Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)
1931-07-12 / 52. szám
52. szám. Vác, 1931 julEus 12. Ára 12 fillér. 45-ik évfolyam. VÁCI HÍRLAP Polilíkaí és társadalmi hetilap, megfelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA 3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉUTI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÚT SARKÁN TELEFON: 17 HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT Alom, amely megvalósulhat A váci strandélet — a jövőben Forrón tűz a júliusi napsugár. Amúgy ingújravetkőzve igyekszem a Csávolszky-liget alján levő ingyen strandra, ahogyan mi nevezzük egymás között: a „liba“-strandra. És igyekszik rajtam kivül még egy csomó ember, asszony, gyerek, akik mind ide menekülnek a város meleget tüzelő falai közül. Sokan, sokan igyekszünk egy cél irányában és mégsem elegen. A buszezeres Váeról, bár igaz, hogy megoszlik a város közönsége a város felső részén, a Horváth Mihály-utcában levő fürdésre kijelölt helyen, a Pokol és a ligeti liba-strand között; nem ennyi embernek kellene ilyen időben a Duna partján pihentetni idegeit. Azzal vigasztalgatom magamat, hogy majd lesz az másképen is egyszer, ha a jó Isten ismét rendes kerékvágásba juttatja a világot. Végig az épülő dunaparti töltésen ilyen gondolatokkal jutok a liget hatalmas fái közé. A tüdőm tágul, füleimet madárdal, bogár és méhzümmögés gyönyörködteti. line a szegény embereknek is juttat az Isten fölösen az ő áldásos világából. A terep alapos átvizsgálása után kibérelem magamnak ma délutánra az egyik bokor alját, a dunaparttól számítva a kettes számút és a „forduljon el, amig átvetkőzöm“ elv szigorú betartásával strandolásra alkalmassá teszem magamat. Aztán végig heverészem a napégette, gyér íüvön, növényzeten s mig a bokrok levelein a katicabogárkák űzik lassú sietséggel egymást, a ligeti zenekar, a madarak füttye, dala, éneke mellett elnyom az édes álom. És álmodom, álmodozom . . . * Úgy bizony testvér, én itt ragadtam. Most, hogy az átkozott lidércnyomás alól felszabadultunk és ismét szabad a magyar és magyar között a Kárpátok medencéje s a bérces Erdély — nem mondom, hogy haza nem látogatok, ahogy egy kis aprópénzem akad, hiszen régi lelkiszükséglet az nekem, de egyelőre nem azért hoztalak ide, erre a helyre, hogy ilyes dolgokkal traktáljalak, hanem, hogy megmutassam neked városunk hírességét, a váci strandot és weekend-telepet. Itt is vagyunk már. Nézz körül. Amit itt látsz, az nem ördöngösség, hanem az erős emberi akarat teremtménye. Erős akaratú fia támadt ennek a városnak, aki a város fejlődését a szivén viselte és, aki a sok más nagyobb, valamint apróbb- eseprőbb dolog mellett azt is észrevette, hogy Vác felett és alatt a Dunán minden községben, még a legkisebben is hatalmas, virágzó, életképes strandélet folyik, amely eltekintve attól, hogy a közegészségügy szempontjából is felbecsülhetetlen, de gazdasági szempontból is, a vele járó idegenforgalom folytán csupán előnyére szolgál a Vác körüli, dunaparti községeknek: merész elhatározással megteremtette ezt, amit most mutatok neked. Ezt a területet itt a jó Isten is erre a célra teremtette, csak észre kellett azt valakinek vennie és kellett, éljen lelkében a hit, hogy erős akarattal, fokozatos fejlesztéssel azzá teheti, amivé tette.A dunapartján ebben az áldott, szép hazában ennek a helynek párját seholsem lehet ma már megtalálni. De a szavak helyett beszéljenek maguk a tények. Ez itt, édes testvér, a tisztviselők strandja. Elhanyagolt, kihasználatlan terület volt. A dunatöltés kiépítésekor a tisztviselők egyikének s másikának eszébe jutott, hogy azt a kis pénzecskét, amit idegenben úgy sem tudnának elnyaralni azon egyszerű oknál fogva, mert „nincs“, hogyan lehetne itt Vácon értékké tenni. Szóval, hogy a semmiből hogyan lehetne valamit csinálni. A város átengedte nekik ezt a területet és pár év alatt a semmiből tényleg lett valami. Egyesület alakult stb. és elkezdődött a talicskázás. Az irodai munkától meggémberedett derekak kiegyenesedtek s a tisztviselők jó kubikusoknak bizonyultak és lassan-lassan feltöl- tötték ezt a területet. A töltés mellett most itt van ez az áldott homok, az árnyat adó fák között gyöpön hentereghet a púja, a kabinsor előtt pedig a tisztviselők asszonyainak lelke illatozik a virággruppokban. Mennyi akarat, mennyi munka kellett hozzá, de évek alatt a korái szigeteket emel ki a tengerből és mért ne emelhette volna ki ezt az oázist Vác tisztviselő tábora az elhagyatott- ságból? Azóta a tisztviselők között le is omlott az a válaszfal, amely bizony elszigetelte olykor-olykor egymástól őket. Ä fürdő- trikóban viszonylag mindenki egyforma s a fizetési osztály sincs senkinek a homlokára Írva. Tisztviselők és asszonyaik között is nemes versengés kapott lábra. Mindenki túl akarta licitálni a másikat Ízlés, csíny dolgában s igy nyári paradi- dicsommá változtatták az ő kis szigetüket. Itt mindenki megtalálhatja a maga szórakozását. A gyermekek a játszótér körhintáján, csúszdáján, tornaszerein, homokjában, a Duna felséges vizében, — a felnőttek a strandokon szokásos strandéletben. Négyszem közt még azt is megsúghatom neked testvér, hogy amióta az asszonyok is demokratizálódtak ennek a kis oázisnak határai között, még az egymástszapulás is alább hagyott. A magyarázat egyszerű. Szapulni csak a távollevőket érdemes, itt pedig egész nyáron mindenki itt van. Ez itt tovább, a Gombás patakig a városi strand. Ragadós lett a tisztviselői strand és a jó példából megszületett a város anyagi áldozatából a városi nép- strand. Homok, levegő, napsugár, viz. Egyformán élvezheti azt a város apraja, nagyja. A nagyobb közös, külön férfi és külön női kabinok vetközésre és a ruha elhelyezésére szolgálnak. Ennek a használata díjtalan. Aki külön kabint akar, az azt is kaphat mérsékelt, alig pár fillérnyi díjért. Kérded, hogy miből tartja ezt fönn a város? Istenem, egyszerű a dolog. Nézd a Gomás-patakon túl, a ligetben ezt a weekend- telepet. 30—40 négyszögöles, weekend házak céljaira alkalmas területeket hasított ki a város a liget testéből és a fővárosi nyaralók egész raja bérli azokat. Kaphat itt a bérlő őserdőszerű bozótot, hatalmas fák árnyában hűvös tisztásokat, tópartot, patakpartot. Kétszáznál több weekend házhely és ház és többszáz nyaralónk van itt, testvér. Ezeknek a bérösszegéből futja a városi strand fentartása. Hacsak ezt futná, de nézd itt mi van. A derecskéi tó. A felső részét átalakították medenceszerű fürdővé, ahol a félős asszonynépség és gyermekek és bizony mi férfiak is élvezzük a hétkápolnai forrás csodálatos vizét, az alsó része pedig maradt a maga vadságában, afrikai módra, cölöpökre épített néger falu közepében. Csak egy néhány csolnakjáratra alkalmas viziutacska tarkítja a tó ősvadon jellegét, ahol a fiatalság rendezi tropikus és idillikus Tanganyika kirándulásait. Ezer és ezer lehetőségre van itt még hely és alkalom, testvér. Ezen a helyen sportpálya létesült, teniszpályákkal szegélyezve. Milyen felséges háttér. A lelkieket tápláló istenháza, a testi ügyességet erősítő sportpályák mögött Hol kap még a nyaraló vízvezetéket, mint itt, vagy olyan jó vizet, mint a Hétkápoina forrása ? És a derecskéi tóparti vendéglőn kivül hol hallgathat még olyan magyar zenét, mint amilyent az öreg Lovászi húz a füledbe, vagy a fiatalság és esetleg — mert hiszen, mi sem vagyunk fából — ami talpunk alá is. Igen, igen testvér, mindez a semmiből lett. Ez a hely olyan vonzó, úgy ragad, tapad az ember fiához, hogy aki egyszer megpróbálta itt nyaralni, szórakozni, az úgy hozzáragad, hogy sem a Vác feletti, sem a Vác alatti nyaralóhelyek nem lesznek képesek lekaparni róla. Aki a Hétkápolna forrásvizét egyszer megkóstolta, az eljegyzi magát Váccal örökre, ha nem is téli, de nyári házasságra egész biztosan. Aztán ami a további fejlődést illeti . . . v'r Álom volt. Még most is a fülembe cseng a váci ligetben weekendezők, a városi és tisztviselő strandon üdülők életzaja. Megdörzsölöm a szemeimet és keresem az erős akaratú embert. És látom a város első polgárát a város közönségének szivében és az ő szivét a városa fejlődését előmozdítani törekvő erős akaratban és hiszem, hogy ahol szív és akarat igy dobog és lobog eggyé, ott nem lehet olyan álom, amely egykor meg ne valósulhatna. I>r Berzsy Jinúor Gyászmise július 17-én A szabadságharc váci vesztett csatájának évfordulóján, mint minden évben, az idén is gyászmise lesz a Hétkápolnánál. A szentmisét reggel 8 órakor mutatja be Varázséji Béla dr, pre- látus-kanonok. A honvédszobornál a szokásos ünnepség elmarad, mert nagyobb hősi ünnepet már tart a város közönsége s ezen a napon mindig kis közönség gyűl egybe a szobornál. Jtticmánya „Credo“javára Csiszár Ida alsóvárosi tanítónő a „Credo“-Egyesület szervezése ée fentartása költségeinek fedezésére tiz pengőt küldött az egyesületnek, mely adományért az elnökség nyilvánosan mond hálás köszönetét.
