Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-07-20 / 54. szám

Ara 12 fillér. 44-ik évfolyam. 54. szám. Vác, 1930 fullus 20. VÁCI HÍRLAP Politika! és társadalmi het^ap, megjelenik heftenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: 3£«lytaen egy negyedévre . . 2 P 80 fill. Vidéken egy negyedévre . . 3 P 50 fill. &gyes szérn ára .........................— P 12 fill. Felelők szerkesztő, kiadó és laptulajdeno* BERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchényi-utea és Csányi-út sarok. Tel. 17 Hirdetések és nyilttér milliméter soronKinf díjszabás szerint krakker Kálmán kellene nekünk! Az aranykalásszal ékes táblán az arató felsóhajt: — Uram Isten, nem hiába dolgoztam-e? Lesz-e ára mun­kámnak? És még a felületes újság­olvasó sem mer határozott választ adni. Most megrettenve gondol Ame­rikát járt szociológusainkra, akik azt állítják, hogy Kanada raktárai a múlt évi termésből teli vannak és az ára­kat ott ma erőszakkal tartják . . . <$> Ha a gabonába vetett hit meginog, a magyar nép élete rendül meg. Ezért a sürgős tanácskozások még ellen­ségeinkkel is, bogy a kontinensen stabilan tartsák a gabonaárakat és ne történhessen meg, hogy a jó ara­tás is csak a mag árát adja vissza, mert időközben a búza. rozs ára felére zuhant. Komoly szakemberek pedig hirdetik, hogy a magyar föld népe jórészt térjen át más gazdál­kodásra. Ilyen rázkódtatás még nem volt a világon, de kisebben a íiloxera fel­lépésekor már átment Magyarország szőlőtermő népe. Akkoriban Vác környéke teljesen szőlőtermelő volt. A szőlőtőke közt nincs nagy horizont, de boldogság honol. Minden váci iparosnak, föld­művesnek megvolt a kis háza, laká­sért nem fizetett, a szőlő a házhoz való zöldséget, krumplit, gyümölcsöt, borocskát betermette. Az igények kielégültek: nyugodt megelégedés honolt az öreg város utcáiban. De megrendült az élet, amikor egyre kopárabb lett a hegyoldal, minden munka hiábavaló volt a lát­hatatlan ellenséggel szemben. És a küzdelemben a váci ember maradt alul: eladta parlaggá lett szőlőjét, megingott a megélhetés lehetősége és a ház is utána ment. A nyomorú­ság ütött tanyát a nemrég boldog utcákban. És akkor jött Krakker Kálmán, ez az izzig, vérig gazda, kinek horizontja magasabb volt társainál. Először jó­barátait vette rá az újfajta szőlőülte- técre, (innen a „tudósdomb“ gúnynév még ma is), aztán a kétkedő egy­szerű népnek mutatta szinte naponta: ezt tegyétek, igy ültessétek és igy ápoljátok szőlőtöket. Ha a régi jólét nem is tért vissza, de a háborúig normális életet élhetett Vác. A mes­ter kalkulusa bevált, hittel és remény­nyel követték és nem bánták meg, mert ahol Vácon háború előtt szőlő volt, ott könnyebben volt elviselhető maga az élet. Krakker Kálmánra lenne szükség ma is. A fanatikus gazdahitet élő és hirdető férfiúra, ki fölényes tudá­sával intené le a kétkedőt és meg­mutatná az irányt példájával, mely irányban haladjon a váci kisgazda, aki alatt lateinert, iparost és föld­művest egyaránt értünk. Nem kétlem, szaporítaná a mi legszebben diszlő gyümölcsünket, a cseresznyét és iparkodna piacot teremteni, nehogy a fán rothadjon, ha jó termést adott a Gondviselés. Hiszen valamikor adóját fizette a váci a cseresznyéből s adóhátralék csak akkor volt, ha nem virágzott dúsan Vác lankáin a cseresznyefa. Bizonyos, hogy terjesztené a hitet közöttünk, hogy nem kell búsulni a borértékesítés nehézségein, diszlik a váci határban a ribizli és az őszi barack, ha ezeket, meg málnát ülte­tünk, Vácnak olyan hirneve lesz egy évtized alatt, mint Kecskemétnek a barackja, Makónak a hagyma, Duna­keszinek, Pótnak a paradicsoinja és spárgája után. De ki az a tekintély, ki az a hité­vel ható férfiú közöttünk, akinek kö vetője lenüe a ma hitetlen világán? Felülről vár segítséget mindenki és a városházára ne várjunk. Az akta­tömeg agyonnyom mindenkit, boldog, ha hetenkint zúgó fejjel menekülhet tőle. Ma az utasítások végrehajtása, a papirtömegek lemorzsolása kiváDja a munkaerőt. Azok rengetegét látva, megrendül a munka- és alkotókedv. Kívülről kell jönni a gazda-Mes- siásnak, aki racionális gazdálkodásra utat mutat és azzal zilált pénzügyi viszonyainkat rendbehozza. Kívülről várjuk az új Krakker Kálmánt, aki meggyőződéses szavával, nem lan­kadó munkakedvével új csapásokat nyit és a megélhetést könnyíti meg nekünk. Nehezebb sora lesz, mint az elődnek, de annyi megbecsülés csak jut jutalmul, mint amennyi a váci szőlők regenerátorának. A városi pénzügyek vaskezű rendbehozójának neve egy sikátor fölé került jutal­mul, a többié, a Krakker Kálmánoké elmerült a feledés homályában. Azért mégis gazdavezért várunk, hittel lobogó, fáklyaként világitó vezért, ki a jobb jövőt a biztos tala jón, a magyar földön mutatja meg elcsüggedő népének! Spekt.---------- ­Meghalt egy kis diák Boldogan távozott a szülői körbe a tanév befejeztével Zámboryi Miklós a váci gimnázium V/b. oszt. tanulója. Nem sejtette, hogy a halál már olt jár a nyomában. Jánoshidán töltött néhány napot. Kissé fájt egyik kar­ja, de nem érezte komolynak baját. Egy-két nap múlva hirtelen nagy láz lepte meg. Orvoshoz fordult, a ki pem találta meg a láz okát. Gyorsan a szolnoki kórházba vitték a fiút, a hol a baj okának megállapítása elolt másnap meghalt. Csak halála után nyert megállapítást, hogy a fájós karból genny került a vérbe és eb­ből vérmérgezés állott be, a mi vá­ratlan halálát okozta. Szorgalmas, jó­viseletű tanulója volt a váci gimná­ziumnak, s kinek korai halálával sok jogos remény foszlott szét. Nyugod­jék békében ! ^SINGER varrógépek mégis A LEGdOBBAK !* Egyvácegyházmeg$ er plébános Őszlön d jat ivyert A közoktatásügyi miniszter Galla Ferenc cinkotai plébánosnak ösztön­dijat adományozott, hogy Rómában tanulmányokat folytathasson. A me­gyés püspök érre Galla plébánosnak egy évi szabadságot engedélyezett, hogy Rómában a propaganda fidei könyvtárában kutatásokat végezhes­sen. Nem kell a Rakovszky-név A belügyminiszter Rakovszkij Iván váci rendőrőrmeslernek engedélyt adotl, hogy nevét Hajnalra magyaro­síthassa meg. Tíz éves érettségi találkozó Az 1920-ban érettségizettek julius 6-án tartották találkozójukat. A 22 végzett növendék közül megjelentek: vitéz Gombos Gáborné, Cirhay Má­ria, dr. lyostyái László, dr. Bárkányi József, dr. Frajna András, Kádas György, dr. Lukács Ákos, Nagy György, Prácska Ferenc, Hosteller Károly, dr. Somogyi Aladár, Glaser Lajos. Két osztálytársuk elhunyt. A megjelentek szeretettel ünnepelték Gombos Antal igazgatót és Rozs La­jos volt osztályfőnöküket. Öt év múl­va ismét találkoznak. Emlékezés július I7>én a szabads^ghösökre A szabadságharc véres, vesztett csatájának évfordulóján, julius 17-én, mint minden évben, úgy ez idén is pár száz főnyi társaság lezarándo­kol a Hétkápolnához, hogy a hősök lelkiüdvéért bemutatott gyászmisén, utána a honvédszobornál kegyletes ünnepen résztvegyenek. Az idén Va­rázséji Béla dr. prelátus mondotta a gyászmisét, ezt követte a megkoszo­rúzott emlék alatt az ünnep. A Pol­gári Dalkör éneke után vitéz Kér esz­les Béla állott a kőtalpra és messze- csengő hangon emlékezett meg a 81 év előtti nagy harcról, melyet a ma­gyar csapatok a mindent elözönlő Paskievies-tömegekkel vívtak. Össze­hasonlította az akkori időket a mai időkkel. Akkor is a fél világ fogott össze Magyarország ellen, de az igaz­ság győzött és az ország talpraállott. Ma is csak idők kérdése nagy Ma­gyarország visszaállítása. Egy pár évtized csak napoknak számit a nem­zet életében. A napok leperegnek, de mi legyünk készen visszafogadni az elrabolt testvéreket, országrészeket. Meggyőző és felemelő volt a szónak szava, örömmel hallgatta a kis tár­saság, mely végül a gondolatok kö­zössége mellett meleg tapsaival tün­tetett és köszönte meg vitéz Keresz­tes Bélának szónoki póz nélkül, szív­vel előadott emlékezését. Váci vendéglősöket érdekli Augusztus 27- és 28-án országos vendéglős és kocsmáros kongresz- szus lesz Esztergomban. A váci el­nökség lapunk útján felhívja a váci tagokat, hogy nyolc nap alatt jelent­sék be részvételi szándékukat, külön­ben a sok kedvezményt (utazás, el­látás, fürdő stb.) nem tudja részükre biztosítani. A megyés püspök Kolossváry Mihályhoz Kolossváry Mihály prelátus, felső­házi tag pappá szentelésének negy­venedik évfordulóját a legnagyob csendben most ülte meg. Ugyanek­kor egy másik jelentős évfordulóhoz is ért: húsz éve vezeti törhetetlen energiával és lelkes buzgalommal a nagy egyházmegye iskoláit. Ezt az évfordulót a sok száz iskola, a sok ezer iskolás meg akarta ünnepelni, de a főtanfelügyelő minden ünnep­lést határozottan megtiltott és az évforduló nyom nélkül múlt el. Még­sem. Az egyházmegye feje, Hanauer István püspök felkereste a kiváló egyházi férfiút és személyesen adta át neki a főpásztor következő kö­szönő levelét: Mélióságos Prelátus, Kanonok, Egyházmegyei Fötanfelügyelö Úr! Ma van a huszadik év­fordulója annak a napnak, amelyen istenben bodogult elődöm Méltóságodat az egyházmegye főtanfelügyelőjévé kinevezte. Húsz éves főtan­felügyelői működésének fele elődöm idejére esik és arról csak eredményeiben szerezhettem tudomást, de a másik tiz esztendő alatt szemé­lyesen is láttam Méltóságod nagy munkáját és annak én vagyok a legközvetlenebb tanúja. Mél­tóságod mindenkor készséges munkatársam volt és minden iskolai ügyben elsőrangú szakismere­tevei, gazdag tapasztalataival és bölcs tanácsai­val sietett segítségemre. Az egyházmegye kor­mányzásának nem jelentéktelen részét képezik az iskolai ügyek, de Méltóságod az összeseket szivén viselte, megosztotta velem ezeknek min­den gondját és támogatott engem abban a törek­vésben, hogy az iskolákról vallott katolikus elvi álláspontunknak minden körülmények között érvényt szerezhessek. Őszinte köszönetét mon­dok Méltóságodnak húsz éves főtanfelügyelői munkájáért, különösen pedig azért, hogy engem nehéz munkámban hűségesen támogatott. Abban a reményben teszem ezt, hogy az isteni kegye­lem bősege fogja Méltóságodat munkabírásának teljességében még sokáig megőrizni, hogy eddigi hasznos és eredményes munkásságának a főpász­tor segítségére, az egyházmegye javára, az egész magyar iskolaügy hasznára és Isten nagyobb dicsőségére Méltóságod még hosszú ideig folytathassa Erre a munkára az égi kegyel­mek zálogául szivem mélyéből adom főpásztori áldásomat és Méltóságod ájtatos imáiba aján­lottan maradok. Vác, 1930 július 8-án. István s. k. püspök. A Stefánia népünnepélyt rendez A Stefánia áldásos munkájáról ál­landóan beszámol a Váci Hírlap. A nemes célú egyesület tisztán jóaka­róira támaszkodva dolgozik és év­ről-évre szebb eredményről számol­hat be. Most Kvarc-lámpát szeretne beszerezni a Stefánia s a nagy költ­séget oly képen akarja megszerezni, hogy augusztus 3-án nagyobb nép­ünnepélyt rendez a ligetben. A ren­dezőbizottság máris élénken tevé­kenykedik a műsor összeállításán, a melyről legközelebb bővebben is be­számolunk. Helyreigaz itás Sárai István mázoló megjelent szerkesztőségünkben és annak köz­lését kérte, hogy az Újvilágban tör­tént veszekedésből kifolyólag őt a rendőrség semmiféle büntetésre nem ítélte. Ezt cikkünk nem is állította. ’rsr& tívlsaxiltc üxletélíG a ne­Jtb vöt, &a ö/rdeíésé/ a váci hiuc/ii+ujih K.ÖZXI

Next

/
Oldalképek
Tartalom