Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-09-03 / 66. szám

VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenklnt kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: I * Felelős szerkesztő^kiadó Szerkesztőség és kiadóhivatal: egy negyedévre . . 2 P 80 fill. és laptulajdonos I Sxéchényi-utca és Csányi-út sarok. Tel. 17 Vidéken negyedévre . ■ 3 P 50 fill. I nFDCCÍMVI DPZSÓ I H,rdetések és nyiltlér milliméter soronkirui ®Sy«s széni éra ...........................— P 12 fill. BtRWtNTI dijsxabé» szerint Ara 12 fillér. 44-iK évfolyam. 66. szám. ' Vác, 1930 szeptember 3. Gyerekeket kérünk a gyermekjátszótérre! A város vezetősége nagy bölcsen gyermekjátszóteret rendezett be. Ta­lán nem szükséges megmagyaráznom, hogy hol. Nem vagyunk olyan nagy város lakói, hogy ne tudná mindenki. Bölcsnek azért neveztem ezt az intézkedést, mert a gyermekek iránti szeretet vezérelte először is. Másod­szor lekötötte a városnak egy poros helyét a régi vásártéren, 3-szor pedig egy szép teret hagyott igy meg, ami­vel megakadályozta a házaknak egy­más hegyére-hátára való építkezését. Azzal, hogy most már két helyén is a régi vásártérnek fákat, bokrokat, virágokat, növényzetet piántái, biz­tosítja, hogy a város közepében is lesznek levegőjavitó, levegő felfris­sítő intézmények. Mindezek igen helyes, dicséretreméltó intézkedé­sek, amit megállapítani szükséges, mert az emberek szeretnek kritizálni, de valamiről hálával megemlékezni, már többnyire szívesen megfeledkez­nek. A hála úgy látszik kiveszőben lévő emberi erény. Előre kellett ezeket bocsátanom, mert hiszen a rosszmájú ember, de talán egy-kéí jóindulatú is, most azt mondhatja, hogy a város eme helyes intézkedését magam is leértékelni akarom, a kákán csomót keresek épp úgy én is, mint a legtöbben szoktak. Nem! Igen örülök a gyermekjátszó­tér létesítésének, sőt ki merem mon­dani, hogy kevés ember örül úgy ennek, mint én, de tapasztalatból mondom,hogykeli még egy-két beren­dezés és csak akkor lesz valóban gyermekjátszótér a gyermekjátszó­térből. Aki megfigyelte ugyanis, észre­vehette, hogy a váci gyermekjátszó­téren a legritkább jelenség a gyer­mek. Vajon miért? Megpróbálom az okát itt megadni. A Szent Imre-parkban azért oly kevés az üdülő — úgy-e ? —, mert kevés a pad, amelyre leülhessenek. Négy padra leülhet 16 — 20 ember és slussz. A gyermekjátszótéren egyet- len-egy pad sincs. Ilyenformán ott nem lehet gyermek sem. Mert tudva­lévő, hogy a gyermekeket, ahol fel­ügyelet nincs, nem szokták csak úgy kihajtani, „no, most maradjatok szé­pen itt!11, hanem elkísérik mamák, bonnok, idősebb testvérek, nagyma­mák, nagypapák. Hát ezek, kérem, mit csináljanak ? Ők is kergetődze- nek, talán podegrás lábaikkal?Vagy ők is szedjék guggolva a kavicsot reggeltől délig? Nem kérem. Oda köröskörül padok kellenek, melyekre a kísérők leülhetnekÁEz az első. De keli oda még más is! Van a városnak homokja elég. Tes­sék néhány szekér homokot odaíuva- roztatui és egy, vagy két betonágyba lerakatni, hogy ott a váci gyermekek a szép tiszta homokban játszhassa­nak, várakat s egyebeket épithesse- nek. A gyermekek a kavicsszedést, kavicsgyüjtést, kavicskirakást, ha nincs is más, megúnják, a homok több teret, alkalmat ad a gyermekek­nek a játékra. Ne sajnálják, akik oly szép áldozatkészséggel azt a szép gyermekjátszóteret megalkották, a padokat, a homokot sem. Más váro­sokban sehol sem hiányzik az ilyen helyekről. Mind a kettő feltétlenül szükséges is ahhoz, hogy valóban játszótér legyen a váci gyermek­játszótérből, hogy ez a játszótér hangos legyen a gyermekek vidám zajától, a gyermekek kacagásától, amire nekik a levegővel, napfénnyel együtt szintén szükségük van. A levegőről hogy szólottám, eszembe jut, hogy nem lesz ebből a játszó­térből alkalmas játszóhely a gyer­mekeknek addig sem, amig a kör­nyező utcák s terek, vagy helyek port termelnek. Erre is gondja le­gyen annak, aki a gyermekjátszótér­rel a gyermekeket megajándékozta, mert bizony most még két bárom ol­dalról 1—1 kocsi, autó, bicikli s a szél nyomán felverődik egy egy terjedel­mes, súlyos porfelhő s végig vonul a játszótéren, amelyen ezidőszerint talán ezért is a gyermek a legna­gyobb ritkaság. Az Öntöző-autónak, a Niagara Ur­nák is kiadnám rendeletbe, hogy va­lahányszor a gyermekjátszótér tájé kán jár, azt mindig kerülje meg egé­szen s öntözze a körülfutó utcákat végig mindig, mert nem játszótér az, nem gyermekeknek való tartózko­dási hely, ahol por játszik diadalma­san versenyt a gyermekekkel. Kell ez a néhány berendezés, in­tézkedés még, hogy a gyermekek felkeressék ezt a helyet, hogy ez a hely valóban szép misszióját teljesít­hesse, hogy azok, akik megalkották, örömmel mondhassák, nem hiába ajándékoztuk meg a váci gyermeke­ket egy újabb, szép, levegős napfé­nyes játszótérrel! Egy-két hete a játszótérnek, amely­ről most beszélünk, az ad mégis va­lamelyes forgalmat [az útjukat rövi­dítő átjárókon kivül, hogy kitűnő ér­zékkel egy oly nyilvános vízvezetéki kutat szereltetett fel oda a város, amelyből ihat mindenki anélkül, hogy poharat vinne magával s mégsem hagyja ott a kúton a szája nyomát. Nyomásra viz bugyborékol fel, a feltörő vízből inni lehet bacillus- szerzés, terjesztés nélkül. Igen he­lyes. Kulturérzékre vall. A kútnak sok nézője, kipróbálója akad. Gyer­mekek, de öregek is. Szintén egy bizonyíték, hogy észszerű és .szük­séges intézkedésekkel a játszóteret látogatottá lehet tenni. Padokat és homokot oda, a port viszont el onnan, nem Lesz üres a váci gyermekjátszó­tér, amelynek létesítéséért az utolsó szavam e sorokban is a hála szava legyen. Gossmann püspököt nem hallottuk a rádiób&n! Bizonyítaniuk sem kell azt a sok ízben hangoztatott panaszunkat, mely­nek jogosságát egész városunk közön­sége igazolja, hogy a vasárnap dél­előtti villanyszüuet mily káros. Öröm­mel adtuk a hírt, hogy Gossm'ann püspök, aki a váci rádiósoknak is az elnöke, Budapesten a vasárnapi istentiszteleten beszédet mond, mely a rádió szárnyain az egész világon hallható volt, csupán a modern háló­zati készülékek voltak süketek és némák Vácon. Mégis csak időszerű­nek találnánk, ha a villamosmű veze­tősége immár megszüntetné ezt a máshol teljesen ismeretlen áram- takarékosságot. Varjuk is a gyors intézkedést, melyről szeretnénk mi­előbb e hasábokon beszámolni. Beiklatták a tótfalusi papot Megírtuk, hogy a tótfalusi refor­mátus hívek miután papjuk Buda­pestre költözött, hcseciy Aladárt meg­hívták a lelkészi állásra. Az uj pap beiktatása ünneplésén most v asár- naj) ment végbe, melyen Sáfár Béla tanácsbiró és főjegyző, Váró Károly lanácsbiró képviselték az egyházke­rületet. A beiktató beszédet Sáfár Béla mondotta. Eljött Budapestről a Bethesda énekkara, melynek az uj tótfalusi pap karnagya volt és a be­iktatás alatt egyházi énekeket adott elő, azután dr. Széli János elnökével az élén üdvözölték volt karnagyukat állásában. A lelkészkartársak részé­ről Hörömpő Ferenc pócsmegyeri pap, az iskolatársak részéről Apostol Pál pesterzsébeti segéd lelkész mon­dottak üdvözlő beszédeket. Délben száz terítékes közebéd volt az uj iref. lelkész tiszteletére, melyen számos fel köszön lő hangzott el. leghaif a vármegye főjegyzője Rudmjánszky Miklós báró, Pest­megye főjegyzője 47 éves korában hosszú szenvedés után meghalt. A fővárosi lapok rokonszenves nekro­lógokban ismertették a különc báró különben igen tartalmas, nagy mun­kásságát. Nem sokáig viselte főjegy­zői tisztet, Vác sem igen ismerte ja vármegye pennáját. Kétszer volt künn az utóbbi időkben : mind a kétszer tisztújító közgyűlésen elnö­költ a városházán. Hivatali örö­kéért, úgy látszik, nagy futtatás lesz a vármegyén. Jóbarátok árvácska ünnepélye A váci Jóbarátasztaltársaság szep­tember 7-én a Szegő-féle vendéglő kert s összes helységében kugliver­sennyel egybekötött Árvácska-ünne­pélyt rendez, melyre a Váci Hírlap álján hívja meg a jóbarátait, jóaka­róit az elnökség. Belépődíj nincs. B eníssziíL üzletébe ffl ve­vőt, í>a hirdetését a VÁCI HIULMVn/IM KÖZ£I HOfttVÁTia h:lkiiéii eSeini Iskolák főt sí s ife I m nyelője Kolomáry (»relálus u középfokú iskolák veiére A váci püspökségnek van a legtöbb iskolája, már a kai. iskoláknál mű­ködő tanerők száma a váci püspök­ség területén közel másfélezer és ezeknek felügyeleti közigazgatása oly óriási ügykört jelent, hogy a mostani keretek között azt ellátni a legna­gyobb erőfeszítés mellett sem lehet­séges. A megyés püspök, aki az egy­házi kormányzat minden ágát a leg­élénkebb figyelemmel kíséri és fá­radhatatlanul irányítja, ezért átszer­vezte a főtanfelügyelőséget, melyet húsz év óta Kolossuáry Mihály lá­tóit el legutóbb Oeller Györgygyel főlaníelügyelőségi titkárral és meg­fej elő segéd személyzettel. A püspök most úgy intézkedett a főtanfelügyelővel történt tárgyalás után, hogy az összes elemi iskolák tanfelügyeletéi Horváth Elemér pá­pai kamarás, szemináriumi igazga­tóra bízta önáiló hatáskörrel, ki fő- tanfelügyelői címet és jelleget kapott Kolossváry Mihály prelátus-kanonok az egyéb típusú kai. iskolák közvet­len vezetéséi megtartja továbbra is. A váci püspökség főhatósága alá tar­tozik még jó nagy tömege a polgári fiú és leányiskoláknak, tanítóképzők­nek, felsőkereskedelmi iskolának, felsőipariskolának és egyéb közép­fokú iskolának. Ennek a négy vár­megyére kiterjedő katolikus iskolai kormányzatnak feje marad továbbra is Kolossváry Mihály, mint vezető főtanfelügyelő, Horváth Elemér pe­dig mint az összes elemi és ismétlő iskolák ügyosztályának önálló főtan- felügyelője veszi át a nagyjelentőségű tisztel. Az új főtanfelügyelő kiváló mun­kaereje, közismert alapossága és energiája biztosítékot nyújtanak ar­ra, hogy a Főpásztor méltó férfira ruházta a nagyfontosságú tisztséget és ezért az új főtanfelügyelőt min­den oldalról elhatmozták üdvözlések­kel. Horváth Elemér szeptember hó 1-én már át is vette az ügyosztály vezetését. Váci Törekvés nem játszik bajnoki mérkőzést A váci Törekvés sportegyesület az 1930—31. bajnoki mérkőzésekre a rossz anyagi helyzete miatt nem ne­vezett s ezért nem játszik bajnoki mérkőzéseket. Kár e törekvő szim­patikus csapatért ! De hiába az anya­giak nem csak a kis, de ’a nagy egyesületeket is tönkreehetik, különö­sen Vácon, ahol annyi egyesület van. aSINGER varrógépek MÉGIS A LEGJOBBAK 1' | H E í r 1 r ' E, R“ 1 mer Rf; \r: FV M n F.l N n r: t ÍA] LI Lr ­/ é

Next

/
Oldalképek
Tartalom