Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-09-24 / 71. szám
A hercegprímás első látogatása Vácon Magyarország bíboros hercegprímása, Serédí Jusztinián dr, kedden délután városunkba érkezett. Hétfőn délben jött a püspöki aulába az értesítés, hogy a megyés püspököt a hercegprímás felkeresni szándékozik otthonában. Méltó fogadtatásról szerettek volna gondoskodni, de az idő rövidsége nem engedte meg, hogy programot állítsanak össze. A városban gyorsan hire ment a magas méttóság látogatásának, várták mindenütt az értesítést, hogy a fogadtatás nagyszabású külsőségeibe bevonják őket, tisztelgő küldöttségeket állítanak össze és a bíboros hercegprímás első látogatása méltó díszes keretek közt log lefolyni. Nem lehetett programot csinálni, e helyett csak az iskolák igazgatóságait értesítették a látogatásról és kérték, hogy az ifjúsággal a püspöki palota környékén az érkezés idejében foglaljanak helyet. A három városrész elemi iskolásai, a két polgári iskola, a gimnázium tanulóifjúsága kedden délután tanáraik vezetése alatt ott volt a fogadtatásnál. A Géza király-tér felé eső oldalon az elemisták és a polgaristák, le, egészen az aisóvárosi iskoláig, a palota előtt, a Migazzi-téren a gimnazisták állottak fel. A püspöki palotában ott voltak a székeskáptalan tagjai prelátusi díszben, a váci rendházak főnökei, a város részéről Gurszky Rezső dr, főjegyző, polgármester-helyettes és az államrendőrség részéről Panajoth— Fejér Gyula dr, rendőrfőtanácsos. A palota dísztermében várakoztak a magas vendégre, mig lenn, a lépcső alján az aula kancellárjai várták az értesítést az érkezésről. A hercegprímás késett. Ma Székes- fehérvárról érkezett Budapestre, onnan folytatta útját autóján titkára kíséretében Vác felé. Bejelentés szerint három óra tájon kellett volna érkeznie, de csak három óra 25 perckor jött az értesítés az alsó vámtól, hogy a bíboros hercegprímás autója a rossz váci kövezetre ért. Lassítani kellett, három percbe telt, mig felérkezett a palotához az éljenző iskolások sorfala között. A megyés főpásztor teljes püspöki díszben fogadta magas vendégét, ki elé sietett az előcsarnokba és szokásos öleléssel üdvözölték egymást.Fenn, a díszteremben a bemutatások következtek, melyet a püspök végzett s a hercegprímás mindenkivel váltott néhány szót. Majd pár percre a püspök dolgozószobájába vonultak vissza bizalmas beszélgetésre. Alkalma volt ekkor a hercegprímásnak a nagyon értékes Csáky-berendezés képeit és bútorait megszemlélni. Nemsokára az uradalom gyönyörű lipiciai lovai áltak elő a címeres hin- tókkal és a hercegprímás a püspökkel átment a székesegyházba, ahol szintén a püspök szolgált magyarázatokkal. Ismertette Migazzi bíboros örökemlékű működését, a székesegyház építését. Ma a katedrális külső része még elhanyagolt, de a legközelebbi idők programját képezi, hogy teljesen karba helyeztesse a megyés főpásztor és az Isten háza méltó környezetet nyerjen. Innen a püspök vendégét a szemináriumba vezette. Méltó büszkeséggel mutatta be hatalmas alkotását, melyben Horváth Elemér szemináriumi kormányzóval az élén közel másfélszáz növendékpap fogadta. Egykor alig 20 —25 kispap nevelésére volt hely a papnöveldében, ma kétszáz növendékpap is oktatást, elhelyezést nyerhet. A püspök, ezt jól tudja az egyházfejedelem, évek óta a püspökség majdnem teljes jövedelmét fordítja a szeminárium építésére, hogy az egyházmegye Isten 'beled! — te leghíbebb testbér! Életed szent tanítással fehér : Munka, — jóság legyen a nö bágya, így lesz lelke magyar erő bára ! Kulcsár Ilona Emlékezés Mária testvérünkre Tabasz csodáját élte a határ, Aranykébékben hullt a napsugár. A kertben kis cinke nótázgatott, Dús orgonabírág szórt illatot. „Eljött hozzám a tabasz /“ — szólt lázban S ajka együtt dalolt a madárral Kinos éjen, gyötrelmes nappalon S elnémult ajka tabaszhajnalon. Isten beled magyar nö eszménye, Kinek lemondás bolt szelíd élete: Isten, Haza, — szeretteid léte Volt szíbednek minden reménysége. Életmentés a Dunán Falun voltam. A hegy, amelyet máskor zöld moha borított, vastag hólepeljében vakító fehéren tündökölt. A nap, amely haldokolva bukott a hegy mögé, ajkáról még egy utolsó búcsúcsókot lehelt a földre, majd végkép lehunyta szemét. A Duna partján állottam és néztem a távolba. Tekintetem egy kis fekete ponton akadt meg, mely a folyó közepén úszott tova. Nem volt befagyva a Duna, mert nem volt nagy hideg, azonban mégis szerettem volna tudni, hogy ilyen időben kinek van kedve csónakázni ? Hővös szél csapta meg az arcomat és szaggatott hangokat hozott a fülembe. Önkéntelenül is a csónakot kutatták szemeim. Nem láttam sehol. paphiányát sürgősen megoldja. A hercegprímás nem is fukarkodott a látogatás alkalmával a dicséretekkel és kijelentette, hogy a váci papnevelőintézet méreteiben vetélkedik az esz- gomival, mely nagy Magyarország legnagyobb szemináriuma volt. Több látogatást a hercegprímás nem tehetett, mert ideje ki volt mérve. Visszatértek tehát a palotába, melynek nagytermében már ekkorra teához terítettek. Meghívottak az előbb felsoroltak voltak. A püspökkel és Goss- mann félsz, püspökkel beszélgetett az uzsonna alatt. Még az uzsonna alatt hallotta a hercegprímás, hogy milyen nagyszerű révközlekedés van Vácnál. Erre elhatározta, hogy útjának irányát megváltoztatja, nem megy Budapestre és onnan székhelyére, Esztergomba, hanem Vácnál kél át a Dunán. Meleg búcsút vett a püspöktől és a jelenvoltaktól, pontosan félhatkor autójába ült és a propellerállomásra hajtatott. Itt már természetesen értesítve voltak az előkelő utas érkezéséről és az autó behajózása után rögtön indult a Fürge. A Dunaparton nem sokan tudtak arról, hogy ki utazik most a propelleren, különben többen gyűltek volna egybe. Püspökünk pedig holnap folytatja bérmaútját és csak október 2-án érkezik haza, székvárosába. Ügyvédi hír Csuka András dr, ügyvéd irodáját saját házába: Budapesti-főút 14. szám alá helyezte. Orvosi hir Pesta László dr, a budakeszi József- ttidőszanatórium volt osztályvezető orvosa, magánrendeléseit Sas-utca 6. szám alatt megkezdte. A Kaszinó könyvtára A Kaszinó új könyvtárjegyzéke elkészült. Díjtalanul kapható minden kedden délután xh.&—xlz5 óra közt a kaszinói könyvtárórákon. Ekkor azonban egy kiáltást hozott hozzám a szél: — Se ... git... ség!... Se ... git... ség!... Ugyanekkor rémülten vettem észre, hogy a csónak a viz közepén felborult. A halász nevét kiáltottam, de kiáltásomra a szél felelt. Ijedten néztem körül. Ekkor azonban megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Nem messze tőlem a falu fiatal orvosa ugrott egy csónakba és teljes erejével kezdett evezni a felborult csónak felé. Vagy tiz perc telhetett el kínos várakozásban, mig végre partot értek. Az orvos gyöngéden a karjaira vett valakit és lefektette a földre. Ekkor láttam, hogy egy tiz év körüli kisfiú volt. Szőke fürtjei nedvesen tapadtak homlokához, mig lezárt szemmel, halovány arccal feküdt ott. Az orvos élesztőséhez fogott. Próbalégzéseket tett. Végre egy negyed óra múlva a gyermek felnyitotta szemeit és fel akart ugrani, de az orvos nem engette. Bán és Szentgyörgyi az Urániában v A Váci Uránia második előadására már majd megtelt a Városi Filmszínház helyisége. Alig maradt már egy néhány hely gazdátlanul Szentgyörgyi Gusztáv megnyitója után, a Városi Könyvtárról, az analfabéta-tanfolyamról, az alakuló zenekarról szólott ismét (az utóbbit megtapsolták), Bán Márton gimnáziumi h. igazgató folytatta előadását nyári utazásáról. A volt magyar tengerpartról s a tengerfenékről mutatott be szebbnél szebb képeket, amit a közönség élvezettel szemlélt ezúttal is. Bán Mártonnak a szokott meleg sikere volt, van mindig. Szentgyörgyi Gusztáv népművelési bizottsági gondnok, az Uránia igazgatója a magyar tengerről, a Balatonról tartott előadást abból az alkalomból, hogy a nyáron részt- vett a balatonföldvári kéthetes népművelési előadóképző - tanfolyamon. Ha a mostani előadás „vizsga“ akart lenni, úgy mint ilyen is sikerült. A közönség szép balatoni felvételekben, derűs előadásban gyönyörködhetett s a szép, mulatságos film után a meleg teremből egy sikeres est emlékével távozhatott. A MANSz kultúrdélutánja a népkonyháért Régi tervét szeretné megvalósítani a MANSz váci csoportja, amidőn lelkesen dolgozik a szegények részére felállítandó népkonyha létrehozatalán. A hideg tél szerencsétlenei és munkátlanai bizony nagyon rászorulnak a nemesen gondolkodó asszonyok önzetlen munkájának e régen várt gyümölcsére, melynek megvalósulása a társadalom áldozatkészségétől is függ. A népkonyha érdekében a jövő hónapban kultúrdélutánt rendez a MANSz,* amelytől eredményt várnak. A műsor összeállításán hozzáértők fáradoznak. Rövidesen módunkban lesz róla részletesen beszámolni. — Hogy mertél ebben az időben csónakázni menni? — kérdezte szigorúan. — Halászni akartam, hogy anyámnak és testvéreimnek legyen mit enni — válaszolta a fiú és szemében könny csillogott. — Ilyet azonban még sem lett volna szabad tenned — mondotta az orvos és hangja lágyan csengett. — Kértél volna a halásztól, ő adott volna halat, hiszen jó ember, biztosan adott volna. Most azonban menj haza fiam, mert már a hold is feljött. Majd én küldök vacsorát anyádnak és testvéreidnek. A fiú szeméből hála sugázott a jó szivű doktor felé. Megköszönte még az orvosnak, hogy megmentette az életét, azután elváltak. Az égjük jobbra ment, a másik balra. Elgondolkozva neztem a gyermek után és nekem úgy tűnt fel, mintha a hold sugarai feje felett glóriát vontak volna. Sokáig néztem még utána, mig csak el nem tűnt az út kanyarultánál . . . Wieaner Erzsébet Szellő behordta tabasz illatát, Csicsergő, boldog madarak dalát S beteg testbérünk izzó homlokát Lágyan becézbe — bártunkgyógyulást. Fáj a szíbünk — bús bolt a temetés. Isten küldte halotti énekét: Búcsúszóra jött madársereg, Zengte édesdedem : Isten beled!
