Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)
1931-04-29 / 32. szám
nak 1930. évi zárszámadása tár- ] gyában. 21. Kisegítő munkaerők további alkalmazása tárgyában. 22. A budapest—vác—kassai állami közút váci átkelési szakaszának burkolására meghirdetett versenytárgyalás eredménye tárgyában. 23. A városi szennyvízcsatorna építési vállalkozójával, Kármán és Fazekas céggel kötött pótszerződés jóváhagyása tárgyában. 8fj. Krakkee IKálmán lett az első a VSE házi weises«srösi Szombaton folyt le a VSE idényzáró házi vivóversenye. Azt hisszük, nincs még egy sportág, ahol ilyen elegánsan díjaznák az amatőrversenyzőket, mint a vívás. Mind az öt induló tiszteletdijat kapott. Hitzigráth Lajos j gyárigazgató két tisztelet dijai, Vác város és Erdélyi Kálmán sportüzlete, Budapest, egy tisz- I teletdijat ajánlott fel. A zsűri j elnöke a páratlanul agilis Hol- j lósy Jenő volt. Minden évben j fiatal vivógárdát nevel, teljesen í önzetlenül foglalkozik az egye- I sülét minden vívójával. Az ő j munkájának áldásos gyümölcsét | tapasztalják nemcsak azok a ver- j senyzők, akik ott szombaton i planzsra állottak, hanem az 1 egyesület minden egyes aktiv ! vívója. A versenyen első lett ifj. Krakker Kálmán négy győzelemmel, második Tihanyi Jó- j zsef szintén négy győzelemmel, í de rosszabb tusaránnyal, harmadik Wingler Ödön három győzelemmel, negyedik Laszka Márton, Bilik Ferenc egy-egy győzelemmel. lami igazi debreceni specialitás. 1 így március közepe felé, minden évben megrendezi az egyik gimnázium a maga bálját. Ennél kedvesebb, hangulatosabb valamit keresni kell. Mintha egy Farkas Imre novella alakjai, milliője kelne életre a Bika termeiben. Rövidnadrágos kis gimnazisták, lányok, a katedráról komor arcukról ismert tanár bácsik, papák, mamák s természetesen: a fél egyetem. Zajongó tömeg, páradat, mely még az előadás alatt is csak nehezen inthető rendre. És az utolsó szám után kezdődik a „diákbál“. A tánc, kétféle zenére. Ha ugyan egyéltalán fontos a zene. Mert itt azután nem igen érvényesül az etikett, hogy minden ismerőssel táncolni kell. Itt igazán csak: ki-ki a párjával. Itt nincs ekszkuzálás, hogy: Tanár úr kérem, nem készültem. Ide mindenki készült, sőt: elkészült. Vagy bál előtt, vagy után. Mindenütt vidám, mosolygó diákarc. Itt nem kell félni, hogy: melyik az állítmány, ablativus A Múzeum megnyitás előtt Bemutató a választmány tagjainaft | Négy évtized leküzdhetetlen : akadályain keresztül győzött a ; csodálatraméltón kitartó munka, j a városáért rajongó szeretet: j megnyílik a Múzeum. Határkő ' ez Vác kultúriejlődésében még i a mai gondterhes időkben is csodálattal és elismeréssel kell itt megállnunk. Vissza kell tekintenünk a múltba. Mintegy 44 esztendővel ez- | előtt Varázséji Gusztáv szer- j kesztő és Szinte Gábor siket- j némaintézeti rajztanár elgondo- j lása vetette fel a váci múzeum j eszméjét, amelyet Csávolszky ! József c. püspök karolt fel me- j leg szeretettel s gyűjtötte házába | — ahol a régiségek is ideigle- ; nesen elhelyezést nyertek — j mindazokat, akik az eszme szol- j gálatába kívántak állani. így j jött össze egy lelkes kis társaság, melynek mindenben mozgatója, irányítója és zászlóvivője j az egyesület ifjú titkára, Tragor j Ignác dr volt. A nagynevű elnök j halála után méltón ő foglalta el i az egyesület vezető helyét. És azóta múltak az évek, amig az ige testet öltött. Az eredmény előttünk és a legszigorúbb kritika fogja megállapítani, hogy mily kiválót alkotott ő a váci múzeummal. A papueveldeuícai Pauer-ház ; (ma a Múzeumé!) ünnepi mez- j ben vár. A kapualjat áíalakitot- ták: zárt szoba ez, ahol az ismerős részletek Vác utcáiról, rajzok meleg köszöntéssel fogadják a belépőt. 8 terem és emeleti szoba a sok kincs tárháza. Az az alapgondolat vonul végig a kőkorszaktól a legújabb korig, hogy élénkbe tárja mindazt, ami váci, vagy Váccal van vonatkozásban. A kőkorszakbeli búzaőrlő köti le figyelmünket az első teremben a sok érdekesség mellett, majd a római világ szebbnél-szebb maradványai zengik a régmúlt idők nagy kultúráját. Az érmék remek üvegszekrényekben feliratokkal sorakoznak egymás mellett, telve (2 hosszú sor) váci vonatkozású érmékkel. A XVII— XVJIl. századbeli alabárdok megelevenítik a letűnt kor romantikáját, (felettük lóg az éjjeli őr kovácsoltvasból készült egykorú lámpája is). Tovább haladva, üvegszekrények rejtik magukban az értékes tárgyakat Néhai Argenti Döme dr, a világhírű homeopata hagyatékából váci egykorú gyógyszertári és orvosi tárgyak. Feltűnik a sárgaréz (nagyobb kézi kávépörköiőhöz hasonló) melegítő, a mai termofor őse. Az üvegtáblákat a Mária- névnapi búcsút megörökítő gyönyörű diapozitív képek díszítik. (Búcsúsok, lacikonyha, hétkápolnai forrás stb.) A régi váci nagyságok arcképcsarnoka sorakozik a következő teremben, remek egykorú metszetekkel, képekkel. Külön teremben vannak a tanulságos céhládák, céh- okiratok, pecsétek s büszkén hirdeti a tisztes ipart a néhai jóKiss bácsilakatos-szimbóluma, a mestermunkájú hatalmas kulcs. Külön kel! megemlékeznünk a nagyértékű antik óráról (váci mesterek készítményei, a legtöbb Waitzen felirattal. Ezek között feltűnik a Dunapartról nézve Vác egykorú festményével díszített zenélőóra). Egy sarokban szerényen húzódik egy csomag tarokkártya, melynek XV-én Vác régi színes képe látható. Sokat kellene beszélnünk a rengeteg emléktárgyról, melynek mindegyikén valamely formában városunk szerepel. Az anzix születésétől kezdve megjelent váci képes levelezőlapok leleményes forgatható állványban szemléltetik városunk fejlődését. A képek hosszú sorozatában a dunai tájkép, Nagytemplom és Kőkapu megszámlálhatatlan alakban és időkből örökíti meg nemes Vác városa szépségeit. Egy Vácon készült remek szűr köti le a szemlélőt. Röviden : megtalál itt az ember mindent, ami váci. Majd az üléstermül is szolgáló Ízléses könyvtárhelyiségbe lépünk s barátságosan berendezett szobában gyönyörködünk a hatalmas anyagot felölelő váci vonatkozású nyomtatványokban, könyvekben, hírlapokban. A hétfőn tartott választmányi gyűlés keretében mutatta be Tragor dr elnök a Múzeumot az igen nagyszámban megjelent választmányi tagok előtt. Tartalmas szakszerű magyarázatokkal kisérte előadását s mindenkit egyaránt büszkévé tett a nagy munkának a megalkotása, mely mindenkor városunk méltó dísze lesz. Az épület átalakítása, rendbehozatala, felszerelése 12,000 P-be került s a lelkes támogatás lehetővé fogja tenni az igazi kultúrabsolutus-e ez a szerkezet, itt j nem kell megmondani, hogy j sin. -jécos. “ mivel egyenlő?... | Itt semmit sem kell megmondani. Itt mindenki ért beszéd nélkül is. Mindent. Legalább is a fiatalok. Csak egyszer látni pityergős arcokat. Éjfélkor, mikor az „alsósaknak“ haza kell menniük. Jujj, hogy szeretnének ők ilyenkor egy-két évvel idősebbek lenni. így azután már kisebb a tömeg. Nem özönli el a termet, a folyosókat. A Bika jó öreg folyosóit, hol még a villanykörték is elmosolyodnak azon, ahogy ezek a kipirult arcú gyerekek, szemükben valami boldog fényességgel sétálnak karonfogva az ideáljukkal. Néha azután nem mosolyognak, hanem szépen lesütik szemeiket . . . Mintha arra gondolnának, hogy ők is voltak fiatalok... S mikor újra felragyognak a sokszínű lámpák, hiába keresik a párokat- Azok benn forrongnak a sokaságban s a folyosón keresgélő mamáknak nevetve mondják, hogy ők itt táncoltak és „mért tetszenek bennünket kinn keresni ?“ . . . Négykor véget ér a diákbál. A lányoknak. De a fiúk folytatják. Itt is, ott is. Hogy meddig? Mig erre is, arra is ablakok alatt felsír egy valahonnan előkeritett árva cigány vonója s felcsendül egy gyönyörűséges nóta, ami a krinolin, a batár, a lóvasut, de az autó, a rádió, a jazz-band világában is legszebben tud mindent kifejezni. Nem is mindent. Csak egyet. De az minden : „Csak egy kislány van a világon“ . . . Furcsa emberek ezek a diákok. Ezek a lelkűket, szivüket tudják még a mai világban is adni egy nótába. Ezeknek nagyon jól esik a szeretet, ezeknek nagyon fáj a bánat. Különösen itt, az apró örömök és bánatok városában. Ezek még a hideg márciusi reggelben hazafelé bandukolva, a barátságtalan hónapos szoba levegőjében is azt dalolják: „Csak egy kislány van a világon“ . . . Ezek csak a mának élnek, nem törődnek a jövővel. Hogy esztendőre, vagy kettőre szétszélednek, szétszéledünk a nagyvilágba? Ezek nem hisznek a nagyoknak, az öregeknek, hogy odakint az életben nem szabad romantikusnak lenni, nem szabad lélekkel érezni, szívvel gondolkozni. Hogy ott mindig a hideg ész számit, sokszor, nagyon sokszor csak a szerencse dirigál. Nem hiszik, hogy ami most oly szépnek, gyönyörűnek látszik, abból nem lesz más, mint egy-egy kedves emlék, sokszor visszasírt felejthetetlen fiatalság, talán egy pár lepréselt virág, nagyerdei alkonyat homályos képe, valahol messze, nagyon messze csillogó, ragyogó fekete szempár, egy-egy könnyes mosolygás s deresedé fejjel is rezonáló gyönyörű szép magyar nóta: „Csak egy kislány van a világon“ . . . Bolondos emberek ezek a diákok . . . Weis« Vilmos
