pecseiyyezsir- ba mártogatták a maguk termel­te fehér buzakenyeret. Az epertermelés pedig hamar általánossá latt a faluban s a jó öreg Málnay doktor, mindenki­től *" áldva, megnyugodva tért örök pihenőre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom