Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-07-13 / 52. szám
Ara 12 fillér, 44-ik évfolyam. 52. mém. Vác, 1930 julius 13. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik heten kínt kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: ^älybe« egy negyedévre . ■ 2 P 80 fill, vidéken egy negyedévre . . 3 P 50 fill, üflyes szám ára...............................- P 12 fill. Felelős szerkesztő, kladö és leptulajdonos BERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: | Széchényi- utca és C«ányi-út sarok. Tel. 17 Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint A Pauer-család tiszteletben tartja a Múzeum-egyesület szerzeményét Pauer Imre Rudolf dr. egyetemi tanárt és Vác város díszpolgárát mar esztendők óla a karosszékhez szögezte betegsége. Éveken át Molnár Mariska ápolta, a kit nem régen hálából leányának fogadott. Molnár Mariska viszont fogadalmat tett, hogy a magával tehetetlen férfint haláláig hűségesen ápolni fogja s ezért a hálás Pauer a fél házát tulajdonjogilag reáiratta. Pauer után öl végrendelet maradi. Ezek között mindegyik arról beszél, hogy örökbefogadott Mariska kapja meg a fél házat, a végrendeleti végrehajtónak azonban Bartass Pál nyugalmazott igazgaié-tanitőt rendeli Kálmán Nándor dr. előző végrendeletében megjelölt budapesti ügyvéd helyett. Ő neki rendeli az összes ingóságokat is, melyek tulajdonát képezték (Pauer még életében megkérte Bán Márton tanárt, hogy iratait Jialála után rendezze. A mi értékes és közérdekű, azokat az Akadémián őriztesse meg, a magánlevelezését azonban égesse el. Ezért a fáradtságáért élő szóval úgy intézkedett, hogy a nagy és értékes íróasztala Bán Mártoné legyen. A család azonban nem tudja végrehajtani, mert az ingóságokról is írott végrendelet intézkedik.) A sors azonban ugy akarta, hogy az aggastyánt megelőzze a halálban fogadott leánya. Mariska néhány hónap előtt nagy szenvedés után meghalt és Pauer Imre teljesen magára maradt. A szegény tehetetlen most már teljesen idegenek közé került. Mi lett a sorsa ? Mutatja a hivatalos lap csak két hél előtt megjelent száma : Pauer Imre Rudolfot a pestvidéki kir. H örvény szék gondnokság alá helyezte. Mint mondják, a magával lehetetlen agg körül minden eltűnt. A premontrei rend évente egy kis hordó jó bort és egy-egy reverendát küldött illusztris tagjának. Ezzel is kifejezte, hogy Pauer Imre Rudolfot magáénak vallja. Az elhunyt közelállóinak többször hangoztatta azt a kívánságát, hogy szeretné, ha majd rendjének szép fehér reverendájában, kék cingulussal temetnék el. Ezt most teljesíteni akarták, de a fehér reverenda is eltűnt ! Dorner Béla min. tanácsost, Pauer közeli rokonát rendelte ki a törvényszék gondnokul. A gondnok pusztulást látva, kérte az árvaszéket, hogy leltározzon és vegye zár alá a tudós ingóságait. Mielőtt ez megtörténhetett volna, Pauer Imre lelke jobb hazába költözött. Ezzel a kirendelt gondnok kötelességei rövid idő alatt megszűntek. De megnyílt az örökösödés Pauer halálával. A mint ismeretes, Pauer Imre még életében papnevelőintézeli házát a váci Muzeum-egyesületnek adományozta, telekkönyvileg át is íratta s abba a muzeum bele is költözött. Nem tartozik most ide annak a sok huzavonának ismertetése, melyet végül is a kultúra sinylett meg, midőn nem nyithatta meg termeit és kiállításait közönsége előtt. A pörösködé- sekben, a mivel a házat vissza akarta szerezni, vesztes lelt az adományozó. Mindezekről nem szól a végrendeletek egyike sem, csupán Molnár Mariska javára intézkedik a még Pauer tulajdonában maradt félházról és az ingóságokról. Molnár Mariska halálával pedig egyetlen testvére, a szo- kolyai körjegyző felesége előtt nyílt meg az öröklés s így a vérségi kötelékben levő család egészen kizára- tott az öröklésből. Mint értesülünk, a törvényes leszármazottak és oldalági örökösök teljes tiszteletben tartják Pauer Imre Rudolfnak régi adakozását, mellyel a Muzeum-egyesületnek hagyta a házát. Bár később meg akarta változtatni ezt az elhatározását, a jogutódok nem hajlandók semmiféle pórt a város, mint a Muzeum-egyesület tulajdonosa ellen vállalni s ezzel ki is jelentik, hogy a Muzeum-egyesület az adományozó szabad akaratából került a papnövelde-utcai ház jogos tulajdonába. A Pauer-csal adnak ez a nemes gesztusa városszerte jó hatást fog kelteni s ezentúl már mi sem háborgat hal ja kultúrintézményünket háza birtokolásában. Máskép áll a helyzet a vagyon másik részére. A család abban a meggyőződésben van, hogy a végrendelkező élete alkonyán nem rendelkezett az elhatározóképesség azzal a fokával, mely szükséges a vagyonjogi viszonyok rendezéséhez. Ezért kijelentették. hogy a Muzeum jogainak csorbítatlan efntartása mellett pórt indítanak Molnár Mariska jogutóda és örököse ellen, illetve a végrendeletek hatálytalanítását fogják kérni a bíróságon. Lehet, hogy a pór nem indul meg, mert a békés megegyezésre mindkét oldalon hajlandóságot mutatnak. A legközelebbi napokban dől el, hogy Pauer Imre hagyatékának fele pör tárgyat fogja-e képezni, vagy megegyezést létesitenek. Miként említettük a Pázmány Péter tudományegyetem és a Tudományos Akadémia lerótta köteles tiszteletéi nagynevű, tudós tagjával szemben. Az akadémia következő levelet intézte az elhunyt egyetlen élő testvéréhez, Wimmer Imréné sz. Pauer Erzsébethez : 1 gén tisztelt Nagyságos Asszony om 1 A M. Tud. Akadémia elnöksége és tagjai őszinte megilletődéssel értesültek kiváló társuk Pauer Imre igazgató és tiszteletbeli tag úr elhuny tárói. A megboldogult több mint fél századon keresztül volt a Magyar Tudós Társaság tagja, értizedeken keresztül a bölcseleti és társadalomtudományi osztály titkára, továbbá Akadémián legfőbb kormányzóhatóságának, Igazgató-Tanácsunknak is tagja és tiszteletbeli tagjaink legidősebbje. A megboldogultnak magas kora és az utóbbi években felmerült sajnálatos betegsége újabb időkben akadályozták őt abban, hogy Akadémiánk munkásságában tevékenyen részt vehessen,, de nem felejtkeztünk meg azokról a tudományos érdemekről, a melyeket elhunyt tagtársunk a magyar bölcseleti irodalom terén de egyúttal az államtudományok és a szociológia terén is mint kiváló tanár és kutató tudós évtizedeken át Római határerőditések a visegrádi Dunaszorosban Körülbelül másfélezer évvel ezelőtt még a Dunának a túlsó parija — a mai Szentendrei szigetet is ideszámítva — az akkor még hatalmas, de már a roskadozás nyomait magában hordozó római birodalomhoz tartozott, melynek határa épen a Duna főfolyása volt. Az innenső oldalon lakó népek, a quádok és jarigok ellenében, kik szívesen és gyakrabban lepték még, és rabolták ki a gazdag dunántúli telepeket, városokat, a római uralkodók megerősítették a határt. Marcus Aureliustól (161 Kr. sz. u.) kezdve egészen 1. Valentinianusig (375. Kr. sz. u.) A megerősítés erődítések, várak (castrumok) és őrtornyok (burgusok) építése és az odahelyezett őrségek által történt. A mi vidékünk erődítései valószínűleg mind az Óbuda melletti Aquincum főtáborhely alá tartoztak. Nagyobb táborhelyek valóságos várak, a mai Szentendrén, Dunabogdány halárában és Pilismaróton voltak. E kél utóbbi körzetről fogunk szólani. A dunabogdányi erődítés, az egykori 'Caslrum Eirpii» — a mellette’ lévő lelop «CasLellum Carpis» — a tahii hajóállomástól 20 percnyire fölfelé, közvetlenül a Dunaparton, egy nag}^ négyszögletes, föltűnő domb helyén állott. A nagy domb alatt csupa kőfal, törmelék van. Egyik szögletében még kiálló falak is láthatók. A nép «Pusztatemplom»-nak mondja. Innen már sok római lelet került a nemzeti múzeumba. A négyszögletes erődítés körül más épületek is állottak. A pilismaróti tábor: «Gastrum ad Herculanem» a község szélén elterülő Kishegyen épült, melyet sokan Dobozi Mihály várának tartanak. Lehet, hogy vitéz Dobozi Mihály uram vára a régi római várban helyezkedett el s a régi várnak legalább egy része látható volt a későbbi időkben is. Ez a vár nagyobb erődítés volt, falai, pincéi jól láthatók még ma is. Római eszközök ritkábban találhatók, de gyakoriak a római apró rézpénzek, melyeket a nép «kishegyi- pénzek»-nek nevez. Két vár között van még egy harmadik vár is, de azoknál mégis kisebb, a szentendrei- szigeten fekvő Kisoroszi község szélén, a dombon épült kápolna alatt. A kutatók által kifejtett falak elég jól láthatók. Közvetlenül a Dunaparton épüllek aztán a tulajdonképeni őrségek helyei, négyszögletes toronyszerű burgusok. Ezeknek alsó része erős kőfalból készült, a felső része (emelet) többnyire fából, melyet erkély- szerüen egy folyosó vett körül. Ezek a burgusok sem voltak egyenlő nagyságúak. Lehettek egy és több termes épületek. Ezekben lakott az őrség, mely szükség és hely szerint néha több százra is fölemelkedett. Egyikben-másikban veteránok is laktak, ezek bonyolították le aztán az üzleti és a forgalmi részi. Az őrség figyelte a Dunát, ellenőrizte sőt vezette az átkelést, itt volt a vámszedés, ellenőrzés esetleg az árucsere. Dunakeszitől kezdve ismeretesek ezek a burgusok. Volt Gödnél is egy váciak előtt legismertebb az u. n. «Bolhavár», a Pokolfürdőtől lefelé, romjaiban rókatanya s igy sok bestia lehetett közvetlenül a Dunaparton. Vastag falak maradványai láthatók itt. Valószínűleg szemben a Hétkápolná- nál lakó jarigok szemmel tartására, de egyszersmind az azokkal folytatott összeköttetések lebonyolitására és szabályozására épült. (Lásd részletesen Tragor Ignác idevonatkozó munkáját.) A verőceiek állítása szerint volt ott is ilyen őrtorony a község alatt lévő «vörös kereszttel» szemben, de ezt már elmosta a Duna. Kisoroszinál, a szentendrei szigel felső csúcsánál, egy kissé Kismaros felé, ugyancsak a parton láthatók egy kisebb őrtorony nyomai. A nép ezt is «Pusztatemplomnak» hívja. Határozottan római építmény ez. De voltak burgusok a Kisduna partjain is. Ilyet ismerünk Dunabogdány határában a falu alatt elterülő kőrakodó párton, 200—300 lépésnyire lefelé. Hatalmas, bámulatot keltő faldarabok hevernek itt. A legközelebbi dunántúli burgus innen már csak Zebegénnyel szemben található. A homokos szőlő darabok alatt közvetlenül a parton láthatók ennek a fölmaradványai. Sok vakolat törmelék van az ott elterülő alacsony dombos szántóföldön. Épületek állhatott itt bizonyára. A következő őrtorony innen 1300 lépésnyire van. (Ez a kettő van egjmiás- hoz legközelebb.) De ez nem közvetlenül a Dunaparton, hanem valamivel beljebb, az egyik szántóföldön (Küskésék) földjén jól látható, köny- nyen észrevehető dombon, a révész- tanyától körülbelül 100—200 lépésnyire. A sok vakolat s néhány kődarab jelzi csak az épület helyéi. A többszörösen átkutatod homokdarab alatt 1/2 in.-nyíre megtalálhatók a tipikus római lalak, cserepek, téglák. (Caris.... jelzéssel.) A legközelebbi parti erősség épen 2-szer oly
