Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-03-02 / 17. szám
Ára 20 fillér. 44-ik évfolyam. 17. szám. Vác, 1930 március 2. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi fcßfääap, megjelenik foeteitkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: 8®«Ryfeera egy negyedévre . . 4P — Ilii. Vltíé&ert egy negyeaevre . . 5 P — fill. Vvyva* Ära ..... 0 — P 20 fill. Felelős szerkesztő, kiadó és iaptulajdonos BERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchényi-utca és Csányi-út sarok. Tel. 17 Hirdetések és nyfitftér milliméter soronkinl díjszabás szerint Budapesti=főút — Horthy Milliós=út Az isteni Gondviselés legválságosabb időben adta a magyar nemzetnek, hogy nem mint sok más elődje, ne süllyedhessen le a történelem színpadjáról, de újabb ezer éven át teljesíthesse történelmi hivatását. Horthy Miklós neve az a bízó bizalom, melyre, már egy évtizede, ha a magyar néz és gondol, nem esik kétségbe és hisz nemzete jövőjében. Ez a kemény magyar adta vissza az önbizalmat nemzetének, a mikor már minden összeomlott és a mikor már senki sem látta a kivezető utat a pokoli éjszakából. Nehéz az út ki a kataklizmából, de csak a vak és a rosszinndulat nem látja, hogy minden poklon keresztül virrad és a magyar nemzet •elnyeri, ha egyelőre csonkán is, helyét az európai nemzetek társadalmában. Az önbizalmat, a nemzet megbecsülését annak a gránit-erős magyarnak köszönjük, kit a Gondviselés állított vezérlőnek s a ki most üli kormányzóvá választásának tizedik évfordulóját. Nemzete bálatelt szivvel fordul feléje s bár eltiltotta, hogy a szegénység ajándékozásban nyilatkozzékmeg, hozzuk neki azt, a mi a legszebb: a magyar szív szereíetét. Ennek látható jelét talán az ősi Vácon adják legszebben: örök emléket állítunk a Kormányzó nevének, midőn a Budapesti főutat ezentúl Horthy Miklós-utnak fogjuk nevezni. Az utkeresztelő csütörtökön, a városi közgyűlésen fog megtörténni, a hol Krakker Kálmán dr. polgár- mester szép indítványát megteszi, és bizonyára egyhangú és lelkes elfogadásban lesz része. Az igazi ünneplés és valódi megbecsülés azonban akkor lesz, midőn városa a Horthy Miklós-utat újra kö- vezteti, mert ez azt fogja jelenteni, hogy Vác városának, tehát polgárságának van pénze munkára. Országgifídési képviselőnk kössnömeie Szabóky Alajos dr. államtitkár, orsz. képviselőt ért súlyos csapás alkalmából polgármesterünk úgy a saját nevében, mint Vác város közönsége nevében részvétét a ravatalra tett koszorúval is kifejezte. Ezt köszöni meg most Krakker Kálmánhoz intézett következő levélben képviselőnk : Kedves Barátom ! Igen meghatott az a részvétteli figyelem, melyet felejthetetlen feleségem elhunyta alkalmából úgy Te, mint Vác város közönsége tanúsított Fogadd, kérlek, ug.y a Magad részéről őszinte köszönetéin kifejezését, mint azt a kérelmemet, hogy szíveskedjél Vác város közönségének is ezt a megfelelő módon tudomásul hozni. Szívből üdvözöl Szabóikig Alajos. Horthy Miklós Testvéreim, barátaim, magyarok: Ünnepelni zendüljenek a dalok. Csonka hazánk zászlódiszbe öltözzön. A szivekbe piros őröm költözzön. Bár a hegyek imitt-amott havaznak Akad mégis virágja a tavasznak: Kék szemével ránkmosolyog . . . Utol a Szűz hóvirág oldalán az ibolya. Tépjétek le, vigyétek fel Budára, Horthy Miklós kormányzónak a várba Minden szálban legyen egy-egy üzenet, Hogy a magyar akit szeret — nem feled. Legyen benne esküvel telt ígéret, Hogy bevéstük szivünkbe a tíz évet Azt a tizet, melyben a bú-szenvedés Száz esztendőre elosztva sem kevés. Vörös latrok vértől gőzös uralma . . . Ha Te nem jösz, ki tudja meddig uralna ? . . . Rabló oláh enyves, piszkos két kezét Nem is karddal, fehér tollal fékezed. Amit munka, ész, szorgalom teremtett, Összetörve, porhahullva hevertek . . . Magyarország temető volt, holt vadon, Míg nem jöttél büszke fehér lovadon. Ma tíz éve. Aranybetűs drága nap, Történelmünk fénykorából egy darab, Örök kincsünk, büszkeségünk, mindenünk, Amely egy jobb, szebb jövendőt int nekünk. Nagybányai Horthy Miklós, vezérünk, Ma, amikor a magasba felnézünk, Hálás szivvel borulunk az Úr elé Ki hazánkat szárnyad alá rendelé. Imádkozunk s arra kérjük Istenünk: Éltessen és tartson soká meg nekünk! Vezesd sorsunk bölcsességgel tovább is, Még tiz évig, valamivel odább is. Fenkölt lelkű hitvesednél lelj vigaszt, Ha balsorsunk úéha-néha felriaszt. Most ránkborult, de ha Isten akarja, Új hajnal is köszönt még a magyarra. :'Pintér Imre Dalol a váci járás... Ötszáz dalos vetélkedése Újra visszatért a dal a szivekbe, tizenhét év után. 1914-ben a katonákkal, virággal, csupa szivvel lélekkel s magyar dallal tele vonatok mentek messze északra majd a világnak mind a négy tája felé ... Magyar szívben, magyar lélekben tovább virágzik a dal ; tábortüzek mellől, kaver- nák mélyéből dallam hozta baza a szivek, lelkek minden búját-baját... Orosz-olasz-oláb hadifogoly éjszakákon magyar melódia siró vágyódásától volt tele a csillagtalan éjszaka... Azután egyre nehezebb lett a szív, egyre borúltabb a lélek s egyre kevesebb a nóta. Tizenhét esztendőnek kellett elmúlnia, egy boldogabb világból sarjadzott nemzedéknek kellett felnőlnie, hogy a szivekben újra kivirágozzék a nótafa. * Tizenhét évvel ezelőtt gyűltek ösz- sze utoljára a váci járás dalárdái, hogy a Váci Járási Közművelődési Egyesület szervezésében és rendezésében a néhai Ivánka Pálné által adományozott fehér selyem vándorzász- íóért vetélkedésre, nótaversenyre keljenek. Akkoriban az utolsó versenyen a fóti Református Dalkör vitte otthonába a vándorzászlót. Tizenhét év után Horváth János dr. főszolgabíró kezdeményezésére felelevenítették a régi járási dalos ünnepségeket. Dunakeszi impozáns knlturházá- ban vonulL fel a járás 12 dalköre mintegy ötszáz dalossal és ezrekre menő közönséggel s bizony a járás legnagyobb, legszebb szinházterme, nagyon szűknek bizonyéit. A terem közepén szebbnél-szebb dijakkal teli asztal s körülötte a Zsűri : Dr. Horváth János főszolgabíró, K. Pikéthy Tibor zenetanár, Resell Mihály, a gödöllői premontrei főgimnázium zenetanára, Varya István alezredes és Bajnok Géza igazgató-kántor. Fóti dalosok hozzák a zsűrihez a vándorzászlót, melyet Berták József kisgazda, még «békebeli» dalos lelkes szavakkal nyújtja át a főszolgabírónak. A színpadon már állnak fel az összes dalárdák válogatottjai Hitter Barnának, a dunakeszi—kisalagi Levente Dalkör karnagyának vezénylésével s felhangzik a Himnusz. Majd Horváth János dr. főszolgabíró állott fel s megnyitó beszédében a magyar dalárdák történetét, majd a váci járás földműves dalárdáinak múltját ismertette. Megemlékezett, a Váci Járási Közművelődési Egyesületről, mint a váci járás daloséletének megszervezőjéről s a vándorzászló alapításának körülményeiről beszélt. A verseny két kötött és egy szabadon választott karénekből állott. A tölt karének két népdal : Jaj de szörnyű messze vagyok tetőled ... és Zavaros a Bodrog, ha megárad ... Egymásután lépnek pódiumra a dalárdák : Elsőnek a Veresegyházi Hóm. kai. Dalkör Szabó János kar-
