Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-09-28 / 72. szám
VÁCI HÍRLAP •TÁNCOS DIÁKOK a Városi hangos mozi szombati és vasárnapi slágere A Városi mozi két estén a hires Táncos diákok beszélő, zenélő, táncoló filmoperettet mutatja be. Ennek a nagyszerű darabnak világsikere volt eddig, a hol bemutatták. A diákévek aranyos humorát, gondtalan kacagását hozza emlékünkbe, a diákszerelmek kedves romantikáját varázsolja elénk. A Fox-filmgyár sokszázezer dollárt költött erre a film- operettre, de pazarol is állította ki : ma a leglátványosabb darab a mit a Városi mozi bemutat. Főszereplői Lois Moran és David Percy. Lesz kisérő műsor is. Ezen az estéken hallani fogjuk a Baltimore- szálloda hires jazz zenekarának hangversenyét, a Brown testvérek saxofon koncertjét és Maríinelli művész előadásában < A zsidónő opera főáriáját. Hodászv Béla dr. a Városi filmszínház igazgatója örömmel konstatálta tudósítónk előtt, hogy a váci közönség kivétel nélkül kezdi megszeretni a hangos mozit. Felvetettük előtte, hogy a néma mozit 'szívesebben venné közönségünk, mert a sok idegen nyelv, zörejek, tökéletlen hangok idegesen zavarják a nézőt, ki jobban bízna egy-egy szép csendes előadásban. Hodászv igazgató kijelentette, hogy a mikor hangos filmeket hoz ki Vácra, akkor a közönség érdekét szolgálja, mert ma már nincs néma film-termelés, minden gyár csak hangosat gyárt. Ha ő nem ezeket mutatná be, régi, esős filmeket lenne kénytelen előszedni, a mitől a közönség ugyan megszaladna. De a publikum is rájött, hogy a hangos film többet nyújt a némánál. Változatosat, újszerűt, érdekfeszitőt ad meséjében, zenéjében pedig a világ legjobb zenekarjait szólaltatja meg, melyek zeneileg tökéletesen simuló illusztrációját adják a lejátszódó eseményeknek, igy hangulatot is teremtenek, technikában pedig összehasonlíthatatlanul előbbre vannak már az egy-két év előtti néma filmeknél is. Szombaton az előadások 7 és 9 órakor, vasárnap pedig a szokott időben : 5, 7 és 9 órakor kezdődnek. Diákcserkészek beszámolnak Gimnáziumunk 192. számú „Erdősi Imre“ cserkészcsapata október 5-én délután 5 órakor a gimnázium udva rán (rossz idő esetén a rajzteremben) táborozási beszámoló ünnepélyt tart a következő műsorral: 1 Sik Thury : Cserkészinduló. 2. Sik Sándor : Alszik a sátor. 3. Táborozási beszámoló. 4. Erzbrucker Aladár: Erdő mellett nem jó lakni, avagy A Bakony hara miája. Adományokat a cserkészcsapat céljaira köszönettel fogadnak. Belépődíj nincs. A VÁC köszönje A Váci Atlétikai Club, ezúton mond köszönetét mindazoknak, kik fölülfizetésükkel, vagy egyébb módon elősegitették a szüreti mulatság sikerét. Felülfizettek : Zsarnóczay János, Tolerián Ferenc 10—10 P., Balogh Gyula, Scheffer Ede, Tenczel István, Banff y György, Eozgonyi István, Urbán József, Qvell Iiudolf, Mácsik József 5—5 P., Bauer •Géza 4 P., Szűcs János 3.60 P., Együd Károly 3.40 P., Böhm Lajos, Tenczel Ferenc, Kristóf Márton 3—3 P., Peták Lajos 2.50 P., Horniczky József, Kalencsik Gyula, Prohászka József, Imecs Jenő, Simonek Antal, Lázár Sándor, Iván Adolf 2—2 P., Káprai János, Stampler István, Juscsák Sándor, Szentpéteri Zoltán, Adamcsek József, Vukszánovics Ferenc, Buhvald József, Kiss Dávid, Cservényük Lajos, Cservényük István 1.20—1.20 P., Gavenda János, Kohp Sándor, Sehoffer János, N. N. 1—1 P., Ze- jmanovics Gyula, N. N. 80 fill, N. N. 30 fül. KEZEIT CSÓKOLOM, NdöySÁGOS Ó5SZ0NV, visszatért a nyaralásból és ragyog... Nem is mentem el, tudnia kellene, de kik jöttek haza ? Soha többé névsort! A kikel felsoroltam, azért aprehendáltak (persze piano,) mert kiírtam a nevüket, a kik pedig elmentek, de nem emlékeztem meg nyaralásukról, úgy néznek rám, mintha én rontottam volna el a nyarukat. Ellenben mégis adok egy kis névsort: Váczy-Hübschl Kálmán, a ki mert nem hallja,most feljegyezhetem róla egy nagy, előkelő mérnöktársaságban pont e bélen megsúgott véleményt : régen túlnőtt elgondolásaival a kisvárosi kereteken és ily nagy képzettségű építész-mérnöknek legalább is a fővárosnál lenne a hel>ie, hogy koncepcióit ne húzhassa le a mindenben szakértő kisvárosi kritika : mondom, műszaki tanácsosunkat, ki súlyos betegen ment le a tenger mellé, a kit a nyugalom és pihenés talpraállított, bizhatunk teljes felépülésében, még hosszú ideig nem látjuk itthon és a bájos Portorose köti magához. Más. A mull hét elején váratlanul megoperálta Ádám tanár népszerű postafőnökünket, Szakácsi Sándort, a hét végére pedig Tragor Ignác feküdt a kés alá, de megvigasztalom számos tisztelőjüket, hogy bár nagy volt a vágás, de a veszély elmúlt... Szakácsiról hallottam, hogy hős volt. A másik pedig jó előkészült. Legalább Tragor méltóságos kibírja Farkasfalvi tanár úr készülő operációját is. Gyakorlata már meg lesz. Mi újság a válási fronton ?- Nem arról beszélek, a melyikről mindenki beszél, hanem arról, a melyiket senki sem emleget, kezeit csókolom. Hát kedves férjem, hogyan is mondjam,’ jobban szerette az otthoninál az idegen szoknyákat, a mihez addig, míg bé. neje tudomására nem jutott, senkinek, semmi köze. De megtudta, sőt meg is találta a szerelmes leveleket. Ha mindent tudsz, mondja a férj, annál jobb. legalább elválunk. Én pedig nem válók. replikáz az asszonyka. Hogy férjem-uramnak sürgős dolga akadt, ki száll be hozzá a kupéba : felesége őnagysága. Az utón nem beszéltek, de ez nem akadályozta meg a nagyságos asszonyt, hogy hívatlanul bár, de pont abban a kényelmes taxiban ne foglaljon helyet, melyben válófélben levő uracskája, ki most már a boszúságtól igazán nem tudta a címet a soffőrnek bemondani, hagyta hagy kocsikázzon össze, vissza az utcákon, hátha megúnja ő nagysága. Ő nagysága azonban nem únta meg, sőt mikor a férje a lánchidtéri főkapitánysághoz parancsolta az autót, sem szállt ki a kocsiból és befelé kacagott, mikor kedves férje a rendőrt kihozta, hogy igazoltassa, ki ül hívatlanul a taxi jobb sarkában---Az autózás, a komoly igazoltatás azonban jó két órát vett igénybe s ha jól csalódom, fent mondottam, hogy a nagyságos asszony elolvasta a szerelmes leveleket is. Ezek közt a legfontosabbat, a mára szólót, melyben a férjecskének randevúra kellett volna menni, de a váratlan utastárs miatt lemaradt, vagy ha jobban tetszik : lekésett az önkéntelen autózás miatt a pásztoróráról...- Mert az okos asszony ezt akarta. Jaj, de mulatságos ! Neveket, neveket ! Hires vagyok diszkréciómról. Csak annyit mondok, hogy a Kossuth-utea táján eszébe fog jutni és hogy férjuracskám nagy pechjéré még csapni való rossz soffőr is... — A mint a mellékelt ábra mulatja. Vitéz Sebestyénéket már rég nem láttuk. Hát erről igazán Írni kellett volna már. Ha másért nem, azért, mert itt az élő példa, miszerint vah ebben a városban és társaságában valami vonzó, ha mindig szidjuk is. Vitéz Sebestyén Béla családjával elköltözött Vácról. Zászlóaljparancsnokságot kapott s a népszerű és kedves alezredesnek engedelmeskedni kellett a felsőbb parancsnak. Nem mondom, hogy könnyet törült el szemében, mikor a vonat elrobogott öreg pályaházunkból, de azt örömmel újságolom, hogy a vitéz alezredes nem búcsúzott, mert azt mondotta mindenkinek, hogy annyira megszerette Vácot, hogy ide visszajön, mikor nyugdíjba megy. — Akkor sokáig fogjuk nélkülözni ! De már maga is megy ? Hol a jó kis történet ? — Nem volt elég a gondos aszony autóutja ? Nem bánom, régen nem meséltem és van elég, hála Istennek, a tarsolyomban, hát ime : Megint egy váci menyecskéről van szó, a ki nag}^ boldogságában elfelejtett számolni. Szó, a mi szó, az apróságnak már régen a világon kellett volna örvendeztetni kedves szüleit, de egyre késett, nem is egy hetet, nem is egy hónapot, de már kettőt... Szinte kétségbe is vonták barátnői, hogy itt nagy események lesznek készülőben. Az asszonyka azonban rendületlenül hitt minden gúnyolódás dacára és világért nem mozdult volna el hazulról. Egyik barátnője ezt túlzott óvatosságnak deklarálta és levelet is irt neki, hogy délután jókedvű asszonytársaság lesz nála, tea mellé romit (szedő úr : nem rumot) szerváinak, legj^en szerencséje. Mire a jövendőbeli kedves mama a következő ötletes levéllel válaszolt: «Nem mehetek kedvesem, mert megtalál érkezni az a kis poronty és ha nem lennék itthon, még nem is tudná, hogy ki a mamája...» Melyhez hasonló jókat kívánok, kezeit csókolom. Uj bejelentéseket kíván a TársadalombÍ7tositó Az új adózások, társadulomhiz- tosíló berendezések, forgalmik és más új rendek a mai kor emberére új kötelességeket is rónak: tartson egy alkalmazottat, ki ezek írásbelijét pontosan elvégzi. Ezért minden újabb rendelkezés egyenes riadalmat kelt már a közönségben és kérdi : nem újabb teherről van szó? így fogadja az alábbi rendelkezést is. Az Országos Társadalombizto - sitó Intézet közli: A biztosítási napi- bérosztályok megváltozásának következtében a munkaadók mindazokat a biztosításra kötelezett ipari munka- vállalóikat (munkásaikat), akik vállalatukban, üzemükben, gyárukban, hivatalukban, irodájukban stb. 1930. szeptember 29. napján alkalmazásiban állanak, legkésőbb 1930. október 13-ig az Országos Társadulomhiztö- sitó Intézetnél, illetőleg helyi szerveinél (t. i. a kerületi pénztárnál vagy kirendeltségénél) bejelenteni kötelesek, tekintet nélkül arra, hogy előzőleg már be voltak-e jelentve vagy sem. Nem kell újból bejelenteni a háztartási alkalmazottakat, valamint az úgynevezett magánalkalmazottakat. A szükséges űrlapokat tájékoztatóval együtt az intézet (kerületi pénztár, kirendeltség) adja. Azoknak a munkaadóknak, akik heti vagy havi bejelentési jegyzékkel jelentenek, nem kell «Általános bejelentőiap»-ot kiállítaniok, hanem a heti, illetőleg havi jegyzéken kell a rendes határidőn belül az adatokat beszolgáltat- niok. Fővárosi iskolák tanulmányi kirándulása ííácra A budapesti V. kér. szigetutcai községi elemi iskola és az V. kér. szigetutcai községi Nőipar-iskola növendékei október 4-én reggel öreg városunk megtekintésére tanítóik, tanáraik és hitoktatójuk vezetése mellett Vácra rándulnak. Megtekintik a jubiláló váci Hétkápolnát, ott szentmisét hallgatnak, közös szent áldozást végeznek. A Honvédemlék,Belgakertészet, Fajbaromfi-telep és a téglagyár után, délután, városunk neve- vezetes épületeit templomait, intéz- ményeitóhajtják megtekinteni. Növeljük városunk idegen forgalmát! )
