Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-10-26 / 80. szám

Ara 12 fillér. Mai számunk 6 oldal.

44-ík évfolyam.

80. szám.

Vác, 1930 október 26.

Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik ketenkínt kétszer szerdán és vasárnap

Előfizetési ár:

helyben egy negyedévre . . 3 P — fill. Vidéken egy negyeaevre . . 3 P 50 fill, ttgyes szám éra ...........................— P 12 fill.

Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajclonos

BERCSÉNYI DEZSŐ

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Széchényi-utca és Csányi>út sarok. Tel. 1. Hirdetések és nyíittér milliméter loronkirt díjszabás szerint

Akkordok a Magyar Héthez

Irta: Férnek László dr

Elmúltak a Magyar Hét napjai. Magyar rendezte a Magyarnak. Igazi magyar »Specialitás.« Heteken, hónapokon keresztül előzte meg a nemzet legjobbjai és leghivatottabbjai által nynjtolt szellemi és tesli torna, a sajtóban, gyűléseken, felvonulásokkal, tízparancsolattal, végül verseny- kirakatokkal. csaknem görögtüzes látványosságokkal az agitáció, felvilágosítás, figyelmeztetés, momento ; magához az érdekelt nemzethez, hogy nézzen, lásson, tanuljon, okuljon, végül pedig a tizenkettedik órában már határozzon és válasszon, úgyszólván a lét és nemlét nagy és végzetes nemzeti kérdése felett. Igazán komikus lenne, ha nem lenne olyan végtelen elszomorító és érthetetlen.

Az 1914. év uj világ kezdete. A régi megdőlt. Megváltozott minden, ele minden. Nincsen már a szó szép értelmében felebarát. A népek és nemzetek szint vallottak, nyíltan két nagy és ellentétes táborrá alakultak, vagy csak, amit előbb is tudtunk, ele olyan bizonyossággal és kíméletlenül nem éreztünk, a hatalmasok és győzők, a gyengék és legyőzőitek, szóval az elnyerniük és kizsákmányolok, rabszolgatartók és az elnyomottak és kizsákmányollak, a rabszolgák táborává. Az utóbbiakhoz tartozunk mi is. És ezzel egy uj időszámítás keletkezett és állott elő reánk nézve. Ennek már 16. évét számláljuk és kell és fogjuk számlálni mindaelelig, amíg az emberiesség, a jog és igazság önmagától meg nem hozza, vagy azokkal kikényszeríteni nem tudjuk azt, hogy ott folytassuk életünket, ahol 1914- ben elhagytuk, amikor újból a nagy

Magyarország felett süt a nap. Addig pedig iskolákat kel! járnunk. Az életiskoláját, a melynek főtantárgya az emberisme, a barát és ellenség felismerése és megkülömböztetése, emellett pedig az élnitudás és akarás, a nép és nemzet fentartásának tudománya és művészete. Mint minden tanulás és tudomány elsajátítás, ezen életiskola is sok fáradságot, kitartást, sőt a mienk önmegtagadást, szenvedést, nélkülözést, és mindenek felett harcos igyekezetét, kérlelhetetlen következetességet igényel. Eltelt már annyi idő, amióta viseljük és fizetjük a tanulási költségeket, hogy már a főiskolára, hogy úgy mondjam az iskolán kívüli szabad Életegyetemre is képesítve vagyunk. Már tudjuk, hogy a világ egyetlen mozgató ereje : a legönzőbb anyagiasság, —- hogy csak egyetlen positiv igazság van : az éhség, — hogy : a megélhetés törekvése és nagy gondja mellett minden egyéb eltörpül, — hogy : a könnyű megélhetésre törekvés választotta nyiltkét táborrá a népeket, — és hogy : a kegyetlen elnyomatás, az örökös rabszolgaság ellen védekezni* kell és lehet ! A védekezés szükségét, sajnos, már igen régen érezzük ; lehetőségét és módját épen a most lefolyt Magyar Hét, az azt megelőző tanulságos, az értelmet és meggondoltságot elősegítő felvilágosítások, kétségtelen statisztikái számadatok, a közönyt kisérő következményekre utalás, szemlél tetőleg és gyakorlatilag pedig a szép és jó, olcsóbb és versenyképes, minden igényt és Ízlést teljesen kielégítő magyar földi és ipari termékeknek pompás és díszes felvonultatása mutatta meg. Mindannyian láttuk a magyar árukat, örülhettünk nekik, gyönyörködhettünk bennük : ha eddig még nem szerettük, most feltétlenül megszerethettük. Nincsen és nem lehet semmiféle okunk és indokunk, hogy ne azokat vegyük, ne azoknak adjunk elsőséget, sőt egyéni és nemzeti érdekünk, hogy épen ezeket vegyük és fogyasszuk. Ne legyünk oktalonok és botorok, hogy külföldi árut vásároljunk, amikor az sem szebb, sem olcsóbb, sem jobb a miénknél, még drágábbak is és azok vásárlásával kivesszük a kenyeret a magunk, családunk és munkatársaink kezéből, gazdagítjuk legtöbbször ellenségeinket, elősegítjük azoknak jólétét, fegyvert adunk kezükbe, hogy tovább is rabszolgaságban tartsanak, hogy végveszélybe, megsemmisülésbe dönthessenek minket és Hazánkat. Az idegen áru behozatala és látása ne tévesszen és ne csábítson bennünket. Nem azért engedik be és hozzák be, mert azok kiválóbbak. Az árucserét a kereskedelmi szerződések miatt engedélyezni kell, de nem küldik be azokat és nem hozzák be a haszonra vágyók, ha nem lesz fogyasztója, ha nem lesz az árunak kelendősége. Verjük tehát vissza azoknak behozatalát, sőt beözönlését akként, hogy nem vásároljuk, nem fogyasztjuk azokat, akkor a behozatal magától visszavonul. Igazán szégyen, hogy piacainkon hivalkodjék és elnyomja a külföldi áru a magyar termékeket, hogy keserű falattá nem válik a külföldi élelmicikk. hogy le ne kívánkozzék viselőjéről a legtöbbször nélkülözhető, sőt fényűző, siralmas állapotunkban minket még sem illethető, cifra ruhaanyag, kellemetlenné ne váljék az ellenségtől származó illatszer.

A »Magyar Hét« ünneppé, a magyar termékek ünnepévé avatta a lefolyt hetet. Ezen ünneppé avatásban kivették részüket a Váci Kereskedők Egyesülete által rendezett kirakatverseny által a váci iparosok és kereskedők is. Fáradságot nem kímélve, Ízléssel és ötletességgel mutatták be kirakataikban a magyar munkás kezek

termékeit. Ismerjük el és szögezzük le — a jury hivatalos elismerése és kitüntetése mellett — mi is bőségesen kiérdemelt hazafias és polgárlársi elismerésünket és köszünetünkel a kiállítók mindegyikének és részesítsük őket megérdemelt és rokonszenves pártfogásunkban. Ne legyenek a lá- totlak és hallottak múló tünetek. Teljesítsük hazafias szent kötelességünket a magyar ipar és kereskedelemmel szemben, a munkanélküliség megszüntetése, az ország felvirágzása, erőssé és megbecsültté tétele, a régi Nagymagyar ország helyreállítása érdekében.

Eljegyzés

A következő érdekes eljegyzésről vettünk hirt : Szigeti Szaúk Emil ny. honvédezredes és felesége leányát Alicet (a szenl-György rend hölgytagja) eljegyezte Greciano-Teherno- donoszky György herceg. A boldog apa, ki fia Szaák János kir. bírósági végrehajtónak és Vácon végezte iskoláit, Pozsonyban lakik családjával, mig a herceg-férj Párisban, a hova ifjú párját is vinni fogja.

Vác S zeged ünnepén

Rádiósok hallhatják

A bélen kezdődtek az alföld metropolisában a nagy ünnepek, melyek tetőpontjukra ma, vasárnap érnek. Szeged felé fordul az egész ország és a magyarság ünnepéből legalább lélekben részt kér mindenki. A szegedi nagy zenei eseményekben Vác is szerepel. Vasárnap az ország legnagyobb orgonáját fogják bemutatni a fogadalmi templomban nagy orgona- hangverseny keretében. A műsor egyik jelentős száma K. Pikéthy Tibor orgonaműVe, melyet a hires magyar művész, Wehner Géza fog orgonán bemutatni. Az egész hangversenyt közvetíti a rádió.

• Assisi,

ahol szí Ferenc kis virágai ny itnak

Alig pár hete, hogy az olasz táviró szertehordta a világba a hirt, hogy Giovanna olasz királykisasszony Boris bolgár király felesége lesz és az újságok nap-nap után újabb és újabb, érdekesebb és érdekesebb részleteket hoznak a királyi házasságról. Alig van újságolvasó, aki ne tudná, hogy az esküvő szombaton, 25-én lesz Assisiben, szent Ferenc városában, vagy hogy száz szép assisi lány egyforma ruhában fogja a kíséretet adni a szép királylányhoz. Az is kétségtelen, hogy ez az eljegyzés Mus- solininek és az olasz külpolitikának fényes sikere, mert most már Albánia után Bulgáriát is szoros kötelékkel kapcsolta magához az olasz politika. De most nem ezekről szeretnék beszélni, hanem arról az umbriai kis városról, aminek alig van tízezer lakosa és mégis ráesett a választás.

Umbria Olaszországnak talán a legérdekesebb tartománya. Az olasz irodalomban kétnéven ismeretes:Umbria santa (szent Umbria) és Umbria verde

(zöld Umbria). Tényleg mind a két név találó. Aligha van Olaszországnak még egy tartománya, ahonnan annyi szentje került volna a katolikus egyháznak. A másik nevét megértjük akkor, ha egyszer Assisiből, vagy a közeli Perugiából kitekintünk a ködös umbriai sikságra. Ameddig a szem ellát, soha el nem sárguló friss zöld szin fedi a tájat.

Sokszor láttam az éjszakában Perugia magas faláról a kivilágított Assisit, amint patkó alakban fogja közre szent Ferenc templomát Valamikor régen, még a középkorban ez a két, alig pár ezer lakosú város véres csatákat vívott egymással. Megtörtént, hogy a perugiai Dómban és az előtte álló téren bokáig érő vérben gázoltak a harcosok.

Amikor legnagyobb volt a gyűlölet, amikor legvéresebben folytak a harcok, megjelent egy alacsony, vézna fiatalember és szeretetet prédikált. Amikor az emberek egymás vagyonára törtek, az assisi ifjú elosztotta a szegények közt minden vagyonát, amikor a perugiai és assisi főurak gőgjükben a pápával és a német

császárral mertek ujjat húzni, akkor szent Ferenc mezítláb szeretetet és megalázkodást hirdetett. Azt hinné az ember, hogy mint az egyedül álló fűszálat az áradás, úgy sodorja el a szentet a gyűlölet. De nem, beszédét ha az emberek nem akarták meghallgatni, meghallgatták a madarak, példájával s tanításával mindig nagyobb és nagyobb tábort gyűjtött, végre a pápa sem állhatott ellen és megerősítette szerzetét.

Azóta Assisire rányomta bélyegét a poverello. A hívők hatalmas tömege vándorol el oda minden évben, hogy új erőt nyerjen szent Ferenc sírjától.

Ma már gyönyörű templom borul arra a kis kápolnára, ahol szent Ferenc kilehelte lelkét. A város egyik sarkában áll az assisi san Francesco hármas templomával magába rejtve a szent sírját. Az assisi alsó- és felsőtemplom mértani pontosággal egymás fölé épített főoltárának tengelyében nyugszik a szent. A hatalmas román templom falait a középkor legnagyobb művészei díszítették. Itt festett az olasz festészet megindítója, Cimabue, itt dolgo

zott a subtiíis szépség és gyöngédség -mestere, a sienai Simoné Martini és itt ihlette meg az olasz festészet egyik hatalmas alakját: Giottót szent Ferenc tanítása és élete.

Aki nem sajnálja a fáradságot és elsétál a san Darnianoba, megláthatja azt. a kis kertet, ahol szent Ferenc életének utolsó éveit töltötte, félig megvakulva irta az olasz irodalom első gyöngyszemét: a Naphimnuszt. Ha ebben a kis miniatűr kertben állunk, alig két négyzetméter az egész, egyik oldala nyitott csak, a többit fal borítja, amin futórózsa díszük, a nyitott oldalán messzire látni a párás umbriai síkságon. Virág és napfény : nem csoda, hogy egy olyan költői lélekben hatalmas himnuszba tör ki az az érzés, amit minden látogató megsejt ott, ha kifejezni nem is tud.

Ma délelőtt az assisi felső templom freskós falai közt esküszik örök hűséget Giovanna és Boris. Kevés embernek jutott ez a nagy megtiszteltetés osztályrészül: szent Ferenc és a kezdődő olasz reneszánsz szelleme fogja őket körül. A íif. v. »-