Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-07-23 / 55. szám
Végre szé esili a kisemiierrön- Levs] a szefc&zfőiiöz — Váci Hírlap vasárnapi vezető ükke mellett nem mehetek el szó léi tül, engedje meg tehát a Szer- jjtfeíztő úr, hogy igénybe vegyem az fujs igját és ha érdemes, hozza sorai- ^nat nyilvánosság elé. } Végre szó esik a kisemberről! ífHigyje el a magyar társadalom, a r ,naí nyomorúságos viszonyoknak Egyedüli áldozata ő, aki nem panaszkodik, de húzza tovább az igát. Csak ••a magyar ember hihetetlen igényte- ensége bírja a mai állapotokat. Ha aegirnám, miből és mennyiből él szegény: hitelt se kapnék, mert magyar ember vetekszik a kínai ulival igénytelenségben. Ha az ipari aunkásság nálánál tízszer többet ke- esne, az is oly kevés lenne, hogy illandóan lázongnának, sztrájkolná iák. Mindenkép kötelesség lenne már a kisemberekről nem mindig szó- szátyárkodni, hanem azokat hathatósan megsegíteni. A Váci Hírlap igen szépen emlékezett meg Krakker Kálmánról, az akkori idők nagy gazdájáról, akit ismerni nem volt szerencsém, de gondolom, hogy az ő nagy munkáját ma már lel kellene osztani, mert egy egyedül azzal megbirkózni nem tudna. Ezért hiszem, hogy a faiskolai bizottság, vagy a gazdasági bizottság ha nem csak adottságokkal foglalkoznék, hanem önállóan felvetett gondolatok tetté válását is ambicionálná, vállalhatná Krakker Kálmánok munkáját s egy évtized alatt átalakíthatná gazdálkodásunkat, mint Makóé megváltozott, vagy a közeli Dunakeszié, Fóté. Szét kellene nézni Dunabogdány, Nagymaros táján, mily szépen diszlik a ribizli, a málna és az őszi barack és milyen sok pénzt vesz be ilyen időben a szorgalmas sváb nép ebből a három gyümölcsből. Mondhatom, sokkal többet, mint szőlőből! Hát amit a közeli svábok tudnak, azt mi nem tudnánk? Hiszen a váci földön, szakértők szerint, a legnagyobb szemű ribizli terem, a régi váci szőiők őszibarackjai szebbek voltak, mint a svábhegyi, pedig ezzel mindig dicsekszenek, a málna pedig televényes földet kíván. de ez Vácon mindenütt feltalálható. Hatalmas, nagy faiskolát kellene létesíteni a városnak és nem szabadna, hogy ezen a kalmár szellem érvényesüljön. Mihelyt arról szó lehet, hogy a csemetén nyerni is lehet, már nem altruista vállalkozás és abban különbözik másiktól, hogy a város is, a magános is többet, kevesebbet akar a kis fákon keresni. Próbálnák meg egy évtizeden át a faiskola költségeit a városi költségvetés teher- oldalán felvenni, de a bevételi oldalon tiz évig ne szerepeljen egy fillér sem: már is átalakítanák a város külső és belső területének gazdálkodását! És nagyot kívánunk? Nem. Hiszen iskolasegélyre és más célokra is felvesznek a költségvetésbe ezreket, ezzel szemben bevételi oldal nincs. Ez is iskola, a felnőttek iskolája lenne, amiből kenyeret keres beinek! Igaz, hogy Vác környékén a gyümölcsös drága telepítés. Hallom, hogy a vadásztársaság a felső területen most telepítette meg a kinigli-nyulat, melynek üregi nyúl is a neve. Hihetetlenül szapora, mert védett területen, lyukakban neveli fel kicsinyeit. Somogybán átkozzák, mert minden szántóföld csupa lyuk. A váci határ máris sokat szenvedett a nyáltól, ezentúl százszor több lesz a gazda panasza. De azért nem szabad visszarettenni! Össze kell hívni a gazdákat, előadásokat tartani az új termelési irányról, praktikus dijakat kitűzni annak, aki többet, szebbet és nagyobbat termel. A/után a faiskolából on tani a csemetét boldog, boldogtalannak (amihez jó adag áldozatkészség kell a város részéről: elismerem). Bizonyos, hogy némi erőszakolással (a magyar nálunk konzervatív) a városháza bizottságai átalakítanák gazdálkodásunk jó részét és Krakker Kálmán után ők, a bizottság tagjai osztoznának a későbbi kor háláján. Nem kisgazda Heine 3? ex és A kormányzó a központi statisztikai hivatal létszámában Farkasfalvi Sándor dr. osztálytanácsosi címmel felruházott miniszteri titkárt osztály- tanácsossá nevezte ki. Ka gaonet A váci szent Vince Szeretet-Egye- stilet hálás köszönetét fejezi ki mindazon jótevőinek, kik Alapítójának névnapján a szegények részére adott ebédhez pénzbeli, vagy anyagi segéllyel hozzájárultak. Különösen köszönetét mond Szabó Ferenc cukrász úrnak, ki sokszor tapasztalt szívességének a szegények iránt újabban azzal adta tanújelét, hogy 130 darab félkilós mákoskalács anyagot, elsőrendű kivitelben ingyen feldolgozott és megsütött. A szegények Atyja legyen bőséges jutalmazójuk. Megjöttek a cserkészek! A gimnázium cserkészcsapata parancsnoka vezetése alatt a szülők és jóbarátok örömujongása közt hazaérkezett. Volt mit beszélni a bakonyi táborozásról, ha még oly rövid is volt ! Ezer kérdésre feleltek boldogan, mosolygó arccal és ezerszer vé- gigálmodják a kedves napokat, melyekre egész évben oly nagy örömmel készültek s oly gyorsan elröppentek. A váci fiúk táborozásáról különben mai tárcánkban találnak az érdeklődők kedves, közvetlen hangú beszámolót. & &zöwögyárü dalárda Mégrádverőcén Komoly sikerrel debütált az alig négy hónapja működő szövőgyári dalárda a Nógrádverőcei Dalegylet zászlóavató ünnepélyén. A dalosversenyen résztvevő öt vidéki dalárdából négy énekszámával, technikai fel- készültségével és dicséretremél ló fe- I gyelmezettségével kimagaslott a váci dalkör, a melyen látszik Metzing József tanárkarnagy célratörő munkássága. Szomorú tünetként kell azonban megállapítani, hogy a váci dalárdáknak vidékre kell menniök bemutatkozni, miután szülővárosuk az egyik dalárdájáról sem akar tudor mást szerezni. VÁC kirétfduüássa fjfüacgy erük útra Vasárnap julius hó 27-én a VÁC társaskirándulást rendez a Nógrád- verőcei Magyarkulra, ahol futbal- mérkőzéssel és társas játékokkal szórakozhat a közönség. Kér jük a sportbarátokat minél nagyobb számban vegyenek részt a kiránduláson. Vendégeket szivesen látunk. Indulás regigei a 7 óra 30 perei vonattal. A vezetőség. Cserkészeink hazatértek Beszámoló a 192 sz. Erdőst Imre csapatról Hála Istennek vagy mégis inkább sajnos: már haza értünk. Az elmúlt szép napok emléke még forrón él emlékünkben, még nem hűlt ki a tábortűz — képzeletünkben. Még visszagondolunk arra a lobogó lángra, amely melletta bakonyszentlászlói közönség olyan jól szórakozott. Mert tábortűzi bemutatónk is voltes pedig jól sikerült bemutató. Azok a kedves hangulatos cserkésznóiák, népdalok, irredenta énekek még mindig fülünkben csengenek, azokon a kedélyes mókákon, amelyeknek főmestere Fáni volt a tábortűz legnépszerűbb előadója kin még most is nevetünk. „Csuda jó pofa volt.“ Istenein, legalább még egy hétig tartott volna Csak! A tábortűz bemutató a piarista cserkészszellem jegyébe»! folyt le és igy nem is kísérhette más, c^ak siker. Becsületet akartunk hozni a piarista gimnáziumra és Vácra és merem állítani: elértük. A váci niarista cserkészek a faluban igen riépázerüek voltak. Szeptemberben Vácon is megtartjuk tábortűz bemutatónkat és táborozási beszámolónkat és igy a váci közönség maga is szemtanúja lehet előadásunknak. Érdekes lesz! Peregtek,rohantak a napok. Rohantak, mert minden percet hasznos szórakozásra használtunk fel. A csapat egyik progam pontja volt: alaposan megismerni a Bakonyt és vidékét. Ezért a csapat sokszor kirándult. Megismertük Csesznek gyönyörű várromjait, Csatke búcsújáróhelyét, voltunk Zirczen, Balatonfüreden, azidősebbek Veszprémben (jaj de drága fagylalt van ott!) Végigmentük a Czuha völgyén és bámultuk a természet csodáit, a fenséges bakonyi tájat. És elérkezett az utolsó nap is. A magas, karcsú zászlórúd már a földön hever, már nincs körülkerítve a táborunk, már a Vityó által épített Ízléses kapú is szétszedve, a piece, a konyha helyét már csak a friss homok jelzi, már csak puszta sátrak állanak. Utolsó tábortűz, közösen rendeztük a tatai fiukkal. Itt még egyszer felelevenítettük minden kedves dalunkat, mókánkat. Majd Jani vett érzékeny búcsút a tataiaktól, de főképen a szakácsot.tó!. „Jó fiuk voltatok Gabi, Samú (ezek voltak a mi szakácsa ink) de te is Ruca (ez a tatai szakács) mindig adtatok repetát“ stb. Az egész búcsúzkodás a gyomorral volt szoros összefüggésben. És most jött a legmeghatóbb jelenet. 52 cserkész össszeíogodzott a tábortűz körül állva énekelte a cserkészindulót, majd azt, hogy „Üres a tábor most búcsúzik tőle a dalos ajkú sok cserkész diák.“ Bizony „amint a tábort nézem elmerengve, az én szemem is mintha köny- nyes lenne !„ Papp Elemér tatai parancsnok utolsó szavai voltak: „Isten veletek, váciak, jó fiúk voltatok!“ Igen, jó volt, összebarátkoztunk a tatai fiúkkal és most úgy fáj elválni. Már elhangzott az utolsó takaró- dónk utolsó akkordja, már búvik a sok szomorú cserkész sátrába, kedves szalmazsákjára fekszik — utoljára. Pénteken, július 18-án 4 órakor volt az ébresztő. Gyorsan lebontottuk a sátrakat, becsomagoltunk, kitisztítottuk a táborhelyet. 7 órára a kocsik felpakolva, indulásra készen álltak. Indultunk vissza onnan, ahová két héttel előbb oly vidáman érkeztünk. Isten veled, Ördögrét, két heti örömünk tanyája. 9 óra 32 perckor indultunk el Bakonyszeutlászlóról, kissé bús dalokat énekelve. De azután csend lett. Egyhangú zakatolás és merengő szemek — Győr. Itt több, mint három óra időnk van, amit a város megtekintésére fordítunk. Szép, tiszta, parkírozott barokk város, gyönyörű barokk templomokkal Mindenki tetszését megnyeri a város. A vonatban ebédelünk. Azután ismét vonatpöfé- kelés. Komárom következik, ahol végleg elbúcsúzunk a tatai fiúktól. Esztergom—Budapest—Vác. És most már itthon vagyunk. V2l0-kor értünk ide, ahol a szülők és rokonok várták a világlátott csemetéket. Az egész csapat elénekli mégegyszer az „Üres a tábort“, azután „Vigyázz! Tisztelegj! Oszolj!“ Két heti szalmazsák után, hogy fog majd izleui a puha ágy ? Éjjel megint három cserkész vigyázott a holmira, amelyet másnap kicsomagoltunk. A csapat szétoszlott. Ki erre ki arra tölti a szünetet, de a kedves tábori emléknek erős kötelei mindig szorosan össze fognak minket tartani. Istenveletek cserkésztesvéreim szeptemberig,továbbra is kellemes szórakozást és „Jó munkát,, Janka füzfakronikás
