Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-02-19 / 14. szám
T Ára 20 fillér. 44-ik évfolyam. 14. szám Vác, 1930 február 19. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik heten kínt kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Feiet«« sxerfee»xtő, kiadó Sxeirkesxtöség és kiadóhivatal: Nelybtün egy negyedévre ■ . 4P — fill. I ©» [apteiajdonos I Széchényi-utca és Csányi~út sarok. Tel. 17 Vidéken egy negyeflévve . . 5 P — fill. I j^E^IESÉIIYI ESiPXSŐ I Mi*,dft*és*sSt nyililér milliméter soronKint £gze« asáim Hunt p 20 Nil. ^ » K dSissafcás* sxerlnl Mégis e^ak baj van Ciyors intézkedést kér Az u'j villany nem hozta meg a nyugalmat, melyre már epedve várt .a város közönsége. Nem kapott jobb világítást vS a mi még tetézte az elé- gütetlenséget, drágábbal kapott. Minden hónapban nagyobb számlát mutatnak be az áramfogyasztásról, pedig sok lakásban már kisebb lámpádra cserélték az égőket. A Váci Hírlap hasábjain ki-kirob- bant az élégületlenség s a polgármester, a ki legfőbb kötelességének tartja, miszerint lakosságát ez a városi üzem is kielégítse, megnyugtató .nyilatkozatokat tett. Egy-két hétre visszahúzódott a hangos panaszkodás, de,-a mint alább látható, nem szűnt meg. Komoly, szakértő testület, minő a Rádió-egyesület (1200 rádiós van Vácon !) áll a nyilvánosság elé és konkrét lényeket sorol fel, rögtön rá a város polgárságának egy tekintélyes tagja konstatálja. hogy .'50—50 percenttel többet kell az áramért fizetni minden lakásban, mint a Mennyit fogyasztottak ! A polgárság jogos panaszát meg kell szüntetni — erélyes intézkedésekre van szükség. A Rádió-egyesület felszólalásában rámutat az útra, melyen haladni kell : tessék pártatlan szakértőkkel megvizsgáltatni a váci villanyt és ezek útmutatásai alapján segíteni az állandóan felhangzó, mindig nyugtalanító panaszokon. Különben soha sem lesz vége a gyanúsításoknak ! I. A Váci Hírlaphoz és a Váci Rádió Egyesülethez tömegesen érkeztek és «érkeznek panaszok. A panaszok tárgya minden esetben az volt, hogy a villanyáram fogyasztás lényegesen nagyobb mint azelőtt E folyton növekvő panaszok kényszerítő hatása alatt az Egyesület egyik tagja privát méréseket végzett és megállapította, hogy az «órák» (váltóáramú számlálók) kb. 19— 20o/o többletet mutatnak, mint a tényleges .fogyasztás. Az egyelőre bárom helyen végzett mérések eredménye feltűnően minden esetben azonos volt. Itt tehát már nem az órában van a hiba. Természetesen nem lévén teljesen pontos műszerünk, ezért panaszunkkal egyik tekintélyes szaklap műszaki szerkesztőjéhez fordultunk, kinek neve és tudása az egész országban általánosan ismert és megbecsült. Az Egyesület nevében a következő kérdést intéztük hozzá : «... szíveskedjék értesíteni arról, hogy a régi 42 periódusra méretezett villamos órák nem mulatnak-e többel az uj 50 periódusé áramnál (vagyis nem forognak-e gyorsabban), mint a mennyi a tényleges áramfogyasztás... meri a villamosmű vezetősége azt mondolla, hogy a városi víllamósMérésck és adatok a váci villanyról a villany körül a város lakossága ! mű fizet rá, hogy a fogyasztók régi órákat használnak. Pl., ha a tényleges fogyasztás 10 HW-óra, akkor a váltóáramú számláló ..«óra» 12 H\V- órát mutat. Tehát kerek 20o/0-kal többet mutat a fogyasztott mennyiségnél.) Erre a levélre, a melyhez a Váci Hírlap-nak több-e kérdés érdemére vonatkozó cikkét is becsatoltuk, a következő választ kaptuk : Panaszukat hajlandók vagyunk a helyszínén megvizsgálni. A... szerkesztősége kiküldené a jövő hét szerdáján, ;i délutáni órákban technikusát, a ki megfelelő műszerrel ellenőrizné az órákat 2—3 helyen. Kérnénk sürgős választ ... stb.» A technikus 1930. február 12-én tényleg ki is jött Yácra és itt három helyen végzett méréseket. A technikus teljesen megbízható helyről jött és hiteles, állandóan ellenőrzött műszerrel végezte a mérést. (Amennyiben érdekli a váci villamos műveket, hogy honnan jött a technikus, úgy azt szives tudomásukra hozzuk.) A mérésekre vonatkozó választ itt adjuk ; «E. hó 3-i levelére, mint értesítettük, technikusunkat kiküldöttük a panasz megvizsgálására. Technikusunk wattmérőjével három helyet végig járta, méréseket eszközölt, melyet mi itthon egyeztetve konstatáltuk, hegy panaszaik jogosak. Miután az ilyen természetű dolog per tárg3rát is képezheti, ajánljuk Önöknek, hogy hivatalos hellyel végeztessenek hivatalos méréseket, pl. Műegyetemmel Wittman-tanszék,vagy Pöschl-tanszék. Ha békésen akarnak a teleppel kiegyezni, akkor követelhetik tőlük, hogy ők a saját műszereikkel végeztessenek ellenőrzőméré- seket. Mi egyébként a lapunkban is kívánunk ezzel foglalkozni.» A városi villamos müveknek ezek után komoly érdeke, hogy a fent említett hivatalos méréseket elvégeztesse és a közönséget megnyugtassa, mert különben a «Váci Rádió Egyesület» lesz kénytelen ezt a kérdést a saját hatáskörébe jogérvényesen elintézni. Mert olyan áramot senki sem szeret megfizetni, melyet nem használt el, nem is említve azon rádióelőfizetők érdekét, a kik nemcsak világításra, hanem hálózati készülékeik üzemben tartására használják a villanyt. A feszültséggel is baj van, mert mostanában a feszültség igen változó. Nappal, tehát, a mikor kis terhelés van a hálózaton, akkor 120 volt van, délután 5—6 óra között mérve 115 voltra esik, este 8—9 óra között pedig 105 voltra esik a feszültség. Egy teljesen modern transzformátor-telepnél ilyen nagy ingadozásnak nem szabad előfordulni. A rádió, illetőleg a hálózati rádió- készülékek úgyszólván állandóan üzemben vannak, ezek transzformátorának primer tekercse 105—110 voltra vannak méretezve, ha most 120 voltot kap a prim ér, akkor az a kelleténél jobban fog ál melegedni és át is éghet. Ilyenkor természetesen vége van a keservesen összekupor- gaíott filléreken megvásárolt drága gépnek, vagy an odp ól lónak. Jó akarattal tanácsoljuk, — hogy a magasabb feszültség ellen — az anodpótló és hálózati készülékek tulajdonosai kb. 100 Ohmos vastag ellenáll óhuzálból készült ellenállással védekezzenek. Minthogy körülbelül 250—300 ilyen gép, illetőleg anod- pólló van Vácon, ez a mai nehéz gazdasági viszonyok melleit, oly szép értéket képvisel, mely jogosan megérdemli, hogy érdekei kellő Ügyelőmben és méltánylásban részesiltesse- nek. Reméljük, hogy ezen az állapoton a váci villamosmű a legrövidebb idő alatt segíteni fog. Váci Rádió-Egyesület íí. Kedves Barátom ! Egy közérdekű kérdésben tisztelet- tei kérek lapodban helyet. A mikor a közérdek az indító ok, a mikor nyomdafestéket kér, akkor rendesen panaszról van szó. így van a jelen esetben is. A városi villamos világítás a panasz tárgya. Abban a feltevésben volt a város közönsége és ígéretben azt kapta, hogy jobb világifást kap ugyanazon árért. Az eredmény : rosszabb világítás, dráFurák né tréfája Gyönyörű májusi nap volt, krum- plikapálás idejében. A két asszony : Furákné és Harákné kapálgattak. Dacára, hogy barázdaszomszédok voltak, egész nap nem beszélgettek, mert az egyik a föld elején kapált, a másik a végénél. Egyszer csak Harákné átkiabál Furáknénak, mikor közelebb értek egymáshoz. — Jó napot adjon Isten Zsuzsikám ! mi az, hogy egész nap még erre se tekintesz ? Elunom magam egyedül ebben a hosszú földben. — Adjon Isten Rozi néném ! Hát bizony én se mulatok valami nagyon, de igen sietek. Közelebb megy Furákné. — Már én is gondoltam, hogy úgy teszünk, mint a rossz szomszédok : észre se vesszük egymást, de nagyon szeretném bevégezni ezt a kis darabot még ma. Aztán még vacsorát is kell főznöm, míg az uram hazajön, azért hajtottam magamat egész nap. — Aztán mi jót főzöl ? Kíváncsiskodik Harákné. — Majd egy kis pörköltet, aztán egy pár krumplit hasogatok rája úgy szoktam, mikor szolgáltam is — mondja Furákné kapája nyelére támaszkodva. — Pörköltet ? Akkor te már csakgúbban. Már az első tapasztalatok arra mutattak, hogy valahol baj van, mert a villanyórák nagyobb Fogyasztást mutattak. Eleinte — talán — csekélyebb eltéréssel, lassanként azonban állandó emelkedéssel. Mig végre a boldog uj év, a fogyasztásra rendesen legsúlyosabb és legnyomósabb december hónap után, a legelső hónapban, úgyszólván szenzációval boldogította a közönséget a villanyóra : kiugrott és 30—50o/o-os fogyasztási «többlet»-tel örvendeztette meg azt. Azt nem lehet és nem szabad feltételezni, hogy általános «több > fogyasztással élt a közönség és nem lehet és nem szabad «örvendetesen» elkönyvelni ezt a jelentős emelkedést, hanem be kell látni, hogy a «többlet» csak valami bajnak az eredménye lehet. Ezt a bajt a vezetőségnek már a többlet -bői azenor- mis emelkedésből meg kell és meg kellett volna állapítania még panasz hiányában is, akkor pedig azonnal törekednie kellett volna a baj okát is megállapítania és erélyesen és azonnal megszüntetnie, mert az nem lehet jogos,' hogy a közönség megfizesse azi, amit nem kapott, vagy nem használt el és az sem lehet jogos, hogy bevételeztessék az, a mit nem nyújtott az üzem, még akkor sem, ha ezáltal az üzem menete ör- vendetesebb eredményt ad. Akár a vezetékekben, akár az órákban, akár pedig a transzformálásnál van a baj, azt szakértelemmel talán már előzetesen is tudni lehetett volna, a jelentkezés után pedig sürgősen oda törekedni, hogy a baj megszüntettessék. Úgy tudom, hogy gyakori és állandó a panasz az üzemvezetőségnél és ugyan nem állhatsz szóba ilyen magamfajta szegény asszonnyal. Azért voltál ilyen büszke ? Nálunk is pörkölt lesz, de a hús kimarad belőle, csak a krumpli lesz benne. — No Rozi néném pedig' olyan húsból maga is főzhetne, mert bízóig én csak lóhúst főzök. — Lóóóhúst ? Megrázkódik Harák- né. Jaj Zsuzsikám meg nem enném, úgy érzem, ha megenném, tán nyerítene bennem. Kilelne a hideg tőle. — Engem meg érte lel ki a hideg, én igen szeretem. Hamarább is meg- fől, meg olcsóbb is. Azt mondta az uram, ha megehette a harctéren a kutyahúst vízbe főzve, mért ne elletné meg a jól készített lóhúst ? Nem tisztább állat a ló mint a tehén, birka, vagy a disznó ? Szaporítja magyarázatát Furákné. — A ló piszkos edényből még nem is iszik. Hát a tehén nem bőgött még ki kigyeim,ed gyomrából ? A ló életében is ritkán nyerit, hát még főve. Jaj de elbeszélgettem az időt, most már futnom kell — mondja Furákné — Isten áldja meg Rozi néném. — Áldjon meg, áldjon meg — morogja magában — egy jobb gyomorral. Edd csak a húsodat, én mégis inkább disznóhúst eszem, vagy üres krumpli pörköltet. Brrr, dehogy enném lovat.
