Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-10-26 / 80. szám
Közigazgatási tisztviselő nem lehet többé pénzintézeti igazgatósági tag ‘ Eddig, mint ismeretes, a városi és vármegyei tisztviselők tagjai lehettek a pénzintézetek és hitelintézetek igazgatóságának, vagy felügyelő-bizottságának, ha megválasztásukról jelentést tettek a közgyűlésnek. A közgyűlési határozatokat a belügyminiszternek kellett jóváhagynia aki mindeddig csak a legkivéLeiesebb . esetben tagadta meg ilyen közgyű- 1 lési határozatok megerősítését. Legutóbb azonban Győrvármegye ilyen irányú felterjesztéseit a belügyminiszter egytől-egyig visszavetette azzal, hogy a jövőben közigazgatási tisztviselők nem üthetnek be magán- érdekeltségü pénzintézetek és taka- rékpénztárak igazgatóságába vagy felügyelő-bizottságába. A belügyminiszter a jövőben csak akkor ad ilyen engedélyt, ha kimondottan altruista jellegű intézetekről van szó. Hetven éve pap I 18GÜ. augusztus 21-én szentelték pappá a váci egyházmegye nesztorát, Kossilzky Lajos címzetes kanonokot, néhai Kassai \ idor bátyját, ki idén töltötte be életének 93, papságának pedig 70. évét. Hetven év még életkornak is nagy kegyelem, de csodálatra méltó, ha az Ur szőllő- jében buzgólkodva, munkálkodva tölti el. Lapneveidéi tanulmányi felügyelő, több helyen káplán, adminisztrátor, tóalmási, majd bujáki plébános és egyúttal ecseg-kerületi esperes leLL 1889-ben, címzetes kanonokká 1908-ban nevezte ki Csáky püspök. 74 éves korában, 1913-ban vonult nyugalomba, azóta Gödöllőn lakik. Ha végigpillantunk a történelmen, akkor látjuk csak, hogy milyen hosszú ez a 93 esztendő. Születése óta a hatodik, pappá szentelése óta az ötödik pápa uralkodik, mióta az egyházmegye szolgálatába lépett, ötödik püspök misézik a váci katedrális- ban. Látta a pápai állam bukását, de megérte feltámadását is. Végigélte a szabadságharcot, az elnyomatás, a fellendülés korát. Átszenvedte a világháborút, az országrablást, Istent kérjük és hisszük, reméljük, hogy megünnepli hazánk feltámadását is. Delizsáncon járt s ma a repülőgépekben gyönyörködik ; faggyú gyertyánál tanult s ma villanyfény mellett misézik ; első leveleit lúdtollal irta s ma rádión hallgatja a híreket. 2483/1930. vht. szám. Árverési hirdetmény Dr. Sipos Aladár ügyvéd által képviselt Ambra Egyesület likőrgyárak r. t. és az összes foglaltaiók javára is alperes ellen 1,292 P, ifj. Szeidner Miksa, Palugyai I. és fia r. t., Schlesinger fiai és az összes foglaltatok tőke követelése, ennek kamatai és járulékai erejéig — amennyiben a követelésre időközben részletfizetés történt, annak beszámításával — a váci kir. jbiróság Pk. 9,173| 1928. sz. jegyzőkönyvben az 1928. évi december hó 20 án le- és felülfoglait és 1720 P-re becsült ingókra az árverés elrendeltetvén — az összes foglaltaik javára is, amennyiben azok kielégítési jogot nyertek — és annak Galgagyőrkön leendő megtartására határnapul az 1930. évi október hó 31. napjának d. u. 3 óráját tűzöm ki, mikor a foglalás alatt levő teljes boltberendezés, mérleg, kávédaráló, kerékpár, bolti áruk, 100 l rum hordóstul, üres hordók és egyéb ingók a legtöbbetigérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Vác, 1930. évi szeptembnr hó 27. napján. Szabó 9ándor kir. bir. végrehajtó I 1% Irt €9 Gyere haza ! LrtJl w I* Minden rendbe jön 1 üzletedet tellenditjük: Hirdetünk a VÁCI HIRLflP-ban A KŐKAPU Elhagyottan, toprongyos ruhában Áldogálgat egyedül magában A Horthy Miklós útnak elején Egy habarcs, homok, tégla-rögzemény A Kőkapu. E műről, tudja minden kis gyerek, Nem műkincs, nem épitészi remek, De mert tövében játszott dédapánk, S mellette»nő fel majd unokánk ; Míg szemünk a halál le nem zárja, Rendületlen szivünkbe van zárva A Kőkapu. Engem is, ha arra felé járok Gúzsba kötnek vissza térő álmok.. . Álmok, dicső történelmi képek : Nagy királynő . . . koronás vendégek . . . Másfél század rózsás, ködös álma Amely felett mementónként áll ma : A Kőkapu. Te örök-néma felkiáltó jel Hozzád szólok : ébredj, beszélj, felelj ! . . . Ne tiltakozz, te nem vagy holt anyag, Mozog benned, a vér, a szív, az agy, A szív, a szív mit az emberekben Mindezideig hasztalan kerestem Oh, Kőkapu ! Az ember (lásd : a teremtés ura), Ez az agyagból gyúrt sárfigura Hideg követ hordoz szive helyén, Hol bimbó korban hűlt el a remény. . . önző, kapzsi férfiba,n és nőben . . . A szivet keresem benned a kőben Vén Kőkapu. S mert szived van, nyelved is kell legyen, Jöjj ükapám, diskurálgass velem ; Bölcs nézeted, véleményed kérem, A Te szavad döntő ezen a téren : Meséld el, hogy százötven év alatt Vác városunk mily tempóban haladt ! Szólj vén Kőkapu. Süket mély csend . . . egy pillanatnyi tán . Nagyot sóhajt, s mozdul a vén Titán, Aztán, mintha föld nyelte volna el. A kő helyett emberi hang felel ; Vén ember-roncs, arcán ezernyi ránc, Csontja zörög mint rozsdamarta lánc S lassan beszélni kezd : — Múltkoriban, ahogy beljebb jártam Elbűvölt a kép amit ott láttam : Áttört utcák, uj sétányok, terek, Dús lombú fák, alján pázsit-keret, Melyből pajkos szemmel kukucskált ki : Piros arccal a kontyos muskátli. Aszfalt, műút, villany-lámpa sorok ; Vízvezeték, mely kristályként csobog ; Közvágóhíd, vásrcsarnok lesve Mind a jövőt szolgálni •— az elve. Csupa munka, eszmék, álmok, vágyak Mit el nem gáncsolhatnak a vádak. — Ez lenne Vác, mely ólom-lábon jár, Hol tengelyig ért télente a sár ; Hol szélfúttán elvesztünk a porban. . . . Mi történt itt ? Ki a szerző ? . . Hol van ? Mely isteni szikra, Ízlés, erő Varázsolta ezt a csodát elő 1. . . — Eltévedtem ? Vagy álmodom talán ? Amit látok ábránd, mese, talány ?.. . De nem, amott a Vértes-hegy orma, Emitt meg a Piaristák tornya. . . A Cúria-szálló ... Tragor-sarok . . . Semmi kétség benne, itthon vagyok, Igen ez Vác, szivem ujjong, örül, Szemem büszkén hordom körös-körül. Keres, kutat a jövőt kémleli Mely a magvát dús fává érleli ; Áldást osztva a nemes munkának, Gyümölcsét a késő unokáknak . .. S im egyszerre ahogy felkél nap A vén ember sóhajba szakad, Ismét ott áll régi őrhelyén Uj köntösben, mint boldog vőlegény. Mosolyogva igy szól : no mondhatom, Ez a régvárt gúnya már rám fért nagyon ! Pintér Imre A letelepedési engedélyért nem sxabad dijat szedni A községekről szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a községek kötelékébe való felvételért az újonnan letelepülőktől mérsékelt díjat szedhetnek, amelynek összegét az illető község szabályrendelettel állapítja meg. Az utóbbi időben gyakran előfordult, hogy a városok és községek felvételi díjon kívül letelepülési díjat is követel lek. A közigazgatási bíróság most úgy döntött, hogy sem a községek, sem pedig a városok a letelepülőktől külön díjat nem szedhetnek. Egy havi fogházra Ítélték az alsótemetö kegyeletsértőjét Még sokan fognak emlékezni arra a botrányos esetre, amely egy éve, Mindenszentek napján az alsóvárosi temető előtt történt. Egy magáról megfeledkezett ember furakodott a temetőbe özönlők tömegébe és torkaszakadtából ordított, felváltva énekelt és káromkodott, a kegyeleti hangulatban lévők nagy megbotránkozására. Amikor pedig a rendőr el akarta távolítani, nekiesett a rendőrnek is és dulakodni kezdett vele, annyira, hogy a nagy csoportosulásban, csak egy másik rendőr segítségével tudták megfékezni s elszállítani. Amikor igazoltatták kiderült,hogy Ladányi István a neve, többször büntetett előéletű, izgága természetű fiatal legény. A rendőrség áttette az ügyet a járásbírósághoz, amely pedig, mert a vádban hatóság elleni erőszak is szerepelt, a pestvidéki kir. törvényszék illetékességét mondotta ki. A törvényszék a múlt hét csütörtökjén kiszállt Yácra s a tanuk kihallgatása után Ludányi Istvánt az ünneprontásért, a káromkodásért és a hatóság elleni erőszak vétségéért egy havi fogházra ítélte. Az ügyész is és Ludányi is megnyugodtak az Ítéletben. Az Ipolytól 20 kilométert keletre, 10 kilométert délre . . . A cseh köztársaság elnökének nyilatkozata minden magyar szivet megdobbantotta. Valahogyan azt képzeltük, hogy vér nélkül eljuthatunk legalább is Nyitráig és Pozsonyig. Nagyon tervezgettünk és megállapítottuk, hogy Csehország kényszerítve van visszaadni a magyarlakta területek jó részét, mert nem bir a nemzetiségeivel. így mi, naiv, ábrándozó, optimista magyarok. Megjöttek a cseh újságok. Természetesen ők is a határkiigizitásról cikkeznek. És meg vannak kergülve. Történelmi jogaikra hivatkoznak. Ezen az alapon azt követelik, hogy a határkiigazitásnál Csehszlovákia az ipolytól keletre 10, délre (a Dunán át !) 25 kilométert kapjon ! így értik ők »a magyarok javára« a határkiigazitást. És még komolyan beszél ez a nemzet a cseh ígéretről, széttartásról, a mit a magyar évszázadok óta ismer ! Hatvíui sxátaiékkai mérséklik a borfogyasztási adót Vargha Imre pénzügyi államtitkár elnöklésével külön ankéten tárgyalták a borfogyasztási adó ügyét. A körül folyt főleg a vita, miből póLolják a községek azt a jövedelmet, amit a borfogyasztási adó dinén eddig kaptak. Azt a tervet ajánlották, hogy a borfogyasztási adó eltörlése vagy lényeges csökkentése esetén ugyanilyen arányban emeljék fel a községi pótadót. Legtöbben a teljes eltörlés mellett foglalt állást, Vargha Imre pénzügyi államtitkár azonban állást foglalt a teljes eltörlés ellen és azt javasolta, hogy (30 százalékkal csökkentsék ezt az adónemet. Valószínű, hogy a kormány ezt a megoldást fogja elfogadni és külön törvényjavaslattal rendezi a régóta vajúdó kérdést. Szó sincs Pestmegye kettéválasztásáról Minduntalan olvashatunk különösen a vidéki lapokban a »vezérvár- megye« kettéosztásának a gondolatáról. Sokakat foglalkoztatott ez a terv csak épen illetékeseket nem. Kecskemét mozgolódik ugyan — megyeszékhely szeretne lenni — de tárgyi, komoly alapja a mozgalomnak nem lehet. A vármegye tényleg aránytalanul nagy, de annak minden íze, por- cikája Pest felé tekint. Közlekedési szempontból egyenesen abszurdum a gondolat. Halas, Kőrös, Kecskemét centrumai lehetnek a környező tanyák lakosságának, de semmi jogcímük arra nincs, hogy kedvükért megbolygassák a történelmi vármegye területét. Kecskemét különben is meg lehet elégedve, hiszen 10 esztendeje állandó külön főispánja van, amely luxust a régi boldog békevilágiban nem engedett meg magának az akkori kormányzat. 1829/1930. vgh. sz. Árverési hirdetmény Dr DengyeS Ernő ügyvéd állal képviseli Wattl Anna és az öszszes foglaltatok javára is alperes ellen 2,000 P és az összes foglaltatok tőkekövetelése, ezek kamatai s járulékai erejéig, — amenynyiben a követelésre időközben részletfizetés történt, annak beszámításával —, a váci kir. járásbíróság Pk. 7205/1930. sz. jegyzőkönyvben az 1930. évi junius 26-án le- és felülfoglalt és 1,255 P — f-re becsült, ingókra az árveréselrendeltetvén — az összes foglaltatok javára is, amennyiben azok kielégítési jogot nyertek — és annak Vácon, Káptalanutcában leendő megtartására határnapul az 1930. évi október hó 27. napján déli 12 óráját tűzöm ki, mikor a foglalás alatt levő bútorok fafalak és egyéb ingók a legtöbbet Ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Vác, 1930. évi szeptember hó 26-án. Szabó Sándor kir. bir. végrehajtó a SINGER VARRÓGÉPEK MÉGIS A LEGJOBBAK !*
