Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-05-20 / 38. szám

Ára 12 fillér. 45-ik évfolyam. 38 szám. Vác, 1931 május 20. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdára és vasárnap ELŐFIZETŐ Sí ÁRA : HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. . 3 P - FILL VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . . 3 P 50 FILL EGYES SZÁM ÁRA......................... 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: ■»EHCSS'LVtfl DEZSŐ SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÚT SARKÁN TELEFON: 17 HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT A váciak lokálpatriotizmusa A Váci Diákszövetség lakomáján elmondotta dr Kornis Gyula Szeretném úgy, ahogy az an­goloknál és amerikaiaknál szo­kás, hogy ha a fehér asztalnál összejön egy asztaltársaság, min­dig valami komoly témát kell az egyiküknek kifejteni : szertném tisztázni a lokálpatriotizmusnak a fogalmát, vájjon mik annak az ős jegyei, mi is az a szülő- föld-szeretel! A legfontosabb mozzanat ben­ne a történeti tudat. Ősi ösztön és szokás, hogy ha valahol va­laki megjelenik mint uj ember, mint ismeretlen ember egy tár­saságban, rögtön azt kérdezik, hogy vájjon kinek az ijafija, ki volt az apja, honnan jött, hol járt iskolába és azután fogla­lunk valamiféle álláspontot vele- szemben. Ez éppen a történeti tudat megnyilvánulása. Mert akármiféle dolgot ha megné­zünk és meg akarjuk a lényegét állapítani, csak úgy tudjuk ezt tenni, ha megnézzük, hogyan lett azzá. Minden dolog lényegét az ő története tárja fel. Ha már most kiváncsi vagyok arra, vájjon mi ennek a Vác vá­rosának és a tipikus váci pol­gárnak a természete és lényege, akkor meg kell néznem, hogyan lett, mi volt ennek a városnak, mi volt ezen város társadalmi alakulatának a múltja. A múltat és jelent egy- egységbe foglalva tudjuk irányitaani a jövőt is. A múltnak csak annyiban van ér­telme, amennyiben a jelennel összehasonlítva tudjuk szolgál­ni a jövőt. Sokszor összehasonlítottam a történelmet a drámával. Volta- j képpen az emberi história is ! egy nagy dráma. Oly áh, mint j amilyeneket a színházban ját- j szarnak. De két különbséggel. , Tudniillik, hogy itt először is a j szerzők maguk játsszák a dara- j bot és másodszor, hogy ezek a j játszók folyton, nemzedékről | nemzedékre változnak, de az egyik nemzedék kitanitja min­dig a másikat, hogy hol áll ép­pen az a dráma, micsoda jele­netek és felvonások következnek utána. Tehát a történelem, most már a metaforából kilépve, útmuta­tás egyszersmind a következő nemzedékeknek a jövőre nézve is. Mi, iskolatársak szövetsége, igen különböző korosztályokat és generációkat foglalunk ma­gunkban. Itt is az idősebbektől egészen a fiatalokig egész soro­zata a kisebb szakaszokban kö­vetkezel! nemzetségeknek van közöttünk. Arravaló az iskola­társak szövetsége, hogy az idő­sebb kioktassa a maga példájá­val a következőt, hogy buzdítsa, hogy túlszárnyalja őt, hogy az egyik nemzedék a másiknak a vállán még magasabbra töreked­jék. Az igazi kultúrának egyik leg­főbb ismertető jegye éppen ez a történeti ludat, hogy mi mint a történelem színjátszói mindig tudjuk, hogy mikép áll a drá­mánk és tudatosan tudjuk foly­tatni annak további jeleneteit és felvonásait. Ezt a célt is szolgálja az isko­latársak egyesülete, a város tör­téneti tudatosságát, más szóval lelki közösségét, ami bennünket összekapcsol és ami egyszers­mind megadja a jövő fejlődésé­nek terveit és rugóit. De van egy más magyarázata is a lokálpatriotizmusnak, kicsit furcsán hangzik, tudniillik a büszkeség. A büszkeség egy fel­fokozott önérzet, még erősebb büszkeség egyenest a mások le­nézésére vezet. De van nemes büszkeség is, ami annyit jelent, hogy rátartiak vagyunk. Rátar­ti ak vagyunk, hogy váciak va­gyunk. Ez a lokálpatriotizmus érzelmi oldala. Az előbbi a tör­téneti tudat, a pietás, érzelem nélküli, inkább értelmi termé­szetű. Azonban ennek a büszkeség­nek, amelyet most jellemzünk, nem az egyén az igazi részese, hanem maga a közösség. Mond­juk, a kollektiv egyén. Az athé- neiek rendkívül büszkék voltak a Panteonra, amelyet Periklész épített. De a mikor Periklész építtette a Panteont, már akkor is igen sokba került, az athéniek zúgolódtak, hogy nem fizetünk több adót, borzasztó sokba ke­rül. Ekkor Periklész azt mon­dotta a szent démosznak, jó, ne fizessetek adót, de én tovább építtetem és azt iratom rá: Épít­tette Periklész és nem azt, — építtette Athén városa, nagy összegeket szavaztak nem tűrhették, hogy ne kollektiv énjük, a közösség Lesse. A középkori dómokat kik épít­tették V A városok, sokszor ver­senyezve századokig, hogy ki tud magasabb és szebb dómot építtetni. Megint kollektiv büsz­keség, amelynek a közösség volt a lényege, nem az egyén, hanem az egyének felett álló valami sa­játos lelki alap. Vagy ne menjünk messzire, az antik világba, a középkorba. Itt van jó Magyarország. A kecs­keméti ember és a nagykőrösi ember viszálya századok óta is­hogy Erre meg, az ő épit­meretes. Ha valami intézményt megterem t az állam, vagy a köz­ség Kecskeméten, mindjárt kell ilyennek lennie Nagykőrösön is. Van bennük bizonyos rátarli- ság, büszkeség, becsvágy, hogy nemes versenyre keljenek. Mi váciak, ezeréves város pol­gárai, szülöttei, mi jól tudjuK, melyek a mi értékeink. Mi való­ban boldogok lehetünk, hogy itt születtünk, mi büszkék lehetünk a mi városunkra. Ezt a büszke­séget, történeti tudatot tartja kapcsolatban, fejleszti, egyszers­mind serkentő erőül adja to­vább a következő nemzedékek- j nek az Iskolatársak Szövetsége. I De van itt a városban most egy másik intézmény is, amely ugyancsak a történeti tudatos- ! Ságot, de ezt a nemes értelem- j ben vett büszkeséget és becsvá- j g'yal szolgálja : A Váci Múzeum. x\zt mondottam, hogy az igazi ; kultúra egyik jegye az emberi | műve 1 etienséggel, vagy álkultu- ! rával szemben az, hogy van a | lakosságnak történeti tudata, I hogy tudja, hogy száz és száz évvel ezelőtt mi volt itt, kik csi­nálták, ami látható a városban. És mi boldogok lehetünk, hogy láttuk ma délelőtt a Mú­zeumot, amely összeszedte azt az anyagot, amely Vác múltjára vonatkozik és a jövő fiatalságá­nak milyen könnyű dolga lesz, elmennek a Múzeumba és ott egészen az őskorig láthatják, hogy voltaképen Vácon mi tör­tént. Rekonstruálhatják a törté­neti tudatot, amelyről az előbb szólottám. Amerikában az utóbbi liz esz­tendő alatt nyolcezer múzeumot építettek az Egyesült All am ok­ban, pedig hát egészen őszintén megvallom, parv-enű az egész amerikai világ, mert hiszen az egész nemrégiben fejlődött ki a Csendes Óceánig. És mégis, jól­lehet alig volt múltjuk, mert hi­szen a milliós városok ielszá- zaddal ezelőtt alakultak, ennek a félszázadnak az emlékeit mi­lyen gonddal gyűjtik. Mennyivel inkább tudjuk mi összegyűjteni egészen az őskorig a mi emlé­keinket. Azonban hogyha én itt az előbb lelki közösséget, kollektív egyént említettem, annak az al­kotását, becsvágyát, büszkeségét, akkor nem jegyeztem meg mint pszichológus, hogy mindig kell lennie egy egyénnek, egy egyéni énnek, amely megmozdítja a kö­zös ént. Ha az Iskolatársak Szövetsé­gére tekintek, akkor itt látom a jobbomon az én kedves baráto­mat Szűcs Istvánt. (Élénk él­jenzés.) 0 volt az egyéni én, aki biztatott és arra birt bennünket, hogy alkossuk meg ezt a szö­vetséget. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy csak a másik oldalamra kell nyúlnom, ha a Múzeumra gondolok és akkor itt üdvözöl­hetem Tragor Ignácot, aki két évtized óta, mint a városnak ta- natikus történetírója és szorgal­mas gyűjtője gyűjtötte össze ezt az anyagot, amelyet szerencsé­sek voltunk délelőtt közvetlenül szemlélni és amelynek nagy pe­dagógiai fontossága van, mert az egyénnek történelmi tudatos­ságát ez a Múzeum fogja szem­léletesen szolgálni. Én ennek a két kiváló férfiúnak az egészsé­gére ürítem poharamat. Eljegyzés Schwaben Durneiss Gyula báró és felesége, Reviczky Me­lanie bárónő leányát eljegyezte Gosztonyi Tibor és felesége, Szentkereszthy Emma bárónő fia, Gosztonyi János földbir­tokos. Orvosok látogatása Városunkban így, nyár elején nem ritkaság utcáinkon az idegenek kisebb, nagyobb csoportja, akik érdek­lődve nézik az öreg város min­den történelmi emlékét, ami mellett mi, váciak már megszo­kott közömbösséggel megyünk el. Nem költünk egy fillért sem az idegenforgalom növelésére, pedig ez hoz nemcsak hírnevet a városoknak, de nagy jövedel­met is lakosságának. De legalább ott tartunk, hogy van mit az idegenből érkezőknek mutogat­ni, eljön az idő, mikor a város költeni fog arra, hogy idegen­forgalmat csináljon. Pénteken reggel érdekes vendégek érkez­nek : a budapesti m. kir. köz­egészségügyi intézetben most van a tiszti orvosi tanfolyam. Horváth dr. és Szilágyi dr. osz­tályvezetők vezetése alatt a tan­folyam 27 orvos tagja kijön Yácra, hogy nevezetességeit meg­tekintse. A vízmüvet, fegyházat, siketnémaintézetet és a hadiár- vaházat fogják megnézni. A Hétkápolisa énekesei Utólagos értesítésre szívesen közöljük, hogy Áldozócsütörtö­kön a Hétkápolnánál a főgim­názium énekkarának önként vállalkozott tagjai Nagy József énektanár vezetése alatt arat­ták énekszámaikkal a szép si­kert. A Homéros össze! jön Váera A váci iskolánkivüli népmű­velési bizottság és a vakok Homé- ros hírneves énekkarának tár­gyalásai azzal végződtek, hogy a váci hangversenyt ősszel tart­ják meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom