Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-11-09 / 84. szám

Ára 12 fillér. 44-ik évfolyam. 84. szám Vác, 1930 november 9. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELGRZETFSS ÁRA: HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. . 3 P - FILL VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . . 3 P 50 FILL EGYES SZÁM ÁRA......................... 12 FILL \ FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉlViri SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÚT SARKÁN TELEFON : 17 HIRDETÉSEK. NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT Magyar frontharcosok! Hol vagytok Bajtársak ?Akik oll voltatok a Kárpátok bércein, Erdély hágóinál és mindenütt, ahol dübörgő ágyúk nyomában magyar véri ivott — a föld! A feledés 12 esztendős homá­lyából hívunk szervezkedő so­raink közé. Zászlónk selymére a bőven ontott frontharcos-vér sziliével irtuk: Tiszteletet, megbecsülést, er­kölcsi elismerési, hadiszolgálat­ból eredő sérelmek orvoslását, jobb megélhetést a világhá­ború magyar frontharcosainak! Várunk Benneteket! Ha min­den magyar frontharcos fegyel­mezetlen összefog — — — újjáépítjük ezt a szerencsét­len Magyar Hazát! Move Országos Frontharcos Szövetség országos intézőbizott­sága Budapest, VI., Podma- niczky-utca 45. szám. Vitéz Ba- iritner Ernő nvug. tábornok, mint meghatalmazott szervező tiszt, cim: d. e. Hattyú-utca *28. sz., — d. u. Deákvár, A második országos fronthar­cos találkozó kapcsán november 9-én a frontharcosok táborba szállnak. A megtartandó országos talál­kozó általános tájékoztatása: Színhely: Budapest, VI., Pod- maniczky-utca 45 szám II. eme- í le ti diszterem, november 9-én délelőtt 1/2 11 órakor, í Részvételre jogosult: minden megkülönböztető jelvény viselé- j sére jogosult igazolványos front harcos Megjelenés: Lehetőleg sötét I utcai ruha, katonai és polgári kitüntetésekkel. Aae első Líceum nagy sikerről számol be Dísztingvált közönség előtt nyitott a Váci Líceum. Krakker elnök a múlt líceum nagysikerű estéit idézte, melyeknek méltó folytatását képzeli el s akarja megvalósítani néhány önzetlen rajongó, kik Vác kultúrájának emelését szívesen szolgálják. Aztán szétnyílt a függöny és a Kulturház tökéletes színpadján egymásután hallottuk ifj Toronyi Gyula szárnyaló szép tenorját, Kerpel Jenő gordonkáját, mely- ! bői a lélek szól, Micséy Józsa j tömör, hatalmas szopránját és ! a közönség kedves élvezetének udvarias tapsokon túl adott ki­fejezését. Budapesti vendégeink azonban megengedik annak kon- statálását, hogy a nagy hallga­tóság kilenctized része Preszly Elemér meghallgatására volt ki­váncsi és Preszly Elemér száz­százalékig kielégítette közön­ségét. A három olasz titánról: Lionardoról, Rafaelről és Michel- angelóról oly vonzó, színes és érdekes képet adott, hogy köny- nyen röppent el az az óra, mely alatt az előadás lepergett. Na­gyon találóan mondta Krakker Kálmán: Preszly Elemér lenyű­gözte hallgatóságát és lesték aj­káról a szót, mellyel a legna­gyobb művészi szépségekbe vitte őket. Elképzelhető, hogy az elő­adása végén mily hálás tapso­kat aratott. Abban a frenetikus tapsorkánban több volt a tudás­nak járó köszönetnél, abban megnyilvánult ismét a szeretet, mellyel Preszly Elemért hasznos élete útján Vác társadalma ki­séri. Mai tárcánkban megpróbál­tuk előadásának gondolatmene­tét visszaadni. Kár, hogy elő­adását. nem rögzítette papírra és igy*a nagyobb nyilvánosság­nak nem tudunk örömeti^jTezni. Preszly Elemér: A három titán Lionardo da Vinci, Rafael, Michelangelo A műsor szerint — kezdte a főispán — nekem itt az olasz művészetről kellene beszélnem. Az anyag azonban oly hihetet­len nagj*, hogy ha csak az olasz szobrászat fejlődését akarnám megrajzolni Nicoia Pisáimtól Canováig, vagy a festészet törté­netét elmondani Cimabuetől egész a mai napig, vagy pár szó­val meg akarnék emlékezni az olasz építészetről, mindenegyes témával hosszú órákig venném igénybe a hallgatóság türelmét. Arra sem válalkozliatom, hogy egy kor, akár csak a rene­szánsz teljes képét megrajzol­jam, röviden vázolva fejlődésé­nek megindulását, okait, ered­ményeit, hanem itt inkább a re­neszánsz három nagy művészé­ről: Liónardoda Vinciről, Rafa­elről és Michelangeloról beszél­nék. A reneszánsz fejlődése ebben a három emberben kulminált. Symonds szerint Lionardo a va­rázsló, Rafael az isteni dalnok, Michelangelo a próféta. A modern történettudomány nagyon sok régi megállapítást átértékel. Ali még úgy tanultuk az iskolában, hogy a ragyogó ókori emlékeket, az ifjú korát élő kereszténység és a népván­dorlás viharai teljesen elpusz­tították. Róma bukása után a »sö­tét« középkoron keresztül, majd ezer évig nyomait sem találjuk az antikvitásnak. Az emlékek és a kútfők elfogulatlan vizsgálata azonban meggyőzte a történet­írókat, hogy az antik hagyo­mány, az antik művészetszeretet soha sem halt ki az emberekből, különösképen nem Itáliában. Ezek után nem fogunk csodál­kozni azon, hogy a reneszánsz az an tik eszményeknek ez az újra életre lobbanása Is Itáliában ke­letkezik és emelkedik a legma­gasabb fokra. Kétségtelen azon­ban, bog}'' az antik hagyomá­nyok erején túl a városok gyors kialakulása, önálló élete és fő­ként az olasz nép művészetsze­re te te nagyban hozzájárult a re­neszánsz kifejlődéséhez. A három művésztitánban ben­ne van az egész reneszánsz. Lio­nardo korban és stilusbarir'k a Legfiatalabb, Rafael a reneszánsz törekvések összefoglalója és bc- tetézője, Michelangelo a másik I nagy síik a barokk elindítója. Lionardo életét vizsgálva fel­tűnik mindjárt az ő nagy ma­gányossága. Nagy ember csak magányban lehet naggyá — tar­totta ő, és bizony Lionardo egész éleién keresztül magányo­san élő ember maradt. Kortár­sait elbűvölte művészetével, de féltek tőle, Anlikrisztusnak tar­tották. Nő soha sem tudta lelán­colni magához. Másik jellemvo­nása, mi szembetűnik: sokolda­lúsága. A reneszánsz ember mintaképe a sokoldalú ember. Ember, aki az akkori tudomá­nyok összességét bírta, felfogta és fejlesztette: ez volt Lionardo. Ma már elképzelhetetlen, hogy embert annyi minden ér­dekelhessen, mint Lionardo t. Alig van modern tüclományág, amiben ő legalább a kezdemé­nyező dicsőségét ne vitathatná teljes joggal magának. Igaz, hogy már kor társai feljegyezték róla, hogy nyughatatlan tudás­szomja nem engedte egyetlen Komis Gyuláról eyjs spanyol újságban Érdekes, nagy alakú újságot hozott a posta. Spanyolország­ból jött és hatalmas hasábjain egy szemüveges, borotvált isme­rős arc néz az olvasóra. Rög­tön megismerjük: Iíornis Gyula államtitkár, egyetemi tanár arc­képe. Róla szól a hosszú cikk és a magyar közoktatás refor­mátorát bemutatva nagy mun­káját dicsőíti. Az újság címe: El Debate, Spanyolország legna­gyobb lapja, népszerűségéről elég egy adat: naponta ötször jelenik meg. Városunk nagy fiá­ról a spanyol cikket Szűcs La­jos váci piarista tanár irta. Egyházi zene Székesegyházunkban Vasárnap. Mise: Becher C-dur. Változó részek Griesbacherlől: Introitus: »Terribilis est locus iste« Graduate: Lucos iste« Offertorium: »Domine Deus« Communio: »Domus mea«. OLVASÓINK ÉRDEKE HOG Y HA HIRDETÉSEINK UTÁN RENDELNEK, LAPUNKRA MINDIG HIVATKOZZANAK, MERT ÍGY AZ ILLETŐ CÉG ELLENŐRIZVE VAN művét sem befejezni. De éppen ez a kívánása a tudásnak az, ami Lionardót oly naggyá te­szi. Sajnos, a sors nem volt ke­gyes hozzá: műveinek nagyré­sze még életében megsemmisült, bomlásnak indult. Festményei­nek legértékesebb gyűjteményét a párisi Louvre, rajzait a milá­nói Ambroziána és a londoni Windsorgyűjtemény őrzi, sok értékes rajza van Budapesten is. Milánó mellett a S. Maria déllé Grazie kolostorban van élete egyetlen befejezett és egyúttal főműve: az Utolsó vacsora. Lio­nardo ezzel a munkájával befe­jezte a quatrocenlo fejlődését és egész új utakat nyitóit a festé­szet történetében. Rafael Lionardoval szemben a befejezettség, a könnyen al­kotni tudó, a tökéletes és sze­rencsés ember típusa. Sokat ta­nul, magában egyesíti mindazo­kat az előnyöket és Hátrányo­kat, amik a quatrocenlo festé­szetét jellemzik. Az urbinói Ti­me te 0 Vilitől Peruginon, Era Bartholomeon keresztül egész Michelangeloig alig van kora­beli művész, akitől ne tanult volna valamit, de a végered­,HELLER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom