Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-10-12 / 76. szám

évfolyam. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenklni kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy negyedévre . . 2 P 80 fill. Vidéken egy negyeccevre . . 3 P 50 fill, ügyes az&m Ara .........................— P 12 fill. Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos DERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchényi-utca és Csányi-űt sarok. Tel. 17 Hirdetések és nyllttér milliméter soronKinl díjszabás szerint A könyöradomány megaláz, munkát, munkát! Katasztert a váci munkanélküliekről! Egy hónap előtt irtain meg a Váci Hírlapban most vasárnap megjelent cikkemet. Azért irom ezt most le először is, mert ne gondolja senki, hogy más akciót másolok le itt Vác- nák. Nem ! Aki elolvasta cikkemet, az nem is tekintheti annak, itt, min­denki láthatja, másról van szó. Nem könyöradományokat kértem munka­nélküli polgártársaimnak, hanem munkát. Munkát pedig nem ahogy szokás csak az államtól, a községek­től, hanem mindenkitől, akinek mun­kája, megélhetése, vagyona van i A második szavam az a Szerkesztő Úrhoz viszont, hogy engedje megell­nek a témának állandóan a napiren­den való tartását. Addig, amig ak­tuális a dolog, amig a munkanélkü­liség' komoly magyar probléma, amig ez Vácot is közvetlenül érdekli. Ezek után pedig most már folytas­suk a probléma taglalását. Szép, is­tenes dolog, dicséretes az adakozás, azonban ez magában nem segit. Sőt merem azt is mondani, hogy sok­szor többet árt, mind segit. A munka- nélküliséget nem oldja meg, sőt sok esetben hozzászoktat a munkátlan- s ághoz. Én még azt a pénzt, amit könyör- adománynak szántak, azt is munka alakjában adnám ki. Segélyt senki másnak,„csak beteg­nek, munkaképtelen öregnek, gyer­meknek. keresetképtelen embernek adnék, de annak aki dolgozni képes, segélyt, könyöradományt, amely meg­alázó is, nem adnék. Adnék azonban olyannak, aki saját hibáján kivül munkanélküli, annak adnék munkát. Munkát és semmiesetre sem segélyt. Az éhezőnek adhatok, sőt adnom kell kenyeret, de a munkanélkülinek munkát kell adnom. A segélyt szem­lesütve fogadják, különösen először, a munkát örömmel, felemelt fővel. Ezért munkát és csakis munkál a munkanélkülieknek. Adományokat azért elfogadhatunk, sőt gyűjthetünk is, de ezeket mind változtassuk munkaalkalmakká s így osszuk ki őket. Ezt adni is jobb, el­fogadni is könnyebb. Ingyenlevesnél is mennyivel szebb, élvezhetőbb nz olcsó leves. Ebből több fogyna is, merem mondani. Munkát a dolgozni akarónak, s olcsó ebédet, meleg ebédet olcsó pénzen, aki nem juthat kevés keresete miatt, vagy más oknál fogva meleg ételhez. De munkát adjunk inkább minden begyült filléren, főzzünk meleg ételt a begyült pénzeken s adjuk ki ol­csón a reászorulóknak. Mostani néhány sor Írásomnak, ezeken a megállapításokon kivül van még egy komoly kérelme s ez szól a város szociálpolitikai ügyosztályá­hoz. Ez a kérelem pedig az, hogy mél bíztassanak a váci munkanélkü- liekct számba venni. Lelkiismeretes kataszteri kell csinálni, hogy hullas­suk kikről, hány családról lehet ill szó, kik azok, akik méltán nézhetnek aggodalommal a tél elé, mert a ke­nyérkereső nem kereshet, nem dol­gozhat. Nem dolgozhat annak dacá­ra. hogy dolgozni kész. A váci jótékonysági egyesületek, amig ez a kataszter elkészül, számba vehetnék anyagi erejüket s egy kö­zös tanácskozáson, ha a munkanél­küliek katasztere elkészült, számol­hatnának arról, hogy ki mily pénz­zel, mily anyagi erővel tudja támo­gatni a téli nyomorakciót, amely azonban szintén azt írja fel zászlajá­ra, hogy elsősorban munkával segit. Aki dolgozni nem képes, a rokkan­tai, a beteget csak azt támogassuk kön y ö r ad om á n ny a l. Legközelebb reamutatunk azokra a munkákra is. amelyeknek kiadásával szintén enyhithetnők a munkanélkü­liséget, addig se felejtse el senki a legfőbbet : Munkával segítsük a munkanélkü­lieket ! Ki adhat munkát ? Mind adhatunk! — akinek megél­hetése, kenyere van. Halálozás Schandl Gézáné sz. Horváth Irén, Schandl Géza nyug. honvédhuszár- százados felesége élete 50-ik boldog házassága 25-ik évében hosszú szen­vedés után meghalt. Hült tetemeit október 10-én telték örök nyugalom­ra Pápán, a ref. temetőben. Üdvözlet 6000 tííioliöP«afe A Vármegyei Tűzoltószövetség leg­utóbbi közgyűlésén örökös tisztelet­beli tagjává választotta meg dr. Preszly Elemért, vármegyénk főis­pánját. Az erről szóló díszoklevelet Boross Imre titkár, dr. Kathona Mi­hály és dr. Lukács Zoltán várme­gyei tűzrendészeti felügyelőkből álló küldöttség dr. Csilléry Zoltán várni, másodfőjegyző, ügyv. alelnök veze­tésével most nyújtotta át főispánunk­nak, mikor is a küldöttség vezetője a vármegyei szövetségbe tartozó több mint 6000 tűzoltónak hálás üdvöz­letét és jókívánságait tolmácsolta. — Vármegyénk főispánja a tűzoltók ne­mes munkáját méltató szavakkal veLte át a díszoklevelet azzal, hogy a tűzoltók munkáját állandóan figye­lemmel kíséri és támogatja. A Yáeia VenS Sancteja A Gorporatio Vácia prioratusa ez úton is értesíti tagjait, hogy' október 12-én, vasárnap d. e. 10 órakor a Ferencrendiek templomában Veni Sancte lesz, továbbá ugyanaz nap d. u. 6 órakor tartandó missziós kör- meneten lestületileg vesz részt. I tób- bihoz gyülekezés 6 óra előtt a Nagy­templomban. Kérjük kedves tagjain­kat, hogy mindkét alkalommal lehe­tő teljes számban, plenis signis el coloribus megjelenni szíveskedjenek. Ki emlékszik Jolesch Gyulára? Kevesen a városban. Mert azt a kérdést is feltehetjük: ki emlékezik a szövőgyár alapítására? Meri a nagy vállalat első igazgatója, nagy ,és ha­talmas szaktekintély Jolesch Gyula voll. Mikor a városi szövőgyárat a legelsők közé bevezette, elhagyta, még magasabbra hágott és Rózsa­hegyen egy nagy szövőkonszern ve­zére lett. Ez is régen voll. Nemrég a Magyar Textilgyárosok Országos E gye s ü I e t é ne k rendkívüli közgyűlése melegen ünnepelte Jolesch Gyulát, *a textiliparban eltöltött eredményes munkásságának jubileuma alkalmá­val. Ekkor került nyilvánosságra, hogy Jolesch Gyula, Magyarország egyik legkitűnőbb szakembere, nyu­galomba vonult. Jolesch Gyula azon­ban nem kívánja a nyugalmat és azon fáradozott, hogy megfelelő po­zíciót biztosítson a maga részére. Ennél az az előnye volt, hogy Jolesch munkásságát és képességeit a volt monarchia területén minden szakem­ber ismeri. Magas kora dacára mun­kaképességének teljes erejében van. E hét elején szakkörökben az a szen­zációs hír terjedt el, hogy Jolesch Gyulát Magyarország egyik legna­gyobb textilipari konszernje fonó- és szövőüzeme élére hívta meg. azon­kívül a pamutbeszerzést is ő fogja ellátni. Munkaidejét felváltva Bécs és Budapest közöli fogja megosztani. Ez a hír érthető feltűnést keltett. Ingyenes előadás lesx a légi- és gáztámadások ellen valá védekezésről A légi- és gáztámadások elleni vé­dekezés tekintetében a váci polgár­ság majdnem teljesen tájékozatlan. Már pedig' Vác városa egy ellensé­ges repülő támadás által legközelebb­ről veszélyeztetett nagy ipari, keres­kedelmi és közlekedési gócpont a fő­város közelében. Épen ezért egy légi- és gáztámadás kivédése szempontjá­ból az ország többi városai között úgyszólván legelső helyen áll. E kér­déseknek szakszerű megvilágítása ér­dekében És z a 1ÄP estvármegye nem­zeti munkavédelmi hivatalának ve­zetője: vitéz Gábor ezredes október 21-én (kedden) délután 6 órai kez­dettel a Városi Mozgó - színházban szakszerű felvilágosító előadást fog tartani. Erre az előadásra a polgár- mester minden egyesületet, intéz - ményt meghívott s kéri. hogy az elő­adáson minél nagyobb számban ve­gyenek részt. Az előadás ingyenes. Tárgya: Légi- és különösen gáztá- madások elleni védekezése a polgári lakosságnak. Az igen érdekes elő­adást, melyen megjelenhet bárki, tár­sadalmi állás, vallás és pártpolitikai különbség nélkül, vetített képek fog­ják kisérni. Egyházi zene Székesegyházunkban Vasárnap : Mise : Geppert d-moll. Griesbacher : Introitus : »Da pacem«; Graduale : »Laetatus sum« ; Offerto­rium : »Sanctificavit« ; Communio: »Tollite hostias«. Hangerösätöt a nagytemplomba ! Most folynak a népmissziók, me­lyeket az egyházi törvény tiz é\ön­kiid rendel, a székesegyházban. A vallásosság terjedésének kézzel fog­ható példája ez a naponta megnyi­latkozó áhítat, mely a nagytemplom széles, hatalmas hajóját reggel, este hitbuzgó közönséggel tölli meg. Elől, a prédikáló szék körül zsúfolva, há­tul a gyóntató helyeknél lelve, de bi­zonyos, hogy ülőhelyet csak azok kaphatnak, kik igen korán érkeznek. Más vallásnak is betévednek hitben erősödni, Isten dicséretét hallgatni. Azaz csak hallgatnánk, de nem hall­juk. A székesegyház méretei oly na­gyok, hogy a szó nem hallatszik min­den részébe. Ezért látja a pap, hogy prédikációja alkalmából a hívők kö­réje sereglenek és elől kibírhatatlan zsúfoltság uralkodik. (Tegnap is egy ájultat vállon kellelt kivinni.) Még a kanonok urak is kénytelenek olt hagyni székeiket és közelebb húzód­ni a prédikálóhoz, ha hallani akar­ják. Egy ideig a gyenge hangot nem tudták erősíteni, a nagytemplom pré­dikátorai csak a közvetlen közelál­lóknak beszéltek. Most azonban már közismert és közhasználatban Levő a hangerősitő, a megafon, maga a ka­tolikus vallás általánosan használja, hol tömegek jelennek meg, hol min­denkihez, a legtávolabb állóhoz is el akarják juttatni a hit igéit. Erre a hangerősitőre nagy szükség van a váci székesegyházban is. A missziók alatt, kik hátul álltak, mert a zsúfolt tömegbe nem akartak befurakodni, a prédikációk legtöbb mondata elve­szett, a csendesebb beszédből pedig semmit sem hallottak. Csak álltak, vártak, imádkoztak, de fülükhöz ki- vehetetlen hangok érkeztek. Számol­ni kell azzal az örvendetes ténnyel, hogy gyakrabban teljesen megtelik már székesegyházunk, ennél fogva kérjük, hogy szereljék fel a megafo- ] lök at mielőbb és a pap ne prédikál­jon hiába. A kultűrdéfutánja Az a nemes cél, amelynek érdeké­ben a Mansz ebben az őszi szezon­ban zászlót bontott, megmozdította városunk közönségét. A szegénység, a nyomor szavát mindenki meghal­lotta s egyelőre legalább a jegy meg­váltásával siel a népkonyha támoga­tására. De maga a kulturdélután is méltán megérdemli a legmelegebb ér­deklődést. Ének, szavalat, láncok gaz­dag és kedves műsorban követik egy­mást. A szereplők még egyelőre a kulisszák homályában akarnak ma­radni, de a függönyön keresztül a leánykák csicsergése mellett lágy lí­rai tenor hang csendül ki s rég fele­désbe ment ábrándos magyar nóták akkordjait pengeti a cimbalom. Köz­ben sarkantyúpengés s táncos lábak ritmusos dobbanása, ismerős vezény­szavak, jóakarata buzdítás. Mindenki a legjobbat akarja adni a jó közön­ség szórakoztatására, a szegények ja­vára. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom