Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-08-10 / 60. szám

Ara 12 fillér. 44»ik évfolyam. 60. szám. Vác, 1930 augusztus 10. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetälap, megjelenik ketenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: $!*£yben egy negyedévre ■ . 2 P 80 fill, üdéken egy negyedévre . . 3 P 50 fill. *®ye» szám ára...................... ..... — P 12 fill. Felelői szerkesztő, kiadó és laptulajdonos BERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: | Széchényi-utca és Csányi-út sarok. Tel. 17 Hirdetések és nyíltlér milliméter soronkint díjszabás szerint állítsunk emléket elrabolt szülőotthonunknak! Egy váci polgár ötlete A Szent Imre-tér gyönyörű park­jában négy pad van. Hogy mindenki tudja melyik parkról van szó, hoz­záteszem a postaparkról,. Ebben a parkban tehát négy padot állítottak. Keltőt minden felírás nélkül. Ezek­nek valószínűleg a városháza az apja. A másik kettőre pedig az ajándékd- zók nevét feltüntető táblácskát he­lyezték fel, igen tetszetősen. Minden szép itt ebben a parkban,a növény­zet, az utak, a padok, a padokon azok a táblácskák is. Nekem ezek a táblácskák azokkal a felírásokkal mégsem tetszenek. Az ajándékozókat nem hibáztatom, ők egy akciónak voltak első lelkes, áldo­zatkész követői, ufánzásraméltó pél­daadó polgárai. A város vezetői! sem kárhoztatha­tom, a melyik viszont, hogy a város közterein, sétányain a padokat sza­porítsa, a tehetősebb közönségei hív­ta fel a padok szaporítására olyan formán, hogy aki egy-egy pad költ­ségeinek fedezésére (gondolom 50 P.) hajlandó, az kikötheti, hogy hol ál­lítsák fel a padot s hálából még még­is örökíthetik a nevét is rajta. Azt hiszem, ezzel a hiúságra is akartak appcllálni. Az embernek jól esik meg­örökítve látni, tudni a nevét. Nincs ebben elvégre semmi baj, semmi hi­ba. Sőt nagy haszon lenne, ha már igy vagy száz paddal gazdagodott vol­na a város közönsége. Abból azon­ban, hogy én a Szent Imre-parkban csupán négy padot látok, jóllehet el kellene oda legalább tizenhat, azt kö­vetkeztetem, hogy az akció, vagy az ajándékozás megállóit. Az ajándéko­zási kedv újabb felgerjesztésére len­ne (ellát indítványom. Az ötletem az, hogy az ajándékcf zott padokra ne az ajándékozó nevét Írják rá. ha csak azt feltétlenül nem kivánja, hanem írják fel rá annak az elveszett városnak, falunak nevét a f. megszállott területekről, amelyikkel az ajándékozónak valami kapcsolata volt. Kit ne kötne valami szál a Fel­vidékhez, Erdélyhez, Bánáthoz, a nyu­gati végekhez ? S mennyivel szebb volna ily felirat azokon az ajándéko­zott padokon ehelyett, hogy «aján- kozta Fazekas Ede» az, hogy «Emiér­kezzünk Pozsonyra -» vagy Kassóra ! Kolozsvárra ! Temesvárra ! Valahány ember aki leülne a padra s elolvasná mind, gondolatokat, nemes érzéseket érezne magában, inkább mint arra, hogy «ajándékozta Kis Nagy Pál.» Akinek nincs ilyen városa és aján­dékozni ily célra hajlandó, Írassa fel, a neve helyett, hogy «Emlékezzünk Trianonra /> Ezt vagy effélét csak ne, hogy... azt, ami most van. Az ötletemet kiegészíteném azzal, hogy miután az áldozatkészség in­kább szokott meglenni azokban, a kiknek nem igen van miből ajándé­kozniuk, tegyék lehetővé a szegény embereknek is, hogy padot állíthas­sanak. Vagy úgy, hogy többen is ösz- szefogva állíthassanak egy padot (ál­lítson egy padot mondjuk két három kassai, vagy kolozsvári !) vagy úgy, hogy engedjék meg a vagyontalan, kisfizetésű, de lelkes embereknek, hog}1- a városnak egy-két év alatt fi­zethessék meg az ajándékozni akaró, megbízható szegényebb emberek. E sorok szerény és szegény írója is haj­landó úgy egy padot felállítani, ha nem kell egyszerre az egész össze­get megfizetni, hanem ha itt is volná­nak kedvező fizetési feltételek, mert a magamfajta emberek csak igy tudnak venni. Ha a város adminisztrációja ilyes­mire nem vállalkozik, Szerkesztő l r fogja kezébe a dolgot s gyújtsunk össze igy a lapja nyilvánossága erejé­vel egy-egy nyitrai, eperjesi, szepesi, erdélyi padot, amelyek mind emlér­kéz lessék azt, amit soha egy pillanat­ra sem szabadna elfelejtenünk : Trianont! A püspök székvárosában Megyés főpászlorunk a nyarat szo­kása szerint udvarhelyi kastélyában töltötte, a hol papsága, a káptalan tagjai is meglátogatták. A nyári pi­henőnek vége : a püspök állandó tartózkodásra székvárosába visszaér­kezett. Fényes esküvő volt augusztus 5-én Budapesten a vá­rosligeti jáki kápolnában, melyet tel­jesen megtöltött az előkelő közönség. Ekkor esküdtek egymásnak örök hű­séget Muslay István rádi földbirtokos és Örley Erzsébet, a kanizsai közjegy­ző leánya. A násznagyi tisztet Sztra- nyavszky Sándor államtitkár és Szent- iványi Ferenc földbirtokos töltöt­ték be. Az esketési szertartást Pod- horányi József prelátus-kanonok vé­gezte Nagy Géza és Száraz János plébánosok segédletével. Az esküvői lakomát a Nemzeti Kaszinóban tar­tották meg, mely után az ifjú pár Olaszországba utazott. Ferenc JózsefIGOéve született Augusztus 18-án I. Ferenc József születésének századik évfordulóján országszerte ünnepélyes istentiszte­letek lesznek. Városunkban délelőtt kilenc órakor a székesegyházban a megyés püspök úr fogja mondani az ünnepélyes szent misét, melyre a ha­tóságok képviselői meghívást kaptak. Egy úrinö hirtelen halála A forgalmas hetipiaci napon is utat tört a hir Kovács Ignácné hirte­len elmúlásáról. Reggel, leányának Zsivanovits Józsefnénak szívfájdal­makról panaszkodott, mire azonban az orvosi segítség megérkezett, Ko- vácsné kiszenvedett. 67 évet élt. Ma délután öt órakor temetik a középvá­rosi temető halottas házából. Változás van a pénzügyőri bizotosségban A pénzügyminiszter Szabó Károly váci pénzügyőrségi főbiztost Kun- szentmiklósra helyezte át. Utódja Bélly Ádám pénzügyőri biztos lesz, a ki Gyömrőről jön Vácra. Orvos' hir Dr. Szép Béla, az OTT uj orvosa, szülész-nőgyógyász szakorvos rende­lését magánbetegek részére délelőtt 9—10-ig és du. 4—5-ig augusztus 1-én megkezdette. Diatermia és vil­lanyos hőkezelés. .• ^ Sakkverseirtiy lesz Vácon A közeljövőben megalakuló Váci Sakk-kör propaganda sakkversenyt rendez. Nevezni lehet Meinhardt Já­nos Széchényi-utcai üzletében (Sap­ka ház.) Nevezési határidő : augusz­tus 18. Nevezési díj 2.50 P., a kik a sakk-körbe belépnek, azoknak 1.50 pengő. A verseny a Káptalan sorház­ban lesz. A bajor hegyek* között Villanyos gyorsvonat — Az utalt és a levegő — Ismerős magyarolc — Két milliós az új gyógyfjáz — A szórakoztatás művészete — 'Poli­tika a fürdőben — Mindenütt érzik a világkrizist — Hazaifjangok - A csokoládé bácsi - Schiller itt is ! Salzburg határállomás. Méltóság- teljesen vonul be a hatalmas moz­dony az egyesitett német osztrák pá­lyaudvarra. Búcsúzkodás az utitár- saktól, a két kedves nővér (Notre Dame de Sion) utazik tovább Pá- risba, a Budapesten járt amerikai házaspár pedig a tengerpartra gyö­nyörködni az öreg Európában. Német vámvizsgálat. Rövid, előzé­keny, udvarias. Nincs felesleges zak­latás. Felmutatom magyar útlevelem barna fedelét és máj kész is a vizs­gálat. Semmi egyéb. Íme, milyen kel­vines az utasokra a vizűm eltörlése. Már bentülök a villamos gyorsvo­iban, mely tiszta, tágas, zajtalanul — fütyülés, trombitálás, kiabálás nél­kül — siklik is már tovább s alig pár perc után feltűnnek a hatalmas hegyek hó ormaikkal. Nincs vonat­füst: ózondús levegő övez körül. Csupa fenyőillat. Ideálisan ápolt utak futnak versenyt a vonattal. Alig él­veztük a festői táját rövid félórája, megérkezünk a völgykatlan mélyén körülölelt Reichenhallba. A német rend és pontosság fogadja az idegent. Minden kérdésre azonnal a helyes felvilágosítás. Emellett a modern technika minden vívmánya a vendég rendelkezésére áll. A ké­nyelmes autóbuszoktól — (Ausztrián keresztül az egész csodaszép környé­ket bejárja) — a drótkötélpályán át — (1600 m. magas hegyre a Predig- stuhlbahn visz fel,) — a repülő­gépig — (összeköttetés innen a világ minden részébe, ezenkívül apró túra- repülések olcsón) — mindent meg­találni itten. De van is a világ minden részéből itt íürdővendég. Sok nyelven folyik a társalgás, de azért elég — arány­lag a magyar. Ismerős nevekkel is találkozunk. Itt nyaral Ripka főpolgármester (ál­landó régi gyógyhelye), Hazay Samu br. vezérezredes, Friedrich Istvánt is várják, idejár évek óta a Vácon is jól ismert Kecskeméthy Gyula kúriai biró, a ki a kommunista pe­reket tárgyalta. Vájjon mit szólnak a magyarok­hoz ? Felkerestem Koch Róbert, Ober- inspektort, a fürdőbiztosság vezető­jét, a ki előzékenységgel emlékezett meg a magyarokról. Egyik számot­tevő vendégei. A múlt évben 443 magyar volt itt kúrán, az előző év­ben 393. Mindenről pontos statisztika. Átlag a szezonban 40,000 ember for dúl meg. Büszkén meséli: két millió márkából építették fel az uj gyógy- házat, felét az állam adta, másik fe­lét a város. Ugyancsak most nyílt meg azjuj hatalmas kórház, a hol ál­landó orvosi kutató és kísérleti in­tézet is van. Kérésemre még több magyar újsá­got rendelt meg és szivesen vállal­kozott arra, hogy a magyar propa ganda füzeteket az olvasó teremben terjesztés végett elhelyezteti. A vendégek nagy része pap, biró, tanár, ügyvéd, énekes, szóval, akik nek a kelleténél többet kell a hang­jukat igénybevenni. Van itt vagy 40 természetes sósforrás és a sok mo­dern kezelésen és fürdőkön kívül a levegő is mint természetes inhaláció gyógyit. Délfelé befejeződik a kúra és dél utánmegidnlnak a kirándulások autón, kocsin, vonaton, autóbuszon, gyalog, kinek szája ize szerint. Majd ezt kö veti a találékonyság minden rafiné­riájával felépített esti szórakozások végtelen sorozata. A beteg világ fe­lejteni akar! És mégis a nyomasztó világkrizis itt is erősen érezteti hatását. A hatal­mas német nép még jobban viasko­dik a háború szülte válságos gazda­sági helyzettel, mint más nemzet. Erősen dolgozik a politika, uj válasz­tások lesznek. Folyik az agitáció széltében-hosszában. Az irgalmas rendnek gyönyörű vil­láiból a kora reggeli órákban kihal­latszanak az ájtatos hangok, hogy az üdülő papság mielőbb siethessen a forráshoz s megkezdhesse sétáját a száz méter kerületű „Gradierhaus“- ban, a hol 12 méter magasságban elhelyezett fenyőgallyakból csepeg a csodalevegő. Szemem megcsillan, mikor a sok rettenetes modern zenebona között felhangzanak a „32-es baka vagyok én“ hazai termék és az igazi stilsze- rűségnek megfelelően piros-, fehér­zöld szerpentinek fonják be a tán­coló párokat. Az egyik lokálban „Husarkapelle“ néven játszik aranyzsinóros menté­ben egy cigánybanda és a németek váltig csodálkoznak, hogyan lehet kotta nélkül muzsikálni, ráadásul a karmestér (primás) háttal dirigálja a zenekart. Még csak egy kis apróságot. Meg­ismerkedtem Candet egyetemi tanár­ral Madras-ból (India). A feleségével

Next

/
Oldalképek
Tartalom