Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-07-30 / 57. szám

Ara 12 fillér. 44-ik évfolyam. 57. «ám. Vác, 1930 julius 30. VÁCI HÍRLAP PoIHlkal és társadalmi hetilap, megjelenik heftenkint kétszer «erdőn és vasárnap Előfizetési ári I „Mi. «.rk.Hi6, Kiadó I Szerkesztésé» és kiadóhivatali helyben egy negyedévre . . 2 P 80 fill. I laptulajcíemcs j S*échényi-utca és Ceányi-út sarok. e . ilüék.. B9S Be3yeaevr. . . 3 P 50 mi. DERCSÉNVI DEZSŐ r^“ ^»"7 ifflye* sx&m ára? ....................-P 12 fill. ______________| dtjsaaeas aanm_______ A váci koldusok A Váci Hírlap nyomán a napila­pok, mint érdekességei közölték, hogy egy váci koldúsasszony elvesztett ezer pengőt & niég ezenfelül is maradt pénzecskéje. Jó dolguk van Vácon a szegényeknek — gondolkodom — vagy talán Vácon nincsenek is iga­zán szegények ?... Minap nem voll otthonunkban fel­váltott pénzünk, mikor egy szegénye­sen öltözött, alig 50 éves férfi be­csenget. Kíméletes hangon kérdem : - Elfogadna egy darab kenyeret? — El, ha fehér és friss ! — volt az energikus hangú válasz. Átveszi a kennyeret : — Ez igen, — elég friss ! — megjegyzéssel. Megdöbbenek. Ilyen válogatós em­berek parancsolgatják ki az alamizs­nakenyeret kezünkből ? Hiszen mi elégedetten falatozzuk a másnapi ke­nyeret is. Ivéregető asszony üres fazekat nyújtogat felém : — Egy kis fejecskét kérek ! — si­ránkozik. Szivesen adom. — Egy kis kávé is jó volna ! — re- begi. Adok, miért ne adnék ? — Cukrot is kérek ! — Nem taga­dom meg, — csak csodálkozom a bá­tor és leleményes kéregetésmódon. Csönget a' szomszédban egy kére- gető. Másodszor is csönget. Harmad­szori csöngetés után kifakad : — Meddig várjak még ? Az ajtó- nyitó leányra is ráförmed : — Az én időm drága, nem várha­tok ! Máskor jobban siessen ! Van olyan koldás, a ki, ha csak két fillért kap, azt mondja : — Más­kor többet szoktam kapni ! Hegytetőn és tőid alatt Nyári séták Nem Bedekker akarok Írni, ha­nem úti leveleket. Hangulatokat és impressziókat, szépségről és érdekes­ségekről. Linzi benyomások Linzben nem tudtam szabadulni attól a benyomástól, hogy folyton Váccal hasonlítsam össze. Itt is van Duna, ki kisebb is, szent Háromság­szobor, ha nagyobb is, Naszál, ha Pöstlingbergnek nevezik is. Szép, tiszta város, forgalmasnak nem nagyon mondható és inkább csak a közcélú épületeinek nagysá­gán látszik, hogy százhúszezer em­ber lakik itt. Műemlékei közül engem a Landhaus kapott meg leginkább. A renaisanoe építkezésnek egy nagy érdekes maradványát találjuk az ud­varban és egyik portálján. Ha az ud­var oszlop sorának arányai talán nem is felelnek meg a renai,sáncé épí­tés olasz kánonjának, ha a felső eme­let rácsai rontja is a hatást, azért ez a renaisanoe udvar egy barokk vá­ros közepén kellemes meglepetés. ('1 essék elképzelni : rónai sáncé log­giák, folyosó és börtön. Csak az le­A templomban buzgó imában va­gyok elmerülve. Megfogja karomat egy asszonyka és tiz fillért kér. Mi­re felocsúdom, csodálkozva veszem észre, hogy egészen jól öltözött asz- szonyka a kéregető. Az én családom szereti a szegény embert. Örömmel segítjük az elha­gyottakat. Ismét jön az Ur, mondo­gatjuk és szivből adjuk, ami szegény­ségünkből telik. Nem panaszolom fel, hogy napjá­ban sokszor és a legváltozatosabb módon hangolnak irgalmassági cse­lekedetre. Az sem fáj, hogy inig a magunkfajta szegény tisztviselő örül, ha nehéz helyzetében 1—2 havi fi­zetésének megfelelő előleghez, vagy kölcsönhöz juthat, hogy toldja-fold- ja vele az életet, addig a szegényeb­bek jobban válogatnak s kölcsön sem kell kérniök, mert van a ládafiában. Hadd legyen ! Hiszen fájó lehet a kol­dulás mestersége és bizonytalan hely­zetet ad. Az a gondolat azonban ag­gaszt, hogy a fönnebb rajzolt, élel­mesebb fajtájú kérégetőknél sokkal szegényebb, nyomorultabb családok nélkülöznek és az igazi nélkülözők továbbra is szenvednek, mert nem viszik piacra szegénységüket. Nem régen, egy szerencsétlen ifjú érdekében, ismeretlenül fordultam a szent Ferencrendi zárda főnökéhez. Jó szívvel segített. Nem egyg de számtalan esetben, ha kevés a magam ereje a szükségben szenvedőket megsegíteni, a szent Vin­ce zárda érdemdús főnöknőjénél ke­resek oltalmat — és — hálával isme­rem el, mindenesetben találok is. Ál­dásosán működik az ő vezetése alatt a Szeretet-Egyesület is. Ő, de még hét, ment nem tudom elképzelni, hogy máskép miért rácsozták volna be a legfelső boltivet.) Szent-Három­ság szobra régibb, ele jobb állapot­ban van, mint a váci. A minoriták rokkokó stílusú templomában ugyan az a Kremser Schmiíh oltárképeit ta­láljuk, a ki a mi nagy templomunk főoltárán levő képet is alkotta. Az utolsó napon hívták fel figyel­memet a Pöstlingbergre. Fogaskere­kű vasút visz fel. Gyönyörű panorá­ma tárul a szemlélő elé. Egyik olda­lon az Alpok havas csúcsai csillog­nak a déli napsütésben, másikon pe­dig zöldelő rétek viszik a szemet a láthatáron fekvő dombokig. Maga a hegy is (538 m.) remek zöld pázsit­jával és lombos fáival valóságos pi­henő a szem számára, mikor egész utón mást nem lehetett látni, mint kiégett pusztaságot. Salzburg Salzburgba csak zuhogó esőbe le­het megérkezni. A naponkint ismét­lődő eső úgy hozzá tartozik Salz­burghoz, mint az olasz kis városok­hoz az olajszag. Reggel remek nap­sütésben indultam el, de mig este hazaérkeztem, ötször áztatott el az eső. Jön, öt percig esik. Megy. Nap­sül. Ez a stilus olt. De nehogy azzal vádoljon, hogy í sokkal többen várnak tőlünk sege­delmet. Győrben, Egerben rendez­ték a szegények ügyét. Nem lehet­ne Vácon is havonként önkéntes ado­mányösszeggel megváltani a szegé­nyeknek szánt segítséget ? ... A szent Ferenc-rend és a szent Vince zárda utolérhetetlen a szegények könnyei­nek letörlésében. Bizonyára* vállal­ják az Ur szegényeinek kielégítését a többi jótékony egyesület közre­munkál kodásával a városi hatóság nyilvántartása mellett. Tehetsége sze­rint, jóakaratú munkásságával na­gyon sok úrinő hozzájárulna e mun­ka megoldásához. Bár adná az isten, hogy mihamarabb elmondhassuk, hogy nincs városunknak ellátatlan betege, örege, napközi gyámolitás- ra szoruló gyermekcsapata. Alakítsuk meg mielőbb a szegé­nyek gyámolitásának szervezetét, hogy igazságosan jusson a szenve­dőknek. Senki se zsarolhassa a jó sziveket merész felléptével, de annak se hulljon könnye, a ki némán szen­ved. Összetartással több jót vihetünk végbe, mint szakadozva, egymást meg nem értve. A nyár derekán kell átél szégényeiről gondoskodnunk ! —r —a Zarátidoklás Sxentkíaira A váci hívek augusztus 10-én, va­sárnap a szent Ferenrendi P. Lc- nárd vezetése alatt Mátraverebély- Szentkútra zarándokolnak. Részvételi dij Vácról és vissza 6 pengő 20 fil­lér, a kedvezményes jeggyel birók 4 pengő 20 fillért fizetnek. A zarán­dokok késő este hazatérnek. csak ezt láttam egész Salzburgból, gyorsan elmondok egy-két szót mű­emlékeiről, hogy annál többet időz­hessek azoknál az emlékeknél, a mi­két a természet alkotott és a mik már csak azért is fontosabbak Salzburg­ban, mert messze túl fogják élni. Al- tomonte és Rotmayr és a többi osz­trák barokk művész alkotásait. Min­denek előtt a Doniról. Hatalmas al­kotás külsejének szépségével nyu­godt összhatásával méltóan birtokol­ja Ausztria legszebb barokk templo­ma nevét. Barokk templom van még vagy öt a városban, de egy sem éri fel szépségben a Dómot. Az előtte le­vő tér minden oldaláról el van zár­va, igen kicsiben a velencei Márk- térre emlékeztet. Reinhardt társulata itt adja elő Hofmansthal remekét, a Jedermann!. A festspilék mindig ren­geteg idegent vonzanak a városba és most már megfizethető árakat szed­nek az előadásért remélve, hogy nem fog idén deficittel zárulni a népszerű vállalkozás. A Gloklxenspiel a szomszédban csak látványosság, de kitűnő alka­lom, hogy az idegenek nagy részét legalább kétszer a Dóm melletti tér­re csoportosítsák. Természetes, hogy ezalatt valóságos röpcédula-esővel árasztják el a t. közönséget. Reám a műemlékek közül a franciskánus Kornís államtitkár elmegy a kuituszmiMsztériismitói — korais gyula képviselő lesz A Magyarság közli, a mit néhány benfentes tud Vácon, hogy a kultusz­minisztériumban elterjedt hírek sze­rint Korniss Gyula államtitkár szep­tembertől kezdve kiválik a miniszté­riumból. Korniss Gyula államtitkárrá való kinevezése alkalmával íentar- iolta egyetemi tanszékét is és miután sokirányú elfoglaltsága mindjobban igénybevette, az elé a választás elé kerüli, hogy két állása közül egyi­ket ott kell hagynia. Az államtitkár szivéhez mégis csak a katedra áll kö­zelebb és ezért úgy hallatszik, hogy lemond minisztériumi állásáról. Klebclsberg Kuno gróf felkérte Korniss államtitkárt, hogy a minisz­tériummal való kapcsolatát végleg ne szakítsa meg és működjék közre to­vábbra is, mint tanácsadó a magyar közoktatásügy tervbevett további «át­szervezésében». Erre a minisztérium­nak annál inkább szüksége van, mert Korniss államtitkár nemrég minisz­tere megbízásából Amerikában járt és az ott szerzett tapasztalatait még nem tudta teljesen értékesíteni az ed­dig életbeléptetett — és sokat táma­dott — középiskolai reformintézke­déseknél. A tudósitó e híradáshoz hozzáteszi, hogy a minisztériumban elterjedt hir hitelessége nem volt el­lenőrizhető. mert Korniss államtitkár jelenleg nem tartózkodik a főváros­ban. Többen tudnak Vác nagynevű fiá­nak arról a szándékáról, hogy iri­gyelt állását el akarja hagyni. Úgy templom tette a legjobb hatást. Nem­csak a templom bonyolult arhitek- turája, tökéletes harmóniája (me­lyet csak az apsisz körül elhelyezke­dő barokk és rokoko kápolnák ron­tanak) tesz a nézőre kellemes össz­benyomást, hanem Michael Pacher Madonnája, a mi a templom főoltárá­ján áll, kapja meg a szemlélőt. Ez a remekbe komponált Madonna nemes formáival jelzi, hogy az olasz renai­sance ide is eljutott, de még nem tudta legyűrni teljesen a gótikus ha­gyományokat. Ha megengednék, hogy Salzburgból emléket vihessek, úgy ezt a kis Madonnát választanám. Ami legszebb Salzburgban A ki a schönbrunni kastélyt látta, annak nem újdonság a hájdani püs­pöki palota egyik, másik terme. Fal­képeire és stukkó díszeire hívják fel különösen a figyelmet és tényleg stukkói nagyon szépek és érdeke­sek. Ez az elintézési mód különösen a barokk és rokokó sajátja, mint fi­gurális díszítés is el van terjedve itt. Ezen kívül találhat még az idegen sok hangulatos érdekes emléket, templomot (Mirabelplatz, szent And- rás-templom a sok Makart-emlék), de ezek messze elmaradnak, ha Salz­burg természeti szépségeiben kezd belekóstolni az idegen. Így jártam én

Next

/
Oldalképek
Tartalom