Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-12-25 / 96. szám

Ára 20 filiér. Mai számunk ^2 oldal. 44-ik évfolyam. 96. szám. Vác, 1930 december 25. VÁCI HÍRLAP Polííikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFiZETÉSI ÁRA: HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA .................. I FFI FI ÓS S7FRKFSZTŐ KIADÓ i SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: és laptulajdonos• SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÚT SARKÁN ~ TELEFON : 17 DERf^l^VS [ HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT A „Memento“ ünnepeli A mai politikai és társadalmi élet zűrzavarában jóleső pihenő oázisként jelenik meg minden évben a Karácsony szent ünnepe, a mikor az emberiség Megvál­tójának eljövetelét állitjuk lelki szemeink elé, hogy abból az is­teni szerétéiből, mely ebben megnyilatkozik, merítsünk erőt további küzdelmeinkhez. És nagy szükségünk is van e lelki­ségre, melyet az ünnep eszméje nyújt, mert ez adja meg azt a komoly irányt, melyben az em­beriségnek haladnia kell, ha a végső omlást el akarja kerülni. Voltak a történelem tanúsága szerint igen nehéz idők, midőn egymást gyilkolták a nemzetek, de sőt egy nemzet fiai is ellen­ségkép öldökölték egymást, mint a nagy vallásháborúban, de any- nyira válságos még sem volt az emberiség általános helyzete, mint most. Nem ecsetelem most Európa népeinek, köztük, mint legyő­zött nemzetnek, a mi helyzetün­ket, hiszen ezt nem csak tudjuk, de szenvedjük is mindnyájan, de nézzük az úgynevezett exoti- kus nemzeteket, a kik távol Ke­leten ősi hagyományaikból, val­lási fogalmaikból teljesen ki- • fosztva, tájékozatlanul állanak milliós népükkel, vájjon mi lesz számukra a jövő megoldása V Ott van a nagy rém, a bolsevis­ta Oroszország az ő szovjet­rendszerével, nem fogja-e eze­ket meghódítani — legalább egyelőre — az ő minden civili­zációt romboló elvének ? S mi lesz egy uj nagy hábo­rúból, ha a nagy nemzetek je­len örületes fegyverkezése foly­tatódik s fellépnek a háború új­fajta eszközeivel, a melyek tö­megeket gyilkolnak percek alatt s a melyek ellen alig lehet véde­kezni, mert ördögi leleményes­séggel törnek minden ellen, a mi életet jelent ? Az emberiség ezzel arra a lej­tőre lépett, mely a vég kezdetét jelenti, ha. csak vissza nem for­dul végzetes útjáról. Éhez azon­ban egy szükséges, hogy vissza állittassék az emberiség kultu­szába az Isten, mint rendelke­ző legfőbb hatalom s minden emberi tekintély alapja s ezzel annak legfőbb parancsa : az emberszeretet s ezzel az emberi élet megbecsülésének elve. Igen, Megváltóra van szükség, a kiről a világ megfeledkezett. Isten nélkül csinálják számítá­sukat az emberek s azért lesz­nek boldogtalanokká. Mi most az egyesek, a társadalmi élet, a nemzetek mozgató eleme : az önzés, a szeretetlen, a mást sem­mibe vevő, csak önhasznát és dicsőségét ismerő érzés. De ki irthatja ki e végzetes nyavalyát az emberiség cselekvéseiből. ? Bizonyára visszatérés a keresz­tény erkölcsi elvekhez, a názá­reti bölcs, az Isten fia, a ki ki­mondotta kereken az akkor is már önző világnak : Szeresd felebarátodat, mint önmagadat« t »A mit nem akarsz, hogy cse­lekedjenek nektek az emberek, ti se cselekedj étek azt másnak!« Ezen elvek, parancsok betartá­sa azonban nagy önfegyelme­zettséggel jár, lemondással, ön- megtagadással. Azért mondotta: A ki utánam akar jönni, tagad­ja meg önmagát, vegye fel ke­resztjét s úgy kövessen engem!« A társadalmi élet egy nagy gépezet, melynek kerekei egy­máshoz simulnak s egy kis olaj­jal kezelve, elkerülik a súrlódást a részek között, a mi folytán biztosittatik a gép zavartalan munkája. Nekünk is igy kell a krisztusi elvek szerint egymás­hoz alkalmazkodva, egymás testét kölcsönösen viselve«, ' a szeretet olajával kenegetve élni társas életünket. Akkor kialakul egy szebb, egy jobb közélet úgy a városi, mint az állami életben, különben a régi pogány bölcs mondása teljesül : »farkas az ember az emberhez, nem em­ber.« A kisded Jézusban az aláza­tosság, a szeretet, az önfeláldo­zás, önmegtagadás mennyei eré­nyei testesültek meg s ezekkel felruházva lett az emberiség megváltója. Kövessük hát az ő áldott nyomdokait, térjen vissza az elpártolt emberiség az ő ma­gasztos tanaihoz, akkor egy jobb kor virrad fel reánk, mert a megváltás a szeretet apotheo- zisa. u,o Eljegyzések Györgyfy Margit és Szabó Endre jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Fehér Károly eljegyezte Ba­log Rózsa Mariskát. (Minden kü­lön értesítés helyett.) Jakab Júliát a Hangya szö­vetkezeti bolt első sz. fiókjának vezetőjét eljegyezte Utli István a Hangya második fiókjának üzletvezetője. Uj doktor A pécsi egyetem múlt héten promoveálta doktorrá Göllner Barnát. Édes atyja akkor még súlyos betegen könnyekig meg­hatva fogadta az örömhírt. A köztiszteletben álló család örö­mében osztozik városunk kö­zönségének nagy része. jézus vál Mért nem szálltál Uram gazdag palotába? — Nem jó a szegénynek zörgetni hiába. — Mért nem öltözködtél aranyos biborba? — Mert az Isten előtt mindenki egyforma. — Rozzant istállódra tetőt mért nem tettél ? — Mert nincs szebb mennyezet a csillagos égnél. — Miért lett a bárány kedves játszótársad? — Hogy gyermekkoromban hűséget is lássak. — Már ifjan a munkát, terhet mért kerested? — Hogy elbirja váltam egykor a keresztet. — Mindened, amid volt, másnak miért adtad? — Mert csak az a boldog, aki mindég adhat. — Mért fizetted mindig jóval meg a rosszat? — Meri hibáját csak igy látja be a rosszabb. — Miért könyörültél hívőn és pogányon? — Hogy szeretet legyen úrrá a világon. — Miért mondtad: Atyám, mért hagytál el engem? — Mert még nagyon sok jót kellett volna te?inem, — Minden ember bűnét magadra mért vetted ? — Hogy majd Atyám előtt ott legyek melletted. — BbniZor Károly Köszönöm, hogy jászolyban születtél . . . Gyermeki örömmel, öreg félelemmel felépítem képzelt, durva jászolyod szegény lakásom csendes zughelyén s amig világod kivül háborog s a holnap gondja gyötrőn zúg felém: csak Téged látlak szegény Istenem, csak Téged tudlak e szűk kis helyen . . . Leomlok fáradt térdeimre s megköszönöm bánatos életem . . . Köszönöm, hogy jászolyban születtél s hogy mosolyogsz békével felém . . . A nyomorban testvéred lettem én, kit mosolyogni Te tanítasz . . . Végtelen . . . A bajt, a könnyet, a bűnt, a mocskot a Te szent, megbékélt mosolyoddal nézhetem . . . Köszönöm, hogy jászolyban születtél! . . . Mosolygóm a bajt, mert elűzöd, a könnyet, mert vele mosod lelkem s tudom, hogy a fájdalmak embere lettem! . . . A bűnt is mosolyogva nézem, mert Te Űr vagy a bűnök felett s ki Téged hív drága Oltalomnak, attól a bűnt mind elűzheted ! . . . Köszönöm, hogy védelmemre jöttél szalmán trónol szende Jóság s hogy Szived drága melegét angyalaid a telkembe szórják! . . . Megköszönöm szürke boldogságom, megköszönöm néma bánatom, köszönöm, hogy egyre Hozzád vágyom s a Golgotát, hogy Véled járhatom! . . . Köszönöm a csöpp Kezed hívását, köszönöm az átvert Szivedet . . . Öleljen bár a Föld polipkarja, szent hívásod csak révbe vezet . . . Köszönöm mind, amit eddig adtál, s mind amit még adni fogsz nekem . . . Óh, csak egyszer — ha utolsók közt is — Nálad leljem csendes nyughelyem! Gergely Feiresic

Next

/
Oldalképek
Tartalom