Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-07-09 / 51. szám
■“ Ara 12 fillér. 44-lk évfolyam. 51. agám. Vác, 1930 fuiius 9. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenklnt kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: ^•lyben egy negyedévre . • 2 P 80 fill. Vidéken egy negyedévre . . 3 P 50 fill. Igyes szám ára ..............................— P 12 fill. Felelős szerkesztő, kledé és laptulajdonos DERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sxéchényi-utca és Csányi-út sarok. Tel. 17 Hirdetések és nyllttér milliméter soronkint díjszabás szerint Mi fáj legjobban a föld népének Száz és száz sebből vérzik a magyar falu népe. De hogy mi fáj a legjobban a falu lakosságának, úgy hangsúlyoznom kell, az fáj, hogy nagyon sok különbség van mé!g az adóztatásban is, vagyis a megadóztatás nem az illető adófizetők fizető- képességével van arányban. Fel tudnák hozni itt statisztikai adatokat. Rá kell mutatnom egy másfoglalkozási ágbeli egyénre — nem nevezem meg, milyen foglalkozású az illető, — akinek három családja, két alkalmazottja és saját bevallása szerint 1600 P. havi jövedelme van és adóban ugyanannyit fizet, mint egy 10 holdas gazda. Ha ilyeneket lát a gazdaember, a kisgazda, általábann a falusi gazdálkodó, akkor önkéntelenül is kifakad : hogyan fizessem én az én 40 holdam után ugyanazt az adót, hiszen az én 40 hold földem után csak annyi a jövedelmem, hogy a családot éppen hogy el tudom tartani, nincsen ezenfelül egyetlen fillérrel sem több hasznom. Az fáj nagyon a gazdálkodóknak, hogy kirivó igazságtalanságot látnak. Nem az irigység vezet itt bennünket, nem az fái, hogy mi nem tudunk kevesebb adót fizetni, hanem az fáj, hogy azt látjuk, hogy aki meg tudná fizetni, az mentesítve van, ellenben a mezőgazdaság 100 százalékban van megadóztatva, mert az semmi néven nevezendő adóját eltitkolni nem tud90 Önzetlen szerelem Meséljen valamit Pista ! Ma olyan boldog vagyok. Magam sem tudom miért ? — Magának Jenka joga van a boldogsághoz ! Szólt szomorúan Szé- kelyhidy István, a csinos fiatal segédjegyző. Ott ültek a kis akácerdő egyik padján. Minden fa csupa virág körülöttük. A mámoros akác-illat valami kimondhatatlan édes álomba ringatta fiatal ábrándos lelkűket. Sokáig hallgattak. A lány törte meg a csendet. Igen ! Boldog szeretnék lenni ! És néha mégis... itt elakadt a szava. — Hogyan ? Maga nincs megelégedve sorsával ? Mindene megvan, a mi a boldogsághoz kell. Szép any- nyira, hogyha szegény volna, akkor is a földkerekség legboldogabb emberének mondhatná magát: az, akit szerelmére méltat. Azonkívül gazdag is. A gazdagság nem jelenti együtt al a boldogságot is Pista. Hisz annyira szeretik magát.— Talán imádják is. A környék jómódú derék fiatalságát mind egytől egyig hódolói táborába sorozhatja ! Gazdag fényes élet vár magára. Szerelem virágai nyílnak utain. Nézze mily csodás ez a fehér virágba ólja. Itt feltétlenül szükséges volna a földeknek általában országszerte való uj szabályozásra. Hiszen módot és alkalmat ad erre, azt hiszem, az az 5—6 évvel ezelőtt megjelent rendelet, amely kimondja, hogy ahol nagy igazságtalanság és kirivó egyenlőtlenség látszik, azokon a helyeken kérni lehet a földek uj osztályozását, ha azonban ez alkalommal kétosz- tálynyi differencia nem állapítható meg, akkor az illető kérő fél tartozik fizetni az összes költségeket. Vagyis mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy senki sem kéri, mert nem tudja, mit hoz a jövő és nem tudja, hogy nem az ő nyakába szakad-e a költség? Én úgy gondolom, hogy ezt az államot, ezt a csonka országot csak úgy tudjuk kivezetni a lehetetlen helyzetekből, ha elsősorban Magyarország összes földterületét igazságosan újra szabályozzák és ennek alapján vetik ki az uj adókat, mert akkor nem lesznek ezek a kirivó igazságtalanságok. Nagyon fontos a borfogyasztásiadó eltörlése. Mert folytonos vekzaturá- nak van kitéve az a kisember, aki a boron egy fillért sem keres, hanem egészen bizonyosan ráfizet, ameny- nyiben egy katasztrális holdon legalább tiz hektoliter bort kell termelnie, ha be akarja hozni azokat a költségeket, amelyeket munkabér ci- mén kifizetett. S még ki tudná felsorolni mindazokat a bajokat, melyek a falusi népet nyomják és sújtják. Várunk tehát és pedig mielőbb, minél gyorsabban a segítséget. tözött erdő. Illatául megrészegül a csacska madár. Minden, minden az élet szépségeit hirdeti, bárhova néz. — Mi az Jenka ? Miért oly szomorú ? Mosolyogjon egy picit. Hiszen, ha tudná, milyen jól illik a mosoly a maga rózsás arcára : úgy örökké csak mosolyogva. A mosoly a lélek virága. — Pista maga olyan jó. — Talán csak gondolja ? — Hát miről is meséljek magának ? — Megígérte már egyszer, hogy sokat fog beszélni nekem. Kolozsvárról, aztán a Maros partjáról ! — Félek unatkozni fog ! — Nem, ne gondolja. Engem minden érdekel, ami... A fiú észrevette a lány elpirulását, ezért ő folytatta. — Lássa, Jenka. az én utam nem rózsaligeten vezet, ezért nem akarom. —- Éppen azért beszéljen, Pista. Pista. Legyünk jópajtások, akik elmondják egymásnak örömüket és bánatukat. Kétszeres az öröm, ha van, aki velünk osztozik és fele a bánat, ha megoszthatjuk. — Nyújtson hát kezet. így ni. — Nos kezdheti ! — Ne kívánja most. Legközelebb. Egyszer sokat, nagyon sokat fogok mesélni. Leventéink záró ünnepe Igen szép számban megjelent érdeklődő közönség előtt folyt le a leventék évzáró ünnepélye a kertvárosi pályán. Az ünnepély fényét ehielte vitéz jPávai/ Mátyás Sándor az O. T. T. volt társelnökének, Krakker Kálmán kormányfőtanácsos, polgár- mester, br. Gaudernák Emil alezredes, zászlóaljparancsnok, a tisztikar, az intézetek, hivatalok és testületek vezetőinek megjelenése. A 19 számból álló műsor gyors egymásutánban pergett, amely tréfás számaival sokszor kacagtatta meg a hálás közönséget. A változatos műsor kiemelkedő része volt a magyar tánc, amelyet 16 pár magyarruhás leányok és leventék lejtették igazi magyaros hévvel, biztos tudással. Hatalmas tapsvihar jutalmazta fáradságos munkájukat. Az ünnepély végeztével dr. Meisz- ner János egyesületi alel nők buzdiló beszédében, a kitartó munkára szó- litotta.föl az ifjúságot, hogy a levente köszönésben rejlő «Szebb jövő» mielőbb megvalósulhasson ! A programot jólsikerült táncmulatság zárta be. Ezen alkalmat ragadjuk meg, hogy köszönetünket tolmácsoljuk Gáli József, a hadiárvák bőripari szakiskolája igazgató urának, aki nehéz munkánkban mindég a legnagyobb készséggel siet segítségünkre. Hálás elismeréssel adózunk Leopold Sándor és Jenő uraknak a táncok díjtalan beA lány egy színes lepkét látott s pajkosan utánna futott. Olyan volt fehér ruhájában, mint egy földre szállt angyal. A fiú érezte, hogy ez a játék ránézve veszélyes, Álmaiban gondolhat arra, hogy ezt a drága kincset szülei egy szegény falusi jegyzőre bíznák. Pedig szereti. Most már tudja milyen hatalmas láng égeti szivét. Érezte előre a szerelem vadviharát. Ezért kerülte, eddig a lányt. Most mégis itt van vele. Látja tudja, hogy milyen csalódás vet véget ennek a gyönyörű álomnak. Nemennek mielőbb véget kell vetni, addig mig ura érzéseinek. Mégha hozzáadnák a lányt, akkor sem lenne boldog. Nem merné szerelmét egész valójában feltárni. Mindig arra gondolna, hogy egyszer valamikor talán épp az akit annyira szeretelf hozományvadásznak tartja. Nem tudná elviselni a gondolatát sem ennek. Az Ő szerelme nem a test, hanem a lélek szerelme. Ha szegény volna a lány egy pillanatig sem habozna. Magához ölelné és lelkét lehelné legszentebb csókjába. De így. Bár minden csep vére forr és még sem teheti. Rajta mulatna az egész falu. A gazdag szülők kikacagnák a szegény segéd jegyzőt. Nem, ennek nem teheti ki sem a lányt, sem magát. tanításáért, majd Mácsik József úrnak, aki ezen alkalomból 15 P.-őt küldött egyesületünknek. — A Le- uente-egijesiilel parancsnoksága. A polgári iskolák fögazgatókat kaplak A hatvanéves magyar polgári iskola uj határkőhöz ért fejlődésben. Klebe! sberg Kunó gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1927. évi XII. t. c. alapján az 1930—31. iskolai évre egyelőre két főigazgatóságot szervezett kizárólag a polgári iskolák felügyeletére. Egyiket Buda- epst, a másikat Szeged székhellyel. A budapestihez tartozik Budapest, Pestmegye és a Dunántúl 219 iskolával. A budapesti főigazgató Gyulay Ágost dr., a ki kiváló tudós, de ha csak egyetlen egyszer is fogja meglátogatni iskoláit, már nem tudja elvégezni hivatalos dolgait. Halálozások Szarnék József, a Szarnék testvérek cég beltagja, munkás életének 71-ik évében hirtelen meghalt : ebédelés közben szivszélhűdés érte. Utolsó útjára kedden délután kisérték nagy részvét mellett, koporsója fölött Polláik Fülöp főrabbi megható gyászbeszédet tartott. Baranyay Károly élete 84-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. A váci utcák jellegzetes, közismert, alakja tűnik el vele. Valamikor hires muzsikus volt. i aSIMGER VVRRÓGÉPF.K I méots A LEGJOBBAK !* | Hirtelen vad elszántság futott át idegein. Ökölbe szorultak kezei. Szerette volna elhatározását világgá kiáltani : Bakács Ica egyszer valóra válnak az álmok. Méltó akarok lenni szerelmedre. Pista! Jöjjön, sétáljunk egyet. Mosolygott, amikor a lány közelébe ért. Mosoly takarta szive bánatát. Nem akarta, hogy a lány bármit is észre vegyen. Biztosan meghiúsítaná szándékát. A nap letűnt a láthatáron mire hazaértek. Sokáig nem bírtak elváll- ni. Ica egész este oly boldog volt, hogy szerette volna megölelni az egész világot. Sejtette, hogy a fiú szereti. Nem árulta ugyan el, de szótlansága erre vall. Istenem gondol-e egy szerelmes leány szív arra, hogy a szeretett ifjú szegény-e, vagy gazdag ? Éjféltájban ablaka alatt megszólalt a cigány hegedű je. Előbb azt hitte, hogy a szomszéd földbirtokos fia huzatja. De egyszerre a Pista édes bus hangját hallja, amint a zene hangjait kiséri. »Te szép leány az Eg veled, Isten veled Megőrzőm hü szerelmedet« Másnap Ica hiába várta ott a kis- padon a fiatal segéd jegyzőt. Senki nem tudta hová, merre ment.
