Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-08-31 / 65. szám

VÁCI HÍRLAP lakossága, hogy a közgyűlés jóindu­lattal van irányában : Le kell menni az árakkal ! Polgármester : — Figyelmébe fog­ja ajnálani Ivanovits indítványát a villamos műnek. Árleszállítás ? Tá­vol jövő zenéje, nagyon sok pénz kell a hálózat átalakítására ! így járt a vizdij is. Az még csen­desebben. Senki sem mondta, hogy szállítsák le. Úgyse szállítják le, hát nem is mondták. Ä vizdijnemfizeíés következményei Kétszázezer pengő hiányzik a város háztartásából — szólt ezután a polgármester, — mert az appozi- ció még tart és háromszázan nem akarnak vizdijat fizetni. Ezért 115 ezer pengős függő kölcsönt vagyunk kénytelenek felvenni, a mit mindánv- nyian fizetünk. De még ebben az év­ben visszatérítjük, mert a vizdij nem - fizetőknél elrendeltem az árverése­ket ! Nem érdektelen : A mozik ezentúl öt százalékos vigalmi adót fognak fi­zetni tiz helyett. Gurszky Rezső drnak és Tornáry János drnak 600—600 pengő munka- átalányt szavaztak meg, mert polgár­mesterhelyettesek. Dezső Dezső ál­latorvost a minisztérium leszanálta: a közgyűlés 1440 pengő utiátalányt utal ki neki. Magánfelek érdekében teljesített helyszíni eljárások dija 80 százalékát kifizetik az eljáró tisztvi­selőnek (Eddig az egészei kapta) Ki­segítő munkaerők ezentúl is: Mar­kó József mérnök, Kvell Ernő szi­gorló mérnök havi 200—200 pengő fizetéssel, Bajkó Vilmos és Juracsek Alajos, Csömör András és Wen- grinszky Sándor az adóügyosztály­ban. (Eddig a polgármester fogadta a kisegítőket, most a közgyűlésre bíz­ta a miniszter.) A városatyák rábó­lintottak : jól van. Ivanovits azt akarta, hogy Markó mérnöknek, a ki most hivatalfőnö­köt helyettesit, jobb fizetést adjanak. utóbb öreg kollégánkat, a halála után is heccet csináló Kassai Vidor bácsit. Csodálatos következe Ltsége a vélet­lennek, hogy a váci szent Rókus mint serdülő gyermekét, mint hűséges ba­rátját, mint hű testvérét ismét ma­gához ölelt s helyet adott a beteg testnek budapesti otthonában, a hol ,az életet hívja vissza az örökösen tülkölő mentők szirénája. Szemben a Népszínházzal Az én nyolc ágyas kórtermem hó­fehér falával, ragyogóan fényes kő­kockáival és patyolat tiszta ágyaival félelmetesen feküdt a Blaha Lujza- tér felett, farkas-szemet nézve régi otthonommal, a volt Népszínházzal. Fájó találkozás. Szégyen ide, szé­gyen oda a férfi köny, de bevallom, hogy görcsös zokogással borultam orvosom vállára, mikor ennek a nagy múltú, barbármódra kivégzett intézetnek oszlopcsarnoka szemembe mosolygott. Ez a terem a Rókus-kórháznak úgynevezett D. terme (mi, (lédelgetet- nek neveztük el) mert itt nem csak vasárnaponként fő tyúk az alattvalók fazekában, de a hétköznap is meg­hozza a mindennapi Ízletes pecse­nyéjét, persze csak azok számára, a kik lábbadozóban csömörlésig jól laktak már a madár tejjel. Brr!... (Pardon, a beteg egyéni véleményé­ért, mert van a mit mint egészséges ember még jobban utálok s ez : a ba­nán. Brrr 1) Ebben a teremben a betegágyak nagy része várakozó álláspontot fog­Polgármester: Nemi Majd jövök propozicióval. A jövő kilátások is megérnek Markó mérnöknek vala­mit ... Kritika a költségvetésről Általános figyelmetlenségben is­merteti Nagy Sándor a város költ­ségvetését. Eddig 45 tárgyat morzsol­tak le, úgy látszott, hogy ezen is könnyen átsiklanak, mikor Hörl Pé­téi’ dr. kér szót s kezében a költség- sel mondja : Egyetlen kedvező helyzet, mi­dőn a polgárság a város vezetésébe beletekinthet : a költségvetés tárgya­lása, megnyugtató, ha komoly és tár­gyilagos alapon kritizáljuk meg és a város vezetőiről nagy terhet veszünk le a felelősség megosztásával. A pol­gármester jelentésében szerette volna olvasni a terhek könnyebbüléséi. Nem ez történt, sőt azok nőttek és a húszezer lakosságú város az uj költ­ségvetési évben százezer pengővel többet fog kiizzadni, a mi fejenkint öt pengőt jelent. Részletesen foglal­kozik a költségvetéssel, kifogásolja hogy a város földjei házi kezelésben vannak s alig jövedelmeznek, de ha a személfuvarozást is hozzávesszük, húszezer pengő a deficit. A szőlő el­len szól. valamint hogy a városi há­zak haszna kicsi. A vízmű 50 ezer pengős áramdiját hol számolja el a villanytelep, mert azt nem találja se­hol a villanyos mű 110 percent ha­szonra dolgozik. Bevételeiből 4 1 ezer pengőt tisztviselőire költ. Indítvá­nyozza, hogy csökkentsük le a pól- adói 35 százalékra és mindjár fel­sorolja, honnan vegyük az ehhez szükséges 50 ezer pengőt : A villa­mos műnél nagy rejtett haszon van, adhat a városnak 20 25 ezer pen­gőt. A hősi emlék síroktól és a kór­háztól elvehetünk 3—3 ezer pengői. (Mikor ezeket mondja, a különben igen figyelmes városatyák felzúdul­nak. — a város volt főorvosa azt in­dítványozza, hogy a közegészségügy­től vegyük el a pénzt ! Ha nem hal­lal el, mert a nyolc ágy közül leg­alább is a fele mindig üres, ide nem fektetnek akárkit, legfeljebb, ha a tartalékot nem foglalják le a várat­lan események, a melyek leginkább hétfőn válnak esedékessé, a vasár­napi strandolás, autó és motorke­rékpárok, egy-egy korcsmái vereke­dés, vagy a csalódott szerelmesek ön- gyilkossága révén. Szomszéd ágyam, az ötös üres. Autótülkölés, sürgés-forgás, ideges •szaladgálások jelzik, hogy uj beteget hoznak. Egy úszón ad rágós férfi, a nyíregy­házi villanygyár fiatal főmérnöke, a ki fejest ugrott a Szécliényi-fürdőben és koponyaalapi törést szenvedett. Három orvos is gyúrja, gyömöszöli, szederjesedő teste az oxigén beléleg­zésére sem reagál. Apósa, a ki szin­tén orvos, kétségbeesve veti le kabát­ját, neki gyürkőzik, együtt dolgozik az orvosokkal, hiába minden. Körül függönyzik az ágyat... itt egy élet­erős harminchat éves örökre elcsen­desült vőlegény, Nyíregyházán pedig egy boldogtalan, jajongó menyasz- szony. A törvényes két órai pauza után a függöny széjjel megy, elviszik a törvényszéki boncolóterembe s az üres ágy uj lakóra vár... Uj tülkö­lés. Tizenkilenc éves öngyilkosjelöl­tet guritanak be a hordágyon, a ki négyszer mártotta hasába a kést, ok: gyerekes féltékenység, ártatlan ösz- szekoccanás. Minden harmadik be­teg a u tó szeren eseti cn ség, m otorbi ci k - li-balese! áldozata, kéz, láb és csont­törés. öngyilkosság fel sem tűnik. lanánk, nem hinnénk ! így méltatlan­kodnak. Valóban Hörl doktor tartal­mas, higgadt, alapos kritikájának ha­tását majdnem teljesen lerontotta ez­zel az egy mondatával !) De Hörl nem vette zokon a köz­beszólásokat és folytatta: — Az út­építéseknél tízezret, a bérházaknál ötezret lehetne megtakarítani. Ezek együtt ötvenezer pengő, a mivel 35 százalékra szállíthatjuk le a pótadót. Mindenki várja mit mond mind­ezekre a polgármester. Meglepetésre köszönetét szavaz Hőrinek kriti­kájáért. de aztán kifejti, hogy kon- cedálni kell a felszólaló képviselő­nek, miszerint mindent megfontoltak, mielőtt a költségvetéssel idejöttek. Az első tárgyalásokon a főszámvevő 60 százalékos pótadón alul nem akarta adni, annyi beruházásra kell a pénz. Nem ment bele. Mindent redukál luk, pedig az állam nagy terheket hárí­tott át a városokra. Mint orvos azt mondja a képviselő úr, hogy vegyek e! a kórháztól háromezer pengőt, ho­lott én 30 ezerrel szeretném segíteni, hogy modern kórházunk legyen. Nem szerénytelenség dicsekedni, mi­kor Halas 117, Esztergom 110 per- centes póladója mellett, Vác kitart az 50 százalékos pótadókivetés mel­lett. Hörl dr: 1912-ben Vác város va­gyona. 22 százalék erejéig volt eladó- sodva, ma 35 százalékig ! Polgármester (nagy lelkendezve le­csap :) — Örvendetes jelenség! Ilyen óriási invesztál ások mellett, a miket végeztünk ! Kolossváry Mihály kritikája Hörl Péter dr. nem adta meg ma­gát. de nem állta tovább az ostro­mol, elindult haza, mondván, hogy nem szavazza meg a költségvetést. Pedig meghallgathatta volna Koloss­váry Mihály beszédét. Városát sze­rető, világosan látó. nagystílű képvi­selő beszéde volt ez, mely helyenkint lenyűgözte fejetgetéseivel hallgatóit s bár már harmadik órája tárgyaltak, Most egy jóképű fiatal glazdafélét tolnak ki a műtőbe, a kit vidékről hoztak Budapestre, kutyaharapás. Karja kézfejtől a könyökig fel van vágva. A segítség későn jött, nem hozták többé vissza. S ez igy megy mindig a felvételi napokon, a mikor a többi termek kórágyai kevésnek bizonyulnak s mi, Isten kegyelméből lábadozók, re­megve várjuk a napot a szabadu­lásra. Ez is megjött, a mikor feleségem karján első utam a szent Rókus-ká- polna oltáraihoz vezetett, hogy meg­köszönjem Mindenhatómnak a visz- szaadott életet... Három napi otthoni ápolás után be kellett mennem a Rókusba, hogy uj kötözéssel lássanak el. Búcsúzóban voltam operáló orvo­somtól, mosolyogva jelentette ki, hogy egy örömhírt is tartogat szá­momra.- Mi az ? Nem kell már kötözés- in járnom? Fürödhetek ?.. . Az örömhír egészen más volt. Egy másik teremben Laci fiam ágyához vezettek, a kit ugyancsak Forin dr. alorvos operált meg vakbél miatt, a kit én hasztalanul kerestem nyolc napon keresztül ágyam körül a be­teglátogatás óráiban, a kiről azt ha­zudták, hogy a Beszkárt megbízásá­ból nyolc napra vidékre kellett utaz nia. Szent Rókus dicsértessék a neved és bocsásd meg nekik ezt a jóleső, nemes hazugságot! senki sem mondta, hogy szavazzunk. Örömmel hallgatták a fejtegetéseket, melyek mintha sajátjukból fakadtak volna, annyira tetszettek. Azzal kezdette Kolossváry, hogy ő is a lelkek megnyugtatását keresi, de más alapon, mint Hörl dr. Éppen egy felszólalásra nem szállíthatják le a pótadót, mert akkor azt mondanák : hát úgy mennek a városnál a dol­gok, hogy egy kis leleplezésre rög­tön lemennek a pótadóval 35 száza­lékra ? Én is foglalkoztam a költ­ségvetéssel és én kitágítanám, sok cél­ra sokkal többet adnék ! De a mi költségvetésünk a legszolidabb, leg­reálisabb : ezt kell a köztudatba át­vinni ! Pusztít a tüdővész a város­ban és vegyünk el a kórháztól há­romezer pengőt ! Csodálkozom ! Csak öntözéssel és fásítással védekezhe­tünk és elmondhatjuk, hogy mily ál­dás a mi vízmüvünk ! Bűnt követ el, a ki akár politikából, akár személyi okokból támadja a váci vízvezetéket, melyről szakértők állapították meg, hogy ma az ország legtökéletesebb vízmüve / Látja a fásításokat, buz­dítja a polgármestert, hogy minél többet fásitson és legyen rajta, mi­szerint a parkok, az utcai virágül te t- vények közös társadalmi védelemben részesüljenek ! (Éljenzés Az iskolák fejlesztése után rátér az utcák meg­jelölésére és kívánja, hogy az uj uc­cu feliratokat kaparják le a falak­ról. Olvassa a lapokban a váci vá­mok ellen való sorozatos felszólalá­sokat. Örül az idegenforgalomnak, de a másik oldalon fontos az iskolások a polgárok épsége ! Az autókkal azok száguldanak, a kiknek nincsen dol­guk. Passzióznak és életeket fenye­getnek, tesznek tönkre. Adjunk kife­jezést megbotránkozásunknak, hog\r ezekkel nem tartatják meg a rendet. (Éljenzés.) Meleg szívvel gratulál a város vezetőinek, hogy a mikor az egész világon gazdasági válság van, Vác tartja a régi. ötven százalékos pótadót és még csak harminchat szá­zalékig terhelte meg vagyonát a ha­talmas beruházások mellett. Ez csak tiszta, becsületes vezetés mellett le­hetséges ! Ezt a tudatot, ezt az igaz­ságot vigyük át a polgárságba, ez fog majd megnyugvást hozni soraik­ba ! Vácon baj nem lehet! A mindenre kiterjedő, rapszodikus beszéd nagy hatást váltott ki. Ra­gyogó arcok éljeneztek, a polgármes­ter pedig meghatottan ült a helyén. Lehetetlen, hogy megindultság nélkül reflektáljak az elhangzott be­szédre, mondotta és látszott rajta, hogy szivéből beszél. Tele vannak az újságok botrányokkal, leleplezések­kel városi vezetők ellen. E helyről akarom megnyugtatni városom pol­gárságát, a mint ezt már felsőbbsé- gem előtt is volt alkalmam kifejteni, hogy Vác vezetőinek tisztakezüsé- géért merek garanciát vállalni! Nyu­godt a lelkiismeretünk ! Jöhet és jön­ni is fog vizsgálat, mert a belügymi­niszter most minden városba elküldi szakközegeit az uj beruházások fe­lülvizsgálatára, emelt fővel mondom előre : baj nincs nálunk, Vácon baj nem lehel! Ezzel a szép, férfias és bizalmat érdemlő akkorddal végződött az unalmasan indult, végén érdekessé lett hosszú városi közgyűlés. ÖN PANIISZKODIK? váciak a fővárosban vásárolnak! Nem látja, Ifhpl MIDI IIP mi“Jen hofTV n I U V I II I [I L 11 I számában pesti cég is hirdet, csak Ön nem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom